Egy hajótörött naplója
Sokan mondták már, hogy nekem írni...

Iszogatás, Kulka János, pénz…

2018 október 29. | Szerző:

Ismét úgy hozta a kedvem, hogy a 3. estém telik el magányos iszogatással..érdekes mód nem hogy csökkennének a gondolatok, inkább úgy érzem kiapadhatatlanok…

Valami furcsa oknál fogva követője lettem a f-én Kulka Jánosnak…nem tudom lehet-e ilyent írni, de imádom a gondolatait, akármilyen sötét, lehangoló, letargikusak is…
A következő mondatain napok óta gondolkozom, mit is lehetne mondani rá: – Ólba zárva. Már megint. Mint egy börtön. A rosszabbik fajtából. Depresszió. A görény is sírva kérne tőlem receptet. Rí a lelkem.
Az a baj, túlságosan értem minden szavát…és rá kell ébrednem, hogy az én sötétnek, reménytelennek hitt szavaim még mindig rózsaszínű, csillámporos gondolatok…hogy igen, mondjuk ki azt amit ki kell…
Mondjuk ennek ellenére a művész urat szívesen kihívnám egy párbajra, melyikőnknek szarabb az egész???
Pár napja azon gondolkozom még, hogy holnaptól új szakasz kezdődik az életemben…boldog is lehetnék a tudattól,  hogy ismét azon a nívón tudjak élni mint  amikor…és itt millió emlék tolul fel…legelőször is apám, hogy lakhelyemen hiába tartoztunk bele a 3 leggazdagabb családba, most van helyén az apám, a temetőben…hogy ott rohadt el…
Verhetném a fejem a falba, hogy 8 évvel ezelőtt miért nem adatott meg ez a lehetőség, hogy gyávának tűnőnek kihátráltam életem szerelme elől, de ma még is ezt az egyet tudom, hogy jól döntöttem…bele kellett halni, mert más út nem volt…karácsonykor kellett örökre megölni…
Jönnek az olcsó vigaszok, közhelyek…hogy majd mostantól mennyi minden másabb, könnyebb lesz…ja, vannak olyan elszigetelt népcsoportok ahol azt se tudják mi az, hogy pénz…vigyorgok ezerrel…tudod úgy kispistásan…lehet veszek egy méregdrága okostelefont…csak azt nem tudom, hogy majd kit hívok fel vele????
Mai 3-4 órás zenei barangolásomból ma két dal jutott…Kulka után saját stílusomban, mennyire kibaszottul szar az egész…de van egy jó hírem is….lassan megdöglünk, és vége lesz mindennek….

Címkék:

A 20 stáció…XVII.

2018 október 28. | Szerző:

Címkék:

Csak úgy eszembe jutott-ál… 2.

2018 október 27. | Szerző:

…Esküszöm nem tehetek róla, de mostanában a magányos estéimen egy kicsit iszogatok, és zenét hallgatok…aztán persze, hogy óhatatlanul feltörnek bennem az emlékek…

Anno amikor a híradó bemondta, hogy kigyulladt egy metrókocsi, akkor egyből ment az sms a Majmócának: Nem is mondtad, hogy Budapesten utaztál tömegközlekedéssel 🙂

Persze, előszörre nem értette furcsa üzenetem, aztán leesett neki amikor elmondtam, hogy én már mióta mondogatom, hogy vigyáznia kellene a thermo-jával hová ül le, vagy azbeszt bugyiban kellene járkálnia…

Címkék:

Örök fájdalom…

2018 október 27. | Szerző:

Előző írásom után már készülődtem lefeküdni, és még meg akartam hallgatni egy dalt…fiatalságom egyik meghatározó dalát…Barátaim tudták, hogy amikor megkérdezték, hogy mi a helyzet kispista, és jött a válasz, hogy szar az egész, akkor már csak két dolog segített: A Debrői hárslevelű, és a Ledzeptől a Babe, Babe….

És most ugyanolyan fájdalommal mart belém a fájdalom, hogy nő nem nézett még rám talán sohasem mint ahogy Pink néz szerelmére (a gitáros a gyermeküknek az apja), hogy talán soha nem találkoztam azzal a szenvedéllyel, tűzzel mint ami árad ebből az egészből…helyette voltam eszköz, tönkre ment házasságokban, betegségekben gyógyír, kiéhezett pináknak olcsó fasz…

Címkék:

32 év távlatából…I. rész

2018 október 27. | Szerző:

Gőzöm sincs honnan, de egyszer csak bevillant 1986, a Korál NDK beli turnéja, ami után pár hónapra az együttes bejelentette a feloszlásukat…történelmi idők tanúja voltam, valami utolsónak a résztvevője…

1986 nyarán volt egy közönségtalálkozó a Balázs Fecóval Szolnokon, és ott jött az elhatározás két barátommal közösen,  hogy mi bizony kimegyünk a szeptemberi 10 napos koncert körútjukra Németországba…én abban az időben mindent gyűjtöttem ami a zenekarral kapcsolatos volt, így maradt meg a hazafelé, Jászberénybe  tartó autóutunkról is egy közel 1 órás magnófelvételem, amiben annyiban maradtunk, hogy Fecó értesíteni fog a későbbi fejleményekről, pontos időpontról, helyszínekről, stb…
Tényleg annyira hihetetlen a mai eszemmel átélni azt, hogy mennyire más világ volt az, a szocializmusunk utolsó időszakát, amikor még vezetékes telefonunk sem volt, és egy szimpla bulit is egy heti levelezéssel tudtunk lefixálni.
Azt hiszem rólam már ekkor megállapították a barátaim, hogy nem egy tiszta fialás vagyok, azért azt ki kellett érdemelni, hogy annyiszor emlegették a Taigetoszt…Már indításként kijelentettem, hogy nem vagyok hajlandó csak repülővel kiutazni…annyira érdekes, hogy már engem a nagy elvtársos időszakban is a tanárok uraztak, de a barátaim  is előszeretettel szólítottak így: – És P. úr mi a faszért akar mindenképpen repülővel menni? – Mert ha bebaszunk nagyon az úton, akkor sem fognak fél úton kidobni, meg különben is ott lesznek a jó kis picsa légi kísérők is…jött tőlem egyből a határozott magyarázatom…
Végül is 2:1-ben le lettem szavazva, és anyagi megfontolásból a vonat mellett döntöttek a barátaim. Az indulás napja úgy jött el, hogy Fecótól az utolsó infó az volt, hogy a menedzserrel nem tudtak még megegyezni, így lehet a turné is le lesz fújva, viszont már nekünk a vonatjegyünk meg volt váltva, pénzünk beváltva Márkára…úgyhogy “kénytelenek” voltunk ÚTRA kelni…
Bassza meg annyira fiatalok voltunk, és olyan boldogok…tudom ateistaként azért büntet Isten, hogy semmit ne felejtsek, mint ha tegnap lett volna minden…
A vonatunknak Szolnokra Romániából 23 óra környékén kellett volna megérkeznie, de mi  már délutántól hátizsákjainkkal a város ivóhelyeit jártuk be edzés gyanánt…drága barátaim annyira megtömték hátizsákomat, hogy az első felvételkor hátamra estem…viszont már amikor lazán 2 órát késett a vonat, és mi ücsörögve vártuk az aluljáróban, akkor könnyítettünk a súlyából, a barátom anyukája által sütött két kacsa fogyott el, és persze hozzá egy kisebb vajlingnyi alkohol…
Hát így indultunk első külföldi utunkra….

Címkék:

Hogy a cipővásárlás is lehet ünnep…

2018 október 18. | Szerző:

…Fáradt vagyok, pár órája értem haza, de ezt a pár gondolatot mindenképpen szeretném leírni, mert az elkövetkező napokban nem lesz alkalmam rá…meg hát azt a maradék kis páleszt is meg kell inni valamikor, gyerekeim előtt meg még most sem iszom…

Szóval… eltelt 6 év…furcsa belegondolni, hogy holnapután lesz 6 éve annak, hogy megismerkedtünk…vigyorgok -és ez még nem a pálinka hatása- hogy mennyi szaron vagyunk túl, hogy én még életemben nem torzsalkodtam senkivel ennyit, mint az elmúlt 6 évben…és mégis, valahogy mi összetartozunk, szétválaszthatatlanok vagyunk…
Mi közöttünk soha nem működött normálisan semmi, és nem igazán látok reményt arra, hogy ez valamit is változna a jövőben, és ennek ellenére mindketten tudjuk, hogy már képtelenek lennénk egy más valakivel érzelmileg újra felépíteni magunkat…mert mi örökre elköteleződtünk egymás mellett…
Mindketten cipeljük a múltunk nehéz örökségét, sőt most már a közöset is, de túl éltünk mindent…én azt hiszem, most már örökre…
Több mint két hónapja nem találkoztunk már, és ma is egy cipővásárlás apropójából hoztunk össze egy randit, hogy így emlékezzünk meg az évfordulónkra…Lehetett volna gyertyafényes, pezsgős vacsora is, vagy épp egy orbitális nagy szexelés is…de mi nem…
Mi mindig kívül állóak voltunk a világ számára, minekünk így volt a legmeghittebb, a tökéletes…
Köszönöm a 6 évet…

Címkék:

Csak úgy eszembe jutott-ál…

2018 október 9. | Szerző:

Mostanában ébredtem rá, hogy az ember nem akkor hal meg amikor ráírják fejfájára a születési évét és a halála évét…néztél már egy kutya szemébe halála órájában? Ez a pillanat sokkal előbb bekövetkezhet mint ahogy a biológiai halálunk meg van írva…

Szintén ma ébredtem rá, hogy az eddigi életem mozgatórugója az volt, hogy mindent felhabzsolni amit meg lehet tenni, mert ki tudja lesz-e rá alkalom máskor, míg ma már meg békében elköszönni mindenkitől, mert lehet, hogy holnap nem lesz már lehetőség rá…
Ezek tudatában köszöntem el ma ex-távasszonytól…és végre békében, csendesen, lelki békével…teljesen elfogadtam azt, hogy a szemében egy szar alakként fogok kilépni e földi mivoltomból…és először nem hangzott el részemről az a bizonyos védekező de szócska…Már nincsen többé szükségem rá, a benső mosoly kíséri utamat…
Egyszer minden ember az útja végére ér és visszatekint a múltjára, és szétválasztja a fontosat az értéktelentől…sok-sok évvel ezelőtt volt egy téves hitem, hogy  azt az örökséget amit képviselek azt valaki tovább adja…de nekem még a temetési CD-m  is elárulták, kiárusították…az utolsó…talán… közös dalunkkal…

Címkék:

A 20 stáció…XVI.

2018 szeptember 23. | Szerző:

Címkék:

Az eltűnt álmok…

2018 szeptember 23. | Szerző:

Egy nagyon régi írásomra találtam ma rá böngészésem közepette…a címzett személy most lényegtelen…inkább csak az álmom, egyszer…valakivel…hogyan képzeltem az életemet…már-már csöpögősen, nyálasan 😉

…Oly sokszor vágyom arra, hogy együtt élhessünk…a város maga teljesen mindegy lenne, még a sötét /É-D-K-NY/ vidék is megfelelne, ahol élsz..a házunk meg totál mindegy lenne, hogy csak egy egy szobás kis kalyiba, vagy egy bérelt panellakás, a lényege, hogy EGYÜTT!!!!
Milyen jó lenne együtt ébredni, és esküszöm, hogy a kedvedért még a reggelire is rászoknék…természetesen sokszor kivívnám azt a jogot, hogy ne Te készítsd el, szendvicsedre piros ketchuppal rajzolnék szívecskét, és nem érdekelne azt sem, hogy piszkálnál, ízhatásban nem illik össze…na és persze nem feledkeznék meg a reggeli hancúrról sem, na azt sürgősen beiktatnám a heti rendünkbe, és ebben ellenszavazatot sem fogadnék el…hogy olykor-olykor, és még egyszer olykor legyen egy kis röpkére időnk…sokkal jobban kezdődne hidd el mindkettőnknek a napja…
…Jó lenne ha ismét dolgozhatnék a szakmámban, egy könyvtárban… és az estéink is egészen mások lennének, attól függően, hogy ki végezne előbb a munkahelyén az menne bevásárolni, az főzne…férfi létemre tudom azt, hogy milyen egy finom kajával várni a szerettünket…és még csak most kezdődne az igazi élet napunkban…a mi napszakunk az este lenne…
Egy finom vacsora cseverészéssel, egy finom borral összekötve meghozná az amúgy sem morcos hangulatunkba az igazi jó kedvet…imádom amikor nevetsz…
Magamat ismerve hányszor megcsókolnálak, akár már mosogatás közben is…hátulról átölelnélek, megfognám melleidet, megcsókolnám a nyakadat,..aztán valami disznóságot súgnék a füledbe, és Te mondanád, hogy “olyan mocsok vagy”…ahogyan csak Te tudod mondani ezen a bolygón…de ha ott nem is, akkor tuti a fürdőkádba ülnék be hozzád, és Te visítva magyaráznád, hogy ez így nem éri…
A bőség zavarában tobzódhatnánk, mert minden rólunk szólhatna…akár egy beszélgetéssel, ami már nem csak arról szólna mint a vacsoránál, hogy kinek hogyan telt a napja, hanem mélyebb dolgokról is…de ha kedvünk lenne megnézhetnénk egy filmet is, vagy épp rengeteg illatmécses mellett hallgathatnánk valami klasszikust, én speciel nagyon szeretem Bach-ot…és persze szerelmeskednénk, és szerelmeskednénk…de ha semmihez se lenne kedvünk, akkor párnacsatáznánk, és én a győztes -mert  mindenben természetesen én lennék a győztes- a nekem járó díjat a Te gyönyörödnek adnám át..és jót vigyorognék azon, hogy már megint elkapkodtad 😉
És az se lenne baj ha fáradtak lennénk, mert akkor én csak olvasgatnék, vagy épp csak néznélek, és gyönyörködnék benned…
A hétvégéink is egészen másképp telnének mint eddig, mindig valami programmal dobnánk fel…de ha olyan kedvünk lenne, délig ki sem bújnánk az ágyból, hosszú éjszakai pólódban az ágyban kajálhatnánk…de ha kedvünk lenne bicajra pattannánk, és néznénk a házakat, embereket, tájat, madarakat…de lehetne egészen más közös programunk is, akár egy mozi, színház, koncert…vagy egy kirándulás, szebbnél szebb helyeket bejárhatnánk…
Aztán a valóság pofán vág…
Ennyi idő távlatából meg még jobban 😉 Szar az egész…

Címkék:

Múltmerengő…

2018 szeptember 20. | Szerző:

Olyan furcsa, ( a rendszer mutatja) hogy valaki ismét olvassa a nagyon régi írásaimat…és ilyenkor én is megnyitom ezeket az oldalakat…és tudom hülye dolog, de olyan jó volt megírni ezeket a fájdalmas gondolatokat, érzéseket…egyszer megélni azt, hogy valaki megértette…nem akarok én itt senkit szentté avatni, hisz elég morbid lenne hogy pár hónapja még itt nyílt színen lekurváztam…

Éjszaka 2.20 van megint…megint kóros álmatlanság gyötör…napok óta azon agyalok, hogy nem szabad bizonyos dolgok ellen küzdeni, hanem egyszerűen át kell adni magunkat…ilyen az álmatlanság is…felesleges azon szenvedni, hogy parancsszóra nem megy az alvás…meg kell tanulni kihasználni, és élvezni…hagy jöjjenek a megváltó gondolatok, írások…
Ma éjszaka pl az jutott eszembe, hogy mi van ha egy sziámi ikerpár egyik tagja gyilkosságot követ el? Akkor a testvérét is börtönbe zárják? Vagy még rosszabb, kivégzik a gyilkost? Azzal a bíróság kettős kivégzést hajtana végre…nem? Hülyeség mi?

Címkék:
« Régebbi bejegyzések
Frissebb bejegyzések »

Nézettség

  • Blog nézettsége: 18803

Legutóbbi hozzászólások

Blogkövetés

Iratkozz fel a heti hírlevélre és többé nem maradsz le a friss tartalomról.

Az adatkezelés további részleteiről itt olvashatsz: Felhasználási feltételek és Egyedi adatkezelési tájékoztató

Üzenj a blogger(ek)nek!

Üzenj a kazánháznak!

Blog RSS

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!