Egy hajótörött naplója
Sokan mondták már, hogy nekem írni...

Amikor egyik énem sem kell…

2017 február 4. | Szerző:

-Menj a picsába!!!! – Mondja dühösen, gyönyörű szemei szikrákat szórnak.
-Azt szeretnéd? -Kérdezem legnegédesebb stílusomban. Én megelégednék csodás vulváddal is, ismerhetnél, hogy mindig állok rendelkezésedre, egy szavadba /sem/ kerül…
—————————————————————————————————–
Anyából kiszakított mostohagyermekként élünk e bolygón
Soha nem tudjuk meg igazán, kik vagyunk, hová tartunk?
Mikor már azt hisszük célba értünk, újra és újra porba hullunk
Az utolsó szó jogán még megpróbáljuk, a 100.-on már túl vagyunk…
———————————————————————————
Neked mi dolgod már ezzel?
Mint ahogy nem is volt sohasem…
Akkor hogyan várhatnám: értsd szerelmem
üveget törő, élesen metszőt, kegyetlent…
———————————————————————————-
Éjszakánként álmaimban
mint tetthelyre a gyilkos, visszajársz…
Nappalonként reménytelenül várlak
mint halálos beteg a gyógyulást…
———————————————————————————-
Többet, mit is mondhatnék?
Címkék:

Boldog új én-t kívánok….

2017 február 3. | Szerző:

Azt a türelmetlen úristenit…tudom, hogy vannak akik szarják a szavakat, sőt vannak itt bértollnokok, no drágaságom ez nem én vagyok…hát én ennyi műszarral életemben nem találkoztam mint ami most itt az ünnepek alatt megjelent…gyerekek volt itt műkaja, műmosoly, műéletforma, műmell, műoptimizmus…hát én meg erre csak azt tudom reagálni, hogy a (mű)faszooom!!!!
No karácsonyom is kipipálva, de legalább bekerült a best of 10 legszarabb karácsonyai válogatása közé, sőt szerintem érmes helyezett volt…erre már csak hab volt a tortán, hogy nagyobbik leányom belázasodott, és egy közösen eltöltött délután után haza kellett vinni…kisebbik leányom társasága kompenzált mindent, akivel a szilvesztert is együtt töltöttem…leírhatatlanul gyönyörű egy hetet töltöttünk együtt kettecskén, ami máskor felforgácsolódó energia most csak magunkra fordíthattuk…
Már régóta nem fogadok meg semmit az új évet illetően, a Himnusz hallgatása közben most is csak azt kívántam, hogy szeretteim legyenek egészségesek, a többi meg már saját magunkon múlik…
Drága gyermekem is hozta szokásos formáját amikor vittem haza, már majdnem a következő településen jártunk, amikor eszébe jutott, hogy nem találja a telóját..és persze, hogy az asztalomon hagyta, kénytelen voltam visszafordulni…próbáltam a legnagyobb igyekezettel a szigorú, dühös apa szerepét eljátszani, mikor a büdös kölök a hátsó ülésről beszól: -gondolj arra, hogy ennyivel is több időt tölthetünk együtt…azt hittem eldobom a kormányt, és vigyorogtam magamban…
Minden embernek szüksége van külső kontrollra, érdekes mód nekem ez az alvásom…egyből jelzés jön, ha valami gubanc van az életemben, hogy nem tudok éjszakánként aludni…voltak olyan szakaszaim az életemben amikor minden rendben volt, és végig aludtam az éjszakáim, de az utóbbi pár évben minden éjszakám maga volt a gyötrelem…nem tudom mit sikerült átállítanom önmagamban, de szinte észrevétlenül visszaköszöntek az átaludt éjszakák…
Nem történtek látványos fordulatok az életemben, sőt azt is kijelenthetem, hogy semmit nem változtam, de mégis megint azt érzem, hogy haza találtam…mint fiatal koromban, mikor napokra elmentem itthonról, és aztán jól esően tértem vissza birodalmamba, a megszokott közegembe…ismét tudok mindent a helyén kezelni, örülni annak aminek örülni lehet, és ha szükséges akkor azt az arra érdemest elküldeni az anyjába…
Új év első napjaiban meglátogattak a barátok, és az egyik barátom valamilyen apropóból felhozta az egyik közös ismerősünket, hogy összejött egy szuper nővel, tízes skálán a tízest veri…Bakker annyira nem főzhet jól, szóltam be vigyorogva…Csak nagyon bonyolult a kapcsolatuk, folytatta barátom…Na csak kiderül, hogy még sem főz olyan jól, ment a részemről a replika…Bonyolult, mert a hölgy férjnél van, fejezte be a mondatot…Éktelenül el kezdtem röhögni: – Na ennél egyszerűbb kapcsolat nincs, az ilyeneket csak kúrogatni kell, a többire ott van apuci, meg a Maestro kártya…kétségtelen mindig ki vannak éhezve, de ne várj egy közös ünnepet, nyáron egy fagyizást…és ha ezt a szabályt elfogadja az ember, akkor az életében a legszebb momentumot fogják jelenteni, de ha többre vágyunk akkor marad a keserű pirula, mert abban a pillanatban vesztesekké válunk…
Címkék:

