1.0Egy hajótörött naplójahttps://koralp.cafeblog.huKoralphttps://koralp.cafeblog.hu/author/Koralp-2-2-2-2/[embed]https://www.youtube.com/watch?v=VCFPyYT0-4A[/embed] A fentebbi dal hatására nemrégiben elkezdtem volna írni egy negatív hangvételű irományt, illetve pont fordítva, a gondolataim közepette kerestem vissza ezt a dalt emlékeim homályából, hogy valamikor milyen sokszor hallgattam, amikor még tele voltam álmokkal, szerelmekkel, hittel...hogy 10 év múlva ne ez a dal legyen...A posztomnak a címe az lett volna, hogy Beszoptam...(Bár a betét az valami zseniális) Aztán a mai este egészen más megvilágításban láttatta velem ezt a dalt...biztos, hogy beszoptam? Ma vettem 1-1 liter pálinkát, 1 liter szilvát, és ugyanennyi körtét...ahogy bevackoltam magam szokásos esti helyemre, és az elmélkedéseim közepette ébredtem rá ama egyszerű tényre, hogy a választás mindig ott a kezünkben, mint ahogy eldönthetem azt, hogy melyiket kóstolom meg, vagy akár mindkettőt, de épp dönthetek úgyis, hogy most nem iszom... Aztán egy közös eszmecsere után a következő sorokat írtam az egyik barátomnak: Tudod sokszor elgondolkozom, hogy nekem is megadatott az az állapot amiről írsz, és hogy vajon "ott" döntöttem-e rosszul? Dolgozhattam könyvtárosként (igaz a legvégén kinyírtak a polgári körösök, mert szálka voltam a szemükben a métely liberalizmusommal), esténként várt a két csodám, játék, esti fürdetés, mesélés nagyobb gyermekemnek a dinókról, tűzhányókról, Titanicról...igaz nálunk a szex az már ritkább ajándék volt, és főleg abból állt, hogy kb két hetente előjátékként megkérdezte az asszonyom, este mi lesz a programom, lesz-e meccs a tévében...ebből tudtam, hogy valamit akar ;) Aztán 11 felé kivonultam a főzőfülkébe, kibasztam a spájz ajtaját (ami egy beépített szekrényből állt) mellé még a hűtőjét is, és állva zabáltam...bónuszként még valami itókát is legurítottam...komfortérzésem csúcsra járt...és valami kurvára hiányzott az életemből, nem voltam boldog...aztán megismerkedtem Bestiával, akivel megbuktam a párom előtt, és onnan már egy kényszerpályára kerültem....A legcsodálatosabb dolgokban volt részem, álmodni sem mertem volna szebbet, de elveszítettem a családot, és az otthonom....úgy jártam mint Ikarosz, túl nagy árat fizettem a csodákért... Hát, igen...önmagamra kivetett súlyos kritika is ez egyben...a fentebb említett barátomnak a mamája fogalmazta meg a lényeget: mindenki olyan életet él amilyet megír... ...Tudod...amikor néha beülök ide a kis sarki kvartélyomba, mindig elmosolyogom magam a múltamon...egy dalfoszlány jut örökké eszembe..."adott szavam megtartottam, többet adtam mint kellene"...és eltölt a végtelen nyugalom, hogy magamra maradtam, hogy mindent tudtam előre...hogy a "Bestiák", a Majmócák, a Különös lányok a legelső pillanatban le fognak lépni ahogy bejátszik egy könnyebb ígéret...Mára csak annyi maradt, hogy csendes szemlélőként el kellene dönteni, hol kezdődik a vegetálás, mikortól fogalmazódik meg az, hogy ez már embertelen élet, és még amíg lehet, emelt fővel kiszállni ebből az egészből...és ha van mennyország....találkozni ismét Babykével... [embed]https://www.youtube.com/watch?v=PsGhYtzrxgA[/embed]rich