1.0Egy hajótörött naplójahttps://koralp.cafeblog.huKoralphttps://koralp.cafeblog.hu/author/Koralp-2-2-2-2/Bizonyára sokan megtapasztaltuk már azt, hogy a baj nem jár egyedül...régebben minden szakítás, elhagyás után hót ziher hogy a számítógépem döglött be, vagy épp a telefonom...amit önmagában nem tragédiaként élnénk meg, de amikor a lelki gyötrelmeink miatt a mocsárban fetrengünk, akkor pont elég, hogy káromkodva szidjuk a nyomorult sorsunkat... Emlékeimben már szerencsére egyre halványabban él, de azért még most is beugrott a "Bestia" utáni időszakom...az együttélésünk maradványa volt egy több mint fél millkás adósság, az összetört autóm, és az egyéb sallang...azt hittem soha nem állok talpra, szinte meg sem kaptam a havi egyszeri bevételem, máris vonták le a telefont, internetet, autó törlesztést, na és persze az A hitelemet...eltelt már egy jó fél év, amikor épp az aktuális barátnőm nyögte be az unalmast, és jött a szokásos szopjunk mint a torkos borz...egy 30 ezer forintos büntetés mert anno még a Bestia tilosban parkolt az autómmal...no az ilyen pillanatok amikor már csak röhögni tud az ember a kínjában... Számomra viszont ezek a hatványozott tökön rúgások kellenek ahhoz, hogy elkezdjen dolgozni bennem a dac...az a daffke, ami egész életemet vezérelte, ami nélkül ma nem lennék az aki, és a szobám ablak üvegén keresztül nézném, hogy odakint melegen süt a nap....Felvállalva azt is, hogy a szakítást, az elmúlást, a fájdalmat igenis meg kell gyászolni, ha kell atomrészegre leinni magunkat nap mint nap, ha kell úgy bőgni, hogy taknyunk-nyálunk egybe folyjon!!!! Ezért is vallom, hogy mindannyian a magunk siker vagy épp sikertelenségünk kovácsai is vagyunk, azt kapjuk amit megérdemlünk...persze ettől függetlenül mérhetetlenül sok fájdalmat kell cipelnünk, melynek a súlyától sokszor térdre rogyunk....mert mindannyian elesünk...a kérdés az, van-e erőnk talpra állni? Talán ez miatt gyűlölöm az önsajnálatot, azt ha valaki a mártír szerepét akarja eljátszani, mert minden tettünk mögött ok, és okozat rejlik...amit vagy átlátunk egyből, vagy már elfedi a homály leple, amikor kérdésünkre választ kapunk... Ma egy hónapja, hogy örökre elaludtál...fogalmam sincs hogy múlt el akár csak 1 napom is...a héten már a piát felváltotta a munkaterápia...most ez segít, hogy ájulásig dolgozom...de az esték továbbra is legkegyetlenebbek... Bevackolom ide a sarokba magam, mécsest gyújtok, és emlékezem...amikor már nem bírom elviselni a csendet, azt, hogy már soha többé nem hallhatom a hangod, akkor megpróbálok írni...csak hát még mindig több a delete mint az enter... Holnap meglátogatlak...viszek egy szál rózsát, meg egy Balaton szeletet...úgy mint régen...rich