A Télapó ajándéka…
2016 december 5. | Szerző: Koralp
…A gyerekeim péntekenként egy 20 km-re fekvő város műjégpályára járnak az iskolájuk szervezésében korcsolyázni, így két hetente az “apás hétvégéken” nem kell értük mennem a 40 km-re lévő otthonukhoz, elég őket itt féltávon felszednem…most ez a hétvége is így volt, de mivel hamar megérkeztem, nem a kocsinál vártam meg őket, hanem bementem a létesítménybe…mindig imádtam közbotrányt okozni viselkedésemmel, polgárpukkasztó magatartásommal felkavarni a sznobéria langyos vízét, de a gyerekek reakciója az mindent visz…/elsőszülött leányom nagyon hasfájós volt, és rengeteget ringattam a karomban, volt mikor még hajnal 4-kor is ment a koreográfia, beringattam, lefektettük, kimentem boldogan egy cigire, és 10 perc után újból el kezdett sírni…na ilyenkor vigasztaltam a lányomat, hogy tudom, hogy fáj a pocód, de ettől van rosszabb hírem is, én vagyok az apád/… nagyobbik leányomnál ráadásul egyre jobban felfedezem ezeket a jellemvonásokat, hogy baromira élvezi, amikor az apját övező döbbeneten vigyorog…(Telefonálásaink során van amikor miután felveszi a telót, kiabál az anyjának:- Anya már megint itt van ez a bácsi és zaklat)
Na szóval, bementem…amikor az óvódába jártam a gyerekeimért, szerintem a csajaim akkor kerültek fejlődési helyzeti előnybe, mert 1-2 gyerek a látványomtól simán megállt a fejlődésben…most is baromira élveztem a reakciókat, volt aki a szájával nézett, annyira ledöbbent…gyerek is egyből levette a szitut, nyugi, nyugi apa nem a zsákos ember…gondoltam rá, hogy viszek nekik egy nagy zacskó szaloncukrot, és szétosztom a sok nebuló között, de más se hiányzott volna, hogy még a cukros bácsi társítást is személyemhez fűzzék…
Ilyen előzmények után ültünk be a kocsiba, és hát mi volt az első kérdés??? -Jött-e már a Télapó?
Kisebb vagyont elköltöttem a két mikuláscsomagukra, de csak másnap reggelre akartam Jolopuki érkezését időzíteni, így gondoltam füllentek a gyerekeimnek…Csajok a migráncsok megették a Télapó rénszarvasait, ezért később érkezik majd…Mindig is tisztában voltam vele, nem szabad hazudni, mert az előbb vagy utóbb megbosszulja magát…Nos esetünkben az előbb, vagy inkább a rögtön jött be…a birka reklámból jött is egyből a kérdés, de miéééért? Miért ették meg a migráncsok a rénszarvast?
-Azért ették meg mert éhesek voltak, és az arabok nem szeretik a kínait…Gond letudva, gondoltam naívan…akkor, apa menjünk be a Tuscó-ba, mert mindjárt szomjan halunk, meg már akkor vehetnénk gumicukrot is…bakker délelőtt költöttem el vagy 7 ezret édességre, azt hittem ott hidalok le…hazugságom újabb hazugságot szült: Jó, bemehetünk de csak egy ezres van nálam, és csak üditőre meg 1-1 péksüteményre telik, vagy a pénztáros néninek elő kell adni a kurvára éhesek vagyunk, de nincs elég pénzünk számot…na így okoztunk kisebb zűrzavart a pénztárnál mikor lebuktam, hogy nem csak ezres van nálam…
Hogy miért írom le mindezeket? Állítólag a gyerek választ ki minket szülőknek, még a fogantatás előtt…Hááát én ezt nem tudom, csak mindkét gyerek fogantatását, hogy mikor, és milyen pózban történt meg…az elsőnél könnyű dolgom volt, mert akkor, abban az időben hiába lakott itt nálam a nőm, akkor épp csak hétvégente találkoztunk…és egy szombat délelőtt miután úgy éreztem elvégeztem a minőségi mag átömlesztést, még figyelmeztettem is az asszonyt, hogy egy ideig nem kéne csak kézenjárva közlekednie, és még az se zavar, hogy a Pennybe és Lottózóba készülödtünk utána…ez különben azóta is híres anekdotám, amit a gyerekem megszületése után boldogan meséltem el, hogy leányom úgy születtet, hogy miután teherbe ejtettem a nőmet egy szombat délelőttjén, és utána elmentünk a két fentebb említett helyre, ebből az ürügyből felbuzdulva azt akartam, hogy a Penny és a Lottózó fizesse ki a kelengye árát, hogy azért ez nekik is hatalmas reklámértékkel bírna…Hááát a 2.gyerekem fogantatásánál max már csak az Auchan parkolójából a nyúl vagy kutya grafikáját változtathatták volna át az arcképemre, mert Ő meg úgy fogant meg, hogy a mama levitte a kisunokáját babakocsiban egy kis időre, én meg mint a nyúl(szexuális együttlétünk időtartamára utalva) kutyapózban teherbe ejtettem a páromat immár másodízben…
Ilyen előzmények után 13 évvel ezelőtt döntött úgy első szülött leányom, hogy a Télapó legszebb ajándékaként megörvendeztet bennünket…Azóta nekem a december 5.-e a legcsodálatosabb ünnep az életemben…
Persze volt ünneplés is ahogy illik…bár az idősebbek, nénik, bácsik csak vigasztaltak mint ha a világ legtragikusabb dolga történt volna velem…nem baj, majd a következő fiú lesz…és én vigyorogva csak azért is leányt nemzettem újból…mert igaza van a barátomnak, akinek van egy szóló és egy ikerpár lánya: fiút minden hülye tud csinálni (az összes többi barátnak csak fia/i van/nak) de lukból lukat csinálni, na ahhoz már tudás kell….
13 évvel ezelőtt újdonsült apaként egyből két tévedésem lett (mondjuk az asszonynak is egy, miután kitolták a szülőszobából azt mondta, hogy kispista ha mégegyszer szexuális céllal közeledsz felém, tökön rúglak…de aztán mégis csak megkívánta erotikus testemet)…az első az volt, hogy miután megszületett a gyerekem, onnantól rendes ember leszek, a társadalom hasznos tagja, aki majd levetkőzi minden különc viselkedését, gondolkodását…(hát nem így lett)…a másik pedig az volt, hogy szégyenszemre valahogy elszámoltam az alkohol igényünket, és elfogyott a sör, és a páleszhez nem maradt kísérő…miután elénekeltük nem tudom hányadjára, a minden gyerekünk születésénél “kötelezően” az éjszakába beleüvöltve az életérzésünket, az Őszintén akarok élni eposzunkat, /ez nálunk olyan volt mint szilveszterkor a Himnusz/ megállapítottuk, hogy bizony itt senki nem fog elmenni alkoholért…ekkor támadt egy zseniális ötletem, hívjuk fel a Pizzázót, és rendeljünk sok-sok sört….így is tettünk, és telefonban próbáltuk elmondani az igényünket…igen ám csak egy baj volt ezzel, hogy sört önmagában nem hoztak ki, kénytelenek voltunk pizzát is rendelni…így haditanácsot ülve arra a megállapításra jutottunk, hogy elfogadjuk a szabályt, de csak a legkisebb és legolcsóbb pizzát kérjük…ennek fényében indult el a pizzafutár hozzánk, hogy a “nem egyszerű rendelő”…emlékeimben a mai napig él az a pár perc…
…Csönget a pizzafutár…a két barátom mint a kiéhezett vad ugrik velem együtt, és máris arra eszmélek, hogy kint vagyunk az utcaajtóban, és megy ezerrel az üzletelés…a pizzafutár mellett ugyanis két krampusznak öltözött lány a kísérő, a Mikulás napjára való tekintettel…és én amíg próbálom rendezni a számlát, addig a két baromarcú barátom próbálja a senkinek nem kellő pizzát legalább az egyik krampuszlányra elcserélni…sőt a pizzán felül még természetesen felajánlottak mindent ami nem az övék volt, ilyenkor jött mindig a többit tartsd meg duma is, a tipikus más faszát a csalánba könnyű verni életérzés…
De a legvége mindenkit kifektetett…ugyanis miután kifizettem a sört (na jó a pizzát is) akkor mondta a pizzafutár, hogy a Télapóra tekintettel jár egy bónusz ajándék is (a két barátnak egyből felcsillant a szeme, és azt hitték, hogy a krampuszok) és átadott egy mini csoki mikulást…-Kispistának már nem kell plusz ajándék mert neki gyereket hozott a Télapó, és ezek a hülyék visítva vonyítottak a röhögéstől…
Tényleg nem kell 13 éve bónusz ajándék Télapóra, mert megkaptam a legcsodálatosabbat, és azóta csak hálát rebegek ha felnövök ahhoz a feladathoz amit úgy hívnak apaság…mert nem vagyok jó apa, de szeretetben verhetetlen vagyok…és egyre mindig figyeltem, hogy olyant kaphassanak, amit én soha nem kaptam meg az apámtól, olyant amit hozzám köthetnek, hozzám párosíthatnak…amíg velük éltem addig az esti fürdetést, az esti meséket, a nagyobbik leányomnak az elalvása előtti meséléseket a Titanicról, a tűzhányókról, a Dinoszauruszokról…és ahogy cseperedett, a biciglizést, úszást…vagy manapság az autóvezetést…és hogy egyre nagyobb gurmanná válik, ahogy megszeretettem vele a kaviárt, kagylót, sajtokat, és lehet ebben nagy szerepe volt az utazásaimnak, a hozzáfűzött történeteimnek…
Tegnap szülinapjukra a két gyerekem az ajándék mellett egy Mekis és egy Játszóházas kirándulást kaptak, és valószínűleg az utolsót is, mert leányom lassan nagy leánnyá cseperedik, és már nem “menci” ugrálóvárakkal dicsekedni a fiúk előtt…
És én ebben a szellemben viszem vissza Őt, hogy egy nap már apához sem lesz menő eljönni, és nekem azt is el kell majd fogadnom…de én még a napig belehalok minden elköszönésünkbe, még mindig üresnek érzem az életem az ilyen vasárnapi estéken…
Drága Manócskám! Nagyon boldog születésnapot kívánok így is a tudtod nélkül…Kívánom Neked, hogy éld az életed őszintén, ahogy akarod, ahogy szeretnéd, hogy ez a dal majd egyszer ugyanazt jelentse Neked is, mint nekem, hogy ez a dal tanítson a nyíltságra, a mások elfogadására, szeretetére helyettem is, ha már én nem leszek…
Születésre, halálra -Ha majd értem is eljön Joe Black
2016 december 1. | Szerző: Koralp
Azt mondják, hogy aki a halál közeli állapotot megélte az egészen másképp éli (meg) az életét…nos hát valójában nekem jócskán jött ebből a fealingből, rögtön a születésemkor a jó kis oxigénhiányos állapotban, amikor lebegtem élet és halál mesgyéjén…meg hát ne feledkezzünk el a mamáról sem, hisz simán meghalhatott volna Ő is, mikor a “babát vagy a kismamát mentsük meg” volt az eldöntendő kérdés…nem mondom, a mamára legalább ragadt valami ebből a paranemnormális dologból, ha más nem is de legalább a vasaló…sosem felejtem el, a szokásához hűen ahogy szokott, kopogtatás nélkül, sarkig kivágva az ajtót (abban az időben a szexet is nagyon meg kellett komponálni, nehogy a kutyapózban kutyapózban maradjunk) felnyomta rám a villanyt a besötétített szobámban, és diadalittasan felkiabált egy tivornyás éjszakám másnap reggelén: Ez nézd meg!!!!!! Én meg félkómásan, csipásan, a villanytól elvakulva nem láttam semmit…aztán jött az eszmélés, mikor észre vettem a rajta lógó bazi nagy vasalókat…háát a mama az előző esti Nulladik tipusú találkozások című műsor megnézése után eszmélt rá, hogy bizony Ő is rendelkezik ilyen képességekkel…sőt még más misztikus dolgokkal is…
Mondjuk az anyai nagyanyám is már elég furcsán állt illetve ugrott a halál-élet nagy kérdéséhez, amikor 70 évesen beleugrott a gémeskútba öngyilkossági szándékkal…és ha nem elég éber a nagyapám, aki utána elég sokszor mondogatta, miért nem szívtam el előtte egy cigit kisfiam, megmentette a nagymamámat…mikor megkérdeztem tőle, hogy miért ugrott bele, csak annyit mondott: meg akartam halni….mama hová ez a rohanás, jön az már ebben a korban siettetés nélkül is…nagyon hiányoztok…
Mint ahogy nőttön fogy, hogy véget ér ez az édes-fájdalmas utazás, és leoltják a villanyt…tudod már nem félek a haláltól, csak az életem hiábavalóságától….mindig is tisztában voltam azzal, hogy önmagammal voltam a legkegyetlenebb, és ez a kegyetlenség csakis a magányhoz, az egyedül, társtalanul való elmúláshoz fog vezetni…és ha választ kellene adnom, hogy volt-e valami amit megbántam, vagy másképp csinálnék, akkor is csak annyit tudnék mondani, hogy nem! Ha valaki is ismert, az tudhatja rólam, hogy én még szeretni is perverz módjára szerettem, soha nem az volt a fontos, hogy engem szeretnek-e, hanem, hogy én szerethetek-e? Hogy tudom-e látni benned az embert, hogy fel tudok-e nézni Rád, hogy tudlak-e csodálni, hogy fejet hajtva előtted, emberségedet tanulva felnőhessek hozzád, és azt megköszönhessem…még ma is zavarban vagyok, nem tanultam meg mit kell kezdenem azzal, hogy kapni…
Bármennyire is fáj az életem, a majdani elmúlás gondolata, mégis imádom az életet, mert az élet az egy csodálatos dolog, és lehet, hogy nem volt részem sok jóból, de nincs hiányérzetem, ama bizonyos gyertyát mindkét végén égettem…
Emlékszel még Radnóti versére?
Két karodban ringatózom
csöndesen.
Két karomban ringatózol
csöndesen.
Két karodban gyermek vagyok
hallgatag.
Két karomban gyermek vagy te
hallgatlak.
Két karodban átölelsz te
ha félek.
Két karommal átölellek
s nem félek.
Két karodban nem ijeszt majd
a halál nagy
csöndje sem.
Két karodban a halálon,
mint egy álmon
átesem.
csöndesen.
Két karomban ringatózol
csöndesen.
Két karodban gyermek vagyok
hallgatag.
Két karomban gyermek vagy te
hallgatlak.
Két karodban átölelsz te
ha félek.
Két karommal átölellek
s nem félek.
Két karodban nem ijeszt majd
a halál nagy
csöndje sem.
Két karodban a halálon,
mint egy álmon
átesem.
Már nem félek társtalanul sem a haláltól…már nem rémiszt meg a gondolat, hogy elfekvőben egy szocóban, hogy már nincsenek többé gerontofil ápolónők, akiktől esdekelve lehetne kérni egy pohár víz helyett, hogy gyógyítsa meg a fitymaszűkületem…és jó lenne egyszer Istent félni, hogy nem pusztult el mint egy Tamagocsi, mellyel nem foglalkoztak eleget…már megbarátkoztam a barátokkal is, kiknek szárnyuk nőtt, és elfordultak a jóban, feledve honnan indultak, honnan indultunk…önmarcangolásomat is elengedném, hogy mennyivel többre lettem volna hivatva emberileg, párkapcsolatilag, szakmailag…mert ma már tudom, hogy esélyem sem volt, mert amiről azt képzeltem, hogy esély, lehetőség az csak pillanatnyi szeszély volt, vagy múló érdek diktálta alamizsna…
Egyetlen egy van, az én egyetleneim, az a félelem, hogy nem marad meg belőlem bennük semmi…jó lenne úgy elmenni, hogy hinni, hogy volt értelme az életemnek, bennük a magam folytatását, egy szeletkéjét biztonságban tudni, az életérzésemből, értékrendemből, szeretetemből…hogy amit szisztematikusan, a kevés lehetőségem birtokában próbálok tanítani, átadni azt a másik oldal nem rombolja le akarva, vagy épp akaratlanul…
Állítólag az ember halálakor 21 grammot veszít a testsúlyából, mert a léleknek ennyi a súlya…hogy igaz-e azt majd mindenképpen meg fogom üzenni, viszont félek, hogy ebben is rendbontó leszek, mert az enyém ettől sokkal nehezebb…
Böllérkedtem, balettoztam…
2016 november 20. | Szerző: Koralp
Ady énem-este van…napok-hetek-hónapok-évek óta tudom, hogy egyszer csak itt lesz kérlelhetetlenül, feltartóztathatatlanul…ez az átkozott költő, ez az átkozott életérzés…mert mit is mondott ez a géniusz?????
Kíváncsiságból megkíséreltem egyszer, hogy van-e erőm nyolc-tíz hónapig egy csöpp alkohol nélkül élni. Volt: gyönyörűen bírtam, de a szürke, por-színű magyar élet még szürkébbé és átkosabbá borult előttem, s a halál veszedelmesen nekem indult. Gyávább voltam, és még ma is jobban szeretem az életet egy-két negyedóráig valaminek látni, mintsem elengedjem magam a mámor turista-kötele nélkül a meredélyen. Az alkohollal, érzésekkel és versekkel élő ember a szeszélyes impulziók szeszélyes, beteg akrobatája. Néha olyan fegyverszünetet tart a lelke, hogy a halál és temető valósággal csataterek hozzá mérve. Máskor zúgva, mindent elöntve indul meg, mint valami kiszabadult mesefolyam, s ilyenkor megszégyenül előtte minden bivaly-idegrendszer és isteni egészség…
Hát ha nem is csöpp alkohol nélkül, de tényleg évek óta nem volt tivornya, az az állapot, amikor révülten ülök egy sarokban, és mosolyogva fogadom el azt az állapotot, hogy soha senki nem értett…és végül mindig de mindig egyedül maradtam…hogy soha senki nem mondta azt, hogy Te hülye fasz értelek…
De “»Ma királyi kedvem van,
Ma az élet meghatott,
Ma sajnálok, ma szánok,
Ma szeretek, ma adok.«
Ma az élet meghatott,
Ma sajnálok, ma szánok,
Ma szeretek, ma adok.«
Ma adok, hosszú idők után magamnak, elsősorban magamnak…mert az élet meghatott, mert ma sajnálok, mert ma szánok, mert ma szeretek…mindenki, vagy Ő és Te és Ti helyettetek…mindazok helyett akik némán meggyilkolták a lelkem, akik könnyedén átléptetek az álmaimon…és most jó, most megint révület van, meg zene, meg Böllér és Balett…ma vettem a Punny-Marketben…szilvaágyas pálesz…és szinte itatja magát…bár ezt a címkézést nem tudom megfejteni, mindenesetre jól hangzik…én meg a ballettozás…meg mosoly, meg vigyor a páleszes pohár aljába…újból otthon vagyok, mint ha ezek a zenészek is mind-mind nekem írták volna a dalokat…hát valami meseszép ez az egész…az otthonról jut eszembe, mindenütt jó, de legjobb a lábaid között…mint ahogy szeretem a világ összes bibéjét is…
Tudod pár nappal ezelőtt véletlenül belefutottam egy filmbe…olyan romantikus drámába…meg a kurva anyját annak aki ilyen meghatározást ad egy filmnek…meg pálinkának Böllér és Balett nevet…aztán megnéztem, és megfektetett, és belehaltam…soha nem láttam ennél kegyetlenebb filmet, életem epizódjai köszöntek vissza sorjában…aztán e film után kellene kezdeni magammal valamit, vagy hogy ismét Adyt idézzem: Hallunk gyönyörű helyeiről a világnak, enyhítőkről, kibékítőkről, hajók indulnak Kairó, India s Japán felé, és mi a Péterfián vagy a Nagymester utcán cammogunk kötésig a sárban….Ezt az óriási kontrasztot, űrt hogyan is lennék képes áthidalni…ebbe csak beledögleni lehet…soha nem gondoltam, hogy valaha még fog fájni valami is ennyire…
Ebben a filmben ugyanúgy ott szerepelt egy zsarnok, kegyetlen apa mint az enyémben…az első szerelmem szülei ugyanúgy nem tartottak partiképesnek, ráadásul én még selejtes példány is voltam, hisz nem akartak megvesztegetni, mint ahogy a nagy Ő választása sem volt kérdéses…az élet furcsa grimasza volt, ahogy vagy 20 évre rá, összefutottak a párom és a nagy Ő, és gyerekeink a temetőben, a szinte egymás mellett nyugvó apák sírjainál…és tudtam meg a nagy partit, hogy a jó 20 évvel idősebb írónak a párja lett az első szerelmem…és értettem meg annyi év után a lényeget, hogy én kapcsolatok nélkül nem tudtam volna benyomni olyan helyekre, ahová ez az író, és hát ezért lettem beárazva…én? Hát nem én vagyok ebben a történetben a Dobó Kata vagy épp Vajna Timike..
És én nézem tovább a “saját önéletrajzi filmemet”…és látom ugyanazt a kegyetlenséget, ahogy a srác ugyanúgy felméri a lehetőségeit, és a legkegyetlenebb választást hozza meg önmaga számára, hogy elüldözi élete szerelmét…durván 1 hónapja fogalmaztam így: de én annyira szerettem, hogy inkább magamat gyilkoltam meg, az álmaimat, a vágyaimat, és a lelkemet…és ugyanazt látom, totál de totál ugyanazt egy filmben…és tőlem soha senki nem fogja kérni azt, hogy bocsássak meg magamnak, az önmagam ellen elkövetett kegyetlenségért…
Ez a film bármennyire tragikus végkimenetelű, de mégis az én életemet mutatja be egy pozitív kifejletben, hogy mi minden alakulhatott volna másképp az életemben, mennyivel másabb ember lehettem volna, mennyivel másképp élhettem volna le az életem…ha csak egyetlen egy ember szeretett volna “úgy”…ez a film tulajdonképpen az én valós létem kivégzéséről szólt…meggyilkolt…
És tudod dühönghetnék most, meg átkozódhatnék…de szélesen vigyorgok -és ez most nem a pálesz hatása- mert a filmben volt egy fel nem tűnő párhuzam, egy apró snitt…20 év után is ott volt az üvegben reggelre a virág…egy apró gesztus, egy kedveskedés, ugyanúgy mint az én Balaton szeletem, “egy szelet szeretet”…az aranykalickáitokban ezt soha nem fogjátok megkapni, mint ahogy Amanda is rájött erre…
…Mert vannak csodálatos helyei a világnak…de mi kötésig süllyedünk a szarban…
Úton a 20+20+9 felé…
2016 november 13. | Szerző: Koralp
Tudom jó időre eltűntem, és régóta nem írtam, de az utóbbi időben “természetgyógyászom” körében teltek a napjaim, aki kézrátétellel és egyéb huncutságokkal ápolgatta egészségemet, és próbált az elkengurusodásom ellenében tenni…bár a reggeli egészségem még a mai napig jelen van az életemben, annyi különbséggel, hogy vándor egészséggé változott, van amikor a merevedés átmegy a derekamba, de már rutinosan kezelem, tudom melyik mennyi idő után múlik el…persze ennél bonyolultabb és főleg mélyebb oka volt, hogy nem jelentkeztem…
Tisztelt hölgyeim, és uraim életem egyik szegmense új csúcsot döntött, október 20.-án beléptem távasszonyommal a leghosszabb párkapcsolatomba, most már több mint 4 éve nyüstöljük egymás idegeit, jóban, és rosszban, meg betegségben és (reggeli)egészségben…voltak rövidebb, és hosszabb kihagyásaink, de azért csak kibírtam valaki mellett monogámiában 4 évet, vagy épp fordítva, van egy ember aki 4 éve elviseli a baromságaimat…bár egyszer egy negyed éves szünetünkben majdnem megszakadt a monogámiám egy szép szexre vágyakozó özvegy asszonnyal…
Különben nem tudom nálam mit jelent ez a számmisztika, ez az örökösen jelenlévő 20-as szám, hisz mostani kapcsolatomon kívül a gyerekeim anyjával július 20.-án jöttem össze, meg hát volt egy bizonyos augusztus 20.-a is…meg majdnem 20.-án születtem 😉 na meg a másik, az a sormintát követő nőim halmazati állapota…1 független, aztán 1 házas és 1 özvegy, aztán 1 fél független, majd 3 férjezett, utána a sor kezdődik előlről…most járok az elején Babym személyében, szép szex özvegy is majdnem meg volt, elvileg most mindenképpen egy vagy 3 férjezett macának kell következnie…na úgy érzem az elkövetkező időszakra megint adtam támpontot a békés, unalmas hétköznapoknak 😉
Mellesleg a mai napig nem tudom megfejteni milyen lehet az a szép szex??? Érdeklődtem én tudatlan naív kisfiúként, de csak nem tudtam meg, és még mielőtt belepiszkítottam volna valakinek az ábrándozásába, visszatértem a régi, mocskos, izzadtságszagú szexuális életformánkhoz…
Kaptam ám ajándékot is…bezony….egy befőttes üveget, melyben 48 papírlapra volt feltüntetve a szerethető jellemvonásaimból, minden hónapra 1-1…nagyon megható volt ez a szép gesztus az én Babymtől, a jelképes befőttes üveggel, a kis hazugségaival, na meg a nem felejthető szétnyitható emléklapjáról sem…én is hoztam illetve vittem a magam stílusát, én a tökömet vittem ajándékba…egy halloween kerámia tökmécsestartót Teee…miért???? Azé vazze mert nem vihettem valentinnapi szívecskéset, azé…
TUDTA-d?
2016 szeptember 28. | Szerző: Koralp
Tudta-d, hogy országunkat egy Grazban kezelt idegbeteg ember vezeti???!!!! Azé ez már bátorság…vagy bizalom a részetekről, hogy megszavaztátok…
Te és abba belegondoltál már, hogy ha innen indulunk ki, akkor most ennyi erővel én is lehetnék miniszterelnök…A kurva életbe…már érzem is a felelősséget…Mert ha úgy veszem, én is bolond vagyok…csak én a jobbik fajtából, én olyan lökött hülye…meg én nem veszem el a magánnyugdíjadat…meg másodat sem…
És azt tudta-d, hogy nagy bazi plakátokon hírdetjük, hogy országunkat európai értékrendet, keresztény szeretetet valló emberek lakják??? És ebbe simán belefér, hogy éjszakára bezárják a vasúti várótermeket, buszpályaudvarokat, nappalra a hajléktalan szállókat…és a templomokat…bezony, nehogy ellopják a szentelt vízet…na most szóljál hozzá!!!
Azt viszont már tuti, hogy nem tudta-d, hogy minden szavazót meg fognak erőszakolni a migránsok…úgyhogy én megyek is, már alig várom, hogy egy kemény seggű, mellű gyönyörű bantu négernő elkapjon…sőt ha kell, kétszer is (el)megyek 🙂
Ja, hogy most nem az afriakaik ellen kell szavazni??? Nem mindegy???? Mi még nem volt olyan népcsoport akit ne rühelltünk volna…És büszkén reklámozzátok magatokról (gondolom merő hazafiságból, pénz szóba sem jöhet), hogy csak TI szeretitek a hazátokat…elmehettek az anyátokba!!!! És mivel én ateista kőbunkó vagyok, nektek meg hitbéli kötelességetek a megbocsájtás…majd gondolkozzatok el!!!!
Meg hát 1-2 ember szemében mint vámpírnak a fokhagymafűzér jelentem a mételyt a liberalizmusommal, mert én tuti betiltanám pl. a vegyes házasságot, nő a férfival…jajjj, ahogy a szőrős karjával megérinti azt a szép női testet, pfújjj a belem jön ki….de nő a nővel, az igen…én meg mindig szerettem a szandvicset…Mondjuk a tiltás nem egy liberális eszme, meg különben is ebben az országban annyi tiltás van, hogy csak kapkodom a fejem…és bassza meg ezeknél a tiltás, a nem szó, nem egy elhatárolódás…vegyük azt a példát, hogy mint dohányos már lassan az országból is ki vagyok tiltva, de érdekes módon a dohányboltokra /de csak a nemzetire értendő/ ez már nem igaz, mert mint gyöngytyúk a langyos takonyra, úgy cuppantak rá a tuti profitra…és valahogy ilyenkor nem számít, hogy olyan terméket árusítanak amire az van ráírva, hogy HALÁLT OKOZHAT…plusz még minden dobozon ezt elrettentő fotóval is illusztrálják…kispistásan erre csak annyit tudok mondani, hogy a faszoom…akkor ennyi erővel az összes élelmiszert felcímkézhetnénk, mivel annyi mesterséges adalékot tartalmaz…kb. 20 éve nem tudok olyan péksüteményt enni ami ne lenne felfújva…
A dalhoz meg csak annyit fűznék hozzá…a XXI. századot is…
Hogy néznék ki mint egy kenguru???
2016 szeptember 19. | Szerző: Koralp
…Olyan édes tündérek vagytok, édi-bédik, hogy arra nincs is szó…Nekem meg az ilyen negédes mondatok után szinte tiszta nyál a billentyűzetem…tudok ám még ilyent…láttam, másoknál ez rohadtul bejött…jól csak a szívével lát az ember…ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan…a farkam aspektusából ez azt jelenti, hogy sötétben minden tehén fekete…kispista a kurva szád, néha be kellene fogni…
Jajjj ha már a farkamnál tartunk, nem is mondtam még a legújabb parám…attól félek mostanában, hogy úgy járok mint a kenguru a mellső lábaival, hogy az is, hogy nem használta rendeltetésszerűen, szépen el is sorvadt neki, elcsökevényesedett…és az a szomorú ebben, hogy a kenguru, baromi jól tud funkcionálni a mellső lábai nélkül is…de én meg hogy néznék ki mint egy kenguru????
Na szóval ott kezdtem, hogy meg lettetek dícsérve…hát gyerekek ennyi kattintást mint amennyit kaptam az elmúlt időszakban, hát amikor még nem kenguruként éltem akkor sem kaptam….Köszönöm Nektek…
De vissza kellett magam épp ezért fognom, mert még bekerültem volna a “Mik pörögnek” best of best írói közé…Az olyan nagy formátumú írások közé mint pl. Erdélyi Mónika: A szoptatásról semmi pénzért nem mondtam volna le….Hááát Maónika, na látod ebben az egyben egyformák vagyunk, mert amúgy nagy formátumú műsoraid színvonalához én soha nem érnék fel…
És most rendhagyó módon lenne egy kérésem…nagyon régóta van egy rendszeres, visszatérő olvasóm aki hajnal 2 és 4 között szokott bekukkantani…egyszerűen nem tudom sehová, semmilyen környezetbe elhelyezni az egészet…hogy a francba működik???? Felébredek éjszaka, vagy hajnaltájt…főzök egy kávét, és megnézem kispista mit hányt össze a világnak????? És basszus tényleg bele is van olvasva a blogomba…..
Nagyon-nagyon szépen kérlek Te ismeretlen éjszakai olvasóm, hogy csak 1 mondat erejéig írd már meg kommentben, vagy privátban, hogy hogyan képzeljem el ezt az egészet…Please 😉
A dalválasztásomról meg csak annyit, hogy ez most nem Majmócához szól, egyszerűen kompenzálni próbálom bunkó mivoltom ezzel a gyönyörű lírai eposszal…Bevetted mi???!!!!
A 20 stáció… IV.
2016 december 6. | Szerző: Koralp
Oldal ajánlása emailben
X