Hülye azért nem vagyok…szösszenetek
2020 augusztus 4. | Szerző: Koralp
De…nyugodj meg kispista, az vagy…sőt, minden “szerviz” visszadob, javíthatatlan termékként….a teljes felsorolás nélkül ugye volt pszihomókus, pedagógus, de még gyógypedagógus barátosném is, oszt mindegyiknek túl nagy falat vótam…halmozottan hátrányos helyzetben lévő, hatványozottan sérült ember (antiszociális, verhetetlen ego, sánta, aki ráadásul iszik is, és perverz szeretetre képes) aki a kisebbségnek a kisebbsége…no ez a kihívás, nem a készbe beülni, ahol vár a kész picsa, meleg málé…
——————————————————————————————————–
Nem olyan régen olvastam egy tudományos cikket arról, hogy a magány egy halálos betegség, sőt egy olyan állapot amire már gyógyszert is kifejlesztettek…mivel, én gyógyszerellenes vagyok, lehet Babyke hamarosan szavadon foghatlak, foglaltad-e a jobb helyet…így sokszor lamentálok, küzdjek-e sorsom ellen, vagy szarjak bele? Különös dolog ez, mert ahogy betegséged súlyosbodott, és párhuzamosan elfogytak a szerelmeskedéseink, a jó kis főztjeid, majd fokozatosan szinte minden, úgy erősödött az irántad érzett szeretetem…megtanultam elfogadni a sorsom, megtanultam, hogyan lehet élni ölelés nélkül, pusztán a másik szimpla személyének örülni…
———————————————————————————————————
Az utóbbi időben olyan sokszor vonok párhuzamot Tom Hanks Számkivetett szerepével….csórikám, hogy beszopta, hogy egyetlen egy dolog hajtotta, egyetlen egy vágy vezérelte a magány, a mindennapok túlélésében, hogy a menyasszonyához visszatérhessen…és jött a pofára esés…a szar az egész…elkésett…és szembesülnie kellett, a hiába való, értelmetlen törekvésnek…
———————————————————————————————————
Bizonyára az én karmám az, hogy az egész életemet kapcsolatok építésére szenteltem, elevenen él az a kép, hogy Budakeszin alig 4 évesen, pót anyám-apám volt, mert a lelkemnek szüksége volt a biztonság érzésére…de mégis végig kísért az a frusztrált érzés, hogy soha senki nem hitt bennem, folyamatosan csakis önmagamban hihettem, mert sokszor megtapasztaltam azt, hogy átmeneti megoldásnak használnak, sokan csak érdekből dörgölőztek hozzám…és így a kudarcok, csalódások árán váltam egyre erősebbé…
———————————————————————————————————-
Mindannyiunk élete a folyamatos ÚT keresése, hogy érezni tudjuk, most haza találtam, most otthon vagyok…a mai napig nem csökkent bennem a természet, az emberek iránti csodálatom…még öreg fejjel is gyermekien tudok rajongani minden egyes varázslatos pillanatért…ami a legfájóbb, hogy az utóbbi jó pár év “terméke” mind-mind silány ember, ezek az emberek akik bármilyen apropóból felbukkantak az életemben, nagyon gyorsan devalválódtak…
…A többit elnyelte a delete…
Lélek nélküli utakon…
2020 augusztus 29. | Szerző: Koralp
Azt hiszem életem során először megtörtem, feladtam a küzdelmet…hetek óta lélektelenül sodródom az árral, lézengek egyik napról a másikra…soha nem éreztem még ekkora ürességet…csendes megfigyelőként nézem a világot…
A jövő század lesz a végső,
Oldal ajánlása emailben
X