Mi lenne ha…

2020 november 24. | Szerző: Koralp |

…Pedig ez a nap annyira hétköznapinak indult…a reggeli energiaitalom, és a szokásos 3 cigi kombóm mellett gyorsan átfutottam a szokásos köreimet, emailjeim megnézése, egy villám belépés a facera, nemzeti sport, és a több mint 8 éve űzött játékomba, majd enyhe megnyugvással konstatáltam, hogy érkezett egy kis melóm is -gondolva itt rátok, hogy mostanában lehet azért írok sokat, mert nincs nagyon munkám a Covid miatt-, majd következhetett az újratelepítés, mert döglődött a számítógépem…utána jöhetett számomra a rettenet, a finomhangolás, ismét beírogatni a felhasználóneveket, a hozzá párosuló jelszavakat -ráadásul elkövettem azt a baromságot, minden létre hozott oldalnál az aktuális barátnőim neveit adtam meg jelszónak, évszámmal kiegészítve….cinikusan el is vigyorogtam magam, hogy no legalább az utóbbi időkben regisztrált helyekre nem kell új jelszavakat kitalálnom- és a legvégére maradt a zenei rész lecsekkolása…ugyanis a gépem rá van csatlakoztatva a régi Hi-fi torony erősítőjére, hogy a ZENE az éjjeliszekrény nagyságú hangfalakon úgy szóljon ahogy kell szólnia…még ekkor sem éreztem semmi előszelét a….A blogomat ezért is szeretem, hogy ide gyűjtöttem össze a számomra fontos zenéket…közben meg csatangoltam a youtube-n is…és hirtelenjében ott voltál velem, átkozottul, könyörtelenül, kérlelhetetlenül….amikor gyújtogattam sorjában a mécseseket, már tudtam ismét “baj” van….most ahogy a nappali sötétségben, táncolnak a mécsesek fényei, legalább nem láthatom az arcod, a szemed…azt a fotód ami a ravatalozóhoz volt kitéve, és a szertartás után a “fiaink” azt mondták, hogy megtisztelném őket azzal ha elfogadnám, mert tudják nálam lenne a legméltóbb helye…és én azóta minden napomat veled kezdem, és veled fejezem be…innen, ebből az állapotból már csak egy lépés volt, a búcsúdalaim hozzádhoz…a 7 év 7 dalához…amikor ezeket a dalokat összeválogattam, már mindketten éreztük, hogy a napok meg vannak számlálva, és ha nem is mertem kimondani, de valahogy üzenni akartam Neked, valahogy még elköszönni Tőled…és ma vettem észre, hogy egy dalt megszüntettek, számomra ez olyan érzés volt mint amikor a virágot megigazítom a sírhelyeden, ezt is pótolni akartam…és akkor láttam meg, ami ezidáig elkerülte a figyelmem, mint ha nem is én írtam volna, annyira kiesett az emlékezetemből…az utolsó üzenetem még Neked….TALÁLKOZUNK (hamarosan)….és vulkánként tört fel belőlem a zokogás, az egész testem rázkódott, ilyen elemi erővel még soha nem tört fel belőlem hiányod….

Nagyon ritkán jöttek elő beszélgetéseinkben az olyan jellegű mondatok, hogy mi lett volna, ha…soha nem szerettem volna másként születni, mert max a mostani hatalmas egomtól még jobban elszálltam volna, és egészen más ember lennék…de most mégis azt szeretném, mi lenne, ha….mi lenne, ha még mindig itt lennél velem…és nem lenne újabb tévedés, hazugság, önbecsapás…