Menekülés -Egy film a vegytiszta szeretetről…
2020 május 20. | Szerző: Koralp
Minden embernek biztosan van egy menedékhelye ahová el tudod menekülni…én a 30-as éveim elején láttam ezt a filmet, és azóta is végig kíséri az életemet, mondhatni az egyik meghatározó részévé nőtte ki magát, egy igazi etalonná…soha nem találkoztam még olyannal ami ennél elementárisabban ki tudta volna fejezni a feltétel nélküli szeretetet…épp ezért vált számomra egy menedékké, bármilyen életformában is leledztem, de ha padlóra kerültem, ha ölt az emberi butaság, személyiség rombolóvá tett a magány, akkor mindig itt volt ez a sziget ahová el tudtam menekülni…
Amitől, és amikor még a cinizmusom sem véd meg…
2020 május 16. | Szerző: Koralp
Tudod amikor pálinkázol, akkor se biztos, hogy biztonságban vagy…már éjfél elmúlt, mikor fotókat, régi zenéket válogattam, és levelet írok nyaralás ügyben, amikor látom Amerókából keres az első “barátnőm”…nem volt menekülési lehetőségem, és fogadtam egykori szebb napokat élő exem hívását…valójában Ő még most is szép napokat él, naponta megvan a betépése, csak ember legyen aki összefüggést talál az indokolatlan nevetése és a sűrű fakjú-i között…
Ahol minden a látszatról szól,
hol az érdek beszél, nem az őszinte szó,
ahol dalt írnak hamis hangokból,
ott minden csak illúzió.
Mennyi furcsa változás,
a legtöbbjét nem értem,
de még itt vagyok, még élek tovább.
Ez is csak egy állomás,
amin túl kell majd lépnem,
a következő jobb lesz talán.
Zárt ajtóknál, üres kézzel állok.
Zárt ajtók, kulcs nélkül.
Ha át is jutnék, nem biztos, hogy ott mást találnék.
Nem akarom, hogy elveszettnek láss.
Volt rosszabb már és félek, lesz is még.
Már nem rendít meg úgy az árulás.
Túl sok volt már a veszteség.
Az a csodás látomás,
most nézd meg, mivé lett!
Nem fogad be a szép új világ.
Zárt ajtóknál, üres kézzel állok.
Zárt ajtók, kulcs nélkül.
Ha át is jutnék, nem biztos, hogy ott mást találnék.
Zárt ajtóknál, üres kézzel állok.
Zárt ajtók, kulcs nélkül.
Ha át is jutnék, mindig visszavágynék.
Diszkrimináció áldozata vagyok…
2020 május 6. | Szerző: Koralp
A héten először mentem úgy vásárolni, hogy betartva az új rendelkezést, maszkot vettem fel…azért jó nagy kibaszás ez minden felől magamra nézve…izzadtam mint a ló, a kifejlett szaglószervem miatt (bár az orrsövény műtétem után tökéletes másolatává váltam a görög fél-Isteneknek, igaz erős identitás zavarba kerültem amikor a gyerekeim anyja a szülinapi tortámra azt íratta: A Jászság adonisza…de aztán kisebb gondolkodás után helyre raktam magamat, és mindkettő titulust felvettem egyszerre) a maszk felső része basztatta a szememet, és látás problémáim voltak…de ez mind hagyján, a legnagyobb gondom az volt, hogy én a maszk mögött nem tudtam elvegyülni a tömegben, mert járásomból fakadóan egyből lebuktam, és szórványosan köszöngettek rám…én meg szerintem fordítva még anyám mellett is elmentem volna köszönés nélkül…a másik nagy dilemmám, hogy azért kurvára megszívtam, hogy a vírus cseppfertőzéssel terjed, és nem nemi úton…mert okés, hogy jó pár éve még frontvonalban érezhettem volna magam, olyan veszélynek lettem volna kitéve, de most már, hogy kenguru üzemmódban élek, simán flangálhatnék az egész világban, semmilyen veszélynek nem lennék kitéve….
Ami viszont vírustól független, és régóta a legnagyobb szívfájdalmam, hogy én bizony még bankrablónak sem lehetek jó…egyszerűen, számomra nincsenek meg az egyenlő feltételek…ez bizony súlyos diszkrimináció…csak egy picit gondolj bele súlyos lelki válságomba…bármennyire is eltorzíthatom magamat, (ábrázatomat, hangomat) akkor se állhatok a biztonsági őr elé, hogy basszus aggyá má fórt amikor szaladni köll…na és tegyük fel azt a szerencsés helyzetet, hogy elérek a kocsimig…na itt megint bukta van, mert Pezsóm annyira egyedi, hogy kb Colombo szintén ütött-kopott Peugeot kocsijával vetekszik…
Azért a jó kurva anyját ennek a román magyar migráncsnak, hogy még egy ilyen szar ládával sem tudom egyenlő feltételekkel felvenni a versenyt saját hazámban….pedig a whisky védjegy helyett nekem meg lehetne egy cetli, hogy szar az egész…a börtönben meg a Ti adótokból elvégeznék még vagy 5 szakmát, hogy a népszerűségemet kihasználva inkább egy percet sem dolgozva celebnek álljak…csak nekem esélyem sincs rá, mert én még bankrablónak is totál alkalmatlan vagyok…egy “tökéletesen idegen”….
A munka ünnepe napján…
2020 május 2. | Szerző: Koralp
…Ma egész nap melóztam, és tudom valószínű velem lehet a baj, de semmi ünnepi hangulatot nem éreztem…bár este 10 felé azért elvigyorogtam magam, mert az jutott eszembe, hogy korunk utolsó keresztes lovagja vagyok, és nemsokára kitüntetem magam az utolsó Sztahanov életműdíj kitüntetéssel (Gyakran a sztahanovista címet elért vagy elérni akaró szakemberek a megfeszített munka miatt rokkantnyugdíjba kerültek, vagy korán meghaltak) ami a plecsnin kívül egy hét balatoni üdüléssel párosul Mészáros Lölö kartárs szállodájában…na erre mondhatnám, hogy lehet agyamra ment a meló 😉 Ezért biztonsági szempontból, de tényleg csak is kizárólagosan védelmi szempontból, egy kis panyolai elixírrel (érlelt szatmári szilvapálinka) hoztam magam vissza a realitás talajára…
7 év-7dal…”A tegnap ronggyá tépett újság, a holnap szöveg nélküli dal”
2020 május 29. | Szerző: Koralp
TALÁLKOZUNK (hamarosan)…
Oldal ajánlása emailben
X