Így könnyű…
2020 november 16. | Szerző: Koralp |
Azon vigyorgok, hogy így könnyű letenni a piát, mikor a világ leglustább embere vagyok, és csesztem bemenni a Punny Marketbe, hogy legalább a mamának megvegyem a napok óta kért 20kg cukrot-lisztet (má megint nem tudom mire készül, mondjuk wc papír nem volt a listán) és így még esélyem sem volt, hogy legalább egy kis lightos borovicskát vegyek, arra az esetre ha szar az egész hangulat törne rám….van itt akaraterő ha arról van szó, hogy kell absztinensé válni….
(értelmező szótár: absztinens [ë v. e] melléknév és főnév
I. melléknév (választékos) Olyan <személy>, aki vminek, főként szeszes italnak az élvezetétől, ill. a nemi élettől tartózkodik; önmegtartóztató. Absztinens módon v. módra; absztinens életet él.
II. főnév -t v. -et [ë], -e [ë] (ritka) Ilyen személy, főként antialkoholista, akit e magatartásában elvi meggyőződés vezet, s ezért az elvért tevékenyen küzd.
Úgyhogy én kapásból két dologtól is megvontam magam egyből a restségemből fakadóan, se pia, se pina…Úgy kell neked kispista, meg is érdemled…
Mondjuk az “asszony” is ott faragott rá, hogy a lustaságomra apellált, teljesen hátra dőlt, azt hitte, hogy soha nem lennék képes őt megcsalni, mert attól lustább vagyok, hogy nők után kajtassak és totál elfeledkezett “házastársi kötelezettségeiről”, sőt még egyéb dolgairól is, mert azt hitte büntetlenül bármit megtehet…. Hát ja, elgondolása majdnem be is jött, ha nem “házhoz jött” volna a nő, Bestia személyében…
No hát az se volt egyszerű történet, amikor szűzies lelkem vonakodva akartam odaadni neki…próbáltam észérvekkel hatni rá, hogy nem biztos, hogy jó ötlet lenne kettesben eltölteni egy éjszakát egy hotelban…azt a hisztit, amit ezután kaptam….hogy Ő még a férjén kívül senkivel nem volt, és most szinte felajánlotta, hogy kell-e pina, kell-e pina, én meg vonakodva húzom a farom, illetve jelen esetben farkam…
Így visszagondolva egész életemben egy áldozat voltam, az összes bestiának “csak” arra voltam jó…még szerencse, hogy jó kedvem, és absztinensizmusra hajlamos belső erőm nagyobb tragédiáktól megmentett…
Most is itt vigyorgok szárazon, ahelyett, hogy írnám memoáromat mielőtt végleg lehúzzák a redőnyt… és optimistán…Piros, piros, piros, háromszor is piros…és ébredés, ez a fénysorompó…és jön a vonat…és hát persze, szar az egész…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: