Egy hajótörött naplója
Sokan mondták már, hogy nekem írni...

Az igazi szerelem…

2018 szeptember 18. | Szerző:

Tényleg nem szokásom mások “tollával”,  vagy  billentyűzetével ékeskedni, de ezt most olvastam, és nagyon meghatott…

Az igazi szerelem…
Zsúfolt reggel volt a rendelőben, amikor 8:30 körül bejött egy bekötözött ujjú idős úr. Rögtön szólt, hogy siet, mert 9:00 órakor van egy fontos találkozója. Kértem, hogy foglaljon helyet, tudván, hogy eltelik még fél óra, míg megérkezik az orvos. Figyeltem, milyen türelmetlenül néz percenként az órájára. Idő közben arra gondoltam, hogy nem lenne rossz, ha levenném a kötését, és megnézném, miről van szó. A seb nem tűnt olyan súlyosnak… az orvosra várva, eldöntöttem, hogy egy kis beszélgetésbe elegyedem.
Megkérdeztem, hogy mennyire fontos a találkozója és hogy nem szeretné-e mégis megvárni az orvost a seb kezelésére.
Azt válaszolta, hogy feltétlenül az idősek otthonába kell menjen, ahogyan évek óta mindig teszi, hogy reggelizzen a feleségével.Udvariasan, a felesége egészsége felől érdeklődtem.
Az idős úr elmesélte, hogy az Alzheimer kóros felesége 7 éve él az idősek otthonában. Gondolva, hogy a feleség, egy tiszta pillanatában esetleg felizgatná magát az ő késése miatt, az idős úr elmagyarázta, hogy 5 éve nem ismeri fel… Akkor csodálkozva megkérdeztem: “És Ön minden reggel elmegy, hogy együtt reggelizzenek?” Egy édes mosoly, közben
válaszolta:
“Az igaz, hogy Ő már nem tudja, ki vagyok, de én jól tudom, ki Ő”.
Szó nélkül maradtam, és kellemes borzongás futott végig rajtam,
miközben néztem a siető léptekkel távolodó öreget… Lenyeltem a könnyeimet, miközben arra gondoltam: “Ez a szerelem, ez az, amit az élettől szeretnék!… Hiszen alapjába véve, ilyen az igazi szerelem ?!… nem feltétlenül fizikai, és nem is ideálisan
romantikus. Szeretni azt jelenti, hogy elfogadjuk azt, ami volt, ami van, ami
lesz, és azt, ami még nem történt meg. Nem feltétlenül azok a boldog
és kiteljesedett személyek, akiknek minden dologból a legjobb van,
hanem azok, akik a legjobbat tudják kihozni mindabból, amijük van”.
Az élet nem azt jelenti, hogy túléljünk egy vihart, hanem hogy tudjunk
táncolni az esőben !!…..

Címkék:

Amikor végre mindkét fél kielégül, és megnyugszik….

2018 szeptember 17. | Szerző:

Tényleg van az életnek egy különleges pikantériája, hogy amíg ismét próbálnak beskatulyázni, rám húzni egy olyan köntöst ami baromira távol áll tőlem, akkor  én közben önkéntelenül egészen másról írok, hogy valójában milyen is vagyok. És esküszöm, hogy az aláhúzott részt nem utólag toldottam bele irományomba….de talán tényleg ez az a pont, ahol a másik fél is megnyugodhat, és most már én is végérvényesen, hogy helyesen döntöttem amikor azt mondtam elég!

Valójában már azt se értettem, hogy ha a másik fél ezt így gondolja rólam, akkor ezt még utólag miért is kell közölnie, ehhez már mi közöm???? Dehogynem értettem, ennyi idő alatt csak kiismertem a másik embert…kellett még egy “tudományos” tézis arra, hogy milyen szar ember vagyok, és főleg miért….
Jót vigyorogtam azon a mondaton, hogy mindig másokat okoltam…nem, általában mindig többes számban beszéltem a kapcsolatunk során, mert ahhoz kevés egy ember, hogy bármilyen konfliktus kialakulhasson, ahhoz mindig kettő ember kell…de itt az utolsó posztomban külön kiemeltem, hogy a kialakult érzésről soha nem a párunk tehet, csak is önmagunk….
De vegyünk itt a megállapításokból pár dolgot sorjába…A nárcisztikus embereket általában kora gyermekkorukban éri a sérülés…hát ja, bár én ezt pont fordítva élem meg, hogy egy szanatóriumból, egy zárt közösségből kezdeni a kinti életet, az azért embert próbáló, ahol egy mesterségesen elzárt világban totál egyenlőek voltunk…és olyan emberi többlettel indultam aminek “idekint” a nyomát se találtam…
Arrogáns, önelégült, látszatra nagyon magabiztos? Igen, vagyok néha lekezelő, de nem igazán jellemző rám, aki meg önelégültnek tart, az nyugodtan tartson is annak, megérdemli…látszatra nagyon magabiztos? Igen, vannak az életnek olyan területei ahol nyugodtan lehetek az…és nem csak látszatra…ahol meg bizonytalan vagyok ott nem szégyenlek tanácsot kérni!
Hogy különlegesnek tartom-e magamat? Igen…ki a tököm tartson annak, ha nem én önmagamat!
Dühkitörés? Nem jellemző rám, elég birka türelmem van, de amikor már számtalanjára próbálják letolni ugyanazt a torkomon, biztos, hogy az illetőt elküldöm az anyjába…
Irigység? No ez az a valami ami egyszerűen ismeretlen fogalom az életemben, ugyanúgy mint ahogy a féltékenység, a birtoklási vágy…
Hogy szokatlanul önző lennék? Alapjában véve a nyilas az egy önző tipusú csillagjegy szülötte, de ha valaki is ismer egy hangyafasznyit, az tudja rólam, nálam önzetlenebb embert nem nagyon lehet találni, aki bármiét képes odaadni…még a nőét is 😉
Nehéz-e együtt élni velem? Bizonyára lehet, hogy így van, nem tudom…de tudom az ellenkezőjét is, hogy lehet harmonikus párkapcsolatban is élni velem, ha arra megfelelő társ van…
No ez volt az a szösszenet, az utolsó vélemény nyilvánítás ahol utoljára ültem be a vádlottak padjára…hogy valami olyan blődséggel próbáljanak szembesíteni ami egyszerűen számomra hihetetlen…no az ilyen beteg emberektől kell a jövőben minden téren elhatárolódnom, és teret adni arra, hogy mérgező hatásukat máshol kamatoztassák….

Címkék:

Egy komment amiből egy új poszt lett…

2018 szeptember 16. | Szerző:

Elgondolkodtató, megértést segítő…

A nárcisztikus személyiségzavar létező rendellenesség, amely a beteg önmaga iránt érzett erőteljes szégyen- és elégedetlenségérzetéből táplálkozik

Annak érdekében, hogy megbirkózzanak szégyenérzetükkel, védekezésként saját érzéseik másokra való kivetítését, az ellentámadást, mások okolását használják, illetve mindent elkövetnek, hogy bebizonyítsák maguknak különleges mivoltukat. A nárcisztikus embereket általában kora gyermekkorukban éri a sérülés, mely az egészséges énkép kialakulását gátolja. Valószínűleg azt éreztették velük, bármit is tesznek, nem elég jók, alkalmatlanok.

Bárminemű kritikára, tiszteletlenségre túlérzékenyen, időnként dühkitöréssel reagálnak. Leginkább azok lesznek ezeknek a kitöréseknek a szenvedő alanyai, akik a legközelebb állnak hozzájuk, együtt élnek velük, hiszen a nárcisztikus személy mindenkitől, de leginkább tőlük várja el mindazt a szeretetet, melyet gyerekkorában nem kapott meg. Házastársukkal, gyermekeikkel elhitetik, hogy nem elég jók, értéktelenek, így vetítve a körülöttük lévőkre saját érzéseiket.

Másik fontos jellemvonásuk, hogy szörnyen arrogánsak, önelégültek és látszatra nagyon magabiztosak. Ez mind a védekező mechanizmusuk része. Magukat különlegesnek tekintik. Folyamatosan úgy érzik, hogy nem kapják meg az őket megillető figyelmet és tiszteletet, mindezt pedig azzal magyarázzák, hogy a többiek túl buták és tudatlanok ahhoz, hogy őket elismerjék.
Sokszor irigyek másokra, akikről azt hiszik, többet kaptak az élettől, noha szerintük ők sokkal inkább megérdemelnék. Gyakran fantáziálnak sikerről, ismertségről, mivel szükségük van arra, hogy így töltsék ki a lelkükben keletkezett érzelmi űrt, vagy tereljék el az elégedetlenségérzetükről a gondolataikat.

A nárcisztikus emberek szokatlanul önzőek. Bármi, ami érdekes számukra, elsősorban róluk szól. Egyszerűen nincs elég energiájuk ahhoz, hogy mások igényeit vagy érzéseit figyelembe vegyék, mivel az ő igényeik sincsenek kielégítve. Nem meglepő ezek után, hogy túlságosan is el vannak foglalva azzal, hogy megszerezzék saját lelki szükségleteiket, s nem a másokéra figyelnek. Gondoljuk csak végig: képtelenek bármit is adni, amit ők maguk sosem kaptak meg. A másik ember csak addig fontos a számukra, amíg az pozitív hatással van rájuk. Ez lehet akár úgy, hogy csak egyszerűen csodálja a nárcisztikus beteget. A lényeg, hogy ismételten csak róluk szóljon a történet.

Együtt élni velük nehéz. Egy kapcsolat ugyanis csak akkor tud igazán működni, ha a partnerek kölcsönösen elvárhatnak egymástól bizonyos dolgokat és mindkét fél igényei egyformán ki vannak elégítve. Sajnos azonban a nárcisztikus személyiség képtelen állhatatosan szeretetet adni.

Részletek: http://www.webbeteg.hu/cikkek/psziches/783/narcisztikus-szemelyisegzavar

Címkék:

Az Y közepén…

2018 szeptember 16. | Szerző:

Tudod…fiatal koromban  volt egy olyan fedett buszváró amely előtt az út ketté ágazott…kamaszként számtalanszor elbicajoztam oda, és órákat tudtam ott ücsörögni…menekültem az otthoni légkörből, menekültem a magányomból, hogy a buszváró magányában nézzem a szembe jövő autókat, amelyek elsuhantak előttem…

Miért jutott ez pont most az eszembe?
Nem is tudom, talán az örökös menekülésről, a folyamatos túlélésről, a magány ellen vívott harcomról, ami az egész életemet körbe lengte…de, lehet a pár nappal ezelőtti estém, mikor ismét ki tudja már hányadszorra megnézett kedvenc filmem váltott ki belőlem…hogy mostanában a filmek váltak az életemben olyan menedékhellyé, mint ami volt, az a régen lebontott buszváró mely egy Y útelágazás közepén állt. Ülök órákat, és feltolulnak a fájdalmas emlékek…és ebben tényleg az a legborzalmasabb, hogy még a szép emlékek is fájni tudnak, mert hosszú-hosszú évek múltak el, hogy azokat a varázslatokat megélhettem…azt mondják, hogy az idő minden emléket széppé tesz…no hát nekem pontosan ellenkezővé, még fájdalmasabbá…
Azon morfondírozom, hogy ez az Y milyen jelképessé vált az életemben…hogy amikor az utam az életem során oly sokszor ketté ágazott, és választanom kellett, hogy most a magányt, vagy a társas kapcsolatot választom, akkor valójában a társas kapcsolat is a magányt jelentette…és ebben tudod az a legrosszabb érzés, hogy ilyenkor a magány még jobban mar, mert párosul azzal az érzéssel, önmarcangolással, hogy milyen egy szar, megalkuvó emberré váltam…amikor az ember legszívesebben behányna önmagától!!!!  És erről soha de soha az aktuális párunk tehet, erről csak is önmagunk!!!!
Ma már rendelkezem annyi bölcsességgel, hogy tudjam, az a 3 ilyen kapcsolatom 19 évet vett el az életemből, amit egy az egyben kidobhatnék a kukába, leszámítva az én csodálatos két gyermekemet…
Furcsán, megmosolyogtató, ahogy mára már szépen minden a helyére került…az első kapcsolatom, ami 4 évig tartott, csak azért, hogy elmondhassam én is tartozok valakihez…és ami nem ment a mi részünkről, azt az élet megoldotta, megkapta a vízumot, és elköltözött Amerikába…hogy utána összekaphassam magam lelkileg, és bevonzzam életem egyik legnagyobb szerelmét, első menyasszonyomat…
Ha akkor az a vízum késik egy fél évet, akkor bizony kimaradtam volna a legmélyebben átélt érzéseimből…
A másik ilyen párkapcsolatom közel 9 évig tartott, amelyben fogant két kisleányom…emlékszem a legnagyobb válságunk idején azt tudta legnagyobb hibámként ellenem felhozni, hogy reggelente nem viszem le a szemetet miközben egyik kezemben ételhordóval, másikban gyermekem, és rohantam az oviba, munkahelyre…hogy mennyire gyűlöltem magamat, a gyávaságomért, hogy már amikor a “Bestia” bekúszott az életembe, még akkor se voltam képes váltani, kiszállni…hanem egy igazi tetűvé alacsonyodni saját szememben aki kettős életet játszik… és az élet tényleg egy csodálatos rendező, a lebukásomat követően a legjobb dolgot tette velem párom azzal, hogy egy takarodjjal  életem legszebb éveibe adjon zöld utat!!!!
“Bestia” mellett tapasztalhattam meg azt, hogy milyen az, hogy szeretik az embert igazán, hogy milyen az amikor felnéznek rá azért amilyen, hogy képes volt 4-4 órát zötykölődni a vonaton csak azért, hogy pár órát együtt lehessünk a munkahelyemen, hogy milyen az amikor az ember a munkahelyéről holt fáradtan haza esik és vacsorával, kedves szóval várják…Majd jött utána “Majmóca”, aki 40 valahány évesen tett férfivá, aki a béka segge alá süllyedt önbecsülésemet adta vissza a maga szelídségével, szerelmével…aki hihetetlenül ismert, és hihetetlenül tudott is bánni velem, akinek tényleg csak egy nagy köszönömmel tartozom azért, hogy “megtanított” arra, hogy szeressem önmagam, hogy azzá válhassak aki most vagyok…Aztán még ott volt az akit Hétfői holdnak neveztem (Korál: Hétfői hold), aki a maga fiatalságával félelmetesen tudta habzsolni az életet, és mindenre, de tényleg mindenre befogadó volt….Jó érzés volt, hogy részese lehettem annak, hogy most már a maga útját járja valahol…

Legvégül pedig jött ami majdnem 6 évig tartott…Természetszerűleg még itt a legfrissebbek az emlékek, amiről lehet még nem is szabadna írni…de ezek a gondolatok, érzések nem tegnap alakultak ki, hanem a hosszú évek során…azt hinné az ember önmagáról, hogy ugyanazt a hibát nem tudja  elkövetni amit már egyszer, de rá kellett jönnöm, ahogy öregszek, annál jobban félek a magánytól, a társtalanságtól…pedig nem szabad, mert mindig eljön az a pillanat amikor azt mondjuk, eléééééég!!!!!!!!!!! Csak lehet már túl későn és ezért túlságosan nagy árat fizetünk…a mai napig képtelen vagyok felfogni, hogy egy emberbe hogy szorulhatott ennyi tömény rossz indulat, és én ezt egy kis alamizsnáért, amiről úgy gondoltam szeretet, ezt hogyan voltam képes ilyen hosszú időn keresztül elviselni…kereshetnék különböző kifogásokat, de nem tudom felmenteni magam az alól, hogy egy gyáva szar alak voltam…persze hazudhatnám azt, hogy nem voltak olyan időszakok amikor úgy éreztem, hogy jó, hogy maradtam, mert szükség volt rám, hogy a ragaszkodásomat egyszer megérti a másik is, de aztán mindig és mindig odalukadtam ki, hogy nem tudok úgy szeretni, hogy a másiknak is jó legyen, megfeleljen…és az is igaz, hogy ha visszakeresném a levelezéseinket számtalan olyan levél lenne amiben azt kérem, hogy emberi módon fejezzük be azt ami számunkra nem megy…az élet rengetegszer adott új lehetőséget, neki konkrétan szerencsére háromszor, hogy végre élhessen, és minden alkalommal azt kellett megállapítanom, hogy nem tanult, hogy belebukott, hogy nem élt a lehetőséggel…nem felém, vagy velem, hanem önmaga számára…a közel 6 év alatt mindig úgy éreztem mint aki a vádlottak padján ül, hihetetlen, hogy mi mindennel meg lettem gyanúsítgatva, már maga a feltételezés is abszurd volt számomra…és a legvégén már ezt “duálban” kaptam, még ha nem is a szó szoros értelmében, de épp elég az amikor az egyik a másikat lovalja…na így érett meg bennem az a szó, elhatározás, hogy elég!

És tudom, hogy ez a döntésem azt is jelenti, már nincs hová menni, repülni…de képtelen vagyok tovább áltatni magam, hogy az elmúlt időszakomban volt  rá esélyem! Ez a világ már régóta nem tetszik, amiről hangot is adok, és épp ezért nem szeretnék már részese lenni, mert akkor ugyanúgy nem tetszenék önmagamnak se, és soha többé nem szeretnék felköpni, hogy utána aláálljak…minden civilizációnak van két aranykorszaka, majd utána jön a csendes hanyatlás…háát az én életemben most jött el a hanyatlás ideje…
Innentől egy olyan társam lesz, aki mindvégig ott volt mellettem, aki velem feküdt le esténként, aki benne volt minden italozásomban…a magány…

Címkék:

A netes ismerkedés veszélyeiről (befejező rész)

2018 szeptember 6. | Szerző:

Ott fejeztem be múltkor, hogy a büdös ribancos történetemnek nem lett vége a sikertelen randinkkal mert a folytatás igazi szappanoperává silányult.

Nem én találtam ki, de ettől még totálisan egyet kell, hogy értsek: Egy nőt két dologgal tudsz kihozni a sodrából: Ha meg akarod dugni és ha nem 😉  Nos nálunk az utóbbi játszott be, mert olcsó ringyónk a gyerekének is így aposztrofált, most annak írok aki nem akart megdugni…azééé ez már rám nézve egy igazi jellemvonás!!!

A lényeg a lényegben, hogy a büdös ribanccal még volt a találkozásunk után egy-két levélváltásunk, chatelésünk, de miután megtudta, hogy távasszonyommal kibékültem berágott…Én meg egy szelíd kispistás búcsúlevélben sok sikert kívántam neki…és tényleg azt hittem életem egyik legnagyobb baklövése ezzel lezárult.
Miután távasszonnyal is tartott a nagy idill kb 2-3 hétig, hogy ne lett volna orrom alá dörgölve szexmentes félre lépésem, én meg azzal a slunggal be is fejeztem vele is a kapcsolatomat, hogy hát nincs nekem elég bajom önmagammal, hogy bevonzottam egy ribancot az életembe ezt még fel is hánytorgassák…így zártam le egy város két lakóját, hogy akkor jöjjön egy új élet…de egy egészen másfajta!
Ez a naív elhatározásom is tartott durván egy hétig amikor otthonomba beállít két nő…és kapaszkodj, egyszerre…sőt még jobban kapaszkodj, távasszonyom a büdös ribanccal! Mondjuk nem csillant fel a szemem attól a tévhittől, hogy szex lesz hármasban 😉
 Háát a drágáim nem azért tettek meg ilyen nagy távot, hogy duálban szembesítsenek azzal, hogy én mennyire egy szemét alak vagyok…jó-jó, elfogadom és megértem én ezt, hogy tényleg tudok az lenni ha akarok…és az utóbbi időben -valószínű a korral jár együtt- szex helyett inkább inkább azt választom, hogy ma kispista szemét, szar alak leszel…de azért kurvára beteges dolog más házához elmenni ezért!!!! Én meg voltam egy ideig olyan illedelmes, hogy meghallgattam azt a nemes gondolatot, -hogy nem sarat akarunk ám rád dobálni- és amikor meguntam akkor a két hölgyeményt kidobtam az otthonomból mint a macskát szarni…(mondjuk a büdös ribanc mindenképpen ragaszkodott volna ahhoz, hogy a szobámba piszkítson)…
Távasszonyt még meg is értettem valahol, hisz csak 6 év elkeseredettsége ragadtatta el egy ilyen baromságra,de a ribancot azt már végképp nem, úgyhogy a kívül tágasabb felszólítás az inkább neki szólt!
Tényleg annál nincs tragikomikusabb amikor két önérzetében megbántott ember szövetségre lel egymásban…szövetség? Mit nem átallkodom, hisz itt kérem barátság köttetett…mióta mondogatom én azt, hogy nincs is annál szebb amikor azonos neműek szeretik egymást..
Nos a szellem űzés apropójából nekem szegezett kérdésekből egy pár kiemelt rész amit mindenképpen meg szeretnék osztani….
-Miért voltam olyan görény, hogy miután az egyiknek nem kellettem, visszakuncsorogtam a másikhoz? Az a baj ezzel a tézissel, hogy már itt bukta volt “nőimnek”…engem soha senki nem láthatott könyörögni, a jól bevált férfi klisékkel élni, hogy térden állva sírva láthasson, mert ha valaki egy kicsit is ismer, azt tudja rólam, hogy ha beledöglöm akkor sem fogok ily mértékben meghunyászkodni…egyetlen egy ember volt az életemben akinek azt mondtam, “maradj velem”…Ráadásul ebben a szopás az, hogy ha távasszony tudott mindenről, akkor hogyan lehet az, hogy ÉN kuncsorogtam magam vissza?
– Miért érzem, hogy mozgássérültként nekem mindenre jogom van, hogy embereket bántsak? Itt megint bukta volt nőim látszólagos “jó” cselekedetei mögött… Már rég megtanultam páncélt húzni ilyen téren a magam védelmében, épp elég elmenni a Punny-Marketbe úgy, hogy a létében veszélyeztetett kisebbség beszólásait kezelni tudjam már ennyi évesen…Úgyhogy valójában rohadt türelmes voltam mert még ezután sem küldtem el egyiket sem az anyjába, pedig aki egy szakítás után az én mozgássérültségem hozza szóba az kb a fentebb említett cigány szinten van a szememben!!!!!
– Két hetes idegenünk meg még azt sérelmezte, hogy állíthattam róla azok után olyant, hogy miután neki nem jöttem be mint pasi, hogy ütve fúróra volt szüksége annyira ki volt éhezve”? Hogy ez merőben hazugság, hisz ha így lett volna akkor egy fél órán belül 10 különb pasit találna nálam…Mindig megmosolyogtatnak ezek az “önhazugságok”..Egyből eszembe jutott a fatökű exe, hogy most vajon arra gondolhat aki csak úgy tudott elélvezni ha le volt pisálva? 🙂 De mondhattam volna azt is, hogy soha nem volt a szükség akkora nagy úr, hogy az ilyen olcsó ribancokra vetemedjek, épp ezért nem lett megdugva….csak én intelligencsebb vagyok attól, hogy ilyenekkel vagdalkozzak a másik felé… egyetlen nőm sem volt akivel egy bizonyos nívó alá kellett volna süllyednem -pedig a füllentésem ellenére nem csak 2-3 volt….És lehet ez is már csak múlt és történelem, és lehet a jövőben már soha egyetlen egy nőm se lesz, de ettől a tény még tény marad 😉
No kedves olvasóm azt hiszed Te is, mint én hittem, hogy a kidobásuk után ezzel a történet véget ér…hát a nagy lószart ért véget!
Elkövettem azt a hibát, hogy kidobásuk után elmentem otthonról pár percre…mire jövök vissza? Távasszony és a büdös ribanc ismét az otthonomban de most anyámnál értekeznek, ribanc kelletlenül vigyorog, hogy gyorsan visszatértem… Miután anyámtól is elég gyorsan és kelletlenül kellett távozniuk, és megtudtam az újbóli ottlétük okát, akkor borult el az agyam de igazán…Távasszony még visszament  anyámhoz elköszönni(ez tényleg egy szép gesztus lett volna), bár a mai napig senki nem érti, hogy ahhoz már mi szükség volt arra, hogy a büdös ribancot is magával vigye…sőt az a gerinctelen féreg még a saját otthonában megpróbálta megalázni az anyámat, hogy megkérdezte tőle, hogy tud egy “ilyen” emberrel együtt élni? Ha ezt én ott meghallom, az biztos,  hogy ez a szarkupac nem távozik két lábon a lakásunkból, ott nem lett volna mérlegelés!!!!!!!!
A mai napig le vagyok döbbenve ezen az egészen, hogy egy 3 hetes ismeretségű nőt(????) (de ez nem nő, csak kettessel kezdődik a személyi száma) akivel nem történt semmi hogyan lehetett az otthonunkba hozni??? De még ezt is benyeli az ember…de azt már nem, hogy az ilyen féregnek egyáltalán milyen beteg elmével kell, hogy rendelkezzen ahhoz, hogy az anyámat is kérdőre vonja????????
És még mindig nincs vége a történetnek…
Ezek után még kaptam 3 igencsak gyalázkodó levelet ribanc főhősünktől, amiben aztán nagyon részletesen ki volt fejtve, hogy én egy milyen nyomorék vagyok, milyen szar apa, és sorolhatnám…eleinte birka türelemmel benyeltem, de aztán rájöttem, hogy ez a taktika sehová nem fog vezetni, mert csak vérszemet kap ribancunk, úgyhogy átmentem a stílusába, és kifejtettem neki, hogy én sem mentem el a büdös jó kurva anyja lakására balhézni, de nem nagyon kellene pattognia sokáig, mert lehet, hogy egyszer úgy spontán merő véletlenségből találkozni fogunk, és ott nem fogja megvédeni semmi sem!!!! Egy kicsit direkt pszichopatásra vettem a figurát, hogy hasson már az agyatlannak…és hatott!!!
De történetünk még most sem fejeződött be ezzel…levelem után 4 napra megjelent a rendőrség a házunk előtt 😉 Ezen már tényleg csak vigyorogni lehetett…a helybéli rendőrök majdnem elnézést kérve mondták el, hogy nekik sajnos hivatali kötelességük volt most kijönni, de a büdös ribanc panaszt adott be ellenem a 70 km-re lévő városában…és most kapaszkodj meg, de tényleg…sőt szívj el egy cigit…a büdös ribanc ZAKLATÁSÉRT nyomott fel!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Nem fenyegetésért, hanem zaklatásért….wooow, megaloool, vaúúúúúúúúúúú………….
Annyira komolyan vették a rendőrök is, hogy se jegyzőkönyvet, semmit nem vettek fel, amikor meg elmondtam, hogy ha nagyon szarakodik a ribancunk akkor majd nézzék már meg, hogy az utolsó telefonhívás kitől jött, meg ki kinek a lakásán járt…és ezen már a zsaruk is csak mosolyogtak, amit meg kommentáltak azt nem szeretném itt megosztani…Szánalom tényleg ez a büdös ribanc, hogy azt gondolta, hogy Ő bármit megtehet kedvére, amikor meg visszanyalt a fagyi egyből beszart, és a rendőrségig rohant, ahol ismét csak sikerült lejáratnia magát!
TALÁN most mondhatom, hogy történetünk végleg lezárult…bár azért még most is fel lehetek majd jelentve, mondjuk mint ismeretlen személy ellen (kispistát hogy a kurva anyjába fogja azonosítani) aki büdös ribancunk jó hírnevét becsmérelte…Úgyhogy kispista rettegj, lehet még az országot is el kellene hagynod…a barátom már azzal szórakozik, hogy a farkam miatt zárnak kalodába 🙂
Ennek a történetnek egyetlen egy tanulsága van, hogy a beteg társadalom tényleg ilyen torz embereket hordoz magában…hogy egy 3 hetes beszélgetésből rendőrségi ügy lett…Számomra meg az, hogy egy furulyázást olcsóbban és kevésbé macerásabban lehet összehozni ha egy útszéli kurvára költök…sőt az még jobb, mert az nem jelenik meg a lakásomon 😉

Sokszor olvasom azt, hogy a férfiak milyen aberráltak, és hogy mennyire kihasználják a nőket…na ezután csak bárki jelenthet nekem!

Címkék:

Csoda történt…

2018 augusztus 25. | Szerző:

Több mint egy év után kénytelen voltam bicajra pattanni, mert már egy hete rossz az autóm…és tényleg igaz az a mondás, hogy a kerékpározást nem lehet elfelejteni…

Ebéd után ennek örömére le is feküdtem egy kicsit szunyókálni…és amikor felébredek….mit látok???? Nálam járt a szűz…és…és csodát tett….ott állt az asztalomon egy liter pálinka!!!!!! Egyszerűen nem tudtam elhinni…hogy engem – aki abszolút tagadom Istent, és a gyerekeimnek is úgy próbáltam megmagyarázni amire külön nem tért ki a hitoktató, hogy a fejükben lévő zűrzavart valahogy eloszlassam a szeplőtlen fogantatásról, hogy Józsefnek nagy valószínűséggel merevedési problémái lehettek, és mesterséges megtermékenyítést végeztek Márián…úgyhogy nekem ez a József nagyon szimpatikus ember, hogy felnevelte az idegen gyereket -….tehát, hogy engem a hű ateistát még ilyen csoda érhet…bár utólag egy kicsit morgolódtam, hogy miért nem 2 litert gondoltam a holnapi bulira! Viszont nagy örömömben fel is hívtam barátomat, hogy már nem kell jönnie, már nem kell szereznie pálinkát, és neki is elhadartam, hogy milyen csodában részesültem! Tényleg működik, gondolj valami jóra, és az beteljesedik!!!!!

Amúgy nekem már ma éjszaka nem szabadna itt lennem, innom meg főleg nem…ezt nagyon utálom magamban, hogy mint a szexben úgy viselkedem az életben is…már teljesen fel vagyok csigázva az előjátékban, aztán jön az ejaculatio praecox, és magára az aktusra meg már képtelen vagyok….én már a bulit megelőzően iszogatok, aztán a bulira meg nagy aznaposan érkezem…
Jaaa, a lényegről meg el is feledkeztem, hogy egy távoli nagyon-nagyon jó barátomnak született meg még áprilisban a 2. kisleánya (mondtam is neki, hogy minden normális embernek két leánya van) és akkor sumák módon lemondta a tejfakasztó bulit…pedig esküszöm, ha akkor elmentünk volna az asszonykájának a mai napig mint a gejzír, olyan lett volna a tejtermelődése..igaz egyes rossz nyelvek szerint barátom annyira feminista jellemvonásokat kezdett felvenni, hogy sörből is csak az alkoholmenteset itta…de szerintem ez csak pletyka, férfi ember nem iszik ilyen békanyálat!!!!
Na de amin végleg kiakadtam, hogy a másik srác meg hozza magával az oldalbordáját…még azt az indoklást elfogadtam, hogy pont fordítva, majd az oldalbordája hozza őt, meg főleg majd viszi, de azt már nem, hogy legyen olyan aki főz a bográcsoláskor…ez ugyanis amióta a világ világ, ez  azóta férfi dolog!!!!!
Ugye egy régebbi posztomban elkotyogtam magamról, hogy jász vagyok…én nem akarok visszamenni az ősidőkig, de muszáj történelmi hitelességgel alátámasztanom fentebbi állításomat…
A jász az egy iráni elődcsoport, az alánok nemzetségéből származó lovas nemzet volt…és hát ugye azt meg mindenki tudja, hogy a mai Ázsiából úgy jutottunk ide, hogy apró lovacskáinkon éppen a Kaukázus déli lejtőin poroszkálva megláttuk ezt a nagy kibaszott síkságot, és itt vertünk sátrat…én tisztán emlékszem, hogy ettük a nyereg alatt szárított lóhúst, és ittuk mellé az erjesztett kancatejet a kumiszt…és ha valahová letelepedtünk, tábortüzet gyújtva, hogy a bográcsban főzzünk valami friss ételt…no hát ott asszonynak nem volt helye!!!! Mert hát ugye a nők többsége ilyenkor is megpróbál vigyázni a vonalaira, még képes valami Norbi-update-s pörköltöt összebarmolni…férfi ember meg milyen? Erős Pista az még a tortába is jó, nemhogy egy igazi magyaros kajába…meg hát ilyenkor elanekdotázik, és egyéb ugye….

Tehát részemről elképzelhetetlen a képlet amit a haver felvázolt…mert ősidők óta az a képlet él bennem, hogy ilyenkor a fehér népség max. csak egy erotikus tánccal, vagy a sátorban a tivornya után tegye meg azt ami a férfi gyönyörűségére szolgál….
Na majd jó pár óra múlva kiderül, hogy kinél lesz a fakanál 😉

Címkék:

A netes ismerkedés veszélyeiről…

2018 augusztus 19. | Szerző:

Annyi minden történt velem az elmúlt negyed évben, hogy csak kapkodtam a fejem…közhellyel élve,  megjártam poklot és mennyet…az a baj, hogy bassza meg ez sem igaz, mert a mennyek kapujának a közelében sem álltam…maximum, hogy sokszor majd beledöglöttem a fájdalmamba, bár akkor meg nem hiszem, hogy a Nirvánába jutottam volna…azért attól én még a mostani életemben szarabb alak vagyok, mint sem jogos büntetésemet megkapnám!!!!

Életemben először úgy írok, hogy felnőtt tartalomként jegyzem írásomat, mert vannak olyan dolgok ahol nem tudok, és főleg nem akarok kisasszony stílusban fogalmazni….
Na akkor csapjunk bele a lecsóba…
Véget ért egy majdnem 6 évig tartó kapcsolatom, “távasszonnyal”…a férj-feleség halmazati állapoton kívül minden párkapcsolati formulát kipróbáltunk, hol sikeresen, hol kevésbé…No egy ilyen kevésbé sikeres periódusban írt rám egy büdös ribanc…persze, akkor még ezt nem sejthettem, hisz kurvákra nem adunk ki egy fillért sem!!!!
Bár voltak erre utaló jelek, mikor már az első éjszakán egy tök idegen embernek azaz nekem olyanokat írt, hogy nyaljam ki a pináját….így szó szerint….meg, hogy ugye én nem vagyok olyan aberrált mint az exe, aki állandóan azt akarta, hogy pisálja le szex közben….ez az idióta nőszemély meg beszámolt róla…én meg jókat vigyorogtam….hűűűű kispista, a nő totál be van gerjedve, hozzá se kell érned, már garantálva van minden….aztán az ostoba másnap be is számolt róla, hogy még ott melegében az éjszaka közepén kielégítette magát, majd még az nap délben úgy köszönt el, hogy megy zuhanyozni, és muszáj még egyszer csillapítania a vágyát….persze ennyi év élettapasztalatából tudtam, hogy ezeknek semmi köze nincs személyemhez, ez csak egy kielégületlen picsa, akit ki tudja mikor dugtak meg utoljára…úgy rendesen!!!!!
Elég gyorsan kiderült büdös ribancunkról, hogy nem Ő fogja bearanyozni öreg koromat, de mindentől függetlenül gyorsan egy személyes találkát kértem…Miért? Egyszerűen ki akartam pörgetni ezt az egészet, hajtott a kíváncsiság,  és főleg az, hogy mit fog kiváltani belőlem a találka…
Büdös ribancunk ismét elkövette azt a hibát, hogy elszólta magát, hogy még “randink” előtt elment borotválkozni 🙂 Azt hiszem itt volt az a pont, ahonnan tényleg lesajnálóan tudtam csak gondolni rá…mindettől függetlenül tényleg (és most nem vigyorog) úri emberként készültem első és egyben utolsó randinkra…vettem virágot, vittem egy kispistás szelet szeretetet…
Azonban az ilyen büdös ribancokkal nem tudsz elég úri ember lenni, mert vagy lemész a buta szintjükre, vagy kapásból elküldöd a kurva anyjába! Én egyiket se tettem, meghívtam inkább egy vacsira. Szerencsére büdös ribancunknak nem jöttem be mint férfi, sőt kifejezetten zavarta sántaságom, ezért gyorsan pontot tettünk a jövőnket illetően…gondoltam én naivan,  meg őszintén megvallva, felsóhajtva, hogy nem kell megbántanom…De hát persze, hogy “ennyivel” nem úsztam meg, továbbra is tette-vette magát…most írjam? Írom: büdös ribancunk….lógó nagy csöcseit vette kezébe, és mutogatta nekem, majd szoknyáját húzkodta fel, hogy nem is olyan nagy az úszógumija…tényleg azt mondhatom, hogy volt egy pár nő az életemben, akik rám akaszkodtak, de ez a szerencsétlen mindnél szánalmasabb volt, ahogy hirdette szavak nélkül:kell-e pina, kell-e pina?
A randink végére aztán minden úgy összeállt, hogy büdös ribancunk nem kissé volt érdek ember, ha már mint jövőt nem tudott velem tervezni, mert egzisztenciálisan nem fértem bele jövő képébe, de addig tökéletesen megfeleltem volna mint barát extrákkal, aki lotyó énjét kielégíti, míg be nem fut álmai pasija, aki füvet nyír, aki pénzeli kurvánkat…és egyebek!
Itt ez a történet véget is érhetne, sőt az ilyen jelentéktelen senkikről szót sem ejtenék, ha történetünknek tőlem függetlenül nem lett volna folytatása…no majd erről a 2. részben, addig meg izgulj kedves olvasóm mint szóban forgó büdös ribancunk a randinkon 🙂

Címkék:

Apák napja alkalmából, avagy nő akarok lenni!!!!

2018 július 8. | Szerző:

Mondogatom én már régóta, hogy ez a világ nincs jól, és főleg igazságosan összerakva…szar az egész, mondanám, de nem teszem…

Mert milyen dolog má az, hogy én figyelmeztetem a két gyerekemet, hogy ma bizony az én napom van, apák napja van…a büdös kölök meg kapásból kinevet, mert azt hiszi viccelek…én meg csak tovább reklamálok, hogy biza nem úgy van az…anyák napjára bezzeg virág, meg vers, rajzocska…én meg ki vagyok röhögve!
Ugyanez a helyzet…nagyobb gyerek ballagása…látom skypon ahogy távasszony készíti  számára  az ajándékvirág csokrot…én meg tele vagyok bizsergő izgalommal….na…na…na most fog előállni azzal, hogy kapok egy kis ajándék páleszt, és a plüssfigura helyébe inkább egy üveg piát szúr…de itt is gyorsan le lettem hűtve, hogy az a nap nem rólam szól…
Ennél szomorúbb már csak egy nap van amikor aztán tényleg semmi nem rólam szól…hát a gyerekünk születésénél…kijössz 12 órás vajúdás után a szülő szobából, addig nem eszel-iszol, még egy rohadt cigit sem szívsz el a nagy ijedtségben miközben az asszonyodat ujjal tágítja a doki, hogy doktor úr ezzel aztán csak óvatosan ám…ettől már tényleg jobban nem tudsz szolidáris lenni az asszonnyal…most nem nyelhetsz le egészben egy görögdinnyét basszus, hogy aztán azt szard ki egybe…és ez semmit nem számít…jönnek a különböző negédes kérdések, hogy a baba, az anyuka jól van? De később is, hogy fejlődik a baba, az anyának van-e teje? Bezzeg felőlem senki nem érdeklődött…meg nem kérdezte volna senki…eszek-e rendesen? Hisz az asszonykának a kórházban biztosítva van a hadtáp…Na és persze a leglényegesebbről ugye már nem is beszélve, ha már minimum 6 hétre elvágtam magam a szextől,  hogy esetleg legalább egy lightos pettinget felajánlana egy-egy barátnő…Úgyhogy a 2. után tényleg arra az elhatározásra jutottam, hogy egyszerűen nem éri meg az a 3 perc, hogy utána semmi de semmi szóljon már rólam!!!!
Legvégül, pedig itt van a legpragmatikusabb kérdés, a szex…mert hát ugye az már rég alaptörvény nálam, hogy a nigger munka az ágyban rám hárul…több mint 30 évnyi dohányzás után meg egy alapos nigger munka után meg mehetek mint a megboldogult Májkrém Jackson az oxigénsátorba…de ez még hagyján, mert nem is a fizikai teljesítményre gondolok itt elsősorban, hanem a pcihésre…mert nem jó a behatolás szöge, nem jó a gyorsaság, rövid az előjáték, túl hangos a tévé, meleg van, a macska kaparja az ajtót mert ki lett zárva…és estig sorolhatnám…csoda-e, hogy az ember idegileg kikészül? Ettől már csak egy rosszabb van, az ESZO-szex…Nem tudod mi az? Neeem??? Hát bevallom addig én se tudtam amíg fel nem hívták a figyelmem, hogy bizony az a késleltetett orgazmus…bezony!  Így nem volt más választásom, elő a szakirodalommal, amiben a következőt olvashattam: A tanulás során legyetek nagyon türelmesek. Nem baj, ha először csak egy orgazmus van, ha a lelkesedés nem hagy cserben benneteket, szinte biztos, hogy egy idő után számolatlanul követik majd egymást a gyönyör hullámai. Ebben egy dolog hibázik, amit el is követtem, hogy sehol nem volt leírva, hogy közben nem lehet kimenni enni, meg rágyújtani egy cigire…Nos ezek után döntöttem úgy, hogy inkább legközelebb tényleg unisex jellegű dolgokról írok, és a mostanában oly divatos formulával élve, félig elkészült posztolásom beharangozójaként a címét is elárulom: Mert szarni jó!!!!

Címkék:

A 20 stáció…XV.

2018 július 3. | Szerző:

Címkék:

Mert énekelem…láláláláláláááááá

2018 június 23. | Szerző:

Egy időben le volt tiltva, de most ismét feltöltötték a Vissza hozzád című filmet…és én csak megint megnéztem, és én csak megint bele haltam…úgy kell neked kispista, meg is érdemled!!!!

Vannak érzések, illatok, pillanatok, szerelmek, álmok, írások, színek, zenék…és filmek…amiket soha nem tud az idő kitörölni a lelkünkből…nos én ezzel a filmmel vagyok úgy, hogy egyszerűen képtelen vagyok betelni vele…mert a mindent, a tökéletességet jelenti számomra…Mindig és mindig tud újat mondani, mert akárhányszor más és más érzelmi állapotban kezdem el nézni, ugyanúgy más és mást fog belém égetni…

Most utoljára épp azt amikor a srác mutatja a testén a hegeket, és sorolja ezt a feleselésért kaptam, ezt az engedetlenségért, ezt a tiszteletlenségért…és a sokadikra már azt, hogy arra már nem is emlékszem…
A rohadt tetves kurva életbe én is mutatom  a posztjaimban, hogy ezt a heget, sebet a lelkemben ettől és ezért kaptam…és feloldozást soha nem nyerhetek se Istentől, se emberi teremténytől…mert én már régóta tudom, én nem e földre születtem…Lehet József Attila sem? 😉
Mikor születtem, a kezemben kés volt –
azt mondják, ez költemény.
Biz tollat fogtam, mert a kés kevés volt:
embernek születtem én.
Kiben zokogva bolyong heves hűség,
azt mondják, hogy az szeret.
Óh hívj öledbe, könnyes egyszerűség!
Csupán játszom én veled.
Én nem emlékezem és nem felejtek.
Azt mondják, ez hogy lehet?
Ahogy e földön marad, mit elejtek, –
ha én nem, Te megleled.
Eltöm a föld és elmorzsol a tenger:
azt mondják, hogy meghalok.
De annyi mindenfélét hall az ember,
hogy erre csak hallgatok.
Visszatérve a filmre, már régebben is írtam arról, hogy mit váltott ki belőlem: “Ez a film bármennyire tragikus végkimenetelű, de mégis az én életemet mutatja be egy pozitív kifejletben, hogy mi minden alakulhatott volna másképp az életemben, mennyivel másabb ember lehettem volna, mennyivel másképp élhettem volna le az életem…ha csak egyetlen egy ember szeretett volna “úgy”…ez a film tulajdonképpen az én valós létem kivégzéséről szólt…meggyilkolt…”
Az elmúlt hónapok eseményei viszont ráébresztettek tévedésemre…akárhogy alakulhatott volna az életem, én mindig ugyanaz az ember maradtam volna mint ami ma is vagyok…mert nincs más ÚT, csak egyetlen van….nincs választás…Igen, bassza meg…én ugyanúgy mint ahogy a pohár aljába belevigyorgok, ugyanúgy teszem az arcodba is, mert még ki sem mondod én már akkor tudom, megbuktál mint ember…
Volt egy fiatal barátnőm, egyszer Ő fogalmazta meg legjobban az igazságot rólam, milyen ember is vagyok valójában: Kispista a Te barátodnak lenni szinte lehetetlenség, mert  Te csak akkor vagy elérhető amikor adni-adni-adni tudsz, de abban a pillanatban ahogy téged bánt valami eltűnsz, bezárkózol a magad világába, a blogodba, a zenéidbe…
Hát ja, mint ahogy én “fordítva” születtem, ugyanúgy fordítva is vagyok összerakva…
Ülök az asztal-trónon,
Én, mámor-fejedelem
S fejemet, a süllyedtet,
Följebb-följebb emelem.
Nagy szemeim tüzelnek,
Fülemben ifjú dalok.
Orrom, szám, szívem töltik
Muskotályos illatok.
Boros, nagy dicsőségem
Villámlik, szinte vakít.
Kiáltok: ” Hozzatok, hejh,
egy inséges valakit.”
“Ma királyi kedvem van,
Ma az élet meghatott,
Ma sajnálok, ma szánok,
Ma szeretek, ma adok.”
S az első bús jöttmentnek
Pénzecském megcsörgetem
S királyian, vidáman
Lábai elé vetem.
Ezért a gőg, a büszkeség, a felsőbbrendűségi érzés, mert én más vagyok (nem több, nem jobb, csak más) és magasról szarok rá, hogy az emberek mit kezdenek a másságom elfogadásával…mert a képlet nagyon egyszerű, soha nem kérek semmit 😉

Címkék:
« Régebbi bejegyzések
Frissebb bejegyzések »

Nézettség

  • Blog nézettsége: 18803

Legutóbbi hozzászólások

Blogkövetés

Iratkozz fel a heti hírlevélre és többé nem maradsz le a friss tartalomról.

Az adatkezelés további részleteiről itt olvashatsz: Felhasználási feltételek és Egyedi adatkezelési tájékoztató

Üzenj a blogger(ek)nek!

Üzenj a kazánháznak!

Blog RSS

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!