Csak úgy eszembe jutott-ál… 3.

2020 április 13. | Szerző: Koralp |

Remélem tavaly odafigyeltél azon írásomra amelyben a helyes ivászatra tanítottalak, mert most kénytelen leszel ismét elolvasni! Szopás!

Mellesleg nem járnál jobban úgy sem, mint ahogy én sem, hogy bekaptam egy pár boldogság hormont, aztán megfájdult a fogam…na ez a szopás, ráadásul dupla, hisz most ebben a vírusos időszakban még fogorvos sincs…hááát akkor már csak jobb megdögleni az alkoholmérgezésben mint egy egyszerű snassz fogfájásban…amúgy is az alkoholnak van még egy előnye, az még a gilisztát is kihajtja…

Mellesleg boldog új évet, meg nőnapot, ma meg boldog loccsintást…avagy németül gut spricc fantastic…látjátok híveim azért van honnan vigéckedni, mire jó az NDK pornó? Entellektuálisan mindenkit verek, faszom…mert széles körű az érdeklődési köröm ..

Szarkazmusomat félre téve egy pillanatra, ez a poszt most azért született, mert megint belém ivódott egy emlék, egy sebet feltépő pillanatkép…egy lány emléke, aki valójában egy három gyerekes férjezett nő volt, de mégis emlékeimben a mai napig egy lány képében maradt meg…és az a furcsa, hogy valójában szólhatna ez bárkiről is akit valaha is közelebb engedtem magamhoz…akit barátomként aposztrofáltam, akiért az ember bármit megtesz. Azt mondják az ember nem léphet ugyanabba a folyómederbe kétszer, nálam meg az a kibaszott folyómeder folyamatos ismétlésre van állítva…az összes barátom egyszer csak nem jött…se indoklás, sem elköszönés…valójában ennél a lánynál tört meg bennem végleg a bizalom az emberekben, mert ráébredtem, hogy az emberek oly könnyen dobálóznak a nagy szavakkal, a szeretlek-ből olcsó közhelyet gyártanak, de ha érdekük úgy diktálja abban a pillanatban lelépnek…Te meg kispista baszódj meg, és kezdjél magaddal valamit…Könnyen rám süthetné bárki is, hogy vénségemre megkeseredtem, de az a félelmetes az egészben, hogy ezt már 10 évvel ezelőtt megírtam…

.Hogy aztán újra elővedd a pléhpofát, a kedves éned, és még Te szabadkozz: NEM TÖRTÉNT SEMMI…és szép lassan tényleg nem történik semmi, megmaradsz egy emléknek, ami az idő haladtával szépen elhalványul…pedig én nem vagyok emlék, én hús-vér ember vagyok, érzésekkel…de ez már mit sem számít, hisz az emberek csak önmagukkal vannak elfoglalva…és a régi emlékeket max. csak nosztalgiából veszik elő…de engem???????? még ehhez is gyávák, mert akkor szembesülni kellene önmagukkal, a hazugságaikkal, attól a lehetőségtől, hogy gondtalanul élhessék szaros kis életüket…Tudod a Jóisten megvédte a bolondokat is, hogy nincsenek tudatában elmeállapotukkal…de nálam már Taigetosz sincs, én születésem óta életre vagyok predesztinálva…kaptam egy kis cinizmust fekete humorral elegyítve, aztán baszd meg kezdjél valamit magaddal..És Te tényleg próbálsz kezdeni valamit magaddal…mert képtelen vagy arra, hogy ablakon keresztül nézzed milyen a világ…nem az számít, hogy odakint hideg van, hanem hogy érezzük-e….

És tudod miért ilyen átkozottul szomorú, fájdalmas ez  a levél????? Mert eleinte a címzettet is megérinti, aztán már csak a feladót…végül minden kibaszott szó, fájdalom itt marad nálam…