Hogyan, merre tovább?

2020 november 19. | Szerző: Koralp |

Bevallom ezen a héten már totálisan felerősödtek bennem azok a gondolatok, hogyan, merre tovább januártól, a Blog írást illetően, mert hazudnék ha azt mondanám, hogy egy idő után nem  hiányozna…Sok embernél divat, múló szeszély, nálam ez egy életformává nőtte ki magát…

2-3 évvel ezelőtt már volt egy kósza kísérletem, hogy váltani kellene, pár helyen szét is néztem, de nem igazán ragadott meg egyik sem, így maradtam a seggemen, az én kis szigetemen…Most is egyszerre több érzés jár át, egyrészt, hogy említettem, már egyszer megérintett a váltás gondolata, és ez most is izgalmas, felszabadító érzéseket generál bennem, mert Babyke halálával szeretnék egy szakaszt lezárni az életemben, és egy újat elkezdeni…ha nem is tudok kibújni a bőrömből, de akkor is itt akarok hagyni mindent magam mögött, és tiszta lappal, totál ismeretlenül egy új blogot írni, mondjuk kispista a város zajában címmel…ez persze vicc volt, (már ami a címet illeti) mert máris önmagamat hazudtolnám meg azzal, hogy valami teljesen újat, a régi életemet, olvasóimat magam mögött hagyva…

Párhuzamosan meg itt motoszkál bennem az is, hogy mi legyen ezzel a mostani blogommal….Ugyanis szerintem a szolgáltató azért szünteti meg az új posztolási lehetőséget, és alakítja át tárhellyé, mert valószínű a szerver elérte a maximális terhelhetőségét, és anyagi megfontolásból már nem akarja fejleszteni, bővíteni a tárhelyet…Afelől sincsenek illúzióim, hogy majd egy szép napon nem jelentik be azt, hogy már a tárhelyet sem tudják fenntartani, és akkor  tényleg az enyészeté lesz minden…Emlékeimben még frissen él az amikor a M’-ars-béli krónikák blogomból hirtelen felindulásomból minden posztomat töröltem, és mennyire fájt utólag, hogy elvesztek az írásaim, ha úgy nézem egy darabka múltam…Igaz, él az a lehetőség, hogy bármikor átmenthetem egy másik szolgáltatói oldalra, de az megint egy 22-es csapda…

Tegnap már annyira a tettek mezejére léptem, hogy regisztráltam egy bloggal kapcsolatos csoportba…aztán jött a pofára esés, a tagok 99% nő (ami bizonyos helyzetekben nem rossz arány) azok túlnyomó része is pofátlanul fiatalokból tevődik ki…és a bántás szándéka nélkül, de olyan témákban írnak amiktől nekem hányingerem van….tömören? Megint egy légüres térbe kerültem….Iszonyat elkeserítő az, hogy mindig mindenütt egy kívülálló vagyok, folytonosan sehová, soha nem tartozom…és duplán fáj ez most, mert valamikor a különcségem ellenére, itt tényleg egy közösséghez tartozónak érezhettem magam…

Az NL Cafe oldalára egy “véletlen” során találtam, már pedig ezt régóta hangoztatom, hogy véletlenek nincsenek…Miután a gyerekeim anyja a buktám után takarodót fújt, Bestia meg még adott egy utolsó lehetőséget a házasságának rendbe hozatalára, “kénytelen” voltam új kapcsolat után nézni, és nagyon gyorsan összemelegedtem egy fiatal özvegy asszonnyal….hmmm…milyen érdekes dolog ez is, hogy amikor Babykével volt egy kb. 3 hónapos mosolyszünetünk akkor is a szép szexet kívánó özvegyecskével húztam ki a cudar időket, most pedig tetszhalott állapotomból élesztett újjá egy szintén ilyen titulussal rendelkező nő…Nos az “első özvegyem” írt blogot, és Ő mutatta meg ezt az oldalt…Mivel régóta foglalkoztatott a blogolás gondolata, csak hálás lehetek a sorsnak, hogy utamba vezérelte szomorú, de odaadó nőmet…(Különben most tényleg nagy lehet a káosz a fejemben, mert valamelyik nap már ott tartottam, hogy felhívom, ír-e még, de aztán elhessegettem az ötletet, hogy nem biztos, hogy hiányozna most nekem egy menj a picsába kispista beszólás)…

Aztán az életem úgy hozta, hogy vagy két évig max. csak olvasni jártam fel a NLC oldalára, végül Majmóca egyik szakítása hozta meg az első posztjaimat…Nagyon szerettem abban az időben a NLC blog oldalát, mert rendezett, átlátható volt…Volt egy Abc szerinti blogfelsorolás, illetve kategóriában elrendezett lista, valamint egy felsorolás, hogy milyen írások jelentek meg a közelmúltban…ez azért fontos, mert így tudtunk egymás írásairól, figyelemmel kísérhettük a nekünk tetsző bloggereket…Így “ismerhettem meg” Csókvírus-t, kedvenc blogírómat is, és nagyon élveztem ahogy a többiek összeboronáltak bennünket, annyira egy húron pendültünk…(Szolgálati közlemény: Csókvírus írtam az email címedre, de visszajött a levelem, hogy már nem létezik az email fiókod)…No és itt ismerkedtem meg a “különös lánnyal” is…Úgyhogy anno tényleg volt pörgés, társaság, szerelem, miegymás 😉

Végül ide is begyűrűzött az üzlet hatalma, hogy teljesen átszabták a NLC arculatát, blogjainkat teleszarták reklámmal, és megjelentek a hivatásos bloggerek, közöttük népszerű közéleti személyek is, akik hozták a lényeget, a kattintások/oldallátogatások számát….valójában ezzel a lépésükkel saját magukat nyírták ki, mert aki tehette fejvesztve keresett más szolgáltatót, és így oszlott fel a jó társaság…

Tényleg röhejesen vicces, hogy nem találom a saját blogomat, csak úgy ha beírom a google-ba a blogom címét, pedig valahol elvileg nyilván kellene tartaniuk…én már nem is írom, úgyis tudod…szar az egész…