A 20 stáció… X.

2017 január 12. | Szerző:

József Attila, vagy mégsem?    
Címkék:

A 20 stáció… IX.

2016 december 24. | Szerző:

Mindenkinek boldog, békés karácsonyt kívánok!

Címkék:

KARÁCSONYI ÜDVÖZLET avagy A halványtalan

2016 december 23. | Szerző:

Mikor megszületett M-babám, másodszülött leányom,  és kezdett cseperedni akkor tudtam meg valójában milyen az, hogy a lányok apásabbak…még csak négykézláb tudott mászni, és reggelente hallottam ahogy a parkettán csapódnak a kis tenyerei, és mászik át hozzám…szerintem ettől nincs csodálatosabb érzés…vagy ahogy az első szavai voltak, apa, apci, apucika…gőzöm sincs, honnan vette ezeket a szavakat, hisz tőlünk soha nem hallhatta, nagyobbik leányom is csak egyszerűen apának szólított…aztán a későbbiekben is voltak ilyen érthetetlen nyelvújításai, még ma is úgy köszöntünk el a telefonban, hogy tom (???)…ez nála annyit jelent(ett), hogy befejezte a beszélgetést, és ezzel a szócskával jelezte nekem…
Ő alig múlt 2 éves amikor elköltöztem tőlük, ( a nagyobbal ellentétben, aki a mai napig emlékszik olyan dolgokra amik bizony már az én emlékeimből kiestek, hogy milyen volt amikor még velük éltem, és szerintem egy életre meg is viseli ez az űr) és neki szinte már az a “természetes”, hogy úgy nőtt fel, hogy én nem lakom velük…persze ez a természetes nagyon nagy idézőjelbe van téve!!!
Mikorra az oviban elérkezett a ballagása, a legnagyobb megrökönyödésemre, Ő a batyujába már saját maga írta le (és nem az óvónénit kérte meg mint a többi társa) hogyan képzeli el a felnőtt életét, és abban valami olyasmi állt, hogy majd apával fogok élni egy emeletes házban…(szó szerint nem tudom idézni, mert kedves anyuka soha nem a rendről volt híres, és kisleányom kérésemre hiába kereste, nem találja)
Sokszor elgondolkoztat a váratlan, de mégis kiszámítható dolgaival, legfőbbképpen az, hogy kitől örökölte azt amit oly sokszor mondogatok neki, hogy gyerekem akkora arcod van, hogy nem fér be az ajtón,sokszor már a felsőbrendűségi érzést súrolva…igazából azonban valahol megértem, mert amit csinál azt tehetséggel, szorgalommal végzi, valójában mindenben csak sikerélménye van: kitünő tanuló, néptáncos fellépései szép jövővel kecsegtetik, hegedűből a szolfézs tanár könyörög, hogy nem kellene abba hagynia (na ezt az egyet talán tudhatom anyai nagyapjának, akinek tehetségéről sokat hallhattam, de amikor én megismerhettem már nagyon leépült állapotban volt…Miután elvégezte a konzervatóriumot, hívták a filmharmonikusokhoz, de Ő beszólt egy pártfunkcionárusnak, és ezzel a hatvanas években el is intézte a karrierjét…így került Budapestről le egy kis vidéki településre, és a művészi tehetségét apró pénzért elkótyavetyélte, lagzikba járt haknizni, és a helyi romákat tanította hegedűlni…aztán egy lagziból hazatartva piásan beleesett egy vízelvezető aknába…más valószínüleg belehalt volna ebbe, Ő “csak” a kezét törte el…azt hiszem ettől függetlenül Ő akkor halt meg, e nélkül is egyre jobban csúszott le, de a végső tőrdöfés akkor lett meg…szerettem az öreget, kár, hogy későn ismerhettem meg, hogy nem tölthette be az apám helyét az életemben, mert már mentálisan nagyon le volt épülve…de mindig jókat anekdotázgatott velem, és boldog vagyok, hogy a karácsonyait mindig a legszebbé varázsolhattam azzal, hogy a konyhában főztem neki a halászlevet, és a gyógyszerei ellenére, kapott pár dobozos sört, és társasága lehettem a múlt nagy kalandjaiban…egyik unokájának a születését sem érte meg…Remélem az égi filmharmonikusokkal hegedűl, meg a 100 tagú cigányzenekarral…)
Visszatérve kisebbik leányomra, tényleg sokszor okoz fejtörést, hogy mivel cselekednék a legjobbat számára, hogy  ne forgácsolódjon szét a tehetsége, hogy hagyjam, hogy kipróbáljon mindent, vagy egy pici apai hatást gyakorolva valamelyik irányba terelgessem??? A hegedűlés, a néptánc, a szolfézs, korcsolyázás minden napját betáblázza, de Ő szeretne rajz, sakk, és egyéb szakkörökben is kipróbálni magát…2 éve például Ő kitalálta, hogy mesét ír, nekem meg az állam leesett, hogy alig 8 évesen mi mindenben akar kibontakozni…hát íme, az én kis manócskám meséje, amit most megpróbálok változtatás nélkül átmásolni, remélem nem fog megharagudni, hogy a megkérdezése nélkül tettem közzé…de ez a blog azokról a dolgokról szól, amik fontosak számomra…..

KARÁCSONYI ÜDVÖZLET

A halványtalan

Hol volt holnem volt a macskák hegyén is túl volt egy iskola.Aban az épületben volt egy különc sárkány Tütü volt a neve. Mindig kicsúfólták mert nem zöld volt ha nem kék. Egyszer amikor Tütü lefeküdt volna előtte teát kortyolgatott. Azonban a másik szobába a kemény mag ki tervelt egy tervet és azon az állt hogy mikor el megy aludni meg ijesztik ígyis tettek.

Szerintetek megijedt? Na ki tudja?

olvassátok el a 2. részt

és meg tudjátok! 🙂

A büntetés 2. rész

Ha el olvastátok az 1. részt akorr érteni fogjátok hogy ez miről szól.

Este Tütü el mondta a tanító sárkánynéninek hogy mit csináltak vele és hogy nagyon megijedt. A tanár néni délben be is hívatta a bandát és azt mondta nekik hogy ha még egyszer Tütü közelébe mendtek ki rúglak titeket az iskolából. Jól van tanító néni meg bántuk. Jó most kérjetek bocsánatot tőle jó. Bocsánatot is kértek Tütü el is fogadta. Másnap megint meg tréfálták. A tanár néni ki is csapta őket és a diákok azt mondták hogy majd meg bosszuljuk.

Olvassátok el a 3. részt

Csúfolás

Tütüt ki csúfolták ki gúnyólták ki szorították ée el küldték az iskolábol sajnos el is ment. És út közben találkozott egy szerencsétlen nyuszival. Segített neki és azt mondta a nyuszi ha bajban vagy dobd föl a szőrömet és rögtön ott leszek. És ment ment búsan és találkozott egy hallal. Segített neki és azt mondta a hal húzd ki a pikkelyem és ha rá taposol ott leszek rögtön és segítek. ment ment mendegél ls találkozik egy rókával. A róka azt mondja hogy adj egy kis ételt és segítek bármiben csak mond azt hogy Rókabóka és rögtön ott leszek. Ment mendegél és egy barlanghoz talál és a barlangba egy rút………

olvassátok el a 4.részt.

A küzdelem

Sárkánnyal akit úgy hívtak hogy krónix és éppen vele akart küzdeni de beteg volt. Ezért ápolgatta etette meg sok minden. És olyan kedves volt hogy meg sem ölte és még milka csokit is adott és ment tovább. Be lépett egy másik sárkány iskolába vagy úgy mondva városba. Ott úgy nézték Tütüt hogy milyen káprázatos a színe milyatt. És abban a városban ő lett a sárkány király. Őt nagyon tisztelték és örült Tütü hogy végre jó szemmel nézik őt.

És hogy mi lett a rossz bandával? le csukták őkett és el fenekelték őket.

Címkék:

A 20 stáció… VIII.

2016 december 20. | Szerző:

Címkék:

A 20 stáció… VII.

2016 december 18. | Szerző:

Címkék:

A 20 stáció… VI.

2016 december 18. | Szerző:

Címkék:

A 20 stáció… V.

2016 december 13. | Szerző:

Címkék:

Megüresedett kívánságlista…

2016 december 12. | Szerző:

…Visszamentem teljesen a blogom legelejére, és kíváncsiságból elolvastam az első posztjaimat…egy kis összehasonlítást, és egyben megállapítást szereztem, hogy mennyit változtam…akkor bele akartam halni a szerelembe, most meg azt akarom, hogy hagyjanak már engem békén, ne baszogassanak örökké…ugyanolyan megmosolyogtató voltam mint a nagymamám aki beleugrott a kútba, hogy meg akar halni…nem kell azt siettetni, megtörtént az magától is, ha nem is akkor márciusban, de eljött az szépen karácsonykor…
Azt hiszem én alkalmatlan vagyok a középutas szerepére, főleg úgy, hogy közben erre még vagdalkozva fel is hívják a figyelmemet, hol lebüdöskurvázva, hol meg az Istennőmnek titulálva a blogomban szereplő szerelmemet…
Megfigyelted már, hogy a bőrödön bármilyen seb, műtéti heg miután begyógyul megvastagszik??? Nos a lelkünk is épp ugyanígy működik…És én is ugyanilyen vastagon burkoltam be lelkem sebeit, próbáltam elfeledni a fájdalmat, de ezek a hegek nem hogy gyógyultak volna, még újabbak lettek felszakítva…
Soha nem fogom megérteni az embereket, hogy még a legegyszerűbb szövegértelmezésre is képtelenek…ez a blog valamikor két ember szerelméről szólt, most pedig arról, hogy sokszor nem tudok hová menekülni csak az írásba, a napi küzdelmeimről, a fájdalmaimról, és arról, hogy hogyan tudnék megmaradni EMBER…
És egy kibaszott szó nincs arról, hogy visszasírom a múltat, vagy konkrétan visszasírom Őt, hogy bármit is újra szeretnék kezdeni…
Mit kezdjek újra???? Mit várjak újra???? Azt a karácsonyt, hogy ismét megforgassák bennem a kést???? Hogy majd most nem egy sofőrre, hanem mondjuk egy politikusra cserélnek le???? Hogy majd most nem két adag hasábburgonya kisütése közötti pár percben akarják méltóan lezárni a kapcsolatunkat???? Hogy majd az átok amivel elbúcsúzott egyszer tőlem, majd feloldódik???? “Badarság lenne azt mondani, hogy majd jön valaki más, aki szeretni fog Téged, mert így soha-senki nem fog, ahogy én szeretlek”….
És kurvára tudta, mert tisztában volt vele, mert hatalma volt felettem, nekünk meg se kellett szólalnunk, hogy tudatában legyünk mindennek…
Fáj, hogy senki nem értette meg, hogy ennek az átoknak a feloldására egyedül én kevés vagyok…a legszomorúbb az egészben, hogy már egy jó ideje nem is vágyom rá, sőt már egyáltalán nem vágyom semmire…már régóta nincsenek céljaim, álmaim…már mindent elértem, megkaptam amit szerettem volna…ha a karácsonyfa alá kérhetnék bármit is, már nem tudnék mit, mert a kívánságlista megüresedett…pedig olyan jó lenne még egyszer hinni abban, hogy ezt a dalt kérhessem, érezhessem…

Címkék:
« Régebbi bejegyzések
Frissebb bejegyzések »

Nézettség

  • Blog nézettsége: 18803

Legutóbbi hozzászólások

Blogkövetés

Iratkozz fel a heti hírlevélre és többé nem maradsz le a friss tartalomról.

Az adatkezelés további részleteiről itt olvashatsz: Felhasználási feltételek és Egyedi adatkezelési tájékoztató

Üzenj a blogger(ek)nek!

Üzenj a kazánháznak!

Blog RSS

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!