Iszogatás, Kulka János, pénz…
2018 október 29. | Szerző: Koralp |
Ismét úgy hozta a kedvem, hogy a 3. estém telik el magányos iszogatással..érdekes mód nem hogy csökkennének a gondolatok, inkább úgy érzem kiapadhatatlanok…
Valami furcsa oknál fogva követője lettem a f-én Kulka Jánosnak…nem tudom lehet-e ilyent írni, de imádom a gondolatait, akármilyen sötét, lehangoló, letargikusak is…
A következő mondatain napok óta gondolkozom, mit is lehetne mondani rá: – Ólba zárva. Már megint. Mint egy börtön. A rosszabbik fajtából. Depresszió. A görény is sírva kérne tőlem receptet. Rí a lelkem.
Az a baj, túlságosan értem minden szavát…és rá kell ébrednem, hogy az én sötétnek, reménytelennek hitt szavaim még mindig rózsaszínű, csillámporos gondolatok…hogy igen, mondjuk ki azt amit ki kell…
Mondjuk ennek ellenére a művész urat szívesen kihívnám egy párbajra, melyikőnknek szarabb az egész???
Pár napja azon gondolkozom még, hogy holnaptól új szakasz kezdődik az életemben…boldog is lehetnék a tudattól, hogy ismét azon a nívón tudjak élni mint amikor…és itt millió emlék tolul fel…legelőször is apám, hogy lakhelyemen hiába tartoztunk bele a 3 leggazdagabb családba, most van helyén az apám, a temetőben…hogy ott rohadt el…
Verhetném a fejem a falba, hogy 8 évvel ezelőtt miért nem adatott meg ez a lehetőség, hogy gyávának tűnőnek kihátráltam életem szerelme elől, de ma még is ezt az egyet tudom, hogy jól döntöttem…bele kellett halni, mert más út nem volt…karácsonykor kellett örökre megölni…
Jönnek az olcsó vigaszok, közhelyek…hogy majd mostantól mennyi minden másabb, könnyebb lesz…ja, vannak olyan elszigetelt népcsoportok ahol azt se tudják mi az, hogy pénz…vigyorgok ezerrel…tudod úgy kispistásan…lehet veszek egy méregdrága okostelefont…csak azt nem tudom, hogy majd kit hívok fel vele????
Mai 3-4 órás zenei barangolásomból ma két dal jutott…Kulka után saját stílusomban, mennyire kibaszottul szar az egész…de van egy jó hírem is….lassan megdöglünk, és vége lesz mindennek….
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: