Ismét csend van… nincs gyerekzsivaj, mert a „mama” visszavitte a fél 12-es busszal a csajaimat…nincs annál kegyetlenebb érzés, mint állni és próbálni mosolyogva integetve elbúcsúzni az embernek saját gyerekeitől…minden ilyen búcsú egy darabka a szívemből…most még ráadásul a mama is ment a másik unokájára csőszködni, 5 napig totál egyedül leszek…elhatároztam, hogy ma nem engedek az önsajnálat dagonyázásának, hogy igenis jól fogom magam érezni…
Haza érve szörfözgettem egy órát, és arra eszméltem, hogy ez a hülye óra átállítás teljesen felforgatta a megszokott bioritmusom, és éhes vagyok…melegítettem a tegnapi levesből, és közben beraktam egy kis „zöld rakkendrollt”…azért zöld, mert zöld színű cédére lett átmásolva, és nagyobbik leányom pici korában így jegyezte meg…
Jót vigyorogtam amikor a következő sorhoz érkezett az énekes:
„Jöhetnek még szép idők –Álmodj szebbet magadnak…”
Igen, azt hiszem ez a legnagyobb bajom most…nem tudok mit álmodni, nem tudok mit képzelni az életemben…így nem tudok miért küzdeni…
Elhatároztam, hogy mivel a leves az kevés lesz, így valamit főzni fogok…szól a zene, borozgatok, elszívok 1-2 szál cigit, és főzök…imádok főzni…csak hát ez is olyan dolog, hogy szeretek másnak örömöt szerezni…mint a szex….csinálhatja az ember önmagának is, de azért úgy az igazi, ha a szerelmének, a társának kedveskedhet…Ő meg most 150 km-re épp a közös ünnepi ebédet fogyasztja a családja körében…persze, hogy villámcsapásként vágódott belém az exem emléke, akivel durván egy évig tartott az együttélésünk, hogy hányszor vártam finom étellel haza a melóból, vagy milyen sokszor főztem kint bográcsban szabad tűzön…ha valami még hiányozna személyével kapcsolatosan, nos ez mindenképpen…
Kajára most valami ütősre gondoltam, darált hús is volt a hűtőben, amit mindenképpen fel kellett használni, hogy nem lett lefagyasztva, így a chilis bab mellett döntöttem…igen ám, de két pohárnyi borom van, kaptam észbe…ezért be a „Pezsóba”/szintén gyerekeim általi elnevezés/ és pár perc alatt meg is jártam a Puny-Marketet /ez már nem a gyerekeim elnevezése, hanem saját/, hogy most már minden akadályt elgördítsek a főzés, és a jó kedvem útjából….
Nos ilyen köztes hangulatban telt a napom…megpróbáltam jól érezni magam, ami hellyel-közzel sikerült is….főleg mikor két tányérral beburkoltam a kajából, és még egy liter kólát is mellé….a hétvége ellenére kedvesemmel is sokat beszélgettem telón, ill.sokat chateltünk…
Nem akartam megosztani vele, és nem akartam elszomorítani a napi kis konzekvenciámmal….fiatalabb koromban sokat csavarogtam, utaztam…sokszor volt, hogy sötétedés után még vonaton ültem, és néztem a házak, panel lakások ablakain átszűrődő fényeit, és elképzeltem, hogy milyen jó azoknak az embereknek akik ott élnek, mert családokat, szerető társakat, meleg otthont véltem….aztán így vagy úgy de később nekem is megadatott, hogy nekem is legyen otthonom…és sokszor fájó szívvel gondoltam arra, miközben az ablakon kinézve láttam egy-egy elhaladó vonat fényeit, hogy mennyire elvágyom…mennyire jó lenne sokszor elmenni, mennyire jó lenne sokszor azon a vonaton ülni…
A legszomorúbb ettől már csak az, hogy ma már sehová nem vágyom…sem egy biztonságot adó otthonra, sem egy változás lehetőségét magában hordozó vonatra…
Pedig esküszöm, hogy mindent megpróbáltam, hogy jól érezzem magam…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: