Nem búcsúzom…

2020 június 19. | Szerző: Koralp |

…Tudod már nagyon régóta magamban beszélgetek Veled, az utóbbi időkben meg már szinte folyamatosan…ma meg egész nap együtt voltunk, elvittelek bevásárolni, aztán délután a tópartra…és ott voltál velem…mint ahogy a ma esti italozásomban, és az összes dalomban….néha meg hülye pótcselekvéseket csinálok…nemrég még írtam is Neked…tudom, hogy már nem fogod elolvasni, de azt is tudom, hogy üzenetem el fog jutni hozzád…

…Ez az egész blogosdi azért jött létre, hogy kiírjam magamból a fájdalmat, mert az írás az gyógyít…az évek során rájöttem, most Te meg végleg be is bizonyítod, hogy van olyan fájdalom amire nincsen semmilyen gyógyír…

…Tudom, valami magasztosat, pátosszal teli szirupos ömlengést is kellene írni rólad, magunkról…de mi nevetve állapítottuk meg, hogy mi nem egymás számára teremtődtünk, igazán szar kapcsolatunk volt, amiben sokszor azt se tudtuk együtt vagyunk-e vagy épp külön…és ez így önmagában egy nagy hazugság, mert mi egy verhetetlen párost alkottunk/alkotunk, nekünk olyan erényünk volt ami már kiveszett ebből a világból: megbocsátás, és végtelen szeretet…immáron…mindörökre…

…És van egy egyezségünk….most Te előre mentél…foglalni a jobb helyet nekem…

Nyugodj békében, emlékedet most már örökre magamban hordozom…

Nem búcsúzom, mert csak azoktól búcsúzunk akiket elhagyunk, akiktől elköszönünk….tőled viszont nem kell, hiszen csak egy ideiglenes időre kerültünk más dimenzióba, de tudom találkozni fogunk…

…Most dal sincs, most csak a mécsesek égnek, halkan, nesztelenül…de majd jövök még hozzád…