Azért annyit nem árt tisztázni itt a nagy ünnepi forgatagban, hogy Jézus nem volt koraszülött (bár már azt említettem, hogy nagy valószínűséggel Máriának mesterséges megtermékenyítést végeztek el, és tuti császározták…más racionális magyarázat nincs)

Mire is gondolok? Az emberek már lassan versenyt csinálnak abból, hogy ki állítja fel előbb a karácsonyfát, kinek van giccsesebb és több fénysora a házban, az udvarban…de már lassan a kutya farkára is égősort kötünk, mert az ugye mozog, és milyen dizájnos…Ugyanaz a látvány fogad minden településen, ahogy fényárban úszik minden, és közben minden önkormányzat el van adósodva…Így mulatunk és ünneplünk mi emberek…A szomszédnak elektronikus üzeneteket küldünk, minél csicsásabb, annál elégedettebbek vagyunk…

Nekem soha nem erről szólt a karácsony, a legszebb ünnep…Mert amit fentebb felsoroltam, az mind felszín, látszat, irracionalitás, hazugság, önbecsapás…Hová lett a lázas készülődés, a meghitt várakozás, az, hogy ünnepi ruhát ölt a lelkünk??? Az alamizsnát mikor fogja felváltani a valódi szeretet? Az M1 majdnem leszopta magát a gyönyörtől, hogy Jónak lenni jó adománygyűjtő akciójukban mennyi pénz gyűlt össze a koraszülöttek javára…(amúgy durván 210 millió Ft gyűlt össze) Előtte meg nagy csinnadrattával átadták az új Puskás Stadiont, mely 190 MILLIÁRDba került…Miért van az úgy, hogy mi mindig fordítva ülünk a lovon????

Összefoglalva, nekem a karácsonyról a következő történet jut eszembe: A szentkúti búcsúban amikor a lógó csöcsű, pipázó cigányasszony megkérdezte a mindenféle kegytárgyakat árusító kereskedőt, hogy hogyé adja a műanyag kis Jézust, és az árára az így horkant fel: – Azíi a kis a szaré?!!!

Bevallom, még ma délután is melóztam, és nem azért, hogy én is beálljak a sorba, hogy nekem is minden a pénzről szóljon, hogy kiárusítsam az értékrendemet, az ideáimat, hogy teret adjak a minél többet, nekem, nekem, nekem országos közhangulatnak….nem…egyszerűen csak így készültem arra, hogy a gyerekeimnek ne tárgyasított ajándékot vegyek (azt is megkapták), hanem, hogy a nyáron ismét eljuthassunk különböző országokba, sok-sok új élményekkel lehessünk gazdagabbak…nekem ez a szelíd, visszafogott alázat jelentette ma az ünnepet, hogy este felbonthassak egy üveg bort, hogy két nap múlva várhassam a gyerekeimet….hogy akkor már minden, de minden róluk szóljon, és ezáltal rólam is…mert ez az igazi ünnep, ez az igazi szeretet!!!!

A mostani dalválasztásom egy dalszöveg részlet miatt történt…” És megbeszéltük, hogy lesz  majd tovább, hogy ha egyszer majd mi jövünk, mi mindent tervezünk, hogy jobb irányt vegyen a világ…Gondolj rám, számíts rám”

Hogy ha mi jövünk…én úgy gondolom, már mi értünk el abba pozícióba, hogy közülünk kerültek ki a vezető beosztású emberek, mindannyian felelős szülőkké váltunk….és semmit nem váltottunk be az álmokból, tervekből, egy igazi szar, elidegenedett világban élünk, ami csak is önmagunknak köszönhető, hogy ilyenné alakítottuk…

Van nekem egy kedvenc költőm…akiben ugyanazt az önsorsrontó életet láttam mint a sajátomban….Valójában az Ő soraival is kívánhatnék Boldog ka….pd be a faszomat…de nem teszem…maradjon csak egy szép vallomás az életről, a születésről, az ünnepről, hogy itt lehetnénk és egymás felé fordulhatnánk, addig amíg nem késő….

“Vallom és hirdetem, hogy nincs értékesebb, hatalmasabb és szebb, mint az élet. Mindig szép és mindenütt. Fetrengett a lelkem sokszor porban is, sárban is. De mindig új és új magasságai jönnek az életnek. Az élet szent, szép, hatalmas és értékes valami. A sárban is szép, a szűzhavasi tetőn is. Mert mélység és magasság az élet.”