Nem búcsúzom…
2020 június 19. | Szerző: Koralp
…Tudod már nagyon régóta magamban beszélgetek Veled, az utóbbi időkben meg már szinte folyamatosan…ma meg egész nap együtt voltunk, elvittelek bevásárolni, aztán délután a tópartra…és ott voltál velem…mint ahogy a ma esti italozásomban, és az összes dalomban….néha meg hülye pótcselekvéseket csinálok…nemrég még írtam is Neked…tudom, hogy már nem fogod elolvasni, de azt is tudom, hogy üzenetem el fog jutni hozzád…
…Ez az egész blogosdi azért jött létre, hogy kiírjam magamból a fájdalmat, mert az írás az gyógyít…az évek során rájöttem, most Te meg végleg be is bizonyítod, hogy van olyan fájdalom amire nincsen semmilyen gyógyír…
…Tudom, valami magasztosat, pátosszal teli szirupos ömlengést is kellene írni rólad, magunkról…de mi nevetve állapítottuk meg, hogy mi nem egymás számára teremtődtünk, igazán szar kapcsolatunk volt, amiben sokszor azt se tudtuk együtt vagyunk-e vagy épp külön…és ez így önmagában egy nagy hazugság, mert mi egy verhetetlen párost alkottunk/alkotunk, nekünk olyan erényünk volt ami már kiveszett ebből a világból: megbocsátás, és végtelen szeretet…immáron…mindörökre…
…És van egy egyezségünk….most Te előre mentél…foglalni a jobb helyet nekem…
Nyugodj békében, emlékedet most már örökre magamban hordozom…
Nem búcsúzom, mert csak azoktól búcsúzunk akiket elhagyunk, akiktől elköszönünk….tőled viszont nem kell, hiszen csak egy ideiglenes időre kerültünk más dimenzióba, de tudom találkozni fogunk…
…Most dal sincs, most csak a mécsesek égnek, halkan, nesztelenül…de majd jövök még hozzád…
7 év-7dal…”A tegnap ronggyá tépett újság, a holnap szöveg nélküli dal”
2020 május 29. | Szerző: Koralp
TALÁLKOZUNK (hamarosan)…
Menekülés -Egy film a vegytiszta szeretetről…
2020 május 20. | Szerző: Koralp
Minden embernek biztosan van egy menedékhelye ahová el tudod menekülni…én a 30-as éveim elején láttam ezt a filmet, és azóta is végig kíséri az életemet, mondhatni az egyik meghatározó részévé nőtte ki magát, egy igazi etalonná…soha nem találkoztam még olyannal ami ennél elementárisabban ki tudta volna fejezni a feltétel nélküli szeretetet…épp ezért vált számomra egy menedékké, bármilyen életformában is leledztem, de ha padlóra kerültem, ha ölt az emberi butaság, személyiség rombolóvá tett a magány, akkor mindig itt volt ez a sziget ahová el tudtam menekülni…
Amitől, és amikor még a cinizmusom sem véd meg…
2020 május 16. | Szerző: Koralp
Tudod amikor pálinkázol, akkor se biztos, hogy biztonságban vagy…már éjfél elmúlt, mikor fotókat, régi zenéket válogattam, és levelet írok nyaralás ügyben, amikor látom Amerókából keres az első “barátnőm”…nem volt menekülési lehetőségem, és fogadtam egykori szebb napokat élő exem hívását…valójában Ő még most is szép napokat él, naponta megvan a betépése, csak ember legyen aki összefüggést talál az indokolatlan nevetése és a sűrű fakjú-i között…
Ahol minden a látszatról szól,
hol az érdek beszél, nem az őszinte szó,
ahol dalt írnak hamis hangokból,
ott minden csak illúzió.
Mennyi furcsa változás,
a legtöbbjét nem értem,
de még itt vagyok, még élek tovább.
Ez is csak egy állomás,
amin túl kell majd lépnem,
a következő jobb lesz talán.
Zárt ajtóknál, üres kézzel állok.
Zárt ajtók, kulcs nélkül.
Ha át is jutnék, nem biztos, hogy ott mást találnék.
Nem akarom, hogy elveszettnek láss.
Volt rosszabb már és félek, lesz is még.
Már nem rendít meg úgy az árulás.
Túl sok volt már a veszteség.
Az a csodás látomás,
most nézd meg, mivé lett!
Nem fogad be a szép új világ.
Zárt ajtóknál, üres kézzel állok.
Zárt ajtók, kulcs nélkül.
Ha át is jutnék, nem biztos, hogy ott mást találnék.
Zárt ajtóknál, üres kézzel állok.
Zárt ajtók, kulcs nélkül.
Ha át is jutnék, mindig visszavágynék.
Diszkrimináció áldozata vagyok…
2020 május 6. | Szerző: Koralp
A héten először mentem úgy vásárolni, hogy betartva az új rendelkezést, maszkot vettem fel…azért jó nagy kibaszás ez minden felől magamra nézve…izzadtam mint a ló, a kifejlett szaglószervem miatt (bár az orrsövény műtétem után tökéletes másolatává váltam a görög fél-Isteneknek, igaz erős identitás zavarba kerültem amikor a gyerekeim anyja a szülinapi tortámra azt íratta: A Jászság adonisza…de aztán kisebb gondolkodás után helyre raktam magamat, és mindkettő titulust felvettem egyszerre) a maszk felső része basztatta a szememet, és látás problémáim voltak…de ez mind hagyján, a legnagyobb gondom az volt, hogy én a maszk mögött nem tudtam elvegyülni a tömegben, mert járásomból fakadóan egyből lebuktam, és szórványosan köszöngettek rám…én meg szerintem fordítva még anyám mellett is elmentem volna köszönés nélkül…a másik nagy dilemmám, hogy azért kurvára megszívtam, hogy a vírus cseppfertőzéssel terjed, és nem nemi úton…mert okés, hogy jó pár éve még frontvonalban érezhettem volna magam, olyan veszélynek lettem volna kitéve, de most már, hogy kenguru üzemmódban élek, simán flangálhatnék az egész világban, semmilyen veszélynek nem lennék kitéve….
Ami viszont vírustól független, és régóta a legnagyobb szívfájdalmam, hogy én bizony még bankrablónak sem lehetek jó…egyszerűen, számomra nincsenek meg az egyenlő feltételek…ez bizony súlyos diszkrimináció…csak egy picit gondolj bele súlyos lelki válságomba…bármennyire is eltorzíthatom magamat, (ábrázatomat, hangomat) akkor se állhatok a biztonsági őr elé, hogy basszus aggyá má fórt amikor szaladni köll…na és tegyük fel azt a szerencsés helyzetet, hogy elérek a kocsimig…na itt megint bukta van, mert Pezsóm annyira egyedi, hogy kb Colombo szintén ütött-kopott Peugeot kocsijával vetekszik…
Azért a jó kurva anyját ennek a román magyar migráncsnak, hogy még egy ilyen szar ládával sem tudom egyenlő feltételekkel felvenni a versenyt saját hazámban….pedig a whisky védjegy helyett nekem meg lehetne egy cetli, hogy szar az egész…a börtönben meg a Ti adótokból elvégeznék még vagy 5 szakmát, hogy a népszerűségemet kihasználva inkább egy percet sem dolgozva celebnek álljak…csak nekem esélyem sincs rá, mert én még bankrablónak is totál alkalmatlan vagyok…egy “tökéletesen idegen”….
A munka ünnepe napján…
2020 május 2. | Szerző: Koralp
…Ma egész nap melóztam, és tudom valószínű velem lehet a baj, de semmi ünnepi hangulatot nem éreztem…bár este 10 felé azért elvigyorogtam magam, mert az jutott eszembe, hogy korunk utolsó keresztes lovagja vagyok, és nemsokára kitüntetem magam az utolsó Sztahanov életműdíj kitüntetéssel (Gyakran a sztahanovista címet elért vagy elérni akaró szakemberek a megfeszített munka miatt rokkantnyugdíjba kerültek, vagy korán meghaltak) ami a plecsnin kívül egy hét balatoni üdüléssel párosul Mészáros Lölö kartárs szállodájában…na erre mondhatnám, hogy lehet agyamra ment a meló 😉 Ezért biztonsági szempontból, de tényleg csak is kizárólagosan védelmi szempontból, egy kis panyolai elixírrel (érlelt szatmári szilvapálinka) hoztam magam vissza a realitás talajára…
A személyi és egyéb jogokról…
2020 április 22. | Szerző: Koralp
Tudom, hogy az előző posztom címéből már megint sokan nagyképűnek fognak beállítani, pedig a cinizmusom mögött ott lapul a valóságtartalom is…ha egy kicsit figyelmesebben visszaolvasol, pl az Örök fájdalom írásomban pont arról írok, hogy amikor a barátaim megkérdezték a 80-as években, hogy mi a helyzet kispista, én már akkor azt válaszoltam, szar az egész….jó, tudom, le kellett volna védetnem, de azért nem olyan rossz érzés az, amikor Al Pacino szájából hangzik el legelőször 1992-ben…
Egy másik ettől független történet amikor a 80-as években a tévében szerepeltem, egy koncert apropójából…abban az időben az nagy szó volt ám, emlékszem a mama egy hétig ki sem mert menni a piacra, hogy hát majd az emberek mit fognak szólni, hogy premier plánban vett a kamera ahogy őrjöngök…a barátaim meg persze basztattak, hogy tévésztár, meg aláírást kértek…de én geci voltam mint Orbán Viktor, és csak 1 sörért voltam hajlandó…persze a vége az lett, hogy aljasul berúgtam…tényleg szemét az Isten velem, mert még most is úgy emlékszem mindenre mint ha tegnap lett volna: leestünk a barátommal a lépcsőn, mindkettőnk kezében 1-1 üveges sör…és hát mondanom se kell, élt a jelszó…inkább a szemem folyjon ki…na és azon az éjszakán egy seggig érő szőke hajú bigét is sikerült vérig sértenem, mert nem engedtem a közeledésének…a mai napig nem értem, honnan fakadt az örökös felsőbbrendűségi érzésem, az a kiapadhatatlan cselekménysorozat, hogy én folyamatosan vihart kavartam a személyemmel, a létezésemmel, a puszta megjelenésemmel…húszon évesen nem fértem bele semmilyen skatulyába, egyszerűen kilógtam mindenhonnan…A sántaságommal nem tudtak mit kezdeni az emberek…egyszerre voltam vad és szelíd, nyers és lágy, lekezelő és empatikus….leegyszerűsítve, nem tiszta fialás voltam…és valójában ezért szerettek vagy épp gyűlöltek az emberek, senki számára nem tudtam semleges maradni…Na ekkor támadt az az ötletem, hogy legközelebbi koncertre olyan táblával fogok menni amin az szerepel, NEM AKAROK TÉVÉBEN SZEREPELNI!
A tábla végül is nem készült el, de természetesen pár évre rá éppen a Hungária körúton a járdán ülve, várakozva a Jetro Tull koncertre, a tömegből engem kipécézve az akkor még létező Tükör újság fotósa azzal a kéréssel fordult hozzám, hogy készíthetne-e pár képet a lapjuk számára…a barátok meg tudva az előzményeket majd behugyoztak a röhögéstől, hogy “kispista nem akar a médiában szerepelni”…valójában a történetnek a következő nyáron lett meg a csattanója…Szegedre mentünk az IFI napokra és az egyik barátom annyira bekarmolt, hogy a legközelebbi játszótérig vonszoltuk el a kocsmából, ahol beültettük a hintába, ugyanis az a zseniális ötletem támadt, hogy majd az anticentrifugális erő kiegyenlíti a részegségét, és varázsütésre kijózanodik…mondanom se kell, ebből akkora kóma lett mint ide Lacháza…viszont addig se ugatott 😉 Alig gyújtottam rá egy cigire, mikorra a bokrok közül megjelent 3 fickó és az egyik el kezdett fotózkodni, mire én beszóltam neki: – A pesti kollégád udvariasabb volt, mert legalább megkérdezte, hogy készíthet-e fotót!! -és elküldtem azzal a slunggal a picsába! Ők meg egyből előkapták az igazolványaikat, és rögtön bukta volt, civil ruhás ifjúság védelmisek voltak (az akkori karhatalomban a rendőrök után a legszemetebb szerv)…Úgyhogy nem igazán sikerült a barátias hangulat kialakítása, bár tehettek egy nagy szívességet, mindegyikőnknek volt bejelentett munkahelye, így a KMK (közveszélyes munkakerülő) kiesett, és nem igazán tudtak mit kezdeni velünk. A történetnek ezzel azt hittük vége is….
Sok-sok év után, pont az a barátom aki kómásan hintázott, a Szegedi Egyetemen tartott előadásokat amikor egy különös fotókiállításra kapta fel a fejét….pár fotó erejéig időutazásban lehetett, látta önmagát egy hintában elájulva, illetve engem parasztlendítés közepette….csak éppen a negatív, lejárató kiállításon még arra sem vették a fáradtságot, hogy a szemünket kitakarják egy csíkkal…Charlie…szar az egész…
Csak úgy eszembe jutott-ál… 3.
2020 április 13. | Szerző: Koralp
Remélem tavaly odafigyeltél azon írásomra amelyben a helyes ivászatra tanítottalak, mert most kénytelen leszel ismét elolvasni! Szopás!
Mellesleg nem járnál jobban úgy sem, mint ahogy én sem, hogy bekaptam egy pár boldogság hormont, aztán megfájdult a fogam…na ez a szopás, ráadásul dupla, hisz most ebben a vírusos időszakban még fogorvos sincs…hááát akkor már csak jobb megdögleni az alkoholmérgezésben mint egy egyszerű snassz fogfájásban…amúgy is az alkoholnak van még egy előnye, az még a gilisztát is kihajtja…
Mellesleg boldog új évet, meg nőnapot, ma meg boldog loccsintást…avagy németül gut spricc fantastic…látjátok híveim azért van honnan vigéckedni, mire jó az NDK pornó? Entellektuálisan mindenkit verek, faszom…mert széles körű az érdeklődési köröm ..
Szarkazmusomat félre téve egy pillanatra, ez a poszt most azért született, mert megint belém ivódott egy emlék, egy sebet feltépő pillanatkép…egy lány emléke, aki valójában egy három gyerekes férjezett nő volt, de mégis emlékeimben a mai napig egy lány képében maradt meg…és az a furcsa, hogy valójában szólhatna ez bárkiről is akit valaha is közelebb engedtem magamhoz…akit barátomként aposztrofáltam, akiért az ember bármit megtesz. Azt mondják az ember nem léphet ugyanabba a folyómederbe kétszer, nálam meg az a kibaszott folyómeder folyamatos ismétlésre van állítva…az összes barátom egyszer csak nem jött…se indoklás, sem elköszönés…valójában ennél a lánynál tört meg bennem végleg a bizalom az emberekben, mert ráébredtem, hogy az emberek oly könnyen dobálóznak a nagy szavakkal, a szeretlek-ből olcsó közhelyet gyártanak, de ha érdekük úgy diktálja abban a pillanatban lelépnek…Te meg kispista baszódj meg, és kezdjél magaddal valamit…Könnyen rám süthetné bárki is, hogy vénségemre megkeseredtem, de az a félelmetes az egészben, hogy ezt már 10 évvel ezelőtt megírtam…
.Hogy aztán újra elővedd a pléhpofát, a kedves éned, és még Te szabadkozz: NEM TÖRTÉNT SEMMI…és szép lassan tényleg nem történik semmi, megmaradsz egy emléknek, ami az idő haladtával szépen elhalványul…pedig én nem vagyok emlék, én hús-vér ember vagyok, érzésekkel…de ez már mit sem számít, hisz az emberek csak önmagukkal vannak elfoglalva…és a régi emlékeket max. csak nosztalgiából veszik elő…de engem???????? még ehhez is gyávák, mert akkor szembesülni kellene önmagukkal, a hazugságaikkal, attól a lehetőségtől, hogy gondtalanul élhessék szaros kis életüket…Tudod a Jóisten megvédte a bolondokat is, hogy nincsenek tudatában elmeállapotukkal…de nálam már Taigetosz sincs, én születésem óta életre vagyok predesztinálva…kaptam egy kis cinizmust fekete humorral elegyítve, aztán baszd meg kezdjél valamit magaddal..És Te tényleg próbálsz kezdeni valamit magaddal…mert képtelen vagy arra, hogy ablakon keresztül nézzed milyen a világ…nem az számít, hogy odakint hideg van, hanem hogy érezzük-e….
És tudod miért ilyen átkozottul szomorú, fájdalmas ez a levél????? Mert eleinte a címzettet is megérinti, aztán már csak a feladót…végül minden kibaszott szó, fájdalom itt marad nálam…
Köszönöm…
2020 június 20. | Szerző: Koralp
Megígértem, hogy majd jövök még…beültem ide, ismét hozzád….pár órája mentek el a fiúk, de írhatnám azt is, a fiaink… a két lányom mellé, kaptam ajándékba tőled két fiút is…nagyszerű srácok….méltán lehetsz büszke rájuk…
….Tényleg annyira jó volt, hogy itt voltak nálam, és hogy itt voltunk négyesben, mert Te is itt voltál velünk, mint régen pár kivételezett pillanatban amikor összeröffentünk egy ital erejéig…tényleg kivételes pillanatként éltem meg mindig, mint ahogy most is….
…Két napja mentél el, még ha fizikálisan is hagytál itt bennünket, de iszonyat űrt hagytál magad után….olyan kibaszottul hiányzol….pedig fokozatosan készítettél fel arra, amit mindannyian tudtunk, hogy be fog következni, és mégis erre nem lehet felkészülni!!!!
…Valójában soha nem mertem elköszönni Tőled, mert Te voltál a legnagyobb küzdő, aki számtalanszor szembe nevette a halált…még most utoljára is azt terveztük, hogy majd ha haza kerülsz a kórházból megyek hozzád…
…És úgy lesz, ahogy terveztük, még ha nem is teljesen….megyek hozzád… menni fogok örökké, míg erőm, lábam engedi…épp ma lennénk 7 év, 8 hónaposak…van mire emlékezni….
Ma is gyújtottam egy mécsest éretted, érettünk, mert lelkemnek muszáj, mert képtelen elengedni…viszont ma hoztam egy dalt is….egy olyan dalt, ami már örökre minket foglal magába….ami nem nyálas, és főleg nem pöcshervasztó…aminek Te is örülnél….
Hiányzol…majd még jövök hozzád
Oldal ajánlása emailben
X