Egy hajótörött naplója
Sokan mondták már, hogy nekem írni...

Játék a valósággal, és az elképzelttel…

2018 október 29. | Szerző:

A; Jött, még akár terhesen is, horgászszéket cipelve…

B; Férje miatt nem tudott volna jönni…
C; Akár még a férjével is hozatta volna magát, csak hogy ott lehessen…
D; Letagadott, nem is ismer…
E; 16 ezerért méla undorral  bevállalta volna…
F; Idő és helyismeret hiányában lemaradt…
G; És s legkisebb aki mind  megnyerte, én meg a balek szerepét…

Címkék:

Iszogatás, Kulka János, pénz…

2018 október 29. | Szerző:

Ismét úgy hozta a kedvem, hogy a 3. estém telik el magányos iszogatással..érdekes mód nem hogy csökkennének a gondolatok, inkább úgy érzem kiapadhatatlanok…

Valami furcsa oknál fogva követője lettem a f-én Kulka Jánosnak…nem tudom lehet-e ilyent írni, de imádom a gondolatait, akármilyen sötét, lehangoló, letargikusak is…
A következő mondatain napok óta gondolkozom, mit is lehetne mondani rá: – Ólba zárva. Már megint. Mint egy börtön. A rosszabbik fajtából. Depresszió. A görény is sírva kérne tőlem receptet. Rí a lelkem.
Az a baj, túlságosan értem minden szavát…és rá kell ébrednem, hogy az én sötétnek, reménytelennek hitt szavaim még mindig rózsaszínű, csillámporos gondolatok…hogy igen, mondjuk ki azt amit ki kell…
Mondjuk ennek ellenére a művész urat szívesen kihívnám egy párbajra, melyikőnknek szarabb az egész???
Pár napja azon gondolkozom még, hogy holnaptól új szakasz kezdődik az életemben…boldog is lehetnék a tudattól,  hogy ismét azon a nívón tudjak élni mint  amikor…és itt millió emlék tolul fel…legelőször is apám, hogy lakhelyemen hiába tartoztunk bele a 3 leggazdagabb családba, most van helyén az apám, a temetőben…hogy ott rohadt el…
Verhetném a fejem a falba, hogy 8 évvel ezelőtt miért nem adatott meg ez a lehetőség, hogy gyávának tűnőnek kihátráltam életem szerelme elől, de ma még is ezt az egyet tudom, hogy jól döntöttem…bele kellett halni, mert más út nem volt…karácsonykor kellett örökre megölni…
Jönnek az olcsó vigaszok, közhelyek…hogy majd mostantól mennyi minden másabb, könnyebb lesz…ja, vannak olyan elszigetelt népcsoportok ahol azt se tudják mi az, hogy pénz…vigyorgok ezerrel…tudod úgy kispistásan…lehet veszek egy méregdrága okostelefont…csak azt nem tudom, hogy majd kit hívok fel vele????
Mai 3-4 órás zenei barangolásomból ma két dal jutott…Kulka után saját stílusomban, mennyire kibaszottul szar az egész…de van egy jó hírem is….lassan megdöglünk, és vége lesz mindennek….

Címkék:

A 20 stáció…XVII.

2018 október 28. | Szerző:

Címkék:

Csak úgy eszembe jutott-ál… 2.

2018 október 27. | Szerző:

…Esküszöm nem tehetek róla, de mostanában a magányos estéimen egy kicsit iszogatok, és zenét hallgatok…aztán persze, hogy óhatatlanul feltörnek bennem az emlékek…

Anno amikor a híradó bemondta, hogy kigyulladt egy metrókocsi, akkor egyből ment az sms a Majmócának: Nem is mondtad, hogy Budapesten utaztál tömegközlekedéssel 🙂

Persze, előszörre nem értette furcsa üzenetem, aztán leesett neki amikor elmondtam, hogy én már mióta mondogatom, hogy vigyáznia kellene a thermo-jával hová ül le, vagy azbeszt bugyiban kellene járkálnia…

Címkék:

Örök fájdalom…

2018 október 27. | Szerző:

Előző írásom után már készülődtem lefeküdni, és még meg akartam hallgatni egy dalt…fiatalságom egyik meghatározó dalát…Barátaim tudták, hogy amikor megkérdezték, hogy mi a helyzet kispista, és jött a válasz, hogy szar az egész, akkor már csak két dolog segített: A Debrői hárslevelű, és a Ledzeptől a Babe, Babe….

És most ugyanolyan fájdalommal mart belém a fájdalom, hogy nő nem nézett még rám talán sohasem mint ahogy Pink néz szerelmére (a gitáros a gyermeküknek az apja), hogy talán soha nem találkoztam azzal a szenvedéllyel, tűzzel mint ami árad ebből az egészből…helyette voltam eszköz, tönkre ment házasságokban, betegségekben gyógyír, kiéhezett pináknak olcsó fasz…

Címkék:

32 év távlatából…I. rész

2018 október 27. | Szerző:

Gőzöm sincs honnan, de egyszer csak bevillant 1986, a Korál NDK beli turnéja, ami után pár hónapra az együttes bejelentette a feloszlásukat…történelmi idők tanúja voltam, valami utolsónak a résztvevője…

1986 nyarán volt egy közönségtalálkozó a Balázs Fecóval Szolnokon, és ott jött az elhatározás két barátommal közösen,  hogy mi bizony kimegyünk a szeptemberi 10 napos koncert körútjukra Németországba…én abban az időben mindent gyűjtöttem ami a zenekarral kapcsolatos volt, így maradt meg a hazafelé, Jászberénybe  tartó autóutunkról is egy közel 1 órás magnófelvételem, amiben annyiban maradtunk, hogy Fecó értesíteni fog a későbbi fejleményekről, pontos időpontról, helyszínekről, stb…
Tényleg annyira hihetetlen a mai eszemmel átélni azt, hogy mennyire más világ volt az, a szocializmusunk utolsó időszakát, amikor még vezetékes telefonunk sem volt, és egy szimpla bulit is egy heti levelezéssel tudtunk lefixálni.
Azt hiszem rólam már ekkor megállapították a barátaim, hogy nem egy tiszta fialás vagyok, azért azt ki kellett érdemelni, hogy annyiszor emlegették a Taigetoszt…Már indításként kijelentettem, hogy nem vagyok hajlandó csak repülővel kiutazni…annyira érdekes, hogy már engem a nagy elvtársos időszakban is a tanárok uraztak, de a barátaim  is előszeretettel szólítottak így: – És P. úr mi a faszért akar mindenképpen repülővel menni? – Mert ha bebaszunk nagyon az úton, akkor sem fognak fél úton kidobni, meg különben is ott lesznek a jó kis picsa légi kísérők is…jött tőlem egyből a határozott magyarázatom…
Végül is 2:1-ben le lettem szavazva, és anyagi megfontolásból a vonat mellett döntöttek a barátaim. Az indulás napja úgy jött el, hogy Fecótól az utolsó infó az volt, hogy a menedzserrel nem tudtak még megegyezni, így lehet a turné is le lesz fújva, viszont már nekünk a vonatjegyünk meg volt váltva, pénzünk beváltva Márkára…úgyhogy “kénytelenek” voltunk ÚTRA kelni…
Bassza meg annyira fiatalok voltunk, és olyan boldogok…tudom ateistaként azért büntet Isten, hogy semmit ne felejtsek, mint ha tegnap lett volna minden…
A vonatunknak Szolnokra Romániából 23 óra környékén kellett volna megérkeznie, de mi  már délutántól hátizsákjainkkal a város ivóhelyeit jártuk be edzés gyanánt…drága barátaim annyira megtömték hátizsákomat, hogy az első felvételkor hátamra estem…viszont már amikor lazán 2 órát késett a vonat, és mi ücsörögve vártuk az aluljáróban, akkor könnyítettünk a súlyából, a barátom anyukája által sütött két kacsa fogyott el, és persze hozzá egy kisebb vajlingnyi alkohol…
Hát így indultunk első külföldi utunkra….

Címkék:

Hogy a cipővásárlás is lehet ünnep…

2018 október 18. | Szerző:

…Fáradt vagyok, pár órája értem haza, de ezt a pár gondolatot mindenképpen szeretném leírni, mert az elkövetkező napokban nem lesz alkalmam rá…meg hát azt a maradék kis páleszt is meg kell inni valamikor, gyerekeim előtt meg még most sem iszom…

Szóval… eltelt 6 év…furcsa belegondolni, hogy holnapután lesz 6 éve annak, hogy megismerkedtünk…vigyorgok -és ez még nem a pálinka hatása- hogy mennyi szaron vagyunk túl, hogy én még életemben nem torzsalkodtam senkivel ennyit, mint az elmúlt 6 évben…és mégis, valahogy mi összetartozunk, szétválaszthatatlanok vagyunk…
Mi közöttünk soha nem működött normálisan semmi, és nem igazán látok reményt arra, hogy ez valamit is változna a jövőben, és ennek ellenére mindketten tudjuk, hogy már képtelenek lennénk egy más valakivel érzelmileg újra felépíteni magunkat…mert mi örökre elköteleződtünk egymás mellett…
Mindketten cipeljük a múltunk nehéz örökségét, sőt most már a közöset is, de túl éltünk mindent…én azt hiszem, most már örökre…
Több mint két hónapja nem találkoztunk már, és ma is egy cipővásárlás apropójából hoztunk össze egy randit, hogy így emlékezzünk meg az évfordulónkra…Lehetett volna gyertyafényes, pezsgős vacsora is, vagy épp egy orbitális nagy szexelés is…de mi nem…
Mi mindig kívül állóak voltunk a világ számára, minekünk így volt a legmeghittebb, a tökéletes…
Köszönöm a 6 évet…

Címkék:

Csak úgy eszembe jutott-ál…

2018 október 9. | Szerző:

Mostanában ébredtem rá, hogy az ember nem akkor hal meg amikor ráírják fejfájára a születési évét és a halála évét…néztél már egy kutya szemébe halála órájában? Ez a pillanat sokkal előbb bekövetkezhet mint ahogy a biológiai halálunk meg van írva…

Szintén ma ébredtem rá, hogy az eddigi életem mozgatórugója az volt, hogy mindent felhabzsolni amit meg lehet tenni, mert ki tudja lesz-e rá alkalom máskor, míg ma már meg békében elköszönni mindenkitől, mert lehet, hogy holnap nem lesz már lehetőség rá…
Ezek tudatában köszöntem el ma ex-távasszonytól…és végre békében, csendesen, lelki békével…teljesen elfogadtam azt, hogy a szemében egy szar alakként fogok kilépni e földi mivoltomból…és először nem hangzott el részemről az a bizonyos védekező de szócska…Már nincsen többé szükségem rá, a benső mosoly kíséri utamat…
Egyszer minden ember az útja végére ér és visszatekint a múltjára, és szétválasztja a fontosat az értéktelentől…sok-sok évvel ezelőtt volt egy téves hitem, hogy  azt az örökséget amit képviselek azt valaki tovább adja…de nekem még a temetési CD-m  is elárulták, kiárusították…az utolsó…talán… közös dalunkkal…

Címkék:

Nézettség

  • Blog nézettsége: 18803

Legutóbbi hozzászólások

Blogkövetés

Iratkozz fel a heti hírlevélre és többé nem maradsz le a friss tartalomról.

Az adatkezelés további részleteiről itt olvashatsz: Felhasználási feltételek és Egyedi adatkezelési tájékoztató

Üzenj a blogger(ek)nek!

Üzenj a kazánháznak!

Blog RSS

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!