Közkívánatra: Mert szarni jó…
2019 március 26. | Szerző: Koralp |
Ritkán járok fel, már csak akkor amikor tényleg muszáj a f.-ra, és hát egy kicsit úgy le vagyok döbbenve, mikor látom, hogy 1-2 ember már mindent megoszt magáról, mondhatni ott él a közösségi oldalon…nekem már az gyanús az egészben, hogy mi szüksége van az illetőnek erre? Felhívás? Felhívás arra, hogy van egy kurva szar nyomoronc életem? Bár lehet, hogy az illető bátor, legalább képpel, névvel vállalja ezt velem ellentétben aki kispista mögé bújva névtelenül írkálgatja a baromságait? Nem tudom, nem is tisztem eldönteni, de nem csak az idősebb körében dívik ez, akiknek lehet az az egyetlen egy kitörési pontjuk van a magányból, hanem a fiataloknál is akik meg még ráadásul párkapcsolatban is élnek… Hááát én nem tudom, de nekem még nem igazán tudtak volna feltalálni olyan valamit -főleg fiatalon- ami a be a macit a málnásba hadműveletnél fontosabb lenne…persze tudom van pihenési idő is, de arra a pár percre meg egy cigi elszívást is be kell ütemezni ugyebár…
Vannak kedvenc témáim is a kiposztolásokról…egyik, amikor az illető csak azért megy el a koncertre, hogy lefényképezze magát, és már ott helyben fel is tegye, hogy közölje, hogy hol van…persze ezt még meg is lehet fejelni, amikor a szar okos telefonjával, meg a buta agyával a koncertről élvezhetetlen minőségű felvételt készít…neeeem, az agyatlanka ha már elutazik X kilométert, esetleg még ki is fizeti a méregdrága belépőt, az helyett, hogy élvezné a koncertet, neeeem, Ő megörökíti az eseményt…sőt még ezt is tudja überelni, hogy a végén sorba áll egy csomó ideig, hogy közös selfit készítsen imádott tinédzserkori bálványával…És majd nézd meg, 99%-uk klimax közeli állapotban leledzik…basszus ez olyan mint ha én a mostani korában akarnám becsempészni a bugyijába a bozót pitont mondjuk a Metal Ladynek…hát ott állna be örökre a fél 6!!!!!
Mellesleg mi mindenben megelőztük a korunkat…amikor még azt se tudták, mi az a selfi, mi már akkor készítgettünk önmagunkról, a másikról…hát bakker kiállítást rendezhettünk volna, annyi képünk volt arról, hogy téptük fel a budi ajtót és már katt is, és készültek a fotók arról, hogy a másik, hogy szarik…Na ekkor hangzott el tőlem a görög filozófus bölcs intelme: Ne zavard a köreimet! -Szabadon Cicerótól…mondottam a magam nyugodtságában, ami sehogy se passzolt, de bebaszva úgy éreztem intellektuálisan ez fejez ki a legjobban.
Barátom azonban a selfit még magasabb szintre is tudta emelni, hogy megelégedett volna azzal, hogy csak önarcképet készít…lószart, Ő a farkáról is kattintgatott! Önmagában persze ezzel nem lett volna semmilyen baj, hogy nárcisztikus énjét így éli ki…csupán azzal volt a gond, hogy akkor született meg az első gyermeke, és még az egyik filmtekercsen maradt pár kattintási lehetőség, amire természetesen úgy érezte hogy jól fog mutatni a sorban a remek mű és álló farkáról kattintgatott párat…és még ez se lett volna önmagában gond, ha mindezt nem az anyjával küldette volna be előhívatásra…persze a boldog nagymama egyből el kezdte nézegetni a fotókat az unokájáról, még ott helyben, melegében, hogy majd melyikről készít nagyítást…a történetet nem fejezem be….
Úgyhogy nekem ott veri le az ékszíjat amikor alanyunk lefotózza, hogy mit főzött…én meg baszd meg azt szeretném, hogy milyent szartam…mert szarni jó! Amúgy is minden pszihomókusos tesztben ott szerepel, hogy szokta-e nézni a székletét? Bár azt nem tudom, melyik a helyes, hogy szoktuk-e vagy nem!
Így most én rögtön három virtuális képet szeretnék megosztani arról, hogy szarni jó!
Elsőként amikor kutyagoltunk hazafelé a barátomékhoz éjfél környékén, és a járdán találtam a renoválás alatt álló városháza előtt egy bazi hosszú padlót…a srácok egyből figyelmeztettek, hogy eszembe ne jusson…meg ők nem fognak segíteni! (szerintem baromira ismerhettek) Így kénytelen voltam egyedül cipelni a belvárosban a taxi állomásig, hogy majd onnan taxival viszem ki zsákmányomat a külvárosban lakó barátomhoz…persze itt megint jött mindenki a rohadt fajtád kispista mondatokkal, taxistól barátokig bezárólag! Pedig így utólag 20 évvel is a terv zseniális volt, hogy menjünk két taxival, és oldalt fogjuk a hosszú padlót!!!! Amúgy én nem tudom miért, de pillanatok alatt akkora káoszt tudtam csinálni, hogy máig sem értem ezt a tehetségemet. Ott abban a helyzetben is egyszerre 4 embert próbáltam egyszerre meggyőzni, a két taxist, és a két anyázóst barátomat, hogy kivitelezhető a tervem! Így hát caplathattam egyedül, és féltávnál megmakacsolva úgy döntöttem, hogy szarok tovább vinni egyedül, amúgy is nekem szarni kell!!!! Így készülhetett volna az egyik selfi rólam, ahogy a sötét éjszakában az árokban guggolok, és mellettem az ellopott padlódeszka!
A másik történetemnek az alcíme az lehetne, első élményem Párizsban. Mivel a barátaim vasutasok voltak, így ők ingyen tudtak utazni, én meg másfél nappal később tudtam egyedüliként csatlakozni hozzájuk, mert nekem maradt a buszozás…még el se kezdődött az út, azzal nyitottunk, hogy a hátizsákomban összetört a demizson, és mindenem boros lett. .én így szálltam fel másnap a buszra, hogy mindenem bűzlött. Ez volt a kisebb bajom, a nagyobb meg, hogy már két napja nem kakiltam 😉 E gyötrelmek után, 24 órás buszozás után érkeztem meg abban a hiszemben a Notre Dame-hoz, hogy barátaim várni fognak rám…persze, hogy nem úgy lett, cirka 2 óra késéssel futottak be, nekem meg már a fejem minden színben játszott attól a gondolattól, hogy örökre ki fognak tiltani Franciaországból mert a Notre Dame sarkánál fogok beszarni…A legelső kérésem így az volt, hogy mutassanak egy wc-t…a barátom le is vitt egy mélygarázsba, és annyit mondott, na ott van…és én csak lestem ki a fejemből, és az villant át a fejemben, hogy most Ő vajon arra gondolt, hogy a parkoló kocsik között végezzem el a dolgom amikor hirtelenjében kinyílt egy vasajtó, és egy jóságos nénike kérdezte meg tőlem franciául nagy valószínűséggel, hogy mit akarok…a történet hitelességéhez még az hozzátartozik, hogy 3 évig franciául tanultam, de egy mukkot nem értettem meg abból amit karattyolt, így kénytelen voltam nemzetközi jelzésekkel a tudomására hozni, hogy én bizony mindjárt be fogok szarni…így készülhetett volna egy másik selfi arról, hogy tényleg milyen jó szarni…még Párizsban is….Soha nem feledem azt a kéjes mámort, hogy Párizsba megérkezvén, mégis csak a legelső élményem az volt, hogy egy nyilvános budiban ülve hallgatom a reggeli híreket egy rádióból!!!!
Harmadik virtuális fotóm a szarásról, elnyerhetné azt a címet is, hogy nem mindenki osztozik abbéli örömömben, hogy szarni milyen jóóóóó…egész fiatalon megismerkedtem az aranyér átkával…épp egy országjáró kirándulásunk előtt jött ki egy addigi ismeretlen fájó pattanás szerű valami a seggemen. Öreg munkatársak egyből tudták a tutit, ha nem figyelek az egyik szünetben még meg is műtöttek volna…no az egyiknek mégis elfogadtam a tanácsát, aki azt tanácsolta, hogy ilyenkor Mira vizet kell inni, amelyből utunk előtt be is szereztem két üveggel…Viszont elkövettem azt a hibát, hogy nem olvastam el a címkére írottakat, és azt hittem, hogy minél többet megiszok abból a szarból, annál jobb lesz! Így neki buzdulva még a barátaim is azt itták, pálinka kísérőnek…sőt később már fordítva, a Mire vízre ittuk a pálinkát..
A nap vége felé viszont mindenki el kezdett fosni sorjában, attól függően ki mennyit ivott ebből a sós ásványvízből…én meg ráadásként kaptam egy iszonyú verést is, a fosásért, meg az apró infóért, hogy napi 1 deci volt az ajánlott előírás…
Különben tegnap tudtam meg, hogy faszbukja az öregeknek van, fiataloknak instájuk van…hát megöregedtem bassza meg…de ezt a 3 fotót akkor is boldogan vállalnám be bármikor…amikor még pillanatok alatt közbotrányt tudtam okozni…amikor még reggelire rock and roll szólt….
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: