32 év távlatából…I. rész
2018 október 27. | Szerző: Koralp |
Gőzöm sincs honnan, de egyszer csak bevillant 1986, a Korál NDK beli turnéja, ami után pár hónapra az együttes bejelentette a feloszlásukat…történelmi idők tanúja voltam, valami utolsónak a résztvevője…
1986 nyarán volt egy közönségtalálkozó a Balázs Fecóval Szolnokon, és ott jött az elhatározás két barátommal közösen, hogy mi bizony kimegyünk a szeptemberi 10 napos koncert körútjukra Németországba…én abban az időben mindent gyűjtöttem ami a zenekarral kapcsolatos volt, így maradt meg a hazafelé, Jászberénybe tartó autóutunkról is egy közel 1 órás magnófelvételem, amiben annyiban maradtunk, hogy Fecó értesíteni fog a későbbi fejleményekről, pontos időpontról, helyszínekről, stb…
Tényleg annyira hihetetlen a mai eszemmel átélni azt, hogy mennyire más világ volt az, a szocializmusunk utolsó időszakát, amikor még vezetékes telefonunk sem volt, és egy szimpla bulit is egy heti levelezéssel tudtunk lefixálni.
Azt hiszem rólam már ekkor megállapították a barátaim, hogy nem egy tiszta fialás vagyok, azért azt ki kellett érdemelni, hogy annyiszor emlegették a Taigetoszt…Már indításként kijelentettem, hogy nem vagyok hajlandó csak repülővel kiutazni…annyira érdekes, hogy már engem a nagy elvtársos időszakban is a tanárok uraztak, de a barátaim is előszeretettel szólítottak így: – És P. úr mi a faszért akar mindenképpen repülővel menni? – Mert ha bebaszunk nagyon az úton, akkor sem fognak fél úton kidobni, meg különben is ott lesznek a jó kis picsa légi kísérők is…jött tőlem egyből a határozott magyarázatom…
Végül is 2:1-ben le lettem szavazva, és anyagi megfontolásból a vonat mellett döntöttek a barátaim. Az indulás napja úgy jött el, hogy Fecótól az utolsó infó az volt, hogy a menedzserrel nem tudtak még megegyezni, így lehet a turné is le lesz fújva, viszont már nekünk a vonatjegyünk meg volt váltva, pénzünk beváltva Márkára…úgyhogy “kénytelenek” voltunk ÚTRA kelni…
Bassza meg annyira fiatalok voltunk, és olyan boldogok…tudom ateistaként azért büntet Isten, hogy semmit ne felejtsek, mint ha tegnap lett volna minden…
A vonatunknak Szolnokra Romániából 23 óra környékén kellett volna megérkeznie, de mi már délutántól hátizsákjainkkal a város ivóhelyeit jártuk be edzés gyanánt…drága barátaim annyira megtömték hátizsákomat, hogy az első felvételkor hátamra estem…viszont már amikor lazán 2 órát késett a vonat, és mi ücsörögve vártuk az aluljáróban, akkor könnyítettünk a súlyából, a barátom anyukája által sütött két kacsa fogyott el, és persze hozzá egy kisebb vajlingnyi alkohol…
Hát így indultunk első külföldi utunkra….
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: