Amikor végre mindkét fél kielégül, és megnyugszik….
2018 szeptember 17. | Szerző: Koralp |
Tényleg van az életnek egy különleges pikantériája, hogy amíg ismét próbálnak beskatulyázni, rám húzni egy olyan köntöst ami baromira távol áll tőlem, akkor én közben önkéntelenül egészen másról írok, hogy valójában milyen is vagyok. És esküszöm, hogy az aláhúzott részt nem utólag toldottam bele irományomba….de talán tényleg ez az a pont, ahol a másik fél is megnyugodhat, és most már én is végérvényesen, hogy helyesen döntöttem amikor azt mondtam elég!
Valójában már azt se értettem, hogy ha a másik fél ezt így gondolja rólam, akkor ezt még utólag miért is kell közölnie, ehhez már mi közöm???? Dehogynem értettem, ennyi idő alatt csak kiismertem a másik embert…kellett még egy “tudományos” tézis arra, hogy milyen szar ember vagyok, és főleg miért….
Jót vigyorogtam azon a mondaton, hogy mindig másokat okoltam…nem, általában mindig többes számban beszéltem a kapcsolatunk során, mert ahhoz kevés egy ember, hogy bármilyen konfliktus kialakulhasson, ahhoz mindig kettő ember kell…de itt az utolsó posztomban külön kiemeltem, hogy a kialakult érzésről soha nem a párunk tehet, csak is önmagunk….
De vegyünk itt a megállapításokból pár dolgot sorjába…A nárcisztikus embereket általában kora gyermekkorukban éri a sérülés…hát ja, bár én ezt pont fordítva élem meg, hogy egy szanatóriumból, egy zárt közösségből kezdeni a kinti életet, az azért embert próbáló, ahol egy mesterségesen elzárt világban totál egyenlőek voltunk…és olyan emberi többlettel indultam aminek “idekint” a nyomát se találtam…
Arrogáns, önelégült, látszatra nagyon magabiztos? Igen, vagyok néha lekezelő, de nem igazán jellemző rám, aki meg önelégültnek tart, az nyugodtan tartson is annak, megérdemli…látszatra nagyon magabiztos? Igen, vannak az életnek olyan területei ahol nyugodtan lehetek az…és nem csak látszatra…ahol meg bizonytalan vagyok ott nem szégyenlek tanácsot kérni!
Hogy különlegesnek tartom-e magamat? Igen…ki a tököm tartson annak, ha nem én önmagamat!
Dühkitörés? Nem jellemző rám, elég birka türelmem van, de amikor már számtalanjára próbálják letolni ugyanazt a torkomon, biztos, hogy az illetőt elküldöm az anyjába…
Irigység? No ez az a valami ami egyszerűen ismeretlen fogalom az életemben, ugyanúgy mint ahogy a féltékenység, a birtoklási vágy…
Hogy szokatlanul önző lennék? Alapjában véve a nyilas az egy önző tipusú csillagjegy szülötte, de ha valaki is ismer egy hangyafasznyit, az tudja rólam, nálam önzetlenebb embert nem nagyon lehet találni, aki bármiét képes odaadni…még a nőét is 😉
Nehéz-e együtt élni velem? Bizonyára lehet, hogy így van, nem tudom…de tudom az ellenkezőjét is, hogy lehet harmonikus párkapcsolatban is élni velem, ha arra megfelelő társ van…
No ez volt az a szösszenet, az utolsó vélemény nyilvánítás ahol utoljára ültem be a vádlottak padjára…hogy valami olyan blődséggel próbáljanak szembesíteni ami egyszerűen számomra hihetetlen…no az ilyen beteg emberektől kell a jövőben minden téren elhatárolódnom, és teret adni arra, hogy mérgező hatásukat máshol kamatoztassák….
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: