Egy hajótörött naplója
Sokan mondták már, hogy nekem írni...

A 20 stáció…XVI.

2018 szeptember 23. | Szerző:

Címkék:

Az eltűnt álmok…

2018 szeptember 23. | Szerző:

Egy nagyon régi írásomra találtam ma rá böngészésem közepette…a címzett személy most lényegtelen…inkább csak az álmom, egyszer…valakivel…hogyan képzeltem az életemet…már-már csöpögősen, nyálasan 😉

…Oly sokszor vágyom arra, hogy együtt élhessünk…a város maga teljesen mindegy lenne, még a sötét /É-D-K-NY/ vidék is megfelelne, ahol élsz..a házunk meg totál mindegy lenne, hogy csak egy egy szobás kis kalyiba, vagy egy bérelt panellakás, a lényege, hogy EGYÜTT!!!!
Milyen jó lenne együtt ébredni, és esküszöm, hogy a kedvedért még a reggelire is rászoknék…természetesen sokszor kivívnám azt a jogot, hogy ne Te készítsd el, szendvicsedre piros ketchuppal rajzolnék szívecskét, és nem érdekelne azt sem, hogy piszkálnál, ízhatásban nem illik össze…na és persze nem feledkeznék meg a reggeli hancúrról sem, na azt sürgősen beiktatnám a heti rendünkbe, és ebben ellenszavazatot sem fogadnék el…hogy olykor-olykor, és még egyszer olykor legyen egy kis röpkére időnk…sokkal jobban kezdődne hidd el mindkettőnknek a napja…
…Jó lenne ha ismét dolgozhatnék a szakmámban, egy könyvtárban… és az estéink is egészen mások lennének, attól függően, hogy ki végezne előbb a munkahelyén az menne bevásárolni, az főzne…férfi létemre tudom azt, hogy milyen egy finom kajával várni a szerettünket…és még csak most kezdődne az igazi élet napunkban…a mi napszakunk az este lenne…
Egy finom vacsora cseverészéssel, egy finom borral összekötve meghozná az amúgy sem morcos hangulatunkba az igazi jó kedvet…imádom amikor nevetsz…
Magamat ismerve hányszor megcsókolnálak, akár már mosogatás közben is…hátulról átölelnélek, megfognám melleidet, megcsókolnám a nyakadat,..aztán valami disznóságot súgnék a füledbe, és Te mondanád, hogy “olyan mocsok vagy”…ahogyan csak Te tudod mondani ezen a bolygón…de ha ott nem is, akkor tuti a fürdőkádba ülnék be hozzád, és Te visítva magyaráznád, hogy ez így nem éri…
A bőség zavarában tobzódhatnánk, mert minden rólunk szólhatna…akár egy beszélgetéssel, ami már nem csak arról szólna mint a vacsoránál, hogy kinek hogyan telt a napja, hanem mélyebb dolgokról is…de ha kedvünk lenne megnézhetnénk egy filmet is, vagy épp rengeteg illatmécses mellett hallgathatnánk valami klasszikust, én speciel nagyon szeretem Bach-ot…és persze szerelmeskednénk, és szerelmeskednénk…de ha semmihez se lenne kedvünk, akkor párnacsatáznánk, és én a győztes -mert  mindenben természetesen én lennék a győztes- a nekem járó díjat a Te gyönyörödnek adnám át..és jót vigyorognék azon, hogy már megint elkapkodtad 😉
És az se lenne baj ha fáradtak lennénk, mert akkor én csak olvasgatnék, vagy épp csak néznélek, és gyönyörködnék benned…
A hétvégéink is egészen másképp telnének mint eddig, mindig valami programmal dobnánk fel…de ha olyan kedvünk lenne, délig ki sem bújnánk az ágyból, hosszú éjszakai pólódban az ágyban kajálhatnánk…de ha kedvünk lenne bicajra pattannánk, és néznénk a házakat, embereket, tájat, madarakat…de lehetne egészen más közös programunk is, akár egy mozi, színház, koncert…vagy egy kirándulás, szebbnél szebb helyeket bejárhatnánk…
Aztán a valóság pofán vág…
Ennyi idő távlatából meg még jobban 😉 Szar az egész…

Címkék:

Múltmerengő…

2018 szeptember 20. | Szerző:

Olyan furcsa, ( a rendszer mutatja) hogy valaki ismét olvassa a nagyon régi írásaimat…és ilyenkor én is megnyitom ezeket az oldalakat…és tudom hülye dolog, de olyan jó volt megírni ezeket a fájdalmas gondolatokat, érzéseket…egyszer megélni azt, hogy valaki megértette…nem akarok én itt senkit szentté avatni, hisz elég morbid lenne hogy pár hónapja még itt nyílt színen lekurváztam…

Éjszaka 2.20 van megint…megint kóros álmatlanság gyötör…napok óta azon agyalok, hogy nem szabad bizonyos dolgok ellen küzdeni, hanem egyszerűen át kell adni magunkat…ilyen az álmatlanság is…felesleges azon szenvedni, hogy parancsszóra nem megy az alvás…meg kell tanulni kihasználni, és élvezni…hagy jöjjenek a megváltó gondolatok, írások…
Ma éjszaka pl az jutott eszembe, hogy mi van ha egy sziámi ikerpár egyik tagja gyilkosságot követ el? Akkor a testvérét is börtönbe zárják? Vagy még rosszabb, kivégzik a gyilkost? Azzal a bíróság kettős kivégzést hajtana végre…nem? Hülyeség mi?

Címkék:

Az igazi szerelem…

2018 szeptember 18. | Szerző:

Tényleg nem szokásom mások “tollával”,  vagy  billentyűzetével ékeskedni, de ezt most olvastam, és nagyon meghatott…

Az igazi szerelem…
Zsúfolt reggel volt a rendelőben, amikor 8:30 körül bejött egy bekötözött ujjú idős úr. Rögtön szólt, hogy siet, mert 9:00 órakor van egy fontos találkozója. Kértem, hogy foglaljon helyet, tudván, hogy eltelik még fél óra, míg megérkezik az orvos. Figyeltem, milyen türelmetlenül néz percenként az órájára. Idő közben arra gondoltam, hogy nem lenne rossz, ha levenném a kötését, és megnézném, miről van szó. A seb nem tűnt olyan súlyosnak… az orvosra várva, eldöntöttem, hogy egy kis beszélgetésbe elegyedem.
Megkérdeztem, hogy mennyire fontos a találkozója és hogy nem szeretné-e mégis megvárni az orvost a seb kezelésére.
Azt válaszolta, hogy feltétlenül az idősek otthonába kell menjen, ahogyan évek óta mindig teszi, hogy reggelizzen a feleségével.Udvariasan, a felesége egészsége felől érdeklődtem.
Az idős úr elmesélte, hogy az Alzheimer kóros felesége 7 éve él az idősek otthonában. Gondolva, hogy a feleség, egy tiszta pillanatában esetleg felizgatná magát az ő késése miatt, az idős úr elmagyarázta, hogy 5 éve nem ismeri fel… Akkor csodálkozva megkérdeztem: “És Ön minden reggel elmegy, hogy együtt reggelizzenek?” Egy édes mosoly, közben
válaszolta:
“Az igaz, hogy Ő már nem tudja, ki vagyok, de én jól tudom, ki Ő”.
Szó nélkül maradtam, és kellemes borzongás futott végig rajtam,
miközben néztem a siető léptekkel távolodó öreget… Lenyeltem a könnyeimet, miközben arra gondoltam: “Ez a szerelem, ez az, amit az élettől szeretnék!… Hiszen alapjába véve, ilyen az igazi szerelem ?!… nem feltétlenül fizikai, és nem is ideálisan
romantikus. Szeretni azt jelenti, hogy elfogadjuk azt, ami volt, ami van, ami
lesz, és azt, ami még nem történt meg. Nem feltétlenül azok a boldog
és kiteljesedett személyek, akiknek minden dologból a legjobb van,
hanem azok, akik a legjobbat tudják kihozni mindabból, amijük van”.
Az élet nem azt jelenti, hogy túléljünk egy vihart, hanem hogy tudjunk
táncolni az esőben !!…..

Címkék:

Amikor végre mindkét fél kielégül, és megnyugszik….

2018 szeptember 17. | Szerző:

Tényleg van az életnek egy különleges pikantériája, hogy amíg ismét próbálnak beskatulyázni, rám húzni egy olyan köntöst ami baromira távol áll tőlem, akkor  én közben önkéntelenül egészen másról írok, hogy valójában milyen is vagyok. És esküszöm, hogy az aláhúzott részt nem utólag toldottam bele irományomba….de talán tényleg ez az a pont, ahol a másik fél is megnyugodhat, és most már én is végérvényesen, hogy helyesen döntöttem amikor azt mondtam elég!

Valójában már azt se értettem, hogy ha a másik fél ezt így gondolja rólam, akkor ezt még utólag miért is kell közölnie, ehhez már mi közöm???? Dehogynem értettem, ennyi idő alatt csak kiismertem a másik embert…kellett még egy “tudományos” tézis arra, hogy milyen szar ember vagyok, és főleg miért….
Jót vigyorogtam azon a mondaton, hogy mindig másokat okoltam…nem, általában mindig többes számban beszéltem a kapcsolatunk során, mert ahhoz kevés egy ember, hogy bármilyen konfliktus kialakulhasson, ahhoz mindig kettő ember kell…de itt az utolsó posztomban külön kiemeltem, hogy a kialakult érzésről soha nem a párunk tehet, csak is önmagunk….
De vegyünk itt a megállapításokból pár dolgot sorjába…A nárcisztikus embereket általában kora gyermekkorukban éri a sérülés…hát ja, bár én ezt pont fordítva élem meg, hogy egy szanatóriumból, egy zárt közösségből kezdeni a kinti életet, az azért embert próbáló, ahol egy mesterségesen elzárt világban totál egyenlőek voltunk…és olyan emberi többlettel indultam aminek “idekint” a nyomát se találtam…
Arrogáns, önelégült, látszatra nagyon magabiztos? Igen, vagyok néha lekezelő, de nem igazán jellemző rám, aki meg önelégültnek tart, az nyugodtan tartson is annak, megérdemli…látszatra nagyon magabiztos? Igen, vannak az életnek olyan területei ahol nyugodtan lehetek az…és nem csak látszatra…ahol meg bizonytalan vagyok ott nem szégyenlek tanácsot kérni!
Hogy különlegesnek tartom-e magamat? Igen…ki a tököm tartson annak, ha nem én önmagamat!
Dühkitörés? Nem jellemző rám, elég birka türelmem van, de amikor már számtalanjára próbálják letolni ugyanazt a torkomon, biztos, hogy az illetőt elküldöm az anyjába…
Irigység? No ez az a valami ami egyszerűen ismeretlen fogalom az életemben, ugyanúgy mint ahogy a féltékenység, a birtoklási vágy…
Hogy szokatlanul önző lennék? Alapjában véve a nyilas az egy önző tipusú csillagjegy szülötte, de ha valaki is ismer egy hangyafasznyit, az tudja rólam, nálam önzetlenebb embert nem nagyon lehet találni, aki bármiét képes odaadni…még a nőét is 😉
Nehéz-e együtt élni velem? Bizonyára lehet, hogy így van, nem tudom…de tudom az ellenkezőjét is, hogy lehet harmonikus párkapcsolatban is élni velem, ha arra megfelelő társ van…
No ez volt az a szösszenet, az utolsó vélemény nyilvánítás ahol utoljára ültem be a vádlottak padjára…hogy valami olyan blődséggel próbáljanak szembesíteni ami egyszerűen számomra hihetetlen…no az ilyen beteg emberektől kell a jövőben minden téren elhatárolódnom, és teret adni arra, hogy mérgező hatásukat máshol kamatoztassák….

Címkék:

Egy komment amiből egy új poszt lett…

2018 szeptember 16. | Szerző:

Elgondolkodtató, megértést segítő…

A nárcisztikus személyiségzavar létező rendellenesség, amely a beteg önmaga iránt érzett erőteljes szégyen- és elégedetlenségérzetéből táplálkozik

Annak érdekében, hogy megbirkózzanak szégyenérzetükkel, védekezésként saját érzéseik másokra való kivetítését, az ellentámadást, mások okolását használják, illetve mindent elkövetnek, hogy bebizonyítsák maguknak különleges mivoltukat. A nárcisztikus embereket általában kora gyermekkorukban éri a sérülés, mely az egészséges énkép kialakulását gátolja. Valószínűleg azt éreztették velük, bármit is tesznek, nem elég jók, alkalmatlanok.

Bárminemű kritikára, tiszteletlenségre túlérzékenyen, időnként dühkitöréssel reagálnak. Leginkább azok lesznek ezeknek a kitöréseknek a szenvedő alanyai, akik a legközelebb állnak hozzájuk, együtt élnek velük, hiszen a nárcisztikus személy mindenkitől, de leginkább tőlük várja el mindazt a szeretetet, melyet gyerekkorában nem kapott meg. Házastársukkal, gyermekeikkel elhitetik, hogy nem elég jók, értéktelenek, így vetítve a körülöttük lévőkre saját érzéseiket.

Másik fontos jellemvonásuk, hogy szörnyen arrogánsak, önelégültek és látszatra nagyon magabiztosak. Ez mind a védekező mechanizmusuk része. Magukat különlegesnek tekintik. Folyamatosan úgy érzik, hogy nem kapják meg az őket megillető figyelmet és tiszteletet, mindezt pedig azzal magyarázzák, hogy a többiek túl buták és tudatlanok ahhoz, hogy őket elismerjék.
Sokszor irigyek másokra, akikről azt hiszik, többet kaptak az élettől, noha szerintük ők sokkal inkább megérdemelnék. Gyakran fantáziálnak sikerről, ismertségről, mivel szükségük van arra, hogy így töltsék ki a lelkükben keletkezett érzelmi űrt, vagy tereljék el az elégedetlenségérzetükről a gondolataikat.

A nárcisztikus emberek szokatlanul önzőek. