2020.06.30. 16 óra

2020 június 30. | Szerző: Koralp

Banális gondolatok…

2020 június 23. | Szerző: Koralp

Tegnap nem jöttem, persze ettől függetlenül minden pillanatban velem voltál….csak nem írtam….oka nagyon egyszerű, mert csak közhelyeket tudnék puffogtatni, egész banális gondolatok jártak az agyamban, amiről felesleges lenne napló formájában beszámolni…

Ma este viszont ismét ide hajtott a kétségbeesés, a tehetetlen vergődés, a sehol nem találom a helyem effektus….ráadásul megfejelte ezt az egészet egy gondolatsor…”Egy ember valódi jellemét akkor ismerheted meg, amikor már nem fűződik érdeke ahhoz, hogy jóban legyen veled.”

Tudod Babyke, mi aztán igazán sokat harcoltunk egymásért, egymás ellen a saját érdekeinket szem előtt tartva…aztán ahogy elmaradtak a közös programjaink, a közös iszogatásaink, a legcsodálatosabb összebújásaink, ezt követve (és nem ezek miatt) ritkultak a találkozásaink, és állapotod romlásával lerövidültek a beszélgetéseink idejei, az írásaink hossza, gyérültek a napi kontaktok, a mi szeretetünk egyre erősebbé vált egymás iránt…Épp az miatt, mert ebben az érdek orientált világban, ahol mindenki valamit elvár, mi már nem vártunk el a másiktól semmit, csak örült a másik szimpla létezésének…

Régóta tudom, a sors kegyetlen, nem egyenlő feltételekkel mérik ránk a csapásokat…olyan jó lenne kocsiba ülni mint rég, aztán csak elég lenne nézni az erkélyedről a “Balatont”…és már ennyi se jár nekünk…Már hiába nézem meg az emailemet, üzentél-e, már hiába várom a telefon csörgését….örökre elmentél…és itt hagytad rám a fájdalmat, és ezt az érdek vezérelte világot…

Vagyunk a 3. nap éjszakáján…

2020 június 21. | Szerző: Koralp

Nem olyan régen írtam arról, hogy milyen ivási kultúrát alakítottam ki…tudod, a magányosok ivászata…három kopogtatás az asztalra a feles pohárral, majd tiszteletteljes megemelés a monitor felé…és utána fenékig…nos ezt sikerült az életnek, Neked felül írnod…mert  soha többé nem lesz több magányos ivászat, mert immáron ezentúl mindig két poharat készítek ki, egyet Neked, és egyet magamnak…

Mosolyt csalsz az arcomra, mert ritka pillanatok voltak amikor nálad pálinkáztam, és soha nem tudtalak megtanítani arra, hogy kell egy húzásra lehörpinteni….és mindig azt mondtad, a “Papa” sem…

Így most már minden alkalommal, a Neked kitöltött italodat befejezésként én fogom meginni….

Kegyetlenül hosszúak a napok, és végtelenül távol van minden holnap…minden olyan értelmetlen, és befejezetlen…

Köszönöm…

2020 június 20. | Szerző: Koralp

Megígértem, hogy majd jövök még…beültem ide, ismét hozzád….pár órája mentek el a fiúk, de írhatnám azt is, a fiaink… a két lányom mellé, kaptam ajándékba tőled két fiút is…nagyszerű srácok….méltán lehetsz büszke rájuk…

….Tényleg annyira jó volt, hogy itt voltak nálam, és hogy itt voltunk négyesben, mert Te is itt voltál velünk, mint régen pár kivételezett pillanatban amikor összeröffentünk egy ital erejéig…tényleg kivételes pillanatként éltem meg mindig, mint ahogy most is….

…Két napja mentél el, még ha fizikálisan is hagytál itt bennünket, de iszonyat űrt hagytál magad után….olyan kibaszottul hiányzol….pedig fokozatosan készítettél fel arra, amit mindannyian tudtunk, hogy be fog következni, és mégis erre nem lehet felkészülni!!!!

…Valójában soha nem mertem elköszönni Tőled, mert Te voltál a legnagyobb küzdő, aki számtalanszor szembe nevette a halált…még most utoljára is azt terveztük, hogy majd ha haza kerülsz a kórházból megyek hozzád…

…És úgy lesz, ahogy terveztük, még ha nem is teljesen….megyek hozzád… menni fogok örökké, míg erőm, lábam engedi…épp ma lennénk 7 év, 8 hónaposak…van mire emlékezni….

Ma is gyújtottam egy mécsest éretted, érettünk, mert lelkemnek muszáj, mert képtelen elengedni…viszont ma hoztam egy dalt is….egy olyan dalt, ami már örökre minket foglal magába….ami nem nyálas, és főleg nem pöcshervasztó…aminek Te is örülnél….

Hiányzol…majd még jövök hozzád

Nem búcsúzom…

2020 június 19. | Szerző: Koralp

…Tudod már nagyon régóta magamban beszélgetek Veled, az utóbbi időkben meg már szinte folyamatosan…ma meg egész nap együtt voltunk, elvittelek bevásárolni, aztán délután a tópartra…és ott voltál velem…mint ahogy a ma esti italozásomban, és az összes dalomban….néha meg hülye pótcselekvéseket csinálok…nemrég még írtam is Neked…tudom, hogy már nem fogod elolvasni, de azt is tudom, hogy üzenetem el fog jutni hozzád…

…Ez az egész blogosdi azért jött létre, hogy kiírjam magamból a fájdalmat, mert az írás az gyógyít…az évek során rájöttem, most Te meg végleg be is bizonyítod, hogy van olyan fájdalom amire nincsen semmilyen gyógyír…

…Tudom, valami magasztosat, pátosszal teli szirupos ömlengést is kellene írni rólad, magunkról…de mi nevetve állapítottuk meg, hogy mi nem egymás számára teremtődtünk, igazán szar kapcsolatunk volt, amiben sokszor azt se tudtuk együtt vagyunk-e vagy épp külön…és ez így önmagában egy nagy hazugság, mert mi egy verhetetlen párost alkottunk/alkotunk, nekünk olyan erényünk volt ami már kiveszett ebből a világból: megbocsátás, és végtelen szeretet…immáron…mindörökre…

…És van egy egyezségünk….most Te előre mentél…foglalni a jobb helyet nekem…

Nyugodj békében, emlékedet most már örökre magamban hordozom…

Nem búcsúzom, mert csak azoktól búcsúzunk akiket elhagyunk, akiktől elköszönünk….tőled viszont nem kell, hiszen csak egy ideiglenes időre kerültünk más dimenzióba, de tudom találkozni fogunk…

…Most dal sincs, most csak a mécsesek égnek, halkan, nesztelenül…de majd jövök még hozzád…