“Te rongyos élet”…

2021 április 28. | Szerző: Koralp |

A fentebbi dal hatására nemrégiben elkezdtem volna írni egy negatív hangvételű irományt, illetve pont fordítva, a gondolataim közepette kerestem vissza ezt a dalt emlékeim homályából, hogy valamikor milyen sokszor hallgattam, amikor még tele voltam álmokkal, szerelmekkel, hittel…hogy 10 év múlva ne ez a dal legyen…A posztomnak a címe az lett volna, hogy Beszoptam…(Bár a betét az valami zseniális)

Aztán a mai este egészen más megvilágításban láttatta velem ezt a dalt…biztos, hogy beszoptam? Ma vettem 1-1 liter pálinkát, 1 liter szilvát, és ugyanennyi körtét…ahogy bevackoltam magam szokásos esti helyemre, és az elmélkedéseim közepette ébredtem rá ama egyszerű tényre, hogy a választás mindig ott a kezünkben, mint ahogy eldönthetem azt, hogy melyiket kóstolom meg, vagy akár mindkettőt, de épp dönthetek úgyis, hogy most nem iszom…

Aztán egy közös eszmecsere után a következő sorokat írtam az egyik barátomnak: Tudod sokszor elgondolkozom, hogy nekem is megadatott az az állapot amiről írsz, és hogy vajon “ott” döntöttem-e rosszul? Dolgozhattam könyvtárosként (igaz a legvégén kinyírtak a polgári körösök, mert szálka voltam a szemükben a métely liberalizmusommal), esténként várt a két csodám, játék, esti fürdetés, mesélés nagyobb gyermekemnek a dinókról, tűzhányókról, Titanicról…igaz nálunk a szex az már ritkább ajándék volt, és főleg abból állt, hogy kb két hetente előjátékként megkérdezte az asszonyom, este mi lesz a programom, lesz-e meccs a tévében…ebből tudtam, hogy valamit akar 😉 Aztán 11 felé kivonultam a főzőfülkébe, kibasztam a spájz ajtaját (ami egy beépített szekrényből állt) mellé még a hűtőjét is, és állva zabáltam…bónuszként még valami itókát is legurítottam…komfortérzésem csúcsra járt…és valami kurvára hiányzott az életemből, nem voltam boldog…aztán megismerkedtem Bestiával, akivel megbuktam a párom előtt, és onnan már egy kényszerpályára kerültem….A legcsodálatosabb dolgokban volt részem, álmodni sem mertem volna szebbet, de elveszítettem a családot, és az otthonom….úgy jártam mint Ikarosz, túl nagy árat fizettem a csodákért…
Hát, igen…önmagamra kivetett súlyos kritika is ez egyben…a fentebb említett barátomnak a mamája fogalmazta meg a lényeget: mindenki olyan életet él amilyet megír…

…Tudod…amikor néha beülök ide a kis sarki kvartélyomba, mindig elmosolyogom magam a múltamon…egy dalfoszlány jut örökké eszembe…”adott szavam megtartottam, többet adtam mint kellene”…és eltölt a végtelen nyugalom, hogy magamra maradtam, hogy mindent tudtam előre…hogy a “Bestiák”, a Majmócák, a Különös lányok a legelső pillanatban le fognak lépni ahogy bejátszik egy könnyebb ígéret…Mára csak annyi maradt, hogy csendes szemlélőként el kellene dönteni, hol kezdődik a vegetálás, mikortól fogalmazódik meg az, hogy ez már embertelen élet, és még amíg lehet, emelt fővel kiszállni ebből az egészből…és ha van mennyország….találkozni ismét Babykével…