Mi lenne ha…
2020 november 24. | Szerző: Koralp
…Pedig ez a nap annyira hétköznapinak indult…a reggeli energiaitalom, és a szokásos 3 cigi kombóm mellett gyorsan átfutottam a szokásos köreimet, emailjeim megnézése, egy villám belépés a facera, nemzeti sport, és a több mint 8 éve űzött játékomba, majd enyhe megnyugvással konstatáltam, hogy érkezett egy kis melóm is -gondolva itt rátok, hogy mostanában lehet azért írok sokat, mert nincs nagyon munkám a Covid miatt-, majd következhetett az újratelepítés, mert döglődött a számítógépem…utána jöhetett számomra a rettenet, a finomhangolás, ismét beírogatni a felhasználóneveket, a hozzá párosuló jelszavakat -ráadásul elkövettem azt a baromságot, minden létre hozott oldalnál az aktuális barátnőim neveit adtam meg jelszónak, évszámmal kiegészítve….cinikusan el is vigyorogtam magam, hogy no legalább az utóbbi időkben regisztrált helyekre nem kell új jelszavakat kitalálnom- és a legvégére maradt a zenei rész lecsekkolása…ugyanis a gépem rá van csatlakoztatva a régi Hi-fi torony erősítőjére, hogy a ZENE az éjjeliszekrény nagyságú hangfalakon úgy szóljon ahogy kell szólnia…még ekkor sem éreztem semmi előszelét a….A blogomat ezért is szeretem, hogy ide gyűjtöttem össze a számomra fontos zenéket…közben meg csatangoltam a youtube-n is…és hirtelenjében ott voltál velem, átkozottul, könyörtelenül, kérlelhetetlenül….amikor gyújtogattam sorjában a mécseseket, már tudtam ismét “baj” van….most ahogy a nappali sötétségben, táncolnak a mécsesek fényei, legalább nem láthatom az arcod, a szemed…azt a fotód ami a ravatalozóhoz volt kitéve, és a szertartás után a “fiaink” azt mondták, hogy megtisztelném őket azzal ha elfogadnám, mert tudják nálam lenne a legméltóbb helye…és én azóta minden napomat veled kezdem, és veled fejezem be…innen, ebből az állapotból már csak egy lépés volt, a búcsúdalaim hozzádhoz…a 7 év 7 dalához…amikor ezeket a dalokat összeválogattam, már mindketten éreztük, hogy a napok meg vannak számlálva, és ha nem is mertem kimondani, de valahogy üzenni akartam Neked, valahogy még elköszönni Tőled…és ma vettem észre, hogy egy dalt megszüntettek, számomra ez olyan érzés volt mint amikor a virágot megigazítom a sírhelyeden, ezt is pótolni akartam…és akkor láttam meg, ami ezidáig elkerülte a figyelmem, mint ha nem is én írtam volna, annyira kiesett az emlékezetemből…az utolsó üzenetem még Neked….TALÁLKOZUNK (hamarosan)….és vulkánként tört fel belőlem a zokogás, az egész testem rázkódott, ilyen elemi erővel még soha nem tört fel belőlem hiányod….
Nagyon ritkán jöttek elő beszélgetéseinkben az olyan jellegű mondatok, hogy mi lett volna, ha…soha nem szerettem volna másként születni, mert max a mostani hatalmas egomtól még jobban elszálltam volna, és egészen más ember lennék…de most mégis azt szeretném, mi lenne, ha….mi lenne, ha még mindig itt lennél velem…és nem lenne újabb tévedés, hazugság, önbecsapás…
Nincs ez így jól…
2020 november 23. | Szerző: Koralp
Ma átmentem a 40 km-re élő gyerekeimhez, hogy időben oda tudjam adni a karácsonyi ajándékra szánt pénzt, meg hát lassan itt lesz Télapó legszebb ajándéka is, december 5.-én lesz 17 éves nagyobb leányom…hihetetlen…a nyáron azt mondta, alig várja, hogy nagykorúvá váljon, mert végre lesz lehetősége hozni nekem sört a boltból…mondjuk engem nem nagyon látott még sörrel a kezemben, de szeretem ha a gyereknek vannak céljai, és főleg azt, ha gondoskodni akar öreg apjáról…a kisebb leányom meg épp azt a korszakát éli, amikor még az anyjának sem engedi meg, hogy átölelje, én meg búcsúzáskor össze-vissza ölelgettem, puszilgattam…erre nem beszólt: -pedofil…Mondom, Te meg baromi szerencsés, hogy amikor közölték, hogy a 2. gyerekem is lány lesz, nem döntöttem úgy, hogy akkor köszönjük nem kell….
Pedig soha nem felejtem el, hogy anyjukom már abban az életkorban volt, hogy úgy határoztunk, felkeresünk a Budai negyedben valami iszonyat drága magánklinikát ahol egy speciális vizsgálattal, UH-al, megállapították, hogy a magzat megfelelően növekszik-e, van-e esetleg valami rendellenesség, és a végén a doki leültett mindkettőnket, először közölte a megnyugtató információkat, majd a legvégén megkérdezte, hogy szeretnénk-e tudni a nemét a születendő gyermeknek…vigyorogva konstatáltam, hogy alakul egy női kézilabda csapat, már csak 5 hiányzik….
Hazafelé meg beugrottam a Tuscó bevásárló központba, ilyenkor szoktam feltölteni a kamrát különböző ínyencségekkel amit itt helyben nem kapok meg….Így akartam venni kaviárt, lazacfilét, kagylót, sajtot, no és persze egy csomó gumicukrot…Komolyan nem értem azt az üzletpolitikát, hogy mi szükség van arra, hogy állandóan átrendezzék a sorokat, polcokat, hogy még véletlenül sem találjuk meg a keresett terméket ..Mert mi férfiak, mire vágyunk az élet minden területén? Biztonságra…A maszk mögött ott anyáztam félhangosan, és kapaszkodj meg, mi az ami egy helyen van évek óta? Ki nem találnád….az alkohol…olyan otthonosan mozogtam, teljesen felszabadultam, szinte friss oxigénhez jutottam….jobbra a borok, balra az égetett szeszek….
Vettem egy medvehagymás camembert sajtot, és mellé muszáj volt egy üveg Portugieser száraz vörös bort….hát ez valami Isteni párosítás, tényleg csak ajánlani tudom…és ebből megint két történet jutott eszembe…az amikor a rehabos rabszolgatelepen dolgoztam, és Pécs környékről hozták ide a Jászságba a medvehagymát, hogy csomókba kössük össze azokat….és hát tele voltak kullancsokkal…ezek a görény fideSSesek meg mit csináltak? Oltassuk be magunkat…igaz, hogy a 2. emlékeztető oltás után kezdi a hatását kifejteni, és elhiheted, hogy ez nem 24 órán belül ismételhető…no akkor kellett (volna) 12-16 órákat melózni, egy olyan munkahelyen ahol 4 órás munkaidőben dolgozhattunk….így utólag is elmehettek a kurva anyátokba gyökér fideSSesek, hogy felveszitek utánunk az állami támogatást, és még rabszolgaként is akartok kezelni…
A másik téma kellemesebb, mert a sajtokról, borokról mindig jobb írogatni…arról, hogy a franciáknál milyen nagy hagyománya van ennek…sajtokból pl csak 365-t engednek “anyakönyvezni”, minden napra egyet, valamint a borfogyasztásuk kultúrája ami engem még lebilincsel…náluk a vacsora számít főétkezésnek, és ha megnézel egy francia filmet, láthatod mindig vörösbort isznak hozzá…sőt már egészen kicsi gyerekeknek is adnak egy nagyon picit, vagy felvizezve, egyrészt az egészségre kiható jó tulajdonsága miatt, másrészt, hogy korán kialakuljon egy normális ivászati kultúra a gyerekben…mert nálunk mi van? Tiltunk mindent, aztán a gyereknek az életkorából fakadó kíváncsiságából kifolyólag nem fogja megtanulni a mértéket… Önmagamból kiindulva, a 16 éves életkoromra visszaemlékezve szoktam mindig leülni beszélgetni nagyobb leányommal, és tiltás helyett, próbálom felhívni a figyelmét a drogok, alkohol, cigi veszélyeire… És tudod amikor őszintén, ember számba veszed, és megosztod vele a saját betépéseidet -akár alkohol, akár füves cigi- akkor a gyermek megnyílik, és elmondja a saját stikliit is, és onnantól megérti és elfogadja azt, pl hogy vannak olyan drogok amit egyszerűen még kíváncsiságból sem szabad kipróbálni, mert bele is halhat…Éppen ezért volt törvényszerű az. hogy nekem merte elmondani -az anyjának meg nem- hogy már nem szűz…és ez megint magával hozott egy nyílt, kitárulkozó beszélgetést, amelyben a féltői apa is elmondhatta az intelmeit, mesélhettem arról, hogy a testi szerelem az egyik legcsodálatosabb dolog, de ahhoz a férfinak tisztelni kell a nőt, és nagyon figyelnie a partnerére…
No és még itt van a másik történetem is….szombat este hív telefonon elveszett báránykám, aki pont egy hete kért tőlem gondolkodási időt, (mert túl sokká váltam, és azt az érzelmi cunamit ami ömlött felé, még képtelen megemészteni…. engem meg egy átkozott deja vu járt át, ugyanezeket a szavakat hallottam durván 9 éve) és a péntek esti pár soros chatelésünk után igencsak meglepődtem, és még kérdeztem is tőle, biztos, hogy engem akart hívni…..aztán közöltem vele, hogy nem akarom a telefonszámláját növelni, így ha úgy gondolja térjünk át a face-s beszélgetésre, de ahhoz ismét be kell jelölnie ismerősének, mert töröltem a picsába….háát én még életemben nem kaptam ilyen szitok áradatot senkitől, mint tőle, én meg csak röhögtem, és röhögtem…és imádom ezt a nőt, mert rögtön levágta, hogy “csak egy rohadt pipa voltam az életedben, hogy ez is megvolt, ez is kipipálva, ez is mehet”…és folytatta a szitokáradatot….
De talán most értett meg egy csomó mindent belőlem, hogy ha az ember egy /vagy inkább több/ férjezett nőbe szerelmes, annak hiányzik a szótárából a birtoklási vágy, a féltékenység…mert ez egy kibaszott egyszerű dolog, szabad vagy drágám, azzal kúrsz akivel akarsz…de ha valami megérintett olyan belőlem amit mástól nem kaphatsz meg, akkor nem teszed meg, és tudni fogod ki mellett van a helyed, a lelked hol talál otthonra…
Így a héten, hogy szabaddá váltam, a következő gondolatok jártak át…a mór (NŐ) megtette a kötelességét, a mór (NŐ) mehet, és azon a filozófia elven kezdtem agyalni, hogy most, hogy már a mocsárból kirángatott, kezdeni kellene egy új életet, azon a nyomvonalon elindulva, hogy főd a fődhöz, mozgássérült a mozgássérülthöz tartozhat…és már lelki szemeim előtt megjelent az, hogyan fogok élni…esténként (mert tudod az az én napszakom, meg az éjszaka) csak kóser kajákból vacsora, és szűrcsölgetjük gyógynövényteánkat., és engem kéjesen átjár majd a gondolat, hogy milyen egészségesen fogok meghalni 50 évesen, és majd dominózunk, meg különféle sorozatokat nézünk, a napunkat jó éjt puszival zárjuk, hogy lehetőleg külön szobában elaludva hálát rebeghessek Istennek…
No ebbe az idilli álomképbe robbant be özvegyasszonyom (hogy rühelli, ha így aposztrofálom) szombati telefonhívásával…és nincs ez így jól, nagyon nincs jól…
Hogyan, merre tovább?
2020 november 19. | Szerző: Koralp
Bevallom ezen a héten már totálisan felerősödtek bennem azok a gondolatok, hogyan, merre tovább januártól, a Blog írást illetően, mert hazudnék ha azt mondanám, hogy egy idő után nem hiányozna…Sok embernél divat, múló szeszély, nálam ez egy életformává nőtte ki magát…
2-3 évvel ezelőtt már volt egy kósza kísérletem, hogy váltani kellene, pár helyen szét is néztem, de nem igazán ragadott meg egyik sem, így maradtam a seggemen, az én kis szigetemen…Most is egyszerre több érzés jár át, egyrészt, hogy említettem, már egyszer megérintett a váltás gondolata, és ez most is izgalmas, felszabadító érzéseket generál bennem, mert Babyke halálával szeretnék egy szakaszt lezárni az életemben, és egy újat elkezdeni…ha nem is tudok kibújni a bőrömből, de akkor is itt akarok hagyni mindent magam mögött, és tiszta lappal, totál ismeretlenül egy új blogot írni, mondjuk kispista a város zajában címmel…ez persze vicc volt, (már ami a címet illeti) mert máris önmagamat hazudtolnám meg azzal, hogy valami teljesen újat, a régi életemet, olvasóimat magam mögött hagyva…
Párhuzamosan meg itt motoszkál bennem az is, hogy mi legyen ezzel a mostani blogommal….Ugyanis szerintem a szolgáltató azért szünteti meg az új posztolási lehetőséget, és alakítja át tárhellyé, mert valószínű a szerver elérte a maximális terhelhetőségét, és anyagi megfontolásból már nem akarja fejleszteni, bővíteni a tárhelyet…Afelől sincsenek illúzióim, hogy majd egy szép napon nem jelentik be azt, hogy már a tárhelyet sem tudják fenntartani, és akkor tényleg az enyészeté lesz minden…Emlékeimben még frissen él az amikor a M’-ars-béli krónikák blogomból hirtelen felindulásomból minden posztomat töröltem, és mennyire fájt utólag, hogy elvesztek az írásaim, ha úgy nézem egy darabka múltam…Igaz, él az a lehetőség, hogy bármikor átmenthetem egy másik szolgáltatói oldalra, de az megint egy 22-es csapda…
Tegnap már annyira a tettek mezejére léptem, hogy regisztráltam egy bloggal kapcsolatos csoportba…aztán jött a pofára esés, a tagok 99% nő (ami bizonyos helyzetekben nem rossz arány) azok túlnyomó része is pofátlanul fiatalokból tevődik ki…és a bántás szándéka nélkül, de olyan témákban írnak amiktől nekem hányingerem van….tömören? Megint egy légüres térbe kerültem….Iszonyat elkeserítő az, hogy mindig mindenütt egy kívülálló vagyok, folytonosan sehová, soha nem tartozom…és duplán fáj ez most, mert valamikor a különcségem ellenére, itt tényleg egy közösséghez tartozónak érezhettem magam…
Az NL Cafe oldalára egy “véletlen” során találtam, már pedig ezt régóta hangoztatom, hogy véletlenek nincsenek…Miután a gyerekeim anyja a buktám után takarodót fújt, Bestia meg még adott egy utolsó lehetőséget a házasságának rendbe hozatalára, “kénytelen” voltam új kapcsolat után nézni, és nagyon gyorsan összemelegedtem egy fiatal özvegy asszonnyal….hmmm…milyen érdekes dolog ez is, hogy amikor Babykével volt egy kb. 3 hónapos mosolyszünetünk akkor is a szép szexet kívánó özvegyecskével húztam ki a cudar időket, most pedig tetszhalott állapotomból élesztett újjá egy szintén ilyen titulussal rendelkező nő…Nos az “első özvegyem” írt blogot, és Ő mutatta meg ezt az oldalt…Mivel régóta foglalkoztatott a blogolás gondolata, csak hálás lehetek a sorsnak, hogy utamba vezérelte szomorú, de odaadó nőmet…(Különben most tényleg nagy lehet a káosz a fejemben, mert valamelyik nap már ott tartottam, hogy felhívom, ír-e még, de aztán elhessegettem az ötletet, hogy nem biztos, hogy hiányozna most nekem egy menj a picsába kispista beszólás)…
Aztán az életem úgy hozta, hogy vagy két évig max. csak olvasni jártam fel a NLC oldalára, végül Majmóca egyik szakítása hozta meg az első posztjaimat…Nagyon szerettem abban az időben a NLC blog oldalát, mert rendezett, átlátható volt…Volt egy Abc szerinti blogfelsorolás, illetve kategóriában elrendezett lista, valamint egy felsorolás, hogy milyen írások jelentek meg a közelmúltban…ez azért fontos, mert így tudtunk egymás írásairól, figyelemmel kísérhettük a nekünk tetsző bloggereket…Így “ismerhettem meg” Csókvírus-t, kedvenc blogírómat is, és nagyon élveztem ahogy a többiek összeboronáltak bennünket, annyira egy húron pendültünk…(Szolgálati közlemény: Csókvírus írtam az email címedre, de visszajött a levelem, hogy már nem létezik az email fiókod)…No és itt ismerkedtem meg a “különös lánnyal” is…Úgyhogy anno tényleg volt pörgés, társaság, szerelem, miegymás 😉
Végül ide is begyűrűzött az üzlet hatalma, hogy teljesen átszabták a NLC arculatát, blogjainkat teleszarták reklámmal, és megjelentek a hivatásos bloggerek, közöttük népszerű közéleti személyek is, akik hozták a lényeget, a kattintások/oldallátogatások számát….valójában ezzel a lépésükkel saját magukat nyírták ki, mert aki tehette fejvesztve keresett más szolgáltatót, és így oszlott fel a jó társaság…
Tényleg röhejesen vicces, hogy nem találom a saját blogomat, csak úgy ha beírom a google-ba a blogom címét, pedig valahol elvileg nyilván kellene tartaniuk…én már nem is írom, úgyis tudod…szar az egész…
Készülődés II. rész -A különös lány…
2020 november 17. | Szerző: Koralp
Volt egy ember aki méltatlanul keveset szerepelt a két blogomban, egy leány, mint az egyik posztomban már említettem, egy 3 gyerekes férjnél lévő asszony…de nekem már örökre megmarad egy különös lánynak….
Annyiszor elmondta, hogy azt érzi, csak a cserepadon kap helyet az életemben, pedig most is vallom, a legtisztábban, legönzetlenebbül szerettem Őt…Valószínű rossz időben találkoztunk főleg, hogy “Majmóca” időszakában lépett be az életembe, és én nem tudtam azon a hőfokon érezni, lángolni, azzal a szenvedéllyel szeretni ami oly jellemző rám a kapcsolataimban…Gyönyörű barna szemeiben láttam az óriási ragaszkodási vágyát, de mindvégig éreztem azt is, hogy ez nem személyemnek szól, pusztán egy embernek aki a férjétől többet tud nyújtani (azt meg nem volt nehéz überelni)…és tisztában voltam vele, hogy a legelső alkalommal le fog lépni, épp azért mert részemről nem volt szerelem…
Sokáig, nagyon sokáig egy visszaigazolás volt az életemnek, hogy mindig, minden ember felé önzetlenül fordultam, és az Ő személyében kaptam egy visszajelzést, érdemes volt…már nem voltunk együtt, már új kapcsolata volt, és én még akkor is csak meleg szívvel tudtam rá gondolni, hogy nem használtam ki, teret adtam annak, hogy majd jön egy férfi aki úgy fogja szeretni ahogy igazán megérdemli…igen, félre álltam a boldogsága útjából…
Viszont amíg együtt voltunk, az maga a brutális carpe diem volt….Nem volt szokásom a közel 9 év alatt, hogy pikánsabb részleteket megosszak, mert vigyáztam arra, hogy senkit ne hozzak kellemetlen helyzetbe, de Ő egy totál ismeretlen ember, akinek még face-ja sincsen, épp ezért most egy pici betekintést engedek rendhagyó módon az 1 évünkről…
Háát elég sokáig a szeretkezéseink nem igazán sikerültek jóra, és ettől mindketten görcsösekké váltunk, mikorra nagy nehezen sikerült annyira ellazulnia, és átadnia magát, hogy végre érezhettem, ahogy belém remeg, és elemi erővel járja át az orgazmus…onnantól kezdve viszont az életem egyik legcsodálatosabb szeretőjévé vált, minden férfi álmává, nem volt olyan testrésze ami nem erogén zóna lett volna…imádtam benne, hogy érzelmi hangulatunktól függően, lehetett vele lelket simogatóan szeretkezni, de a nyers, vad szexben is partner volt…még ma is, ennyi idő távlatából hihetetlen, hogy a lakásban nem volt olyan hely amihez ne kötne valami emlék, mert szexeltünk a konyhaasztalon, íróasztalon, fürdőkádban, széken, ágyon, földön, és különböző “helyszíneken”…éjszaka a teraszunkon (a szomszéd a fürdőszoba ablakából kukkolt, derült ki utána) fényes nappal a strand medencéjében, sátorban, határban a kocsimban, hotelekben…Szerintem szinte nem volt olyan póz, és egyéb dolog amit ne próbáltunk volna ki…és Őhozzá köt az egyik legérzékibb szeretkezés is….ahogy feküdtem a hátamon, teljesen kinyújtózva, és Ő háttal rám ülve befogadott a “másik helyre”, majd nekem hanyatt teljesen rám feküdve szeretkeztünk…az éjszaka sötétjében, csak a mécsesek adta fények árnyában láttam lassú, hosszan elnyújtott mozdulatait, ahogy az arcomhoz nyomta fejét, hogy simogassam haját, csókoljam nyakát, fülét, tarkóját és így közvetlen közelről hallhattam apró, halk nyögésein, visszafojtott lélegzetén, hogy ez valami egészen más mint az eddig együttléteink…azt hiszem ennél soha nem éreztem közelebb nőt, minden rezdülését éreztük a másiknak, én a passzív, akinek a mozgása teljesen le volt korlátozva, csak a kezem volt szabad, amivel szinte az egész testét kényeztethettem, simogathattam, és Ő az aktív, aki irányította a szeretkezésünk ritmusát…még ma is beleborzongok mennyire csodálatos volt…Mi pillanatok alatt be tudtuk egymást gerjeszteni, sokszor elég volt csak megszólalnom, volt olyan hogy annyira felhúztam, hogy a munkahelyén a mellékhelyiségben elégítette ki magát….imádtam 🙂
Persze ahhoz, hogy ez a bensőséges egymásra hangolódás megtörténhessen rengeteg beszélgetés, sok-sok közös program is kellett, aminek annak ellenére, hogy családja volt, sose voltunk hiányában…bográcsozás, közös főzések, kirándulás, /életem egyik legjobb/ koncert/je/, horgászás…és hihetetlen meglátásai voltak felém, “kispista a barátodnak is szinte lehetetlenség lenni, mert ha valami bánt, bezárkózol a magad világába, a zenéidbe, az írásba, és csak akkor engedsz magadhoz amikor adni tudsz ismét”…Na és a tárgyiasított ajándékai, az valami fantasztikusak voltak, még most is kincsként őrzöm a tőle kapott gravírozott öngyújtót…
“Szakítása” után még sokáig megmaradtunk barátok, tudtam új párkapcsolatairól, ha kellett vigasztaltam, jól eső érzés járt át, hogy tudtam róla…aztán történt valami köztünk, hosszú csönd után én kerestem, de már soha nem tudtam meg a valós okot, és végérvényesen kilépett az életemből…Bármennyire is fáj (azóta is) az elvesztése, ha rá gondolok bármikor is, mindig mosollyal teszem…most pedig egy utolsó köszönettel!
Így könnyű…
2020 november 16. | Szerző: Koralp
Azon vigyorgok, hogy így könnyű letenni a piát, mikor a világ leglustább embere vagyok, és csesztem bemenni a Punny Marketbe, hogy legalább a mamának megvegyem a napok óta kért 20kg cukrot-lisztet (má megint nem tudom mire készül, mondjuk wc papír nem volt a listán) és így még esélyem sem volt, hogy legalább egy kis lightos borovicskát vegyek, arra az esetre ha szar az egész hangulat törne rám….van itt akaraterő ha arról van szó, hogy kell absztinensé válni….
(értelmező szótár: absztinens [ë v. e] melléknév és főnév
Készülődés…I. rész
2020 november 11. | Szerző: Koralp
Mindig is tudtam, hogy nincsenek véletlenek, hogy vannak sorsszerű találkozások, amelyben önmagunk határozzuk meg, hogy merre haladjunk tovább…Úgy vélem, hogy nem véletlenül fog megszűnni az, hogy nemsokára nem lehet majd írnom ide többé, mint ha felülről valaki azt sugallná, hogy kispista kezdj egy új életet, és ahhoz ezt a Blogot is most le kell zárnod…és én most tényleg így is érzek, mint ha nemsokára elhajóznék, itt hagyva ezt a szigetet ami oly sok éven keresztül volt a menedékem, de mielőtt csónakba szállnék még egyszer visszanézek, és még utoljára engedem, hogy feltóduljanak az emlékek…
Ez a posztom így egy kicsit visszatekintés is, egyben összegzés is….
Az Egy hajótörött naplóját azért kezdtem el írni, mert régóta írogattam, kockás füzetbe, és bennem is van annyi exhibicionizmus, hogy vágytam arra, hogy kipróbáljam magam egy ilyen felületen is, amelyhez a végső lökést “Majmóca” a nagy Ő megismerése, és főleg szakítása(i) adták meg…
Gyönyörű, fájdalmakkal teli szerelem volt, és sokszor menekültem vissza, akár évekre rá is az emlékekbe, de már soha nem tudtam volna folytatni, mert meghalt valami bennem…És Ő ezt nagyon jól tudta, jelezte is felém évekre rá amikor elküldte a verset…Már régóta nem haragszom rá, már totálisan közömbössé vált számomra….Dühös is csak azért voltam rá, hogy hogyan volt képes hozzámenni feleségül egy gyökérhez….Viszont azt is tudom, hogy nincs jogom ismeretlenül véleményt alkotni senkiről, bár szerintem nincs annál beszédes jellemvonás ha valaki fideSSes…
Úgy érzem már régóta nem jársz ide hozzám, megnézni mi van velem, de ha esetleg egyszer olvasnál, akkor tudd még a következő történetet…A nyáron mentem horgászni abba a városba ahol volt egy lepukkant helyünk, hogy tudjunk hol szerelmeskedni, de útközben nem találtam benzinkutat, és be kellett térnem Bivalybasznákra, és ama munkahelyed előtt mentem el amelyikben meglátogattalak a gyerekeimmel…féltem, hogy majd felszakadnak az emlékek, de végtelen megnyugvás tört rám…eszembe jutott az, hogy most olyan kötetlen munkám van, hogy bárhol tudnék élni, és hogy mi lett volna ha akkor lett volna ez a lehetőségem…de nem bántam meg, hogy nem szakítottam ki a gyerekeidet abból a milliőből, sok mindent elbasztam az életem során, de erre az egy cselekedetemre szeretnék büszke lenni…Te mindezt nem tudhattad, hogy feléd jártam, és 2 napra rá egy zenei oldalon szép napot kívánva felbukkantál…a /be/vonzás hatalma, vagy nem is tudom mi….és már csak nevetni tudtam…
Vigyázz magadra, nagyon sokat jelentettél számomra, azaz pontosítanék, a MINDENT! Anno ezzel a dallal búcsúztam el Tőled, de még ma sem veszítette el aktualitását Veled kapcsolatosan…
Aztán úgy éreztem ezt a blogot be kell zárnom, és egy jó időre a M’ars-béli krónikák lett tárhelye írásaimnak…De erről majd legközelebb…
Csak a szám ízéért…
2020 november 6. | Szerző: Koralp
A Bestiának volt egy közel 30 éves öccse, akinek egész életében egyetlen egy kapcsolata, 1 nője volt, az is elég gyorsan véget ér, állítólag szexuálisan nem illettek össze (???) No ennek tudatában küldött át barátnőm hogy próbáljak vele beszélgetni…
Már akkor tudtam valami probléma lehet nála agyilag, amikor a 70-100 kg-os súlyokat emelgetve azt mondta, hogy szálljak be…én meg voltam abban az időben vaságyastól max 60 kiló…így hamar a lényegre tereltem a kérdést…és kiderült, hogy az ifjú titánnak aktus közben kicsúszott a lányok szíve…
Pár napra rá, aztán a párom felelősségre vont, hogy mit mondtam az öccsének, mert látogatásom után teljesen felháborodva neki támadt, hogy nem vagyok normális, és iszonyat nagyot csalódott a nővérkéjében…- Hááát én csak tanácsot adtam a problémájára, hogy ha nem megy a hagyományos úton, akkor próbálkozzon orálisan, vagy análisan…Ja és még bátorításként annyival megtoldottam, hogy ne szégyellje, ha úgy adódik akkor én is gyakran élek vele…A válasz: Te tényleg nem vagy normális! És bakker besértődött az én igyekvő, jó szándékomon!!!!
No ennek a “kis” öcsikének volt az a szokása, hogy miután túl volt a minimum 3 fogásos étkezésen, akkor még simán le tudott tolni egy tepsi süteményt….hogy azt már tényleg csak a szája ízéért…
Tegnap döbbentem rá, hogy az élet mindent visszaad, hogy a több mint 10 évvel ezelőtti életviteli tanácsom ennyi idő után fogja kamatoztatni magát, mert amikor újdonsült barátnőm megkérdezte, hogy most miért pálinkázom, én a magam természetes módján, előkaptam az emlékeim fiókjából a gyors választ…már csak a szám ízéért…Mellesleg elég rekord gyorsasággal elértem, hogy ha szó szerint nem is lett kimondva a Taigetosz, de említve lett az irántam érzett érzéseivel kapcsolatban….ami szabad fordításban annyit jelent, hogy kispista miért kellett nekem ilyen gyorsan beléd zúgnom…
Nekem még van egy nagy csörtém önmagammal…amíg sokszor bevillan az, hogy mint ha magyarázkodnék önmagamnak, és Babykémnek, mint ha megcsalnám Őt, és sokszor van olyan, hogy bűntudatom van…tudom, hogy még nem tudtam elengedni…mint ahogy azt is tudom, hogy mi lesz az a drasztikus lépés, ami után képes leszek rá…
De kispistásan…faszom…hol van még karácsony, meg főleg szilveszter…addig meg még egészségetekre…de ezt már tényleg csak a szám ízéért…
Remélem most boldog vagy…
2020 november 4. | Szerző: Koralp
Mióta megtudtam, hogy januártól lezárul az írási lehetőség, furcsa érzések kavarognak bennem, és e pár sor: “Annyi mindent kéne még elmondanom, S ha nem teszem, talán már nem is lesz rá alkalom”…
Tegnap egész nap azon gondolkoztam, hogy legalább egy dal erejéig meg kellene emlékezni Rólad, és más szeretteimről akik már nem lehetnek velünk…de még mindig annyira ambivalens érzések járnak át Veled kapcsolatosan, hogy képtelen voltam rá…hiába gyújtok meg esténként mécsest, hiába mentem el a sírodhoz, látogattam meg “fiainkat”, édesanyádat…nekem még mindig élsz…hisz beszélgetek Veled, szeretlek, és hiányzol…fájdalmam irántad ellentétes utat jár be, mert olyan vagy mint aki elutazott messzire, és ahogy telnek a külön eltöltött napok annál erőteljesebbé válik a vágy, hogy ölelhesselek, és pofán csap a valóság, hogy ezen a bolygón mi már soha nem fogunk találkozni…
Volt még egy különös pikantériája is a tegnapi napomnak…Te már tavaly kora tavasszal elengedted a kezem…akkor még nem mondtad ki, de ahogy már nem hívtál, rá kellett ébrednem, azok voltak az utolsó szerelmeskedéseink, utolsó, belemnek tetsző kajáid…tudod…szarul kéne főzni, és akkor nem lennék potrohos kinézetű 😉 Aztán most májusban már ki is mondtad, hogy nyitni kellene, elengedni téged, “oly sok nőt kellene még kényeztetned”…és júniusban itt hagytál örökre…
Nos, hát hol is kezdjem a vallomást…”összejöttem” egy özvegy asszonnyal…nem ringatom magam hiú ábrándokba, már rég nem kergetek gyerekes álmokat, túlságosan is realistává tett az élet, de azért mégis hosszú idő után ragyogott fel a szemem, miután valaki velem képzeli el a Szilveszterét, hogy közösen hagyjuk hátunk mögött ezt az átkozott esztendőt, és közösen lépjünk be egy új esztendőbe, egy valami újnak a kapujába…
Millió magányosan eltöltött idő után először engedtem be valakit az életembe, most először voltam képes arra, hogy valakinek tudjak beszélni a gyászomról, a fájdalmamról, az elengedésed folyamatáról, az elvesztésed okán felvett hülye szokásaimról, és arról, hogy félelmetesen sokat alkoholizálok…Tisztában vagyok vele, hogy mindezeket csakis egyedül nekem kell feldolgoznom, megoldanom, ostoba lennék ha nem tudnám, hogy a gyászomat nem cipelheti senki velem közösen, a pálinkás poharat is csak én tudom lerakni…de mégis annyi erőt kapok azáltal, hogy ismét van aki megkérdezi, hogy vagyok, hogy a kérdéseimre jön válasz, hogy van kinek jó éjszakát köszönni…na és persze az sem elhanyagolható tény, hogy ismét férfiként is funkcionálhatok, kenguru életmódom már másfél éve tart…
Remélem most odafentről mosolyogsz rám, és most boldog vagy, mert “utolsó kívánságod” is csak elérted, hogy teljesült…ugyanis mindkettőnknek ahhoz hogy mi egyáltalán tudomást szerezzünk egymás létezéséről, az kellett, hogy elveszítsük a szerettünket…Én tégedet, Ő pedig a férjét…
Túl sok már a veszteségből…
2020 november 27. | Szerző: Koralp
Szerintem van az életben olyan amit már nem tud felfogni az értelem, és nem tud feldolgozni a lélek…valószínű, hogy most valami hasonló zajlik le az életemben…sorra jöttek az üzenetek, telefonhívások, még az Amerikában élő exbarátnőm is őszinte részvétet nyilvánított, és ebből is éreztem, hogy valami olyan tragédiát élek át, amit még nem tudok felfogni, de a külső visszajelzések mind azt hangoztatják, kispista veled érzünk…és mindezekre volt lezárásként este gyerekeim hívása, kiket már napközben felvilágosított anyjuk, és együtérzésükről biztosítottak…
Elég a szavakból, mert most semmit nem fejeznek ki a fájdalomból…helyette, most én a hazai rock zene legnagyobb klasszikusával búcsúzom Tőled, ami a Te nevedhez tartozik immáron örökké…
Köszönök Neked mindent Fecó…az a Hammond már soha nem fog többé úgy szólni mint általad….legyen az álmod szép!
Oldal ajánlása emailben
X