A csodálatos mese láda mely koporsóvá alakul…

2020 október 29. | Szerző: Koralp

Azért e formabontó cím, mert 2016 augusztusában amikor újra kezdtem az Egy hajótörött naplója írását, akkor így aposztrofáltam a blogomat, hogy bezártam a csodálatos mese ládámat….viszont a héten egy rendszer üzenetben közölték, hogy januártól a Cafeblog tárhellyé változik, melyben megszűnik a posztolási lehetőség…ami egyben azt is jelenti, hogy a ládika egy végső nyughelye is lesz az írásaimnak, melynek fedele örökre és végleg lezáródik…
Háát fura lesz mindenesetre, hogy egy napon majd nyoma sem marad kispistának, örökre elvész az óceán hullámai között…mégis van valami sorsszerűség az egészben…mert minden jól van most már ahogy meg van írva…már csak csendes, bele törődött mosollyal konstatálom, ahogy ez az év lassacskán mindent elvesz tőlem…

Alapesetben a 2020 úgy íródna be az életem  naplójába, hogy a Covid mindent felülírt, és csak reménykedni tudok abban, hogy szeretteim, és önmagam megússza tragédia nélkül, ha Babykét nem veszítettem volna el június 17.-én örökre…most pedig közel 9 évi írásomra közölték ennyi volt…és a veszteség lista másfél hét múlva fog valószínű beteljesedni amikor a seggfejek akik önmagukról azt hiszik, hogy a mindenhatók, elveszik a jogosítványomat, gyakorlatilag amputációt fognak végrehajtani…

Maradt még 2 hónapom, hogy méltó módon le/bezárjam naplóm, 9 évem, írásaim, gondolataimat…életem egy darabkáját…hogy megköszönjem a sok ezer látogatást, a hozzászólást, melyben megtiszteltetek a véleményetekkel…

Ma viszont még szarok a szokásos formulákra, sőt lehet, nem is fogok élni vele…helyette szőlő pálinkámat osztom meg egy koccintás erejéig….valamint egy nagyon cinikus -de hát blogom sokszor erről szólt- dalomat….úgyhogy ha még emlékszel rá: prosztata…vagy ha jobban szeretnéd…halááááááál….de kispistásan….szar az egééééész!!!!!

Az ünnepet felváltotta az emlékezés…

2020 október 21. | Szerző: Koralp

…2012. Október 20… Édes kicsi csillagom, 8 évesek lettünk, 8 éve már, hogy megismerkedtünk….

Bevallom Neked, már nagyon régóta készülök, hogy majd mit írok, de most csak a könnyeim maradtak, és a dalokban lévő némaság…Bármennyire is fáj az elvesztésed, az, hogy már nem vagy itt közöttünk, de köszönöm, hogy megismerhettelek, hogy ha már a sorsod az én utamat is végérvényesen befolyásolta…hogy egy mosollyal konstatálhatom, mi olyan magasra tettük fel a lécet, hogy ezt a kis időt magányosan akár már fél lábon is kibírom….

Tudod…

2020 október 15. | Szerző: Koralp

Tudod… ma megint egy olyan napom van amikor taknyom-nyálam egybe folyik…Tudod miért érzem magam különlegesnek és miért érzem magam felsőbbrendűnek? “Ha a nap nem ragyogna, még akkor is szeretnélek”…No ez miatt voltunk/vagyunk mi a napig verhetetlen páros….Oly mérhetetlenül hiányzol…

Tudod ma bevásárlás közepette odajött hozzám az egyik helybéli “barátom”, akit ha én láttam volna meg akkor egy intéssel köszöntem volna rá, és mentem volna tovább…már rég kiestek a kegyeimből, már rég nem érdekel mi van velük…aztán egy kis idő múltán  egy 50 km-re élő “barát” hívott fel telefonon, hogy felém jönnek, és volna-e kedvem velük ebédelni valami általam választott étteremben….

Tudod furcsa volt egy fél órán belül megélni a két emberi reakciót, a hatalmas kontrasztot….

5 nap múlva lesz, hogy 8 éve megismerkedtünk…TUDOD még most is ugyanúgy csodállak mint ama napsütéses napon amit soha nem feledek…

Tudod…

Érzés nélküli amputálás?

2020 október 3. | Szerző: Koralp

Számomra döbbenet, hogy értelmesebbnek hitt emberek is mennyire nem értik azt a szart ami körül vesz bennünket…és ezt még meg tudják fejelni amikor azt mondják, “persze a Te eseted az más”…No ez az a mondat amiből egyből világossá válik, hogy itt megint kár a szóért….már túlságosan belefáradtam értelmet csiholni…valamikor szétszedtem a világot, közbotrányt okoztam, én voltam az élő lázadás, szemrebbenés nélkül basztam rá az ajtót bárkire, vagy borítottam rá az asztalt, ha közelebb volt mint az ajtó, de ha egyik sem volt, képes voltam letolni a gatyám bárhol, bármikor, bármennyi ember előtt…Blogom Búcsúzás posztjában még én voltam Joe, mára a végleg elfáradt Tony bácsi…  „- Az nem is kérdéses, hogy én bolond vagyok. Kérdezd meg a várost.
–    Mi van ott? Az utazás végén? Mi a végcél?
–    Nem tudom. Csak az állomásokat ismerem útközben, azokat se mind. Tudás. Szeretet. Egyik se tesz majd neked jót. Mind a kettő fájdalmat okoz.
–    Ugyan hagyd már abba – förmedt rá J. – Hogyan okozhatnának fájdalmat?? Tudás. Szeretet. Ezeket akarom. Hogyan okozhatnának ezek fájdalmat? – mondta tizenhat évének bizonyosságával, és nevetett.
–    Nézz rám, fiam – mondta T. bácsi. – Nézd meg magadat ötven-hatvan év múlva. Ezt akarod? Ezt?
–    Kell lennie valaminek – mondta gyámoltalanul.
–    Tudás – mondta az öregember. A magányosság szinonimája. És egy ilyen úton tudást fogsz gyűjteni.
–    Az rossz?
–    Nem elég. És nehéz És mindaz a tudás, amit egy tanulással, kutatással, megértéssel töltött életen át összegyűjtesz, csak egy kicsi része, csak egy parányi töredéke annak, amire szükséged volna, hogy igazán biztonságban legyél. Erre csak akkor jövünk rá, amikor már meg kell halni. Vagy amikor megöregszünk. Jobb nem is törődni vele. Jobb nem rájönni, hogy hamisak az istenek. Inkább egy hamis Isten, mint a semmi.
–    Én tudni akarok! – csapott le J. tenyere az asztalra.
–    És szeretni akarok. – Ujjai ökölbe szorultak az asztal fáján.
–    Annyi tudást és annyi szeretetet akarok, hogy biztonságban legyek, és ne kelljen hamis istenekben hinnem.
–    Ne szeress senkit, J. – A gyűrött arc összeomlott, papírbőrén könnyek szivárogtak át. Az öregember belesírt a teájába.
–    HA SZERETSZ, VÉDTELEN VAGY. HA SZERETSZ, FÖLFEKSZEL AZ ÁLDOZATI OLTÁRRA, MEZTELENÜL, KITERÍTVE, MEGKÖTÖZVE, BETÖMÖTT SZÁJJAL, NEM VAGY ÖNMAGAD, ÉS EGY VÉKONY SZÁLON OTT LÓG FÖLÖTTED A KÉS. EZ A SZÁL: A SZERETET….”
Miért írom mindezeket le?

Az emberek mindig azzal jönnek, hogy azért vonta vissza a véglegesítést a drága kormányunk mert a leszázalékolással nagyon sokan visszaéltek. Tudod ezzel az a probléma, hogy ennyi erővel visszamenőlegesen bármit meg lehetne kérdőjelezni, legyen az egy nyelvvizsga, bármilyen iskolai bizonyítvány, vagy akár egy építési engedély. DE! Semmilyen demokratikus országban, vagy jogállamiságban nem lehet törvényt VISSZAMENŐLEGESEN hozni!!!! Helyette szokták bevezetni, hogy a törvény beiktatásától szigorúbb elbirálási szabályoknak kell megfelelni, de nem VISSZAMENŐLEGESEN!!!! Mi meg tapsikolva mindent benyelünk…sőt…felmentjük magunkat, hogy bennünket nem érint, vagy épp azzal, hogy “persze a Te eseted az más”…És ez így fog menni addig amíg nem a Te bőrödre megy ki a játék!!!!

Majd amikor a jogosan megszerzettedre akarja rátenni a kezét a rezsim, majd akkor fogsz ébredni!!!!

No de a lényeg, túl vagyok az orvosi bizottságon, extra rapid sebességgel jött is a végzés, állapotom stagnál. Viszont mellékelve kaptam még egy levelet, melyben a vizsgálatot végző doktor néni aggályosnak találta a gépjárművezetői engedélyemet, ezért soron kívüli alkalmassági vizsgálatot rendelt elő 🙂 Amikor először olvastam nem akartam hinni a szememnek…ma Magyarországon bármit meg lehet tenni következmények nélkül!!! Önmagamat kell most kijavítanom amikor azt írtam  “A félreértések elkerülése végett, nekem nem ezekkel az emberekkel van a bajom, hisz ők csak a munkájukat végzik”…Először is ott tévedtem, hogy ezek nem emberek, egyszerűen a hivatásukkal visszaélők, mert itt egyértelműen lejött, hogy a pofám nem tetszik….És tényleg az a félelmetes ebben az egészben, hogy ha az ember nem fér bele a fide-SS arculatába, akkor simán, rezzenéstelenül elvesznek bármit. 22 éve vezetek balesetmentesen, de EZEKET  kurvára nem érdekli az ilyen tény…

Fel vagyok készülve a legrosszabbra, sőt csak arra…de azért pár mellékes: Nekem kellett befizetnem 4800-at, csak azért, hogy ők megvizsgálhassanak…egy pénteki napon küldtem vissza a “jelentkezési” papírokat, már a következő pénteken jött a válaszlevél! /A pészmékerrel élő anyámnak fél év határidővel van vizsgálati időpontja/…Szemészeti szak igazolást kell beszereznem úgy egy behatárolt időponton belül, hogy a Covid miatt lehetetlenség, így kénytelen voltam magánrendelésre elmenni, ami egy 5 ezerbe fájt… Írjak még egyéb adalékot? Vagy örülsz, hogy milyen jó Neked? 😉

Babykével beszélgettük az utolsó időszakában, hogy míg neki a fizikai fájdalmai okoztak elviselhetetlen gyötrelmeket, addig nekem a lelki sebek váltak embertelenné….édes kicsi csillagom már csak koccintó párommá váltál, és magamra maradtam minden kínnal, fájdalommal, megaláztatással…Olyan jó lenne egyszer felébredni úgy, hogy ezt a 2020-as évet átugrottuk, és mindezek meg se történtek velünk…