Egy hajótörött naplója
Sokan mondták már, hogy nekem írni...

A 20 stáció…XVIII.

2019 december 26. | Szerző:

Címkék:

Szent este elmélkedéseiből…

2019 december 25. | Szerző:

Azért annyit nem árt tisztázni itt a nagy ünnepi forgatagban, hogy Jézus nem volt koraszülött (bár már azt említettem, hogy nagy valószínűséggel Máriának mesterséges megtermékenyítést végeztek el, és tuti császározták…más racionális magyarázat nincs)
Mire is gondolok? Az emberek már lassan versenyt csinálnak abból, hogy ki állítja fel előbb a karácsonyfát, kinek van giccsesebb és több fénysora a házban, az udvarban…de már lassan a kutya farkára is égősort kötünk, mert az ugye mozog, és milyen dizájnos…Ugyanaz a látvány fogad minden településen, ahogy fényárban úszik minden, és közben minden önkormányzat el van adósodva…Így mulatunk és ünneplünk mi emberek…A szomszédnak elektronikus üzeneteket küldünk, minél csicsásabb, annál elégedettebbek vagyunk…
Nekem soha nem erről szólt a karácsony, a legszebb ünnep…Mert amit fentebb felsoroltam, az mind felszín, látszat, irracionalitás, hazugság, önbecsapás…Hová lett a lázas készülődés, a meghitt várakozás, az, hogy ünnepi ruhát ölt a lelkünk??? Az alamizsnát mikor fogja felváltani a valódi szeretet? Az M1 majdnem leszopta magát a gyönyörtől, hogy Jónak lenni jó adománygyűjtő akciójukban mennyi pénz gyűlt össze a koraszülöttek javára…(amúgy durván 210 millió Ft gyűlt össze) Előtte meg nagy csinnadrattával átadták az új Puskás Stadiont, mely 190 MILLIÁRDba került…Miért van az úgy, hogy mi mindig fordítva ülünk a lovon????
Összefoglalva, nekem a karácsonyról a következő történet jut eszembe: A szentkúti búcsúban amikor a lógó csöcsű, pipázó cigányasszony megkérdezte a mindenféle kegytárgyakat árusító kereskedőt, hogy hogyé adja a műanyag kis Jézust, és az árára az így horkant fel: – Azíi a kis a szaré?!!!
Bevallom, még ma délután is melóztam, és nem azért, hogy én is beálljak a sorba, hogy nekem is minden a pénzről szóljon, hogy kiárusítsam az értékrendemet, az ideáimat, hogy teret adjak a minél többet, nekem, nekem, nekem országos közhangulatnak….nem…egyszerűen csak így készültem arra, hogy a gyerekeimnek ne tárgyasított ajándékot vegyek (azt is megkapták), hanem, hogy a nyáron ismét eljuthassunk különböző országokba, sok-sok új élményekkel lehessünk gazdagabbak…nekem ez a szelíd, visszafogott alázat jelentette ma az ünnepet, hogy este felbonthassak egy üveg bort, hogy két nap múlva várhassam a gyerekeimet….hogy akkor már minden, de minden róluk szóljon, és ezáltal rólam is…mert ez az igazi ünnep, ez az igazi szeretet!!!!
A mostani dalválasztásom egy dalszöveg részlet miatt történt…” És megbeszéltük, hogy lesz  majd tovább, hogy ha egyszer majd mi jövünk, mi mindent tervezünk, hogy jobb irányt vegyen a világ…Gondolj rám, számíts rám”
Hogy ha mi jövünk…én úgy gondolom, már mi értünk el abba pozícióba, hogy közülünk kerültek ki a vezető beosztású emberek, mindannyian felelős szülőkké váltunk….és semmit nem váltottunk be az álmokból, tervekből, egy igazi szar, elidegenedett világban élünk, ami csak is önmagunknak köszönhető, hogy ilyenné alakítottuk…
Van nekem egy kedvenc költőm…akiben ugyanazt az önsorsrontó életet láttam mint a sajátomban….Valójában az Ő soraival is kívánhatnék Boldog ka….pd be a faszomat…de nem teszem…maradjon csak egy szép vallomás az életről, a születésről, az ünnepről, hogy itt lehetnénk és egymás felé fordulhatnánk, addig amíg nem késő….
“Vallom és hirdetem, hogy nincs értékesebb, hatalmasabb és szebb, mint az élet. Mindig szép és mindenütt. Fetrengett a lelkem sokszor porban is, sárban is. De mindig új és új magasságai jönnek az életnek. Az élet szent, szép, hatalmas és értékes valami. A sárban is szép, a szűzhavasi tetőn is. Mert mélység és magasság az élet.”

Címkék:

Performance

2019 november 2. | Szerző:

Azért e furcsa cím, mert az írásom hangulatát, jellegét az elfogyasztott alkohol mennyisége alakítja…emmá azé művészet!!!! Rég írtam…hosszú, nehéz, magányos utakat jártam be, és megannyi gyönyörűséges, meseszép helyre is eljutottam…tudom most valami pozitívról kellene már beszámolni ennyi negatív hangú írás után…AIDS teszt? Mondjuk 20 évre visszamenőlegesen? Az elég pozitív lenne?

Ja és a másik amiről elfeledkeztem, hogy írásom alkalmas lehet a nyugalmad megzavarására….hát ja…de én tudom Te mindentől függetlenül nyugodtan fogsz aludni 😉

Legelőször kezdjük az alapoktól…a magányosok ivászata…ez abból az időszakból alakult ki mikor élettársammá kezdett válni a számítógép…három kopogtatás az asztalra a feles pohárral, majd tiszteletteljes megemelés a  monitor felé….és utána fenékig… ( az 1990-es évekből eredően alakult ki egy régebbi verzió, amikor beszabadultunk egy Angyalföldi kocsmába, ahol a csóka hangos Halááál felkiáltással két kezén mutatta, hogy 5 sört szeretne/mondjuk többet nem is tudott volna mert összesen volt annyi ujja/)…majd a legvégső…prosztata….ebben a korban már ez egy fontos dolog…amúgy itt szeretném megosztani azon férfi olvasóimmal, már ha egyáltalán vannak ilyenek, hogy maga a vizsgálat nem sokáig tart, -buziknak nem szükséges- és a vazelines megujjazás minimum 1 évre bebiztosítja a parasztot.
Nos ha már ilyen szépen bevezettelek az ivászat, illetve a koccintás kultúrájába….sőt, egyéb fontos információval elláttalak…tovább vinnélek.A gyerekeim már zsigerből tudják, génjeikben őrzik, hogy van az hogy jó, jobb, tökéletes…és apa…az apa olyan mint kártyában a Fedák Sári, mindent überel….És itt kurvára nem az én személyem a fontos, hanem az, hogy a gyerek szeretetét nem lehet megvenni…a gyereket nem tudod átbaszni…lehet átmeneti időre sikered, de a gyerek egy folytonos tükör amelybe kénytelenek vagyunk belenézni…Na és persze ott van még a saját tükrünk is…Tudod azt a luxust soha nem engedhettem meg magamnak, hogy ne néztem volna bele, vagy becsaptam volna magamat, mert akkor  abban a pillanatban egy senkivé, egy tucattá váltam volna a tömegből…nem…nem ezzel volt a baj, hanem hogy az utóbbi évek szarjait mint egy hülye aki barom próbálta benyelni…no ez az az érzés amikor duplán szar az egész érzés járja át az embert, egyrészt mert tényleg szar az egész, de ehhez párosul a megalkuvás érzése…Aztán egyszer eljön az idő, amikor elfogy a levegő körülöttünk, és azt mondjuk eléééééééééég….amikor nem számít semmi, de végre ismét önmagunk akarunk lenni, ismét a régi kispista, csak új köntösben, aki ismét kimondja a frankót….bassza meg, a két blogom oldalmegtekintése lassan eléri a 40 ezret, és én kisebbségi érzésben szenvedek, lassan meghunyászkodom egy kibaszott látszat szeretetért, és közben szarul érzem magam mert tudom, hogy én is kurvává váltam….No ebből lesz egyszer elég…amikor végre ismét sarkunkra állunk, és ismét a tükörbe merünk nézni, és újra visszanyerjük az önbecsülésünket!!!!!Lassan fél éve nem írtam, és nem azért mert nem lettek volna gondolataim, mint inkább azért mert ismét kerestem önmagamat, a folytonos hibáimat, az önmarcangolásaimban a kiutat, a megoldást, az igazságot…

És az ember a hosszú csöndben, az önkép keresésben rátalál, vagy épp visszatalál az ÚT-ra….amikor rádöbben, hogy az élet túl rövid ahhoz, hogy álmok, célok nélkül éljen, hogy merjük felvállalni önmagunkat, amik akármennyire is negatívak, rossz képben is tüntetnek fel….igen, bármennyire fáj is kimondani, a fidesses kurva bármennyire is az életünk szerelme volt, az akkor is egy ribanccá válik ha a fene fenét eszik…ugyanis ezek az emberek épp azért válhattak életünk szerelmévé mert többek voltak, mert EMBERIBBEK voltak, és ezeket max. nem egy zsák krumpliért, de ugyanúgy kilóra megveszik!!!!!!!!!!! És ugyanez érvényes azokra is akik azt hiszik, hogy ha elvégeznek egy Misi-Mókus képzőt akkor már az egészségügyben a szar kihordásán kívül másra is jogosultak, vagy az oktatásban, hogy a gyerekeim jövő képében az étkeztetésen másra nem találnám alkalmasnak, mert ezek a gyorstalpalók nem képesek helyettesíteni egy főiskolát, nem beszélve a 10-20-30 év szakmai gyakorlatot…Összegezve mindent: az elmúlt fél évben egy régi új kispista született…bármennyire is gyűlöletes is kimondani, az embernek soha nem késő újra kezdeni, önmagam MLM rendszerét építem….teljesen nulláról indulni……és soha nem feledni…szar az egész….de csatlakozhatsz hálózatomhoz bármikor…három kopogtatás az asztalra, aztán tiszteletteljes pohár megemelés….és fenékig….legyen szó az akár méregpohárról is….

Címkék:

Szép új világ…

2019 május 23. | Szerző:

Vannak emberek akiknek születésük óta az a sorskönyv van megírva, hogy “önhibájukon” kívül már induláskor képtelenek voltak beállni a sorba…magam is közéjük tartozom! És TE? Mert megnyugodhatsz, minden embernek eljön az a momentum amikor választani kell! Ugyanúgy ahogy NEKED is, eljön az a pillanat ahogy mindenkinek, hogy választhatsz, hogy beállsz a sorba, hogy középszer leszel, csak hogy megmentsd magad átmeneti időre a magánytól, a kitaszítottságtól, mint ahogy nekem már  az indulási oldalnál ezzel kellett szembe néznem…

És tudod miért fekszem le mosolyogva esténként? Mert nekem is megadatott az a választás ami Neked…és amit TE meghunyászkodva elfogadtál, azt én dacosan megtagadtam…
És tévedsz…ez a kis videó nem arról szól, hogy az emberek a telefonok miatt lettek ilyenek….nem…az emberek az önzőségük miatt váltak ilyen embertelenné, amihez még eszközt is kaptak a kezükbe…pedig minden embernek ott van a lehetőség arra, hogy szabadon választhasson…

Это то, в чем мы живем сегодня.

Közzétette: КТО Я? – 2017. július 27., csütörtök

Címkék:

Agapé…

2019 április 14. | Szerző:

Tudom…ma már tudom, hogy soha nem léteztél, és soha nem is fogsz megszületni…de azért annyiszor elképzeltelek, és néha de csak is egy pillanatra valósággá váltál a képzeletemben…és olyan jó volt megélni, hogy amíg én lábaid eléd terítettem álmaimat, addig nem két lábbal tapostad szét, csak mint egy tündér elrepültél…

Tudom…tudom, hogy ha nem is létezel, akkor hogyan is repülhetnél hozzám, de mégis ha ez a csoda megtörténne velem, akkor ismét agapét rendezne a lelkem…kimondhatatlanul vártalak ezer éve, és ráadásként még ezer is talán…hogy egyszer eljössz, vagy talán ismét itt leszel…itt fájóan gyönyörűen, és felemelően…lábaim elé, nekem háttal kucorogva, hogy ne lássam gyilkos szemeidet, hogy fejedet nekem támasztva, örökre beszippantva illatodat, hajad omlását…hogy egy pillanatra legyél a végtelen, legyél a belém remegés, szavam ki nem mondott folytatása, a zenék értelme, megnyugtató fájdalma..
Hogy ha egyszer itt lennél, mennyi mindent elmondanék, és mennyit lennék csendben, mert tudom szavak nélkül is értenél…

De, tudom soha nem is léteztél…pedig olyan jó lenne egyszer elmondani milyen átkozottul egyedül maradtam, de akár csak egy átlagos napomat is…
– Délután az villant be, hogy pár óra múlva a 20 km-re lévő szomszéd városban fog fellépni kapafogú (valamikori) fél Istenem, mire régebben még képes lettem volna akár gyalog is átmenni, most meg inkább kiültem a tópartra horgászni. (Már a zenék sem azok amik nehéz napokon, végül is rólunk szóltak)  Mostanában nagyon sok posztom szól arról, hogy mekkorát zuhantam, hogy valamikor milyen magasan szárnyaltam, és mára mennyire sivárrá vált életem. Minden téren, aminek egyenes következménye az, hogy az ember elszigetelődik, és mint az öreg elefánt elvonul meghalni.
Már rég óta nem emelek szót a barátokért, némán engedem el őket, kedves szóval ma már egyetlen nőt sem akarok magamhoz láncolni…
Ezekben az írásokban is az a jó, hogy senki, de senki nem ért meg ugyanúgy mint az életben, de legalább itt nem akarnak ledegradálni baszógépnek…
Soha nem voltam skalpvadász, mindig az embert kerestem a másikban, örökké arra vágytam, hogy a nyughatatlan lelkem találhasson egyszer végre otthonra, menedékre…egy emberi ölelést, ölelést, öleléééééést!!!!

Címkék:

Amire nincsenek szavak…

2019 április 8. | Szerző:

Soha nem voltam elájulva Amerikától, amikor lett volna lehetőség menni, akkor sem mentem…de azért ezt a 22 perces összeállítást ahogy tátott szájjal, és a könny cseppjeimmel küszködve hallgattam, megállapítottam, hogy lenne még mit tanulni!

Vajon mi magyarok miért nem tudjuk kellő mértékben megbecsülni az értékeinket, a művészeinket? Vajon nekünk mikor adatik meg egy Obama kaliberű elnök? (Jó-jó, tudom nekünk meg volt egy Göncz papánk.) Mert addig már mi is eljutottunk, hogy nekünk is lett egy színes bőrű államfőnek csúfolt küszöb majmunk…de bassza meg amíg az egyik a szotyit köpködi egy stadionban, addig Amerika (akkori) elnöke, és főleg first ladyje egy kulturális eseményen, egy ceremóniai ünnepélyes  lovaggá avatásán úgy gerjed a rock and roll-ra, hogy az ember szerelmes lesz első pillantásba egy idegen nőbe…
És végül magáról a zenekarról, a gyerekkori bálványaimról, a LedZep tagjairól…Annyira emberi, hogy arra tényleg nincsenek szavak…Hogy a francba van, hogy ezeket a művészeket nem vitte el egy percre sem az UFO, hogy politikai széljárástól függetlenül nem bólogattak semmilyen nemzeti konzultációra?
Itt nem lehetett eldönteni, hogy ki kit ünnepelt, a díszpáholyban ülő a színpadon lévőt, vagy azt a  díszszalaggal ellátott pár embert? Jimmy Page kisfiús szemcsillogása, valamint kontrasztnak Robert Plant könnybe lábadó szeme mindent elárult….hogy megmaradtak EMBERNEK…

Címkék:

Közkívánatra: Mert szarni jó…

2019 március 26. | Szerző:

Ritkán járok fel, már csak akkor amikor tényleg muszáj a f.-ra, és hát egy kicsit úgy le vagyok döbbenve, mikor látom, hogy 1-2 ember már mindent megoszt magáról, mondhatni ott él a közösségi oldalon…nekem már az gyanús az egészben, hogy mi szüksége van az illetőnek erre? Felhívás? Felhívás arra, hogy van egy kurva szar nyomoronc életem? Bár lehet, hogy az illető bátor, legalább képpel, névvel vállalja ezt velem ellentétben aki kispista mögé bújva névtelenül írkálgatja a baromságait? Nem tudom, nem is tisztem eldönteni, de nem csak az idősebb körében dívik ez, akiknek lehet az az egyetlen egy kitörési pontjuk van a magányból, hanem a fiataloknál is akik meg még ráadásul párkapcsolatban is élnek… Hááát én nem tudom, de nekem még nem igazán tudtak volna feltalálni olyan valamit -főleg fiatalon- ami a be a macit a málnásba hadműveletnél fontosabb lenne…persze tudom van pihenési idő is, de arra a pár percre meg egy cigi elszívást is be kell ütemezni ugyebár…

Vannak kedvenc témáim is a kiposztolásokról…egyik, amikor az illető csak azért megy el a koncertre, hogy lefényképezze magát, és már ott helyben fel is tegye, hogy közölje, hogy hol van…persze ezt még meg is lehet fejelni, amikor a szar okos telefonjával, meg a buta agyával a koncertről élvezhetetlen minőségű felvételt készít…neeeem, az agyatlanka ha már elutazik X kilométert, esetleg még ki is fizeti a méregdrága belépőt, az helyett, hogy élvezné a koncertet, neeeem, Ő megörökíti az eseményt…sőt még ezt is tudja überelni, hogy a végén sorba áll egy csomó ideig, hogy közös selfit készítsen imádott tinédzserkori bálványával…És majd nézd meg, 99%-uk  klimax közeli állapotban leledzik…basszus ez olyan mint ha én a mostani korában akarnám becsempészni a bugyijába a bozót pitont mondjuk a Metal Ladynek…hát ott állna be örökre a fél 6!!!!!
Mellesleg mi mindenben megelőztük a korunkat…amikor még azt se tudták, mi az a selfi, mi már akkor készítgettünk önmagunkról, a másikról…hát bakker kiállítást rendezhettünk volna, annyi képünk volt arról, hogy téptük fel a budi ajtót és már katt is, és készültek a fotók arról, hogy a másik, hogy szarik…Na ekkor hangzott el tőlem a görög filozófus bölcs intelme: Ne zavard a köreimet! -Szabadon Cicerótól…mondottam a magam nyugodtságában, ami sehogy se passzolt, de bebaszva úgy éreztem intellektuálisan ez fejez ki a legjobban.
Barátom azonban a selfit még magasabb szintre is tudta emelni, hogy megelégedett volna azzal, hogy csak önarcképet készít…lószart, Ő a farkáról is kattintgatott! Önmagában persze ezzel nem lett volna semmilyen baj, hogy nárcisztikus énjét így éli ki…csupán azzal volt a gond, hogy  akkor született meg az első gyermeke, és még az egyik filmtekercsen maradt pár kattintási lehetőség, amire természetesen úgy érezte hogy jól fog mutatni a sorban a remek mű és álló farkáról kattintgatott párat…és még ez se lett volna önmagában gond, ha mindezt nem az anyjával küldette volna be előhívatásra…persze a boldog nagymama egyből el kezdte nézegetni a fotókat az unokájáról, még ott helyben, melegében, hogy majd melyikről készít nagyítást…a történetet nem fejezem be….
Úgyhogy nekem ott veri le az ékszíjat amikor alanyunk lefotózza, hogy mit főzött…én meg baszd meg azt szeretném, hogy milyent szartam…mert szarni jó! Amúgy is minden pszihomókusos tesztben ott szerepel, hogy szokta-e nézni a székletét? Bár azt nem tudom, melyik a helyes, hogy szoktuk-e vagy nem!
Így most én rögtön három virtuális képet szeretnék megosztani arról, hogy szarni jó!
Elsőként amikor kutyagoltunk hazafelé a barátomékhoz éjfél környékén, és a járdán találtam a renoválás alatt álló városháza előtt egy bazi hosszú padlót…a srácok egyből figyelmeztettek, hogy eszembe ne jusson…meg ők nem fognak segíteni! (szerintem baromira ismerhettek) Így kénytelen voltam egyedül cipelni  a belvárosban a taxi állomásig, hogy majd onnan taxival viszem ki zsákmányomat a külvárosban lakó barátomhoz…persze itt megint jött mindenki a rohadt fajtád kispista mondatokkal, taxistól barátokig bezárólag! Pedig így utólag 20 évvel is a terv zseniális volt, hogy menjünk két taxival, és oldalt fogjuk a hosszú padlót!!!! Amúgy én nem tudom miért, de pillanatok alatt akkora káoszt tudtam csinálni, hogy máig sem értem ezt a tehetségemet. Ott abban a helyzetben is egyszerre 4 embert próbáltam egyszerre meggyőzni, a két taxist, és a két anyázóst barátomat, hogy kivitelezhető a tervem! Így hát caplathattam egyedül, és féltávnál megmakacsolva úgy döntöttem, hogy szarok tovább vinni egyedül, amúgy is nekem szarni kell!!!! Így készülhetett volna az egyik selfi rólam, ahogy a sötét éjszakában az árokban guggolok, és mellettem az ellopott padlódeszka!
A másik történetemnek az alcíme az lehetne, első élményem Párizsban. Mivel a barátaim vasutasok voltak, így ők ingyen tudtak utazni, én meg másfél nappal később tudtam egyedüliként csatlakozni hozzájuk, mert nekem maradt a buszozás…még el se kezdődött az út, azzal nyitottunk, hogy a hátizsákomban összetört a demizson, és mindenem boros lett. .én így szálltam fel másnap a buszra, hogy mindenem bűzlött. Ez volt a kisebb bajom, a nagyobb meg, hogy már két napja nem kakiltam 😉 E gyötrelmek után, 24 órás buszozás után érkeztem meg abban a hiszemben a Notre Dame-hoz, hogy barátaim várni fognak rám…persze, hogy nem úgy lett, cirka 2 óra késéssel futottak be, nekem meg már a fejem minden színben játszott attól a gondolattól, hogy örökre ki fognak tiltani Franciaországból mert a Notre Dame sarkánál fogok beszarni…A legelső kérésem így az volt, hogy mutassanak egy wc-t…a barátom le is vitt egy mélygarázsba, és annyit mondott, na ott van…és én csak lestem ki a fejemből, és az villant át a fejemben, hogy most Ő vajon arra gondolt, hogy a parkoló kocsik között végezzem el a dolgom amikor hirtelenjében kinyílt egy vasajtó, és egy jóságos nénike kérdezte meg tőlem franciául nagy valószínűséggel, hogy mit akarok…a történet hitelességéhez még az hozzátartozik, hogy 3 évig franciául tanultam, de egy mukkot nem értettem meg abból amit karattyolt, így kénytelen voltam nemzetközi jelzésekkel a tudomására hozni, hogy én bizony mindjárt be fogok szarni…így készülhetett volna egy másik selfi arról, hogy tényleg milyen jó szarni…még Párizsban is….Soha nem feledem azt a kéjes mámort, hogy Párizsba megérkezvén, mégis csak a legelső élményem az volt, hogy egy nyilvános budiban ülve hallgatom a reggeli híreket egy rádióból!!!!
Harmadik virtuális fotóm a szarásról, elnyerhetné azt a címet is, hogy nem mindenki osztozik abbéli örömömben, hogy szarni milyen jóóóóó…egész fiatalon megismerkedtem az aranyér átkával…épp  egy országjáró kirándulásunk előtt jött ki egy addigi ismeretlen fájó pattanás szerű valami a seggemen. Öreg munkatársak egyből tudták a tutit, ha nem figyelek az egyik szünetben még meg is műtöttek volna…no az egyiknek mégis elfogadtam a tanácsát, aki azt tanácsolta, hogy ilyenkor Mira vizet kell inni, amelyből utunk előtt be is szereztem két üveggel…Viszont elkövettem azt a hibát, hogy nem olvastam el a címkére írottakat, és azt hittem, hogy minél többet megiszok abból a szarból, annál jobb lesz! Így neki buzdulva még a barátaim is azt itták, pálinka kísérőnek…sőt később már fordítva, a Mire vízre ittuk a pálinkát..
A nap vége felé viszont mindenki el kezdett fosni sorjában, attól függően ki mennyit ivott ebből a sós ásványvízből…én meg ráadásként kaptam egy iszonyú verést is, a fosásért, meg az apró infóért, hogy napi 1 deci volt az ajánlott előírás…
Különben tegnap tudtam meg, hogy faszbukja az öregeknek van, fiataloknak instájuk van…hát megöregedtem bassza meg…de ezt a 3 fotót akkor is boldogan vállalnám be bármikor…amikor még pillanatok alatt közbotrányt tudtam okozni…amikor még reggelire rock and roll szólt….

Címkék:

Pedig lehetnék boldog is…

2019 március 7. | Szerző:

Hogy miért nem írok mostanában? Mert egyrészről már megírtam mindent, de mindent…ismételni meg felesleges lenne önmagam…másrészről meg legújabb szokásom, hogy leülök azzal a szándékkal, hogy most kiírom magamból az aktuális szar az egész életérzést…elkezdek inni, ahogy illik, aztán mikorra odaérnék hogy jól esne az írás, akkorra atom részeggé válok…de olyan gyalázatosan le tudom magam szopni, hogy igazi hőstettként aposztrofálom azt ha az 1 méterre lévő ágyamig eljutok…amúgy meg imádom magam, basszus úgy bekarmolni, hogy az ágyig nem jutni el…na ez má virtus, öregkori rockantroll!!!!

Valamint szem lesütve kell bevallanom, hogy az utóbbi időben társadalmunk fasznos tagja lettem…dógozom mint az állat, és alig marad időm arra, hogy milyen kibaszottul szar egy világot élünk…pedig lehetnék boldog is…
Egyszer a gyerekeim anyja mondta rám dühösen, hogy kispista a rohadt kurva életbe élhetnél boldogan, és Te mégis a világ fájdalmát hordozod magadban…lehet tudott valamit, amit még akkor sejteni sem lehetett, hogy a jövőm ami már most a múltam milyen örök fájdalmat fog hordozni egy életen át…
Hosszú idő után ismét azon a nívón élek amilyen életszínvonalat elképzeltem  magamnak, gyakorlatilag azt veszek meg magamnak (és gyerekeimnek) amit akarok, ismét elértéktelenedtek a tárgyak, mert csikkzsebből is képes vagyok akár 4 ezer forintot kifizetni egy üveg borért ha úgy hozza kedvem…de ez csak egy szájbabaszott anyagi dolog, amiért dolgozunk X időt…
Nem is mondtam még, hogy jövőre megyünk a büdös kölkökkel Amszterdamba…mondtam nekik, hogy milyen király lesz, hogy beszíva kerékpárt kölcsönözve nyomatjuk a lagunák környékét…nagyobb gyerek csak annyit mondott, apa az nagyon cool lesz…
Idén meg irány Ganna, a tornácos vendégház, a régi dédelgetett szerelem….Halkan súgom meg, majd írd már be a Googleba, csak hogy tisztában légy milyen helyre megyünk….kurva szádat csak hogy tudd, ha nagyon berágatsz megveszlek kilóra!!!!

És mégis valami útközben meghalt…végérvényesen…egy illat, egy hangfoszlány, egy mozdulatsor…

Címkék:

Középső ujjam a világnak…

2018 november 12. | Szerző:

Pénteken életem első Tequiláját kóstoltam meg gyerekeim körében…és itt minden szónak különös hangsúlya, jelentése, jelképe  van…

Bár készültem rá, mégis aznap este fel sem fogtam, csak amikor másnap reggel kimentem napom első cigijére a konyhába, és végig néztem az előző esti tivornya asztalon maradt maradványain…ekkor tudatosult bennem, hogy ismét haza értem, visszataláltam önmagamhoz, ismét talpra tudtam állni, újból emberhez méltó életet tudok élni…”kispista megcsináltad” érzés járt át…
Iszonyú hosszú utazás volt a teljes reménytelenségben, barátok és szerető társ(ak)  nélkül…annyiszor feladtam már, de valami megmagyarázhatatlan daffke vitt tovább…és most itt vagyok, és én még mindig a feles poharad rád emelem, egészségedre iszom, még ma megsiratom a volt és az (el)múlt emlékét…de utoljára teszem…hogy holnap új életet kezdjek….
Szombaton ahogy ültem a konyhában és elmélkedtem az életemen…egy pontosan 20 évvel ezelőtti kispista emléke vágódott eszembe…
Az a kép, hogy remeteként kezdtem el élni, ahogy kidobott, megalázott az első menyasszonyom, és mentőövként jött egy barátom által felajánlott meló…a kazánházában kezdtem el 30 filléres teljesítménybérezésben nylonzacskókat hegeszteni…sokszor mentem haza véres alsóneműben mert az aranyerem annyira bedurrant a hideg, fűtetlen helyen…és akkor éreztem utoljára ugyanazt, mint most szombaton reggel…amikor megvettem életem első autóját, egy olyan Zastavát 110000-ért (majd számold ki mennyit kellett érte melóznom) melynek ki akart esni a kormánya, a kereke…de mégis az enyém volt, én szenvedtem meg érte…nos akkor ahogy ültem az autómban, akkor mondtam, hogy ez csak az első lépés volt, a következő, hogy családom lesz….
Most 20 év után, ezen a ködbe vesző reggelen jutott eszembe, hogy valaha mit tűztem ki magam elé célként…és most először tudtam nyugodt szívvel rábólintani, megcsináltad kispista…és ezen a szombaton mondtam ismét, ez megint csak egy lépés volt, most már jöhetnek a következő álmok, tervek, célok…
Minden ember életébe kívánok ilyen péntek estét, ahogy bulizok a két tünemény gyerekemmel, akiket 20 évvel ezelőtt álmodtam meg…és tényleg nem lehetett volna tökéletesebbet álmodni, mert esetükben nem igazán lenne szükség DNS tesztre…
Ma már nyugodt szívvel kijelenthetem, hogy életem legnehezebb évén vagyok túl…sokszor “játszottam” mostanában a halál gondolatával, annyira reménytelennek, és kilátástalannak találtam az életemet…mert az ember felmorzsolódik egy idő után, belehal az örökös veszteségekbe, belefásul a monoton fájdalomba…
Abba, hogy a barátoknak szárnya nő, a társadnak a szemében elértékelődnek az értékeid, hogy névtelen senki ribancok akarnak beléd rúgni, hogy egyetlen egy ember sem képes kilépni a komfortzónájából akár még egy ünnep pillanatára sem…és amikor ez hatványozva zúdul az emberbe akkor értelmét veszti minden…
Mától viszont átértékelődnek mindezek a dolgok…a barátokat hagyom messzire repülni, mert azok nem is voltak barátok soha…azt pedig aki egy percre is megkérdőjelezi az értékeimet azt hagyni kell, hogy más megmutathassa az “igazit”…az olyan senkiháziakat pedig akik még arra is rávetemednek, hogy a legnehezebb időszakomban is bepróbálkozzanak a belém rúgásomba…no az ilyen tetűket kell eltaposni a csírájukban is…ha már a sors nem adta meg, hogy az anyjukba szakadt volna bele a fejük, remélem lesz még személyesen módom rá, hogy az ilyen tetvek szemtől szembe is arcoskodjanak, mert az ilyeneket ki kell véreztetni mint a disznókat…
És volt aki féltett…hát itt üzenem, nem kell…Bármennyire is szar az egész, mert azzzzzzz….de ugyanúgy mint 20 évvel ezelőtt, most is megfogadtam valamit magamban….és az én erőm, a kitartásom mindig a dacom volt, hogy megcsinálom….
Amúgy meg tényleg szar az egész…kibaszott drága volt ez a Tequila, és lassan beszlopázom úgy hogy ütne….de legalább nem mondhatjátok, hogy olcsón elintéztelek benneteket 😉

Címkék:

Játék a valósággal, és az elképzelttel…

2018 október 29. | Szerző:

A; Jött, még akár terhesen is, horgászszéket cipelve…

B; Férje miatt nem tudott volna jönni…
C; Akár még a férjével is hozatta volna magát, csak hogy ott lehessen…
D; Letagadott, nem is ismer…
E; 16 ezerért méla undorral  bevállalta volna…
F; Idő és helyismeret hiányában lemaradt…
G; És s legkisebb aki mind  megnyerte, én meg a balek szerepét…

Címkék:
« Régebbi bejegyzések
Frissebb bejegyzések »

Nézettség

  • Blog nézettsége: 18803

Legutóbbi hozzászólások

Blogkövetés

Iratkozz fel a heti hírlevélre és többé nem maradsz le a friss tartalomról.

Az adatkezelés további részleteiről itt olvashatsz: Felhasználási feltételek és Egyedi adatkezelési tájékoztató

Üzenj a blogger(ek)nek!

Üzenj a kazánháznak!

Blog RSS

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!