Memento…

2020 július 1. | Szerző: Koralp |

…Tudom, hogy most a gondolataim, ugyanolyan suták mint a mozdulataim, de azt is tudom, hogy mindezt elfogadod, mint ahogy elfogadtál engem…ma, ahogy a csendes monitor időpont mutatója 16 órára váltott, úgy tört fel bennem elemi erővel a hiányod, az emléked…

Állítólag a halálunk előtti pillanatában mint egy film lepereg előttünk az életünk, azt hiszem az elmúlt közel 8 év által valami meghalt bennem, mert minden emléked átjárt…És mint egy nagy utazó, ki elfáradt az emlékezés végtelenjében, kora este zsigeri fáradtságom közepette le kellett feküdnöm, és sikerült álomba sírnom magam, hogy arra riadjak…a nyári kánikulában….fázom…

…Amikor először mentem otthonodba, akkor annyit mondtam a fiúknak, hogy tudom, édesanyátok a ház úrnője, de én mégis tőletek is szeretném megkérdezni, hogy megengednétek-e, hogy a jövőben ide járjak, és a barátja legyek…azt hiszem ezzel az elfogadással/befogadással kezdődött a mi életre szóló kapcsolatunk…

…És amin még most is mosolygok, az az első szerelmeskedésünk…Minden működött, mint két felnőtt embernél ahogy kell…és mégis katasztrófa volt…olyan imádni való vagy, ahogy lesokkoltam tőled…még urológushoz is elrohantam, úgy bepánikoltam…hónapoknak kellett eltelnie úgy, hogy mindketten tudtuk, ez csak szimpla szex….és mégis köszönöm, hogy megvárakoztattál, hogy a legcsodálatosabb ajándékot kaphassam Tőled, amit soha senkivel nem élhettem meg, csakis Veled!!!!!!!!!! Én mindig azt mondtam álszerényen, hogy csak egyszerűen anatómilag egymáshoz passzolunk…utólag be kell, hogy valljam, bizony ehhez kevés az anatómiai azonosság…

…És legvégül, köszönöm, hogy az utolsó évedet velem osztottad meg…A legfájdalmasabb időszakodban is velem maradtál…hiába szűntek meg a fizikai kontaktusok, de a legnemesebb érzéseket élhettem át Veled…megtanítottál arra, hogy bármilyen nehézségben, reménytelenségben hogyan maradjunk meg embernek…mert Te az voltál, a nagybetűs EMBER!!!!

A mai dalomat pár napja találtam, azelőtt még soha nem hallottam…egy angyali üzenet…mely ráébresztett arra, hogy mennyit hibáztam, mennyit bántottalak, mennyire rosszul szerettelek, de Te mindezek ellenére soha nem hagytál el, Te voltál az egyetlen aki mindvégig kitartott mellettem, aki a haláláig ragaszkodott hozzám…Bizonyára könnyebb lenne minden, ha nem ezt az utat jártuk volna be, de mégis most már úgy maradsz meg a szívemben, hogy az EGYETLEN!!!!