A 20 stáció…XX.

2020 december 24. | Szerző: Koralp |

Azt hiszem egy percig nem volt kérdéses, hogy az “utolsó” dalnak mi fog bekerülni, mert ez a dal, minden zenék felett áll…ebben a zenében minden benne van, az egész blogom, még ezen is túl megyek, minden, minden ami valaha voltam, vagyok, ami maga az ÉLET…Ez a dal szól a könyörgésről, a dacról, az elmúlásról, az örök életről, a fájdalomról, szerelemről, szeretetről, az örökös kitaszítottságról, a lelkünk végtelenségéről…arról a köztes állapotról amikor nézz szembe, nézz szembe, a rohadt kurva életbe nézz szembe…itt vagyok, meztelenül előtted, védtelenül, és már semmi sem véd meg…szavak nincsenek rá, nem lehetnek rá, hisz a tökéletességet nem lehet szavakba foglalni…
Ebben a műanyag világban még soha nem találkoztam amiből/akiből ilyen elementáris erővel áradt volna a szenvedély…lavinaként önt el a zenei érzelmi kavalkád, a végig feszes dallamok mögött elbújó szelídség, a vad afrikai tam-tam dobok közül felsíró hegedű…igen, csak így szabadna élnünk, éreznünk…fájdalmasan gyönyörű szenvedéllyel…