Ha egyszer megkérdezném….
2017 november 14. | Szerző: Koralp
Ha egyszer megkérdezném, Neked mi az ünnep? Lennél az egyetlen, akinek ugyanazt jelenti amit nekem….lennél-e csendem, fájdalmamban könnycseppem? Lennél-e reggeli kávémban mindent megédesítő cukrom? Lennél-e félbe hagyott mondatom befejezése? Lennél-e szerelmeskedésünk után az ölelés? Lennél-e a dalomban a szöveg? Lennél-e a múló időben az állandóság, örökkévalóság?
Lennél-e csak egy pillanatra is aki felvállalja életem, suta mozdulatom, gyilkos,örökre magával ragadó szerelmem?Lennél-e annyira bátor, hogy kimondd, szeretlek? Lennél-e az egyetlen aki szemembe merne nézni, és megcáfolná azt a tézist, hogy szar az egész????
Két dal az eltűnt barátokért, avagy egy megkésett születésnapi emlékezés…
2017 augusztus 29. | Szerző: Koralp
Ez (is) voltam valaha…
2017 augusztus 29. | Szerző: Koralp
Ma írta az egyik srác, hogy mennek Sitkére bulizni, egy másik nő meg arról számolt be, hogy most van Szegeden az Ifjúsági napok, és nem tud aludni…már régóta nem tartom számon a régi bulik dátumait, de ma elevenen megérintett a nosztalgia, az emlékezés, régi idők eltűnt időszakáról…Abban az időben egy alföldi városba jártam melózni két műszakba, mellette pedig az 50 km-re lévő megyeszékhelyre jártam szerdánként és péntekenként levelezőként egy közgazdasági szakközépiskolába, hogy leérettségizzem…( Érdekes, hogy mennyire két eltérő “szakmám” lett, könyvelő és könyvtáros…valahogy mindig érdekelt a számok világa, a statisztika, mert ott a végén mindig volt eredmény, és annak bizony hajszálpontosan egyeznie kellett, míg a könyvek, az irodalom szeretetéről azt hiszem nem kell külön írnom) Csak hát soha semmit nem vettem komolyan, inkább a hangsúly azon volt, hogy amíg a suliban (nem) voltam, addig sem kellett melózni!
Így jött képbe az első sitkei fesztivál, hogy naná, hogy ott a helyünk, igaz, hogy több mint 200 km, de csak járnak arra emberek akik elvisznek…péntek reggel 6-kor munkakezdésre már hálózsákommal érkeztem…11-kor pedig felállva a szalag mellől, vár az iskola felkiáltással jelenléti ívet aláírva az ajtóból még azért visszaszólva: – Azt hiszem ha nekem pénteken dolgoznom kellene valószínű a tökömbe vágnám a kést…(kedves fiú voltam én mindig a magam módján)
ÚTON VOLTAM megint…ezt a felszabadító érzést még soha senki nem tudta leírni, megfogalmazni, így hát én sem próbálkozom vele, ezt csak érezni lehet, hogy szabad voltam, hogy sütött a nap, hogy az élet egy nagy kaland, és én teljes pofával habzsoltam…
Vonatindulásig a sarki Restiben egy kis gyorsító, persze csakis szilvapálinka…és még vidámabban telt el az az 1 órácska út amíg a többiekkel találkozhattam…
A vasútállomáson már várt rám barátom, és annak barátnője, gyors anyagi helyzet egyeztetés után ismét megállapítottuk, hogy lószarra sem elég… így maradt a lejmolás, osztódás, hárman hárman felé…
Mindig nőkhöz mentem tarhálni, mert azokat bármilyen bugyuta szöveggel le lehetett venni pár forinttal… Most is egy 4 tagú női csapatot céloztam meg elsőre:
-Sziasztok! Nem tudnátok pár forinttal elsejéig kisegíteni, becsszóra megadnám! (Amikor el kezdtek vitatkozni, hogy adjanak, ne adjanak, már tudtam nyert ügyem van)
Soha nem tudtam leplezni azt ha valaki megtetszett, és soha nem kellett a szomszédba mennem ha egy kis pimaszságra, vagányságra volt szükségem…és az egyik nő nagyon bejött a 4 közül…
– Ha már voltatok ilyen kedvesek és kisegítettek, és nagyon bejössz, nem volna kedved meginni velem egy italt? -fordultam és néztem a gyönyörű kék szemébe.
– Te most volnál annyira pofátlan, hogy abból a pénzből amit tőlünk kunyeráltál az imént, abból akarnál meghívni? -és hallottam a hangján, hogy teljesen ki volt akadva, a szeme pedig szikrákat szórt…
– Ha ez annyira zavar, akkor meghívhatsz Te is! -Vigyorogtam tele fogsorral, és lecsaptam a magas labdát.
– Hűű de pofátlan vagy, na most már tűnj el, ne is találkozzunk soha többé!
A történet teljességéhez tartozik, hogy a fesztivál minden szeptember első hétvégéjén volt, a szeptember elejei péntek nekem meg az első iskolai napot jelentette, ahol ekkor volt a könyvosztás, úgyhogy erősen szidva voltam padtársnőm révén, aki mindig cipelhette haza az én könyveimet is…
Nos ekkor hangzott el a következő évnyitó beszéd a tagozatvezetőnktől: – Ismét szeretettel köszöntelek Benneteket! Érkezett hozzánk 4 új tanuló is, akik egy másik városból érkeztek hozzánk, mert ott nem folytatódott a képzés tovább, szeretném Nektek bemutatni őket! Nektek pedig az új osztályotokat, aminek van egy fiú tagja is, egy mozgássérült srác aki szokásához hűen most is hiányzik!
“Édes imádott nőm” csak ennyit súgott padtársához: – Baszd meg, tuti vele találkoztunk!
Hogy honnan tudom ezt ilyen részletesen? Hát ő magától személyesen, mikor az évzáró banketten egy estés szeretőjévé válhattam…aki még elmesélte, hogy mennyire “gyűlölt” azért amilyen pimasz voltam, de leges legjobban saját magát, hogy egyre jobban kezdett vonzódni hozzám, és megcsalta a férjét miattam!
De vissza az alaptörténetemhez, időközben egy barátunk is csatlakozott hozzánk, aki épp katonai szolgálatát töltötte, és vigyorogva mesélte, hogy az eltáv úticéljának Sitkét adta meg, és hogy kilopta a katonai ruháját is, így ha nagyon szopunk autóstoppolásnál átöltözik…Budapestig így nyerők voltunk, igaz csapatunk kétfelé vált, és mikorra a megbeszélt kocsmában ismét összefutottunk ránk sötétedett…Aztán kibumliztunk a fővárosunk széléhez, az autópálya kivezető szakaszához, és útközben kidolgoztuk a nagy haditervet, hogy kiállítjuk az egy szem nőnket, majd pár méterre katonánkat, mert hogy egyedülálló nőnek és katonának mindig megállnak, mi meg civil barátunkkal a gát másik oldalán elbújunk…és rohadt gyorsan meg is állt egy mit sem sejtő alany…ja és nem a nőnek, hanem a katonának 😉
Szegénykém baromi gyorsan besétált a kelepcébe, amikor mondta, hogy Ő Székesfehérvár felé megy, és katona barátunk félig beszállva a kocsiba átkiabált a gát túloldalára, hogy jó-e nekünk Fehérvár felé? Mi meg diadalittasan meg sima ittasan ültünk be, hogy jó hát!!!!! Amúgy annak ellenére, hogy egy kicsit szemetek voltunk, soha nem voltunk bunkók, igyekeztünk illedelmesen viselkedni, jó tett helyébe jót adni!
Székesfehérvár előtt a határban aztán elváltak útjaink, és a korom sötétben próbáltuk magunkat elvackolni hálózsákjainkban. Reggel aztán ébredéskor volt is nagy ébredés, hogy hol vagyunk…meg röhögés, hogy az éj leple alatt szerte szétdobáltunk mindent, kivéve katona barátunkat, aki tényleg katonásan összehajtogatta a ruháját, cipője egymás mellett, párhuzamosan, mondhatni katonás rendben…Milos Forman Hair című musical magyar hippijei voltunk…
És folytattuk a kilométerek rovását…Jött Sz.fehérvár, ahol a piacon egy gyors reggeli, és már irány Veszprém, az elátkozott hely, az ország talán legelső elkerülő körgyűrűje…tudom, hogy már valamelyik posztomban írtam róla, de itt történt az, hogy a szembe jövő autósokat megfogó piros lámpánál szórakoztattam vagy épp megbotránkoztattam amikor énekelni kezdtem nekik a Temetném a munkát című dalt, és egy kis dzsiggelést is belevettem a figurába…A barátaim szétszakadtak a röhögéstől, némelyik autós is vette a poént, de aztán volt akitől megkaptuk a szokásost: – Tetves naplopók mennétek el dolgozni!!!! Ettől aztán még jobban röhögtünk, hisz mindannyian dolgoztunk.
Következő nagyobb állomás volt Pápa, ahonnan már saját autóval is (ha lett volna) csak 1 óra lett volna az út Sitkéig…Csak hogy olyan útszakaszra értünk ahol alig volt forgalom, alig tudtunk eljutni a következő településig, a faluban ahol egy kis vegyes bolt volt, előre engedtek, mint messziről jött vándort…Annyira csodálatos volt, olyan volt mint ha megállt volna az élet egy húsz évvel előbb, egyszerűen szenzációsak voltak az emberek a maguk egyszerűségével és egyben nagyszerűségével…Egész életemben a kedvességgel tudtak levenni a lábamról (na azt ám nem visszaélni ezzel az infóval) de lenyűgözött a segítőkészségük, a szeretetük, kedvességüket…A boltos néni ideadta a saját magának elrakott zsemléket, felvagdosta őket…aztán várt a baráti kedveskedés: -kispista hogy lehetsz annyira hülye, hogy beküldünk azzal, hogy vegyél kaját mert éhesek vagyunk, és megjelensz pár zsemlével meg veszel három fél literes kevertet?! – Tudtam, hogy kevesleni fogjátok a piát! -vigyorogtam.
Időben voltunk, és vagy 3 átszállással de eljutottunk célállomásunkhoz, Sitkére! Durván 20-22 óra alatt! De ahogy a kis falu kanyargó útján egyszer csak szemünk elé tárult a romos kápolna látványa, az maga volt a csoda, gyönyörű szép volt…sőt mese szép!
A fesztiválra meg szépen összegyűltünk, a Dunántúlon dolgozó barátaim csatlakoztak hozzánk, soproni barátosném hozta barátnőjét, hogy személyesen kezével és szájával állapítsa meg reggeli, sőt éjszakai egészségemet, “Vazs-megyei” fiatalok osztották meg lelkesen Nova borukat, melytől sorba feküdtünk ki (később tudtuk meg, hogy bizony az egy hangyafasznyit mérgező hatású), és közben “szólt a mi zenénk”, és őrület volt, és tobzódás…
És tudod mi a legszörnyűbb ebben az egészben? Ma már nem vágyom hálózsákban ébredni, és ma már én állok meg autómmal ha utamba kerül 1-1 stopos, a szilikon szerű kemény ciciket maximum emlékeim időutazásai tudják feleleveníteni, de soha nem tudnám azt mondani, hogy az idő szépít meg mindent, mert nem így van…még ma is csodálkozom, hogy aki, mint én is annyira a két végén égette a gyertyát, hogy maradhatott életben? Azt hiszem most értettem meg a választ: mi útközben valahol már rég meghaltunk….
A perverz szeretetről…
2017 június 17. | Szerző: Koralp
Valahol azt próbálom megvalósítani hónapok óta amit nap mint nap kérdezek a gyerekeimtől: – Mi újság van? A válasz a szokásos, SEMMI… De hát olyan nincs is, hogy nincs semmi, replikázok velük, hisz mindig van valami…csak próbálj semmire gondolni, mindig gondolsz valamire…még álmunkban is gondolunk valamire…háát tudnék mesélni egy-két álmomról!!!
Az utóbbi években is a szeretlek szót már egyből ahhoz a kérdéshez asszociálom, hogy na mondjad mit szeretnél? Hát de nem? Minden szeretlek szó mögött valami vágy rejlik…le kellene vinni a szemetet, ki kellene nyalni a bibéd, vagy épp bocsássak meg…emlékszem mit összezrikáltam az első menyasszonyomat, a Repulic szeretni valakit valamiért dalával…Szeretni valamiért???? Már bukó a dolog ha valakit valamiért kell szeretni…a picsába miért nem hallottam ezt a szeretlekkkkkket akkor amikor nem volt szeretni valamiért??? Miért nem mondta még soha senki, hogy kispista a kurva szád nem kell levinni a kukát, nem kell kinyalnod a thermom, nem kell itt hagynod a Pezsót, egyszerűen szeretlek ahogy vagy…
Úgyhogy próbálok itt lavírozgatni az életemben úgy, hogy nem gondolni semmire…múltra, jelenre, jövőre…nem gondolni fájdalmas múltra, monoton, üres jelenre, és reménytelen jövőre…na ez a kihívás, nem a ránctalanítás a Berki herezacskóján…
Csak néha tudod belefut az ember a gondolatokba, mert olvas, zenét hallgat…vagy uram bocsáss meg, iszik egy kicsit a névnapi ajándék páleszből…különben utóbbi csak teszt, hogy mennyire hatásos a gyógyszer az aranyérre… szóval nem élheti le az ember az életét úgy mint a híradók próbálják azt sugallni felénk, hogy örüljünk , hogy luk van a seggünkön, mert ezt meggyilkolták, ezt felrobbantották, ezt elütötték, ennek kigyulladt a háza…és a legvégén, hogy a Ny.házi vadasparkban milyen édes kis cuki fenevad született…és Te ezt észre sem veszed, hogy ezek a médiaguruk ennyi erővel a hétfői adást akár vasárnapig is ismételhetnék, hisz a műsor tematikája ugyanarra a sémára és főleg hatásvadászatra épül…jajj de szerencsés ember vagyok, hogy csak a házból annyi időre mozdultam ki amíg átvettem az ismerős postástól a munkanélküli segélyt…és ahhoz már nem is tudom, hogy mit szólsz, hogy Viktorunk bejelentette, hogy sikeres kísérletek folynak arról, hogy sikeres expedíciót küldtünk a nap felé…természetesen ennek meg van az ára, mert minden mély-magyarnak birkává kell válnia, ugyanis a fű legelésével tompítjuk a nap káros kisugárzását…
Viszont ezek csekély információáramlások lettek volna ahhoz, hogy ezekre felkapjam a fejemet…ami igazán kiverte a biztosítékot az a következő hirdetés volt, amit sehogy se tud megemészteni kényes lelkem….”orvosként kevés időm van a kapcsolatkeresésre, és az unokahúgom ajánlására találtam rá az …….társkeresőre”!!!!
Vazze ki lehet az a hülye pr-manager aki így akar eladni egy terméket, szolgáltatást??? Aztán ha kedves orvosunk vagy még rosszabb orvosnénk akinek ilyen feltételekkel sikerül vevőt találnia a kell-e pina, kell-e pina hirdetésére, az vajon milyen párkapcsolatot sejtet a jövőt illetően? Drága életem le kellene fagyasztani a spermádból ha gyereket szeretnénk, vagy ha éhes vagy ott a tasakos leves a kamrában???? Ha visszatekintek, nekem az összes szerelmem-szeretetem perverz volt, soha nem vártam el semmit, én még hülye módjára a tasakos levest is képest voltam megköszönni…Mert a szeretet soha nem célorientált, soha nem valamiért van, az egyszerűen vagy van, vagy nem alakul ki, és főleg nem sebtében, időhiányos módban…
A húsvéti tojás meg záp…
2017 április 17. | Szerző: Koralp
Azon morfondírozom, hogy ha ez a gyökér képes üzengetni nekem a gyerekeimen keresztül, hogy mennyivel kellene beszállnom a lányaink nyári táborozására -az mellett, hogy minden hónap 15.-én megkapja a gyerektartást- de valahogy elfelejti megbeszélni azt, hogy én beleegyezem-e egy nem kötelező védőoltásba, hogy mi lenne ha azt a pénzt elbasznám egy luxus kurvára…törjél pálcát felettem, kurvára nem érdekel…illetve pont ellenkezőleg, /egy luxus/ kurvára érdekelne ez a pénz…el tudom én baszni azt a pénzt máshová is….mert a kurva anyját az ilyen anyának, mert az ilyen szarházi senkire még egy állatot sem bíznék, nem hogy a gyerekeim nevelését…és bassza meg, közölte egy gyámügyes ismerősöm, hogy ez ellen az idióta barom ellen én semmit nem tudok tenni, mert nincs hivatalos papír arról, hogy milyen apai jogaim vannak….akkor mégegyszer, a hatás kedvéért, meg hogy értsd és felfogd a dühömet, a kurva anyját!!!!!!
Nincs annál undorítóbb és felháborítóbb amikor valamit stikában, megbeszélés nélkül akar végre hajtani a saját gyereked életében…legyen itt bármiről is szó, mert ha nem is él az ember a gyerekeivel egy háztartásban, de attól még a gyerekei, akikért felelősséggel tartozunk…és ez a görény aki egy státuszszimbóliumként fogja fel a gyerekeink életét, mint egy mobiltelefont -háát mindenkinek van, nekem is kell- nem beszél meg semmit velem, csak üzenget olyan dolgokról amihez a gyereknek semmi köze???? Na az ilyent maximum csak biológia anyának tudom nézni, aki kihord és világra hoz egy csecsemőt, de mentálisan életképtelen más funkcióra….
Amikor nagyobbik gyerekemtől megtudtam érdeklődésemre, hogy mit tervez “drága anyuka”, akkor próbáltam meggyőzni élő szóval, majd később skypon higgadt, normális emberi stílusban, bemásolva egy csomó linket a negatív mellékhatásokról, arról, hogy gondolja át…annyi jellem nem volt benne, hogy akár egy szó erejéig reagáljon a soraimra, talán elolvasás nélkül, könyörtelenül beadatta a védőoltást…nem nagyon olvashattál még tőlem ilyen kifakadást, de tudod mit csinálnék az ilyennel???? Baltával nyitnék értelmet az agyában…mert tudod egy közös gyerek életében ugyannyi jogod van mindenben, még akkor is ha erről nincs bírósági végzésed….és rohadtul kibassza a biztosítékot amikor véletlen során kiderül, hogy ami a gyereknek úgy lett beadagolva, hogy kötelező iskolai védőoltás, az csupán anyuka által hitt reklámok által történt agymosás…és ezt kétszer eljátszák veled, amikor arra sincs valójában esélyed, hogy tiltakozz, vagy megvitasd, mert előre ki vagy hagyva belőle….
És ez a poszt soha nem született volna meg, ha nincs ez a húsvét, amikor ismét bebizonyosodott számomra, hogy egy rohadó milliőben kell felnőniük a gyerekeimnek…és nekem nincs másra bírósági végzésem, csak arra, hogy itt kiírjam magamból a tehetetlen dühömet, azt, hogy valakit elküldjek a tetves anyjába!!!!!
8 éven keresztül minden húsvétot bevállaltam, és idén azt mondtam, hogy na ebből ilyen előzmények után NEEEEEEEEEEEEM!!!!! Persze ettől függetlenül, hogy azt mondtam, hogy húsvét hétfőjén a lányok otthon várják már a locsolkodókat, és “anyuka” ne azon élvezkedjen, hogy a “szar apátok” ennyit igazán megtehet, azt mondtam, hogy szerdától vasárnapig itt lehettek nálam, de a hétfőt most nem nálam fogjátok tölteni!!!!!
Mivel szombaton kötelező iskolai mise volt, (amire még véletlenül sem lehetett szülői igazolást írni) így a vasárnap helyett péntek estéig redukálódott le az idő, és én ezt a 2 és fél napot élvezhettem a lányaim körében…és mivel hármasban voltunk, minden teendőt ellátva tényleg csak sokszor annyi maradt számomra, hogy annak örültem, hogy a csajaim a közelemben sertepertéltek, mert minden energiámat elvitt az, hogy főztem, hogy reggelit-vacsorát készítettem, hogy rendbe rakjam a konyhát, a hálószobát….tudod azt amit egy szülőnek el kell végeznie nap mint nap…
Így péntekre maradt a locsolkodás, így ezen a napon volt az, hogy a családban az egyetlen egy fiú unokatestvér meglocsolja velem együtt a lányokat…és szintén nekem maradt az, hogy a pofámról égett a bőr, hogy a lányaim is zavarba jöttek attól, hogy “anyuka” megfeledkezett gondoskodni arról, hogy a lányaink illő módon megköszönhessék a locsolkodást…és ezután jött a telefon -no nem nekem-, hogy a gyerekeket a nagymamához vigyem el…és én mindezt (húsvéti) birka türelemmel teljesítettem…és még akkor sem szóltam semmit -hisz nincs bírósági végzésem- amikor a nagymamához megérkezve, szerintem a kéziféket még be sem tudtam húzni a kocsiban, rohantak az ottani nagymamát, nagynénit, kutyát kiabálva úgy a gyerekeim mint ha a belem ki nem téve nem melóztam volna 3 napig azért, hogy jól érezzék magukat…és amikor az “anyósom” megláttam, akkor világosodott meg előttem minden, és akkor vesztette értelmét minden…Még először anyámmal azt hittük, hogy gyászol valakit, de Ő mosolyogva, negédesen közölte, hogy a nagypénteki mise tiszteletére rúzsozta ki magát, és öltözött feketébe, hogy ezzel is tiszteletét fejezze ki az ünnep előtt!!!
És baszd meg ezek a szarháziak nem hánynak be maguktól, és ezeknek a senkiknek a fertőjében kell, hogy felnőjjenek a gyerekeim…Mert tudod nekem még most sem szelektív az emlékezetem, hogy ezek az apósomat a konyhába zavarták ki, hogy ott éljen egy Bernáthegyivel, és ezt értsd így ahogy írtam!!!!!! És nem tudom feledni a 2008-as évet sem, amikor anyósom nyugdíjba vonult 40 év könyvtárvezetői, plusz a helyi újság szerkesztői múltjával abban a tévhitben, hogy mindezt átadja a lányának, de a helyi polgári körös maffia megfúrta a szavazatokat, és egy idegent ültetettek be a könyvtárba, és rohadtul hidegen hagyta őket, hogy legelső lépésként engemet mint mozgássérültet küldjenek el a könyvtárból, hogy két pici gyerekkel egy másik városba kellett költöznünk, hogy legyen munkánk, lakhelyünk, megélhetésünk….és a gerinc bajnok anyósom ezt hagyta szótlanul, a kezében lévő helyi újságban sem írt a mérhetetlen csalásról, de még csak le sem mondott…és 9 év után is még azokhoz dörgölődzik, azoknak nyalja a seggét akik azóta a város vezetés nagy uraivá növekedtek…mert hogy manapság sikk, szokássá vált, hogy egy igaz magyar templomba jár, hogy megmutassa magát, új ruháját, és áhítattal hallgassa a megbocsájtásról szóló álszent hazugságot…Az emberiségnek a legaljadéka, aki a szemedbe mosolyog, közben pedig lelkiismeretfurdalás nélkül megforgatja benned a kést…mert ezeknek minden belefér a lelkiismeretükbe…ezek szopnak, nyalnak, lábukat szétteszik mert jellemtelen senkik!!!!!!!
Vasárnap kíváncsi voltam valamire, és nem hívtam fel a gyerekeimet…kíváncsi voltam arra, hogy hiányzok-e, arra, hogy ha már anyuka a nagy keresztényi készülődésben elfeledkezett a húsvéti tojásról, hogy legalább kellemes húsvéti ünnepeket kívánjon az itteni nagymamának…nem csalatkoztam…a lepel gyorsan lehullt, és kiderült, hogy az a kibaszott nagy-nagy keresztényi nagy-nagy szeretetben a húsvéti tojás meg záp…
Néha így, néha úgy…
2017 április 6. | Szerző: Koralp
Nyugodt szívvel jelenthetem ki, hogy semmilyen felelősséget nem vállalok mostani írásommal kapcsolatosan, ugyanis gyógyszerre iszogattam egy kis kannás bort, és tudatmódosult állapotban vagyok…hé kispista hát már ennyire leadtad, kannás bor, meg hogy nem vagy ura a szavaidnak?
Manapság nem ezzel védekeznek az emberek? Haladok ám a korral bakker….csak azt magyarázza már meg nekem valaki, hogy az anyámba van az, hogy erre, hogy lehet ráfogni a cselekedeteink súlyának tompításaként? Ugyanis a parasztja (lásd engemet) amikor elhatározza azt, hogy ő tudatmódosult állapotba fog kerülni azt nem tiszta fejjel követi el? Hmm, na akkor hogy is van ez? Vagy a másik kedvencem az, amikor azzal él valaki, hogy VÉLETLENÜL megcsalta a párját?! Aha, ja véletlenül…véletlenül hát nem becsúszott a farkam…
Úgyhogy úgy döntöttem, hogy most én is elferdítem a tényeket, annyiszor belefutottam már az üres szavakba, hogy most miért ne élhetnék én is ezzel? Az a baj, hogy nem megy, egyszerűen nem megy…erről a tudatmódosult állapotról is annyit, hogy másfél hónapig szedtem egy olyan gyógyszert amire simán lehetett volna piálni, csak én nem tettem, a kannás bor meg jó kis Tokaji Aszú, mely közvetlenül a termelőtől származik, és ezért nincs palackozva….este meg is kaptam a barátomtól azt, hogy élni tudni kell…hát na ja…
Képzeld el, öregségemre lett egy tizenvalahány évvel fiatalabb barátom…jajjj nem úgy ahogy gondolod, de perverz vagy….jó, nem mondom valamikor a sokkal fiatalabb csajszikkal “barátkoztam”…de mára már lecsillapodtam, rájöttem kevésbé macerásabb fiúval barátkozni…aztán mégis majdnem szakítottunk, és rá kellett ébrednem, hogy ha az ember a lelkét adja akkor teljesen mindegy az, hogy milyen neme van a másiknak…
Azt szeretem benne, hogy életkorát meghazudtolóan tele van bölcsességgel…valamelyik nap amikor nagyon magam alatt voltam, a következőt írogattuk egymásnak:
– Neked mid nincs?
– Háát szerető asszonyom nincsen, tudod olyan mint a Hortobágyi-híd, kilenc lukú, de amúgy tényleg megvan mindenem 🙂 Csak ne hiányozna annyira kibaszottul a múltam, az amikor tele voltam tűzzel…és tudod mi a legszarabb ebben az egészben? Hogy ez hasonló érzés lehet, mint akinek levágták a végtagját…elvileg már nem is szabadna fájnia!!!!!!
– Hát vannak dolgok amik soha nem múlnak el, bezárod mélyen magadba és csak titokban amikor egyedül vagy akkor veszed elő és csak nézed és nézed, majd visszacsomagolod sóhajtasz egy nagyot és mész tovább….
Most kérdezem, barát az ilyen???? Igen, a szó legnemesebb értelmében, egy igaz barát….
Mellesleg néha azt érzem, hogy rengeteg végtagomat vágták le….Jogosan kérdezhetném meg, mi a faszom vagyok én, tán százlábú????? Amikor zsigeri fájdalmam van a magánytól, az elhagyatottságtól, attól az érzéstől, hogy senkihez nem tartozom…Kár, hogy nem adnak ki évente díjat a Legmagányosabb ember apropójából, mert akkor minden évben én gyűjthetném be a siker élményét….
Aztán meg vannak pillanatok, amikor perverz büszkeség jár át, hogy soha sehová nem tagozódtam be, nem adtam el a lelkem közhelyekért, alamizsnáért…Hogy még most se lettem komformista, hogy még most is bárkinek a szemébe merek nézni….Vajon Te ezt elmondhatnád magadról???
Úgyhogy néha így, néha úgy élem meg az életemet, azt, hogy szar az egész….
Remélem sajnálsz, de aztán rendesen ;)
2017 április 3. | Szerző: Koralp
Én nem tudom, de szerintem elfogyhatott a gyufánk, mert mindig így kezdődött, hogy elindultunk a kocsmába, de akár képesek voltunk így spontán elindulni koncertre is…na szóval, épp ballagtunk a kocsmába gyufáért, amikor végig pofázta nekem az utat…arról, hogy Ő bizony összeszámolta a villanyoszlopokat, és pontosan 9 van a kocsmáig…és már vagy 4-et meg is tettünk belőle, amikor a következő párbeszéd zajlott le közöttünk:
– Nem mondhatod, hogy türelmetlen lennék, de nem zavar, hogy amíg Te a széles járdán mész, és előadod a matematikai bölcsességedet, addig én le vagyok szorítva a járdáról, és bukdácsolhatok a dzsumbujosban! – hívtam fel figyelmét az egyenlőtlen helyzetre!
– Ha a járdán jönnél abban nem lenne semmi kihívás, itt még egy nyomorék is simán tudna jönni, bezzeg most ahol mész az gyakorlás, nehezített terep. -Jött is a válasz!
Mivel számomra ez megnyugtató, kielégítő válasz volt, el is fogadtam a reakciót, de azért még a biztonság kedvéért visszakérdeztem:
– Lobog a hajam? – A derakamig érő hajam mindig basztatta a kopasz fejét, és jött is ” a kurva szád, értem a célzást” válasz: – Lobog!
De megkaptuk a buzi jelzőt is, mert sokszor ittuk a pálinkát mások megbotránykoztatására úgy, hogy egyikőnk a pofazacskójába szívta fel az italt, és szájon át adagolta át a másiknak a nemes nedüt…Szájból-szájba, életmentően…
Ezek voltunk mi…a régiónk Stan és Pan, két ellentétes figurája….Mi mindenben szöges ellentéte voltunk egymásnak, mégis a rockerek közösségében hírnevet szerezve, elválaszthatatlan alakjai…
Nálunk valami mindig hibádzott, de mégis vigyorogtunk örökké mint a vadalma…nekünk mindig félig tele volt az a bizonyos pohár…szoptunk mi a tél közepén is, amikor kidobtak bennünket egy főiskolai rendezvényéről azzal a jelszóval, hogy nem megfelelő az öltözetem…pár hónapja kezdtem el melózni, és a biztonságiak azt merészelték mondani az újonnan vásárolt steppelt nadrágomra, hogy nem a rendezvénynek megfelelő… -Most magyarázd el neki, hogy ez nekem az aranyerem miatt van…- Igen, a kispista egészségügyi okok miatt van így öltözve, és most ha ez miatt nem engedik be a tisztelt gorilla urak, akkor ez diszkrimináció, és lehet, hogy legközelebb már a mozgássérültségre fogják ezt ráfogni…Közben meg pár ismerős szétkürtölte a hírt, hogy a kispistát nem akarják beengedni, és sikerült ismét kisebb közbotrányt okozni…Csak bejutottunk, és csak sikerült ki is dobatni magunkat…erre ez a “paraszt” stoppolás közepette “csak” ugatott még tovább, csípem ezt az időt, se szúnyog, se légy…-Ne ugassál már, itt fogunk megfagyni…-de már csak röhögni tudtam én is rajta…
És ez durván 20 év múlva is ugyanott folytatódott, mint ha tegnap lett volna…Jött a teló, hogy megyünk a koncertre, de az asszonyt is kénytelen vagyok elviselni, mert valakinek vezetni is kell…úgyhogy pofám befogtam, sőt még arra se szóltam semmit, hogy a feleség a koncert előtt elmegy bevásárolni, ezért minket letesz addig egy útba eső kocsmában…Sőt amíg öltözködik, szépítkezik addig a kazánházban pár ismeretlen eredetű páleszt behörpintek, így már csak felbátorkodtam annyira, hogy megzsaroljam barátom feleségét: -Te figyusz adhatnál egy kis pénzt is, mert akkor inkább mi is mennénk veled shoppingolni…No ez hatott 🙂
Február elején az út maga volt a csoda, ahogy élvezkedtem az ülésfűtésen:- Legközelebb el se kell vinni sehová, csak a picsamelegítőt kapcsoljátok be, közöltem röhögve….
Volt valami groteszk abban, hogy én anno erre a helyre egy kis picsával mentem el egy délutáni discoba, mert fáztunk, és hosszasan lehetett smárolni a terem sötét sarkában…majd üvöltözve konstatálni, hogy a wc-ben sorra jelentek meg a barátok…
És tudod mi a röhejes? Azok a barátok, már aki még életben maradt, ugyanúgy sorban jelentek meg, és kérdezték, hogy mi van kispista???
– Háát mi a faszooom lenne? Asszonyt akarok, de olyan legyen mint a Hortobágyi-híd…kilenc lukúúúúúúúúúú!!!!!!!
A 20 stáció….XIII.
2017 november 30. | Szerző: Koralp
Egy születésnap margójára…Oldal ajánlása emailben
X