Lélek nélküli utakon…
2020 augusztus 29. | Szerző: Koralp |
Azt hiszem életem során először megtörtem, feladtam a küzdelmet…hetek óta lélektelenül sodródom az árral, lézengek egyik napról a másikra…soha nem éreztem még ekkora ürességet…csendes megfigyelőként nézem a világot…
Faludy György: A jövő század lesz a végső (azaz a mostani)
A jövő század lesz a végső,
A jövő század lesz a végső,
kipusztulnak az emberek-
mögéjük kapdosni is késő.
Zabáljatok! Élvezzetek!
Ne gyűjtsetek pénzt. Szórjátok szét.
A pusztuló idő szele
port fúj belőle. Unokátok
nem tud mit kezdeni vele.
Hol van a szerelem s a szépség?
Hol hagytátok az irodalmat,
társalgást, könyvtárt és lugast?
Mind haldokolnak vagy meghaltak.
Le télen az Amazonászra
luxusban, míg csak van vize,
nyáron Báliba, Saint Tropez-be
(nem tarthat vissza senki se),
s ha nincs reá mód, üljetek le
a TV-hez olcsóbb utakra,
hallgassatok rossz zenét, filmet,
mely nem hatol le a tudatba,
a politikát se hagyjátok
üres locsogásnál alább,
s jegyezzétek meg a reklámot,
az áruk sírfeliratát.
Vettem egy üveg Ouzo-t, máskor mindig ünnepként, egy pici jutifalatként tekintettem az ilyen ivászatra…és most semmit nem jelent, nem vált ki semmilyen hatást belőlem…az egészben a legfélelmetesebb, hogy tudom, hogy már soha nem fog megváltozni ez az állapot…
Ennél a zenénél nincs zenébb….Ebben benne van minden…elmúlás, örök fájdalom, lélek…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: