Készülődés…I. rész
2020 november 11. | Szerző: Koralp
Mindig is tudtam, hogy nincsenek véletlenek, hogy vannak sorsszerű találkozások, amelyben önmagunk határozzuk meg, hogy merre haladjunk tovább…Úgy vélem, hogy nem véletlenül fog megszűnni az, hogy nemsokára nem lehet majd írnom ide többé, mint ha felülről valaki azt sugallná, hogy kispista kezdj egy új életet, és ahhoz ezt a Blogot is most le kell zárnod…és én most tényleg így is érzek, mint ha nemsokára elhajóznék, itt hagyva ezt a szigetet ami oly sok éven keresztül volt a menedékem, de mielőtt csónakba szállnék még egyszer visszanézek, és még utoljára engedem, hogy feltóduljanak az emlékek…
Ez a posztom így egy kicsit visszatekintés is, egyben összegzés is….
Az Egy hajótörött naplóját azért kezdtem el írni, mert régóta írogattam, kockás füzetbe, és bennem is van annyi exhibicionizmus, hogy vágytam arra, hogy kipróbáljam magam egy ilyen felületen is, amelyhez a végső lökést “Majmóca” a nagy Ő megismerése, és főleg szakítása(i) adták meg…
Gyönyörű, fájdalmakkal teli szerelem volt, és sokszor menekültem vissza, akár évekre rá is az emlékekbe, de már soha nem tudtam volna folytatni, mert meghalt valami bennem…És Ő ezt nagyon jól tudta, jelezte is felém évekre rá amikor elküldte a verset…Már régóta nem haragszom rá, már totálisan közömbössé vált számomra….Dühös is csak azért voltam rá, hogy hogyan volt képes hozzámenni feleségül egy gyökérhez….Viszont azt is tudom, hogy nincs jogom ismeretlenül véleményt alkotni senkiről, bár szerintem nincs annál beszédes jellemvonás ha valaki fideSSes…
Úgy érzem már régóta nem jársz ide hozzám, megnézni mi van velem, de ha esetleg egyszer olvasnál, akkor tudd még a következő történetet…A nyáron mentem horgászni abba a városba ahol volt egy lepukkant helyünk, hogy tudjunk hol szerelmeskedni, de útközben nem találtam benzinkutat, és be kellett térnem Bivalybasznákra, és ama munkahelyed előtt mentem el amelyikben meglátogattalak a gyerekeimmel…féltem, hogy majd felszakadnak az emlékek, de végtelen megnyugvás tört rám…eszembe jutott az, hogy most olyan kötetlen munkám van, hogy bárhol tudnék élni, és hogy mi lett volna ha akkor lett volna ez a lehetőségem…de nem bántam meg, hogy nem szakítottam ki a gyerekeidet abból a milliőből, sok mindent elbasztam az életem során, de erre az egy cselekedetemre szeretnék büszke lenni…Te mindezt nem tudhattad, hogy feléd jártam, és 2 napra rá egy zenei oldalon szép napot kívánva felbukkantál…a /be/vonzás hatalma, vagy nem is tudom mi….és már csak nevetni tudtam…
Vigyázz magadra, nagyon sokat jelentettél számomra, azaz pontosítanék, a MINDENT! Anno ezzel a dallal búcsúztam el Tőled, de még ma sem veszítette el aktualitását Veled kapcsolatosan…
Aztán úgy éreztem ezt a blogot be kell zárnom, és egy jó időre a M’ars-béli krónikák lett tárhelye írásaimnak…De erről majd legközelebb…
Csak a szám ízéért…
2020 november 6. | Szerző: Koralp
A Bestiának volt egy közel 30 éves öccse, akinek egész életében egyetlen egy kapcsolata, 1 nője volt, az is elég gyorsan véget ér, állítólag szexuálisan nem illettek össze (???) No ennek tudatában küldött át barátnőm hogy próbáljak vele beszélgetni…
Már akkor tudtam valami probléma lehet nála agyilag, amikor a 70-100 kg-os súlyokat emelgetve azt mondta, hogy szálljak be…én meg voltam abban az időben vaságyastól max 60 kiló…így hamar a lényegre tereltem a kérdést…és kiderült, hogy az ifjú titánnak aktus közben kicsúszott a lányok szíve…
Pár napra rá, aztán a párom felelősségre vont, hogy mit mondtam az öccsének, mert látogatásom után teljesen felháborodva neki támadt, hogy nem vagyok normális, és iszonyat nagyot csalódott a nővérkéjében…- Hááát én csak tanácsot adtam a problémájára, hogy ha nem megy a hagyományos úton, akkor próbálkozzon orálisan, vagy análisan…Ja és még bátorításként annyival megtoldottam, hogy ne szégyellje, ha úgy adódik akkor én is gyakran élek vele…A válasz: Te tényleg nem vagy normális! És bakker besértődött az én igyekvő, jó szándékomon!!!!
No ennek a “kis” öcsikének volt az a szokása, hogy miután túl volt a minimum 3 fogásos étkezésen, akkor még simán le tudott tolni egy tepsi süteményt….hogy azt már tényleg csak a szája ízéért…
Tegnap döbbentem rá, hogy az élet mindent visszaad, hogy a több mint 10 évvel ezelőtti életviteli tanácsom ennyi idő után fogja kamatoztatni magát, mert amikor újdonsült barátnőm megkérdezte, hogy most miért pálinkázom, én a magam természetes módján, előkaptam az emlékeim fiókjából a gyors választ…már csak a szám ízéért…Mellesleg elég rekord gyorsasággal elértem, hogy ha szó szerint nem is lett kimondva a Taigetosz, de említve lett az irántam érzett érzéseivel kapcsolatban….ami szabad fordításban annyit jelent, hogy kispista miért kellett nekem ilyen gyorsan beléd zúgnom…
Nekem még van egy nagy csörtém önmagammal…amíg sokszor bevillan az, hogy mint ha magyarázkodnék önmagamnak, és Babykémnek, mint ha megcsalnám Őt, és sokszor van olyan, hogy bűntudatom van…tudom, hogy még nem tudtam elengedni…mint ahogy azt is tudom, hogy mi lesz az a drasztikus lépés, ami után képes leszek rá…
De kispistásan…faszom…hol van még karácsony, meg főleg szilveszter…addig meg még egészségetekre…de ezt már tényleg csak a szám ízéért…
Remélem most boldog vagy…
2020 november 4. | Szerző: Koralp
Mióta megtudtam, hogy januártól lezárul az írási lehetőség, furcsa érzések kavarognak bennem, és e pár sor: “Annyi mindent kéne még elmondanom, S ha nem teszem, talán már nem is lesz rá alkalom”…
Tegnap egész nap azon gondolkoztam, hogy legalább egy dal erejéig meg kellene emlékezni Rólad, és más szeretteimről akik már nem lehetnek velünk…de még mindig annyira ambivalens érzések járnak át Veled kapcsolatosan, hogy képtelen voltam rá…hiába gyújtok meg esténként mécsest, hiába mentem el a sírodhoz, látogattam meg “fiainkat”, édesanyádat…nekem még mindig élsz…hisz beszélgetek Veled, szeretlek, és hiányzol…fájdalmam irántad ellentétes utat jár be, mert olyan vagy mint aki elutazott messzire, és ahogy telnek a külön eltöltött napok annál erőteljesebbé válik a vágy, hogy ölelhesselek, és pofán csap a valóság, hogy ezen a bolygón mi már soha nem fogunk találkozni…
Volt még egy különös pikantériája is a tegnapi napomnak…Te már tavaly kora tavasszal elengedted a kezem…akkor még nem mondtad ki, de ahogy már nem hívtál, rá kellett ébrednem, azok voltak az utolsó szerelmeskedéseink, utolsó, belemnek tetsző kajáid…tudod…szarul kéne főzni, és akkor nem lennék potrohos kinézetű 😉 Aztán most májusban már ki is mondtad, hogy nyitni kellene, elengedni téged, “oly sok nőt kellene még kényeztetned”…és júniusban itt hagytál örökre…
Nos, hát hol is kezdjem a vallomást…”összejöttem” egy özvegy asszonnyal…nem ringatom magam hiú ábrándokba, már rég nem kergetek gyerekes álmokat, túlságosan is realistává tett az élet, de azért mégis hosszú idő után ragyogott fel a szemem, miután valaki velem képzeli el a Szilveszterét, hogy közösen hagyjuk hátunk mögött ezt az átkozott esztendőt, és közösen lépjünk be egy új esztendőbe, egy valami újnak a kapujába…
Millió magányosan eltöltött idő után először engedtem be valakit az életembe, most először voltam képes arra, hogy valakinek tudjak beszélni a gyászomról, a fájdalmamról, az elengedésed folyamatáról, az elvesztésed okán felvett hülye szokásaimról, és arról, hogy félelmetesen sokat alkoholizálok…Tisztában vagyok vele, hogy mindezeket csakis egyedül nekem kell feldolgoznom, megoldanom, ostoba lennék ha nem tudnám, hogy a gyászomat nem cipelheti senki velem közösen, a pálinkás poharat is csak én tudom lerakni…de mégis annyi erőt kapok azáltal, hogy ismét van aki megkérdezi, hogy vagyok, hogy a kérdéseimre jön válasz, hogy van kinek jó éjszakát köszönni…na és persze az sem elhanyagolható tény, hogy ismét férfiként is funkcionálhatok, kenguru életmódom már másfél éve tart…
Remélem most odafentről mosolyogsz rám, és most boldog vagy, mert “utolsó kívánságod” is csak elérted, hogy teljesült…ugyanis mindkettőnknek ahhoz hogy mi egyáltalán tudomást szerezzünk egymás létezéséről, az kellett, hogy elveszítsük a szerettünket…Én tégedet, Ő pedig a férjét…
A csodálatos mese láda mely koporsóvá alakul…
2020 október 29. | Szerző: Koralp
Azért e formabontó cím, mert 2016 augusztusában amikor újra kezdtem az Egy hajótörött naplója írását, akkor így aposztrofáltam a blogomat, hogy bezártam a csodálatos mese ládámat….viszont a héten egy rendszer üzenetben közölték, hogy januártól a Cafeblog tárhellyé változik, melyben megszűnik a posztolási lehetőség…ami egyben azt is jelenti, hogy a ládika egy végső nyughelye is lesz az írásaimnak, melynek fedele örökre és végleg lezáródik…
Háát fura lesz mindenesetre, hogy egy napon majd nyoma sem marad kispistának, örökre elvész az óceán hullámai között…mégis van valami sorsszerűség az egészben…mert minden jól van most már ahogy meg van írva…már csak csendes, bele törődött mosollyal konstatálom, ahogy ez az év lassacskán mindent elvesz tőlem…
Alapesetben a 2020 úgy íródna be az életem naplójába, hogy a Covid mindent felülírt, és csak reménykedni tudok abban, hogy szeretteim, és önmagam megússza tragédia nélkül, ha Babykét nem veszítettem volna el június 17.-én örökre…most pedig közel 9 évi írásomra közölték ennyi volt…és a veszteség lista másfél hét múlva fog valószínű beteljesedni amikor a seggfejek akik önmagukról azt hiszik, hogy a mindenhatók, elveszik a jogosítványomat, gyakorlatilag amputációt fognak végrehajtani…
Maradt még 2 hónapom, hogy méltó módon le/bezárjam naplóm, 9 évem, írásaim, gondolataimat…életem egy darabkáját…hogy megköszönjem a sok ezer látogatást, a hozzászólást, melyben megtiszteltetek a véleményetekkel…
Ma viszont még szarok a szokásos formulákra, sőt lehet, nem is fogok élni vele…helyette szőlő pálinkámat osztom meg egy koccintás erejéig….valamint egy nagyon cinikus -de hát blogom sokszor erről szólt- dalomat….úgyhogy ha még emlékszel rá: prosztata…vagy ha jobban szeretnéd…halááááááál….de kispistásan….szar az egééééész!!!!!
Az ünnepet felváltotta az emlékezés…
2020 október 21. | Szerző: Koralp
…2012. Október 20… Édes kicsi csillagom, 8 évesek lettünk, 8 éve már, hogy megismerkedtünk….
Bevallom Neked, már nagyon régóta készülök, hogy majd mit írok, de most csak a könnyeim maradtak, és a dalokban lévő némaság…Bármennyire is fáj az elvesztésed, az, hogy már nem vagy itt közöttünk, de köszönöm, hogy megismerhettelek, hogy ha már a sorsod az én utamat is végérvényesen befolyásolta…hogy egy mosollyal konstatálhatom, mi olyan magasra tettük fel a lécet, hogy ezt a kis időt magányosan akár már fél lábon is kibírom….
Tudod…
2020 október 15. | Szerző: Koralp
Tudod… ma megint egy olyan napom van amikor taknyom-nyálam egybe folyik…Tudod miért érzem magam különlegesnek és miért érzem magam felsőbbrendűnek? “Ha a nap nem ragyogna, még akkor is szeretnélek”…No ez miatt voltunk/vagyunk mi a napig verhetetlen páros….Oly mérhetetlenül hiányzol…
Tudod ma bevásárlás közepette odajött hozzám az egyik helybéli “barátom”, akit ha én láttam volna meg akkor egy intéssel köszöntem volna rá, és mentem volna tovább…már rég kiestek a kegyeimből, már rég nem érdekel mi van velük…aztán egy kis idő múltán egy 50 km-re élő “barát” hívott fel telefonon, hogy felém jönnek, és volna-e kedvem velük ebédelni valami általam választott étteremben….
Tudod furcsa volt egy fél órán belül megélni a két emberi reakciót, a hatalmas kontrasztot….
5 nap múlva lesz, hogy 8 éve megismerkedtünk…TUDOD még most is ugyanúgy csodállak mint ama napsütéses napon amit soha nem feledek…
Tudod…
Érzés nélküli amputálás?
2020 október 3. | Szerző: Koralp
Számomra döbbenet, hogy értelmesebbnek hitt emberek is mennyire nem értik azt a szart ami körül vesz bennünket…és ezt még meg tudják fejelni amikor azt mondják, “persze a Te eseted az más”…No ez az a mondat amiből egyből világossá válik, hogy itt megint kár a szóért….már túlságosan belefáradtam értelmet csiholni…valamikor szétszedtem a világot, közbotrányt okoztam, én voltam az élő lázadás, szemrebbenés nélkül basztam rá az ajtót bárkire, vagy borítottam rá az asztalt, ha közelebb volt mint az ajtó, de ha egyik sem volt, képes voltam letolni a gatyám bárhol, bármikor, bármennyi ember előtt…Blogom Búcsúzás posztjában még én voltam Joe, mára a végleg elfáradt Tony bácsi… „- Az nem is kérdéses, hogy én bolond vagyok. Kérdezd meg a várost.
– Mi van ott? Az utazás végén? Mi a végcél?
– Nem tudom. Csak az állomásokat ismerem útközben, azokat se mind. Tudás. Szeretet. Egyik se tesz majd neked jót. Mind a kettő fájdalmat okoz.
– Ugyan hagyd már abba – förmedt rá J. – Hogyan okozhatnának fájdalmat?? Tudás. Szeretet. Ezeket akarom. Hogyan okozhatnának ezek fájdalmat? – mondta tizenhat évének bizonyosságával, és nevetett.
– Nézz rám, fiam – mondta T. bácsi. – Nézd meg magadat ötven-hatvan év múlva. Ezt akarod? Ezt?
– Kell lennie valaminek – mondta gyámoltalanul.
– Tudás – mondta az öregember. A magányosság szinonimája. És egy ilyen úton tudást fogsz gyűjteni.
– Az rossz?
– Nem elég. És nehéz És mindaz a tudás, amit egy tanulással, kutatással, megértéssel töltött életen át összegyűjtesz, csak egy kicsi része, csak egy parányi töredéke annak, amire szükséged volna, hogy igazán biztonságban legyél. Erre csak akkor jövünk rá, amikor már meg kell halni. Vagy amikor megöregszünk. Jobb nem is törődni vele. Jobb nem rájönni, hogy hamisak az istenek. Inkább egy hamis Isten, mint a semmi.
– Én tudni akarok! – csapott le J. tenyere az asztalra.
– És szeretni akarok. – Ujjai ökölbe szorultak az asztal fáján.
– Annyi tudást és annyi szeretetet akarok, hogy biztonságban legyek, és ne kelljen hamis istenekben hinnem.
– Ne szeress senkit, J. – A gyűrött arc összeomlott, papírbőrén könnyek szivárogtak át. Az öregember belesírt a teájába.
– HA SZERETSZ, VÉDTELEN VAGY. HA SZERETSZ, FÖLFEKSZEL AZ ÁLDOZATI OLTÁRRA, MEZTELENÜL, KITERÍTVE, MEGKÖTÖZVE, BETÖMÖTT SZÁJJAL, NEM VAGY ÖNMAGAD, ÉS EGY VÉKONY SZÁLON OTT LÓG FÖLÖTTED A KÉS. EZ A SZÁL: A SZERETET….”
Miért írom mindezeket le?
Az emberek mindig azzal jönnek, hogy azért vonta vissza a véglegesítést a drága kormányunk mert a leszázalékolással nagyon sokan visszaéltek. Tudod ezzel az a probléma, hogy ennyi erővel visszamenőlegesen bármit meg lehetne kérdőjelezni, legyen az egy nyelvvizsga, bármilyen iskolai bizonyítvány, vagy akár egy építési engedély. DE! Semmilyen demokratikus országban, vagy jogállamiságban nem lehet törvényt VISSZAMENŐLEGESEN hozni!!!! Helyette szokták bevezetni, hogy a törvény beiktatásától szigorúbb elbirálási szabályoknak kell megfelelni, de nem VISSZAMENŐLEGESEN!!!! Mi meg tapsikolva mindent benyelünk…sőt…felmentjük magunkat, hogy bennünket nem érint, vagy épp azzal, hogy “persze a Te eseted az más”…És ez így fog menni addig amíg nem a Te bőrödre megy ki a játék!!!!
Majd amikor a jogosan megszerzettedre akarja rátenni a kezét a rezsim, majd akkor fogsz ébredni!!!!
No de a lényeg, túl vagyok az orvosi bizottságon, extra rapid sebességgel jött is a végzés, állapotom stagnál. Viszont mellékelve kaptam még egy levelet, melyben a vizsgálatot végző doktor néni aggályosnak találta a gépjárművezetői engedélyemet, ezért soron kívüli alkalmassági vizsgálatot rendelt elő 🙂 Amikor először olvastam nem akartam hinni a szememnek…ma Magyarországon bármit meg lehet tenni következmények nélkül!!! Önmagamat kell most kijavítanom amikor azt írtam “A félreértések elkerülése végett, nekem nem ezekkel az emberekkel van a bajom, hisz ők csak a munkájukat végzik”…Először is ott tévedtem, hogy ezek nem emberek, egyszerűen a hivatásukkal visszaélők, mert itt egyértelműen lejött, hogy a pofám nem tetszik….És tényleg az a félelmetes ebben az egészben, hogy ha az ember nem fér bele a fide-SS arculatába, akkor simán, rezzenéstelenül elvesznek bármit. 22 éve vezetek balesetmentesen, de EZEKET kurvára nem érdekli az ilyen tény…
Fel vagyok készülve a legrosszabbra, sőt csak arra…de azért pár mellékes: Nekem kellett befizetnem 4800-at, csak azért, hogy ők megvizsgálhassanak…egy pénteki napon küldtem vissza a “jelentkezési” papírokat, már a következő pénteken jött a válaszlevél! /A pészmékerrel élő anyámnak fél év határidővel van vizsgálati időpontja/…Szemészeti szak igazolást kell beszereznem úgy egy behatárolt időponton belül, hogy a Covid miatt lehetetlenség, így kénytelen voltam magánrendelésre elmenni, ami egy 5 ezerbe fájt… Írjak még egyéb adalékot? Vagy örülsz, hogy milyen jó Neked? 😉
Babykével beszélgettük az utolsó időszakában, hogy míg neki a fizikai fájdalmai okoztak elviselhetetlen gyötrelmeket, addig nekem a lelki sebek váltak embertelenné….édes kicsi csillagom már csak koccintó párommá váltál, és magamra maradtam minden kínnal, fájdalommal, megaláztatással…Olyan jó lenne egyszer felébredni úgy, hogy ezt a 2020-as évet átugrottuk, és mindezek meg se történtek velünk…
Önmagam árnyékaként vagy életemben…
2020 szeptember 4. | Szerző: Koralp
Ostoba naívként azt hittem, az idő haladtával könnyebb lesz…gőgös felsőbbrendűségi érzésként gondoltam, én már annyi mindent túléltem, hiányoddal is megbirkózom…hisz nem voltunk egymásnak életünk nagy szerelme, életünk soha nem tudott kiteljesedni egymásban…és mégis itt vagy mindenhol, önmagam árnyékaként jelen az életemben…bárhová megyek, bármit csinálok, örökké velem…még minden mozdulatom, mondatom befejezésében ott vagy, hogy majd kereslek, hogy majd hívlak, hogy majd megyek hozzád…
Ő már sosem hallja…
2020 szeptember 2. | Szerző: Koralp
..És ismét sikerült lezárnom egy írásom, mint ha semmit nem jelentenél…mint ha könnyedén átlépnék felette-d…Még mindig ordítok a fájdalomtól, hiányodtól…még mindig elementáris erővel töltöd be a napomat, még mindig megbőgetsz, mert a ma ugyanazt jelenti mint az elvesztéséd napját……3 éve durván…levágtad a hajam, megigazítottad a szemöldökömet…az OB-tól meleg kajával vártál…este szerelmeskedtünk…Könyörgöm, enyhíts a fájdalmon….iszonyatosan hiányzol…
Így könnyű…
2020 november 16. | Szerző: Koralp
Azon vigyorgok, hogy így könnyű letenni a piát, mikor a világ leglustább embere vagyok, és csesztem bemenni a Punny Marketbe, hogy legalább a mamának megvegyem a napok óta kért 20kg cukrot-lisztet (má megint nem tudom mire készül, mondjuk wc papír nem volt a listán) és így még esélyem sem volt, hogy legalább egy kis lightos borovicskát vegyek, arra az esetre ha szar az egész hangulat törne rám….van itt akaraterő ha arról van szó, hogy kell absztinensé válni….
(értelmező szótár: absztinens [ë v. e] melléknév és főnév
Oldal ajánlása emailben
X