Amire nincsenek szavak…
2019 április 8. | Szerző: Koralp |
Soha nem voltam elájulva Amerikától, amikor lett volna lehetőség menni, akkor sem mentem…de azért ezt a 22 perces összeállítást ahogy tátott szájjal, és a könny cseppjeimmel küszködve hallgattam, megállapítottam, hogy lenne még mit tanulni!
Vajon mi magyarok miért nem tudjuk kellő mértékben megbecsülni az értékeinket, a művészeinket? Vajon nekünk mikor adatik meg egy Obama kaliberű elnök? (Jó-jó, tudom nekünk meg volt egy Göncz papánk.) Mert addig már mi is eljutottunk, hogy nekünk is lett egy színes bőrű államfőnek csúfolt küszöb majmunk…de bassza meg amíg az egyik a szotyit köpködi egy stadionban, addig Amerika (akkori) elnöke, és főleg first ladyje egy kulturális eseményen, egy ceremóniai ünnepélyes lovaggá avatásán úgy gerjed a rock and roll-ra, hogy az ember szerelmes lesz első pillantásba egy idegen nőbe…
És végül magáról a zenekarról, a gyerekkori bálványaimról, a LedZep tagjairól…Annyira emberi, hogy arra tényleg nincsenek szavak…Hogy a francba van, hogy ezeket a művészeket nem vitte el egy percre sem az UFO, hogy politikai széljárástól függetlenül nem bólogattak semmilyen nemzeti konzultációra?
Itt nem lehetett eldönteni, hogy ki kit ünnepelt, a díszpáholyban ülő a színpadon lévőt, vagy azt a díszszalaggal ellátott pár embert? Jimmy Page kisfiús szemcsillogása, valamint kontrasztnak Robert Plant könnybe lábadó szeme mindent elárult….hogy megmaradtak EMBERNEK…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: