Ő már sosem hallja…
2020 szeptember 2. | Szerző: Koralp |
..És ismét sikerült lezárnom egy írásom, mint ha semmit nem jelentenél…mint ha könnyedén átlépnék felette-d…Még mindig ordítok a fájdalomtól, hiányodtól…még mindig elementáris erővel töltöd be a napomat, még mindig megbőgetsz, mert a ma ugyanazt jelenti mint az elvesztéséd napját……3 éve durván…levágtad a hajam, megigazítottad a szemöldökömet…az OB-tól meleg kajával vártál…este szerelmeskedtünk…Könyörgöm, enyhíts a fájdalmon….iszonyatosan hiányzol…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: