Amitől, és amikor még a cinizmusom sem véd meg…

Azért az is megérne egy külön misét, hogy tavaly nyáron egy időben nyaraltunk egy ismeretlen családdal akikkel összehaverkodtunk…a történetnek külön pikantériája volt, hogy a legkisebb leány ugyanazzal a “betegséggel” jött a világra mint én, csak Ő lightosabb kiadásban…annyira érdekes reakció volt a gyermekeim részéről, először találkoztak apjuk hasonmásával, egy “szar az egész” női változatban, persze itt elsősorban a mozgáskultúrára gondolok…és tudod a gyermek a tiszta lelkével befogadó, neki az ember aki számít, és nem az, hogy hogyan mozogsz….na szóval az idei nyaralásunk apropójából ismét felvettem velük a kapcsolatot, és megdöbbenésemre pozitív visszajelzést kaptam tőlük, hogy hát persze…és úgy elgondolkoztatott ez a történet, hogy a helyben élő “barátokkal” már egy éve nem találkoztam….és tudod idézhetném Al Pacino-t, hogy nem tudom most merre vagytok, de a kurva anyátok…de megfejtettem, hogy miért van ez…ezek az emberek, meghasonultak önmagukkal, és rohadt szar érzés szar házasságukban szembe nézni velem, azzal az emberrel aki az álmainak élt mindig…ettől függetlenül kibaszottul tudnak hiányozni…előbb is, midőn életemet kockáztatva kimentem pisálni a teraszra, és majdnem leestem…és eszembe jutott az utolsó közös pisilésünk, amikor a barátom kitalálta, hogy én csalva nyertem meg a távolsági pisilés versenyét, mert én jobban hátra húztam az elő bőrkét a farkamon…

Legvégül amiért e szomorú posztcím…ez valahol egy “szolgálati üzenet” is, mert a könnyeimmel küszködve, nyeldesve a szavakat itt mindig könnyebb volt nagy pofájúnak lenni…Babyke….rockzenekarok, nagy ideák is megszűnhetnek, de az ember nem cseréli le silányabbra, csak azért, hogy legyen valami új, valami pót…ahogy évről évre, hónapról hónapra, napról napról, percről percre gyengül az utolsó szalmaszál, az a kötelék ami téged az élethez köt és engem párhuzamosan örökre a kárhozatra…

…Egy nagy szerelem…

Ahol minden a látszatról szól,

hol az érdek beszél, nem az őszinte szó,

ahol dalt írnak hamis hangokból,

ott minden csak illúzió.

Mennyi furcsa változás,

a legtöbbjét nem értem,

de még itt vagyok, még élek tovább.

 

Ez is csak egy állomás,

amin túl kell majd lépnem,

a következő jobb lesz talán.

 

Zárt ajtóknál, üres kézzel állok.

Zárt ajtók, kulcs nélkül.

Ha át is jutnék, nem biztos, hogy ott mást találnék.

 

Nem akarom, hogy elveszettnek láss.

Volt rosszabb már és félek, lesz is még.

Már nem rendít meg úgy az árulás.

Túl sok volt már a veszteség.

Az a csodás látomás,

most nézd meg, mivé lett!

Nem fogad be a szép új világ.

 

Zárt ajtóknál, üres kézzel állok.

Zárt ajtók, kulcs nélkül.

Ha át is jutnék, nem biztos, hogy ott mást találnék.

 

Zárt ajtóknál, üres kézzel állok.

Zárt ajtók, kulcs nélkül.

Ha át is jutnék, mindig visszavágynék.