Elsőként amikor kutyagoltunk hazafelé a barátomékhoz éjfél környékén, és a járdán találtam a renoválás alatt álló városháza előtt egy bazi hosszú padlót…a srácok egyből figyelmeztettek, hogy eszembe ne jusson…meg ők nem fognak segíteni! (szerintem baromira ismerhettek) Így kénytelen voltam egyedül cipelni  a belvárosban a taxi állomásig, hogy majd onnan taxival viszem ki zsákmányomat a külvárosban lakó barátomhoz…persze itt megint jött mindenki a rohadt fajtád kispista mondatokkal, taxistól barátokig bezárólag! Pedig így utólag 20 évvel is a terv zseniális volt, hogy menjünk két taxival, és oldalt fogjuk a hosszú padlót!!!! Amúgy én nem tudom miért, de pillanatok alatt akkora káoszt tudtam csinálni, hogy máig sem értem ezt a tehetségemet. Ott abban a helyzetben is egyszerre 4 embert próbáltam egyszerre meggyőzni, a két taxist, és a két anyázóst barátomat, hogy kivitelezhető a tervem! Így hát caplathattam egyedül, és féltávnál megmakacsolva úgy döntöttem, hogy szarok tovább vinni egyedül, amúgy is nekem szarni kell!!!! Így készülhetett volna az egyik selfi rólam, ahogy a sötét éjszakában az árokban guggolok, és mellettem az ellopott padlódeszka!

A másik történetemnek az alcíme az lehetne, első élményem Párizsban. Mivel a barátaim vasutasok voltak, így ők ingyen tudtak utazni, én meg másfél nappal később tudtam egyedüliként csatlakozni hozzájuk, mert nekem maradt a buszozás…még el se kezdődött az út, azzal nyitottunk, hogy a hátizsákomban összetört a demizson, és mindenem boros lett. .én így szálltam fel másnap a buszra, hogy mindenem bűzlött. Ez volt a kisebb bajom, a nagyobb meg, hogy már két napja nem kakiltam 😉 E gyötrelmek után, 24 órás buszozás után érkeztem meg abban a hiszemben a Notre Dame-hoz, hogy barátaim várni fognak rám…persze, hogy nem úgy lett, cirka 2 óra késéssel futottak be, nekem meg már a fejem minden színben játszott attól a gondolattól, hogy örökre ki fognak tiltani Franciaországból mert a Notre Dame sarkánál fogok beszarni…A legelső kérésem így az volt, hogy mutassanak egy wc-t…a barátom le is vitt egy mélygarázsba, és annyit mondott, na ott van…és én csak lestem ki a fejemből, és az villant át a fejemben, hogy most Ő vajon arra gondolt, hogy a parkoló kocsik között végezzem el a dolgom amikor hirtelenjében kinyílt egy vasajtó, és egy jóságos nénike kérdezte meg tőlem franciául nagy valószínűséggel, hogy mit akarok…a történet hitelességéhez még az hozzátartozik, hogy 3 évig franciául tanultam, de egy mukkot nem értettem meg abból amit karattyolt, így kénytelen voltam nemzetközi jelzésekkel a tudomására hozni, hogy én bizony mindjárt be fogok szarni…így készülhetett volna egy másik selfi arról, hogy tényleg milyen jó szarni…még Párizsban is….Soha nem feledem azt a kéjes mámort, hogy Párizsba megérkezvén, mégis csak a legelső élményem az volt, hogy egy nyilvános budiban ülve hallgatom a reggeli híreket egy rádióból!!!!

Harmadik virtuális fotóm a szarásról, elnyerhetné azt a címet is, hogy nem mindenki osztozik abbéli örömömben, hogy szarni milyen jóóóóó…egész fiatalon megismerkedtem az aranyér átkával…épp  egy országjáró kirándulásunk előtt jött ki egy addigi ismeretlen fájó pattanás szerű valami a seggemen. Öreg munkatársak egyből tudták a tutit, ha nem figyelek az egyik szünetben még meg is műtöttek volna…no az egyiknek mégis elfogadtam a tanácsát, aki azt tanácsolta, hogy ilyenkor Mira vizet kell inni, amelyből utunk előtt be is szereztem két üveggel…Viszont elkövettem azt a hibát, hogy nem olvastam el a címkére írottakat, és azt hittem, hogy minél többet megiszok abból a szarból, annál jobb lesz! Így neki buzdulva még a barátaim is azt itták, pálinka kísérőnek…sőt később már fordítva, a Mire vízre ittuk a pálinkát..

A nap vége felé viszont mindenki el kezdett fosni sorjában, attól függően ki mennyit ivott ebből a sós ásványvízből…én meg ráadásként kaptam egy iszonyú verést is, a fosásért, meg az apró infóért, hogy napi 1 deci volt az ajánlott előírás…

Különben tegnap tudtam meg, hogy faszbukja az öregeknek van, fiataloknak instájuk van…hát megöregedtem bassza meg…de ezt a 3 fotót akkor is boldogan vállalnám be bármikor…amikor még pillanatok alatt közbotrányt tudtam okozni…amikor még reggelire rock and roll szólt….