Középső ujjam a világnak…

Bár készültem rá, mégis aznap este fel sem fogtam, csak amikor másnap reggel kimentem napom első cigijére a konyhába, és végig néztem az előző esti tivornya asztalon maradt maradványain…ekkor tudatosult bennem, hogy ismét haza értem, visszataláltam önmagamhoz, ismét talpra tudtam állni, újból emberhez méltó életet tudok élni…”kispista megcsináltad” érzés járt át…

Iszonyú hosszú utazás volt a teljes reménytelenségben, barátok és szerető társ(ak)  nélkül…annyiszor feladtam már, de valami megmagyarázhatatlan daffke vitt tovább…és most itt vagyok, és én még mindig a feles poharad rád emelem, egészségedre iszom, még ma megsiratom a volt és az (el)múlt emlékét…de utoljára teszem…hogy holnap új életet kezdjek….

Szombaton ahogy ültem a konyhában és elmélkedtem az életemen…egy pontosan 20 évvel ezelőtti kispista emléke vágódott eszembe…

Az a kép, hogy remeteként kezdtem el élni, ahogy kidobott, megalázott az első menyasszonyom, és mentőövként jött egy barátom által felajánlott meló…a kazánházában kezdtem el 30 filléres teljesítménybérezésben nylonzacskókat hegeszteni…sokszor mentem haza véres alsóneműben mert az aranyerem annyira bedurrant a hideg, fűtetlen helyen…és akkor éreztem utoljára ugyanazt, mint most szombaton reggel…amikor megvettem életem első autóját, egy olyan Zastavát 110000-ért (majd számold ki mennyit kellett érte melóznom) melynek ki akart esni a kormánya, a kereke…de mégis az enyém volt, én szenvedtem meg érte…nos akkor ahogy ültem az autómban, akkor mondtam, hogy ez csak az első lépés volt, a következő, hogy családom lesz….

Most 20 év után, ezen a ködbe vesző reggelen jutott eszembe, hogy valaha mit tűztem ki magam elé célként…és most először tudtam nyugodt szívvel rábólintani, megcsináltad kispista…és ezen a szombaton mondtam ismét, ez megint csak egy lépés volt, most már jöhetnek a következő álmok, tervek, célok…

Minden ember életébe kívánok ilyen péntek estét, ahogy bulizok a két tünemény gyerekemmel, akiket 20 évvel ezelőtt álmodtam meg…és tényleg nem lehetett volna tökéletesebbet álmodni, mert esetükben nem igazán lenne szükség DNS tesztre…

Ma már nyugodt szívvel kijelenthetem, hogy életem legnehezebb évén vagyok túl…sokszor “játszottam” mostanában a halál gondolatával, annyira reménytelennek, és kilátástalannak találtam az életemet…mert az ember felmorzsolódik egy idő után, belehal az örökös veszteségekbe, belefásul a monoton fájdalomba…

Abba, hogy a barátoknak szárnya nő, a társadnak a szemében elértékelődnek az értékeid, hogy névtelen senki ribancok akarnak beléd rúgni, hogy egyetlen egy ember sem képes kilépni a komfortzónájából akár még egy ünnep pillanatára sem…és amikor ez hatványozva zúdul az emberbe akkor értelmét veszti minden…

Mától viszont átértékelődnek mindezek a dolgok…a barátokat hagyom messzire repülni, mert azok nem is voltak barátok soha…azt pedig aki egy percre is megkérdőjelezi az értékeimet azt hagyni kell, hogy más megmutathassa az “igazit”…az olyan senkiháziakat pedig akik még arra is rávetemednek, hogy a legnehezebb időszakomban is bepróbálkozzanak a belém rúgásomba…no az ilyen tetűket kell eltaposni a csírájukban is…ha már a sors nem adta meg, hogy az anyjukba szakadt volna bele a fejük, remélem lesz még személyesen módom rá, hogy az ilyen tetvek szemtől szembe is arcoskodjanak, mert az ilyeneket ki kell véreztetni mint a disznókat…

És volt aki féltett…hát itt üzenem, nem kell…Bármennyire is szar az egész, mert azzzzzzz….de ugyanúgy mint 20 évvel ezelőtt, most is megfogadtam valamit magamban….és az én erőm, a kitartásom mindig a dacom volt, hogy megcsinálom….

Amúgy meg tényleg szar az egész…kibaszott drága volt ez a Tequila, és lassan beszlopázom úgy hogy ütne….de legalább nem mondhatjátok, hogy olcsón elintéztelek benneteket 😉