Lélek nélküli utakon…
2020 augusztus 29. | Szerző: Koralp
Azt hiszem életem során először megtörtem, feladtam a küzdelmet…hetek óta lélektelenül sodródom az árral, lézengek egyik napról a másikra…soha nem éreztem még ekkora ürességet…csendes megfigyelőként nézem a világot…
A jövő század lesz a végső,
Hülye azért nem vagyok…szösszenetek
2020 augusztus 4. | Szerző: Koralp
De…nyugodj meg kispista, az vagy…sőt, minden “szerviz” visszadob, javíthatatlan termékként….a teljes felsorolás nélkül ugye volt pszihomókus, pedagógus, de még gyógypedagógus barátosném is, oszt mindegyiknek túl nagy falat vótam…halmozottan hátrányos helyzetben lévő, hatványozottan sérült ember (antiszociális, verhetetlen ego, sánta, aki ráadásul iszik is, és perverz szeretetre képes) aki a kisebbségnek a kisebbsége…no ez a kihívás, nem a készbe beülni, ahol vár a kész picsa, meleg málé…
Úgy mint régen…
2020 július 17. | Szerző: Koralp
Bizonyára sokan megtapasztaltuk már azt, hogy a baj nem jár egyedül…régebben minden szakítás, elhagyás után hót ziher hogy a számítógépem döglött be, vagy épp a telefonom…amit önmagában nem tragédiaként élnénk meg, de amikor a lelki gyötrelmeink miatt a mocsárban fetrengünk, akkor pont elég, hogy káromkodva szidjuk a nyomorult sorsunkat…
Emlékeimben már szerencsére egyre halványabban él, de azért még most is beugrott a “Bestia” utáni időszakom…az együttélésünk maradványa volt egy több mint fél millkás adósság, az összetört autóm, és az egyéb sallang…azt hittem soha nem állok talpra, szinte meg sem kaptam a havi egyszeri bevételem, máris vonták le a telefont, internetet, autó törlesztést, na és persze az A hitelemet…eltelt már egy jó fél év, amikor épp az aktuális barátnőm nyögte be az unalmast, és jött a szokásos szopjunk mint a torkos borz…egy 30 ezer forintos büntetés mert anno még a Bestia tilosban parkolt az autómmal…no az ilyen pillanatok amikor már csak röhögni tud az ember a kínjában…
Számomra viszont ezek a hatványozott tökön rúgások kellenek ahhoz, hogy elkezdjen dolgozni bennem a dac…az a daffke, ami egész életemet vezérelte, ami nélkül ma nem lennék az aki, és a szobám ablak üvegén keresztül nézném, hogy odakint melegen süt a nap….Felvállalva azt is, hogy a szakítást, az elmúlást, a fájdalmat igenis meg kell gyászolni, ha kell atomrészegre leinni magunkat nap mint nap, ha kell úgy bőgni, hogy taknyunk-nyálunk egybe folyjon!!!! Ezért is vallom, hogy mindannyian a magunk siker vagy épp sikertelenségünk kovácsai is vagyunk, azt kapjuk amit megérdemlünk…persze ettől függetlenül mérhetetlenül sok fájdalmat kell cipelnünk, melynek a súlyától sokszor térdre rogyunk….mert mindannyian elesünk…a kérdés az, van-e erőnk talpra állni? Talán ez miatt gyűlölöm az önsajnálatot, azt ha valaki a mártír szerepét akarja eljátszani, mert minden tettünk mögött ok, és okozat rejlik…amit vagy átlátunk egyből, vagy már elfedi a homály leple, amikor kérdésünkre választ kapunk…
Ma egy hónapja, hogy örökre elaludtál…fogalmam sincs hogy múlt el akár csak 1 napom is…a héten már a piát felváltotta a munkaterápia…most ez segít, hogy ájulásig dolgozom…de az esték továbbra is legkegyetlenebbek…
Bevackolom ide a sarokba magam, mécsest gyújtok, és emlékezem…amikor már nem bírom elviselni a csendet, azt, hogy már soha többé nem hallhatom a hangod, akkor megpróbálok írni…csak hát még mindig több a delete mint az enter…
Holnap meglátogatlak…viszek egy szál rózsát, meg egy Balaton szeletet…úgy mint régen…
Darabjaira hullott kelj fel (kispista) jancsi
2020 július 14. | Szerző: Koralp
Gyerekkoromban az utcabeli havertól amikor megkérdeztem, hogy miért vett magának a nagyapja két bicajt, akkor az volt a válasz, mert olcsó volt…hogy jutott most ez épp eszembe? Bűn rossz ez a pálinka amit most iszok (igaz már küzdök vele egy ideje), és hát jó hogy nem vettem belőle kettő litert…
Mostanában túl sokat iszom…és még többet bőgöm…na és kit érdekel, ki nem szarja le????
Az utóbbi időszakomban sokat elmélkedem azon, hogy ha van reinkarnáció, akkor vajon az elmúlt életemben milyen bűnt követhettem el, hogy a sors ekkora csapást mért rám…vagy egyszerűen, szimplán ilyen szar jutott nekem? És semmi önsajnálat nincs bennem…kispista amikor önsajnálatban leledzik akkor nem ilyen…most csak érteni szeretném, hol baszódott el ennyire az életem? Még csak vád sincs bennem…
A világ 8. csodája volt, hogy születésemkor életben maradtam…akkor nem az lenne stílszerű Istentől, hogy most már élj kispista békében, boldogságban ha meghagytam a nyomorult kis életedet? És én már régóta nem emelem fel a szavamat önmagamért…már régóta beletörődtem, hogy az én életemmel bármit meg lehet tenni…Azt a pár barátot akit elvesztettem az életem során, felfogtam úgy, hogy rossz választás volt…bár az élet furcsa fintora, hogy az egyik a szomszédomban él, a másik alig pár száz méterre…bár van olyan is aki 100 és 100 km-re…a közös nevező nem is a távolság, hanem, hogy valójában egyik pillanatról a másikra, indoklás nélkül léptek ki az életemből…azt hiszem jól döntöttek, nekünk soha nem volt közös utunk…
Megadatott pár nagy szerelem is, és vallottam a szerelemben-háborúban minden megengedett, így max haragudni csak magamra tudtam, hogy túl sok évembe került az eszmélés……
Végül jöttél TEEEEEEEEEE! Már vigyorgok, hogy mennyi halmazati formát kipróbáltunk -voltunk szerelmes pár, voltunk nem szerelmes pár, hozzád költözve éltünk együtt, éltünk külön egymásról semmit se tudva- sokszor szénné alázva egymást, és mégis valami megmagyarázhatatlan örök kötelék jött közöttünk létre..Minden megváltozott, és mégis van ami status quo…most már örökre együtt…az 1 órás vezetést felcseréltük 2 órásra, a dialógust monológra, a nevetést sírásra….de veled…és más nem számít…
Memento…
2020 július 1. | Szerző: Koralp
…Tudom, hogy most a gondolataim, ugyanolyan suták mint a mozdulataim, de azt is tudom, hogy mindezt elfogadod, mint ahogy elfogadtál engem…ma, ahogy a csendes monitor időpont mutatója 16 órára váltott, úgy tört fel bennem elemi erővel a hiányod, az emléked…
Állítólag a halálunk előtti pillanatában mint egy film lepereg előttünk az életünk, azt hiszem az elmúlt közel 8 év által valami meghalt bennem, mert minden emléked átjárt…És mint egy nagy utazó, ki elfáradt az emlékezés végtelenjében, kora este zsigeri fáradtságom közepette le kellett feküdnöm, és sikerült álomba sírnom magam, hogy arra riadjak…a nyári kánikulában….fázom…
…Amikor először mentem otthonodba, akkor annyit mondtam a fiúknak, hogy tudom, édesanyátok a ház úrnője, de én mégis tőletek is szeretném megkérdezni, hogy megengednétek-e, hogy a jövőben ide járjak, és a barátja legyek…azt hiszem ezzel az elfogadással/befogadással kezdődött a mi életre szóló kapcsolatunk…
…És amin még most is mosolygok, az az első szerelmeskedésünk…Minden működött, mint két felnőtt embernél ahogy kell…és mégis katasztrófa volt…olyan imádni való vagy, ahogy lesokkoltam tőled…még urológushoz is elrohantam, úgy bepánikoltam…hónapoknak kellett eltelnie úgy, hogy mindketten tudtuk, ez csak szimpla szex….és mégis köszönöm, hogy megvárakoztattál, hogy a legcsodálatosabb ajándékot kaphassam Tőled, amit soha senkivel nem élhettem meg, csakis Veled!!!!!!!!!! Én mindig azt mondtam álszerényen, hogy csak egyszerűen anatómilag egymáshoz passzolunk…utólag be kell, hogy valljam, bizony ehhez kevés az anatómiai azonosság…
…És legvégül, köszönöm, hogy az utolsó évedet velem osztottad meg…A legfájdalmasabb időszakodban is velem maradtál…hiába szűntek meg a fizikai kontaktusok, de a legnemesebb érzéseket élhettem át Veled…megtanítottál arra, hogy bármilyen nehézségben, reménytelenségben hogyan maradjunk meg embernek…mert Te az voltál, a nagybetűs EMBER!!!!
A mai dalomat pár napja találtam, azelőtt még soha nem hallottam…egy angyali üzenet…mely ráébresztett arra, hogy mennyit hibáztam, mennyit bántottalak, mennyire rosszul szerettelek, de Te mindezek ellenére soha nem hagytál el, Te voltál az egyetlen aki mindvégig kitartott mellettem, aki a haláláig ragaszkodott hozzám…Bizonyára könnyebb lenne minden, ha nem ezt az utat jártuk volna be, de mégis most már úgy maradsz meg a szívemben, hogy az EGYETLEN!!!!
Banális gondolatok…
2020 június 23. | Szerző: Koralp
Tegnap nem jöttem, persze ettől függetlenül minden pillanatban velem voltál….csak nem írtam….oka nagyon egyszerű, mert csak közhelyeket tudnék puffogtatni, egész banális gondolatok jártak az agyamban, amiről felesleges lenne napló formájában beszámolni…
Ma este viszont ismét ide hajtott a kétségbeesés, a tehetetlen vergődés, a sehol nem találom a helyem effektus….ráadásul megfejelte ezt az egészet egy gondolatsor…”Egy ember valódi jellemét akkor ismerheted meg, amikor már nem fűződik érdeke ahhoz, hogy jóban legyen veled.”
Tudod Babyke, mi aztán igazán sokat harcoltunk egymásért, egymás ellen a saját érdekeinket szem előtt tartva…aztán ahogy elmaradtak a közös programjaink, a közös iszogatásaink, a legcsodálatosabb összebújásaink, ezt követve (és nem ezek miatt) ritkultak a találkozásaink, és állapotod romlásával lerövidültek a beszélgetéseink idejei, az írásaink hossza, gyérültek a napi kontaktok, a mi szeretetünk egyre erősebbé vált egymás iránt…Épp az miatt, mert ebben az érdek orientált világban, ahol mindenki valamit elvár, mi már nem vártunk el a másiktól semmit, csak örült a másik szimpla létezésének…
Régóta tudom, a sors kegyetlen, nem egyenlő feltételekkel mérik ránk a csapásokat…olyan jó lenne kocsiba ülni mint rég, aztán csak elég lenne nézni az erkélyedről a “Balatont”…és már ennyi se jár nekünk…Már hiába nézem meg az emailemet, üzentél-e, már hiába várom a telefon csörgését….örökre elmentél…és itt hagytad rám a fájdalmat, és ezt az érdek vezérelte világot…
Vagyunk a 3. nap éjszakáján…
2020 június 21. | Szerző: Koralp
Nem olyan régen írtam arról, hogy milyen ivási kultúrát alakítottam ki…tudod, a magányosok ivászata…három kopogtatás az asztalra a feles pohárral, majd tiszteletteljes megemelés a monitor felé…és utána fenékig…nos ezt sikerült az életnek, Neked felül írnod…mert soha többé nem lesz több magányos ivászat, mert immáron ezentúl mindig két poharat készítek ki, egyet Neked, és egyet magamnak…
Mosolyt csalsz az arcomra, mert ritka pillanatok voltak amikor nálad pálinkáztam, és soha nem tudtalak megtanítani arra, hogy kell egy húzásra lehörpinteni….és mindig azt mondtad, a “Papa” sem…
Így most már minden alkalommal, a Neked kitöltött italodat befejezésként én fogom meginni….
Kegyetlenül hosszúak a napok, és végtelenül távol van minden holnap…minden olyan értelmetlen, és befejezetlen…
Mert megérdemlem…
2020 szeptember 2. | Szerző: Koralp
Már tegnap este annyira tele volt a tököm a mai nap procedúrájától, hogy legszívesebben neki ültem volna pálinkázni -lehet sumák módon alkoholistává váltam?- …Viszont az a tény, hogy vezetnem kell reggel, határozott NEM-et mondatott velem…Azéé van itt akaraterő, meg kitartás…szorgalom…no azt sarokba vágta Kaleta Gábor, aki több 10.000 gyermekpornóhoz köthető feltöltésekkel büszkélkedhet…azért az mennyiség, akár még autóskártyából is, pedig az legális….(sic)
Ma hivatalos megjelenésem volt az Orvosi Bizottságnál, ismét becitáltak, hogy hát 3 év után a szent, vagy az ördög által meggyógyultam, és jogtalanul veszem fel azt az alamizsnát, amit megállapítottak…A történetnek van egy diszkrét bája (de kispistásan fogalmazva, elmehettek a kurva anyátokba) hogy egy LEGÁLIS orvosi végzés alapján az én állapotom VÉGLEGESÍTVE lett, tömören, jogtalanul baszakodnak azóta amióta Viktorka kitalálta, hogy rajtunk fogja meg a pénzt, és visszavezet a munka világába…
Eme tények birtokában, terveztem a napom úgy, hogy letudom a vizsgálatot, majd ha már fél távra leszek, átmegyek az otthonomtól a több mint 100 km-re lévő Babykémhez, és viszek friss virágot a sírjára…főleg annak tudatában, hogy 3 éve -két hét csúszással-szinte egyszerre voltunk, sőt én tőle, és hozzá mentem vissza, majd rokkant nyugdíjasoknak megfelelően bújtunk össze, hogy moha szexszel elégítsük ki a vágyainkat…
Nos ennek tett keresztbe az ablaktörlőm reggel, ahogy épp, hogy elhagytam a várost jelző táblát, megadta magát…2 éve ugyanezzel szembesültem amikor épp vittem anyámat egy kontroll vizsgálatra…azóta megjártam Romániát, Szlovákiát, és rengeteg helyet…mondhatni, a legrosszabb időpontban mondta be az unalmast…választhattam, kérek egy új időpontot, vagy bevállalom a rizikós utat…utóbbinál döntöttem…
Anyázás 1. Megvolt…
Anyázás 2. A legutolsó bevásárló központ is biztosít mozgássérült parkolót a bejárata közelében, itt körözni kellett, hogy egyáltalán találjak szabad parkolóhelyet…tényleg no komment…
Anyázás 3. Berendeltek 9 órára, majd beszólítottak 11óra környékén, simán 2 órát kellett ülnöm maszkban, ahol még telefonálni sem lehetett, mert az illetőt kiküldték az utcára…tényleg nonszensz volt az egész…
Anyázás 4. 2 óra csúszás után közölték, hogy vetkőzzek le kisgatyára, mire én megkérdeztem, erre mindenképpen szükség van? Felfoghatnám viccesen, hogy semmi előjáték, csak úgy szárazon, puff bele, vetkőzzek le…és gyorsan ki lettem oktatva, hogy 3 éve nem találkoztunk, és zord latorként nem produkáltam új orvosi papírokkal…
Anyázás 5. Hááát a bemutatkozás nem sikerült valami barátira, de a folytatás sem lett sokkal melegebb hangvételű…én egyre jobban flegmává váltam az ostoba, “felesleges” kérdésektől…dohányzik? alkoholt fogyaszt-e? Én meg megkérdeztem, szexuális életemre nem kíváncsiak, mert mindháromra NEM a válaszom…
Anyázás 6. Ez verte ki a legjobban a biztosítékot, de a doktornéninél is a válaszom…meséljen magáról…oszt mi az anyádról meséljek???? Mikor egy kibaszott vonalkód vagyunk, a többi meg ott szerepel előtted 2-3 évente, általatok kitöltve…Erre meg megkaptam a kioktatást, hogy a válaszaimból ingerültséget érez, és vegyem tudomásul nem unalomból vizsgálgat, hanem KORMÁNY RENDELKEZÉS miatt, kötelessége megvizsgálnia azt, hogy mennyit változott az állapotom…
Anyázás 6. felfüggesztve egy gondolat erejéig…Doktornéni Te is elmehetsz az anyádba, mert azzal a maszlaggal próbálsz etetni, hogy ez az én érdekemben van…. 1.Eleve ez a vizsgálat jogszerűtlen, mivel én véglegesítve letteeeeeeeeeeeeeeem…..2. Ha az én érdekemben lenne, akkor nekem kellene benyújtanom a felülvizsgálat kérelmezését, hogy romlott-e az állapotom, és ebből kifolyólag kérem a magasabb összegű ellátmányt…
Anyázás 7. Több mint 3 óra csúszással lettem átküldve egy szociális felmérést végző helyre…no mondjuk ez már abszurdum helyzetet szült, egy “antiszociális” egyénnel ugyanis nem nagyon lehet közös kompromisszumra jutni…miért? Baszdmeg azért mert eleve olyanok a kérdések..
A félreértések elkerülése végett, nekem nem ezekkel az emberekkel van a bajom, hisz ők csak a munkájukat végzik…Ez a nap minden szempontból szar lett, ha el tudtam volna menni Babykémhez, az is csak kozmetikázott volna a nyers tényeken…meghalt a lelkem…de legalább este a felest meg/ki érdemeltem..
Oldal ajánlása emailben
X