Csak úgy eszembe jutott-ál…
2018 október 9. | Szerző: Koralp |
Mostanában ébredtem rá, hogy az ember nem akkor hal meg amikor ráírják fejfájára a születési évét és a halála évét…néztél már egy kutya szemébe halála órájában? Ez a pillanat sokkal előbb bekövetkezhet mint ahogy a biológiai halálunk meg van írva…
Szintén ma ébredtem rá, hogy az eddigi életem mozgatórugója az volt, hogy mindent felhabzsolni amit meg lehet tenni, mert ki tudja lesz-e rá alkalom máskor, míg ma már meg békében elköszönni mindenkitől, mert lehet, hogy holnap nem lesz már lehetőség rá…
Ezek tudatában köszöntem el ma ex-távasszonytól…és végre békében, csendesen, lelki békével…teljesen elfogadtam azt, hogy a szemében egy szar alakként fogok kilépni e földi mivoltomból…és először nem hangzott el részemről az a bizonyos védekező de szócska…Már nincsen többé szükségem rá, a benső mosoly kíséri utamat…
Egyszer minden ember az útja végére ér és visszatekint a múltjára, és szétválasztja a fontosat az értéktelentől…sok-sok évvel ezelőtt volt egy téves hitem, hogy azt az örökséget amit képviselek azt valaki tovább adja…de nekem még a temetési CD-m is elárulták, kiárusították…az utolsó…talán… közös dalunkkal…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: