Darabjaira hullott kelj fel (kispista) jancsi

2020 július 14. | Szerző: Koralp |

Gyerekkoromban az utcabeli havertól amikor megkérdeztem, hogy miért vett magának a nagyapja két bicajt, akkor az volt a válasz, mert olcsó volt…hogy jutott most ez épp eszembe? Bűn rossz ez a pálinka amit most iszok (igaz már küzdök vele egy ideje), és hát jó hogy nem vettem belőle kettő litert…

Mostanában túl sokat iszom…és még többet bőgöm…na és kit érdekel, ki nem szarja le????

Az utóbbi időszakomban sokat elmélkedem azon, hogy ha van reinkarnáció, akkor vajon az elmúlt életemben milyen bűnt követhettem el, hogy a sors ekkora csapást mért rám…vagy egyszerűen, szimplán ilyen szar jutott nekem? És semmi önsajnálat nincs bennem…kispista amikor önsajnálatban leledzik akkor nem ilyen…most csak érteni szeretném, hol baszódott el ennyire az életem? Még csak vád sincs bennem…

A világ 8. csodája volt, hogy születésemkor életben maradtam…akkor nem az lenne stílszerű Istentől, hogy most már élj kispista békében, boldogságban ha meghagytam a nyomorult kis életedet? És én már régóta nem emelem fel a szavamat önmagamért…már régóta beletörődtem, hogy az én életemmel bármit meg lehet tenni…Azt a pár barátot akit elvesztettem az életem során, felfogtam úgy, hogy rossz választás volt…bár az élet furcsa fintora, hogy az egyik a szomszédomban él, a másik alig pár száz méterre…bár van olyan is aki 100 és 100 km-re…a közös nevező nem is a távolság, hanem, hogy valójában egyik pillanatról a másikra, indoklás nélkül léptek ki az életemből…azt hiszem jól döntöttek, nekünk soha nem volt közös utunk…

Megadatott pár nagy szerelem is, és vallottam a szerelemben-háborúban minden megengedett, így max haragudni csak magamra tudtam, hogy túl sok évembe került az eszmélés……

Végül jöttél TEEEEEEEEEE! Már vigyorgok, hogy mennyi halmazati formát kipróbáltunk -voltunk szerelmes pár, voltunk nem szerelmes pár, hozzád költözve éltünk együtt, éltünk külön egymásról semmit se tudva- sokszor szénné alázva egymást, és mégis valami megmagyarázhatatlan örök kötelék jött közöttünk létre..Minden megváltozott, és mégis van ami status quo…most már örökre együtt…az 1 órás vezetést felcseréltük 2 órásra, a dialógust monológra, a nevetést sírásra….de veled…és más nem számít…