A 20 stáció…XX. Az Isteni megnyilatkozás…

Betűket formálni dallamokról, szavakat írni a mennyország hangjáról? És kell, mert muszáj, mert kell, mert muszáj…Számomra ez a dal volt mindig is a numero, az etalon, és amikor anno feltöltöttem a 20 stáció keretén belül, akkor még nem találkoztam ezzel az egyiptomi előadással…és pár hete mint éhezőnek mint a manna, tört rám az ismerős eufórikus érzés…

3.45-ig egy szokványos dallamvezetést hallhatunk, hogy aztán majd 9 percen keresztül tömjénezve ránk törjön a varázslat, az ami egész életünkbe  magaslatokba és a magányba repített és egyben taszított….

A két lírai betét, a világ legfájdalmasabb  vallomása az életünk hiábavalóságáról, a védtelenségünkről, arról, hogy szeretni csak úgy lehet amit körbe leng a többi dallam, Page azt  sem tudja milyen rendezvényen van, és mégis lézer pontossággal játszik le minden akkordot, Plant az ördögi körforgásával a mikrofonállvánnyal a dinamikát hozza…és ebbe ivódik bele a hegedű szólam, hol simogatóan, hol magasztosan, vagy épp kihívóan….ember, mire vársz? Szeress, érezz, élj, perdülj táncra!

Tovább a blogra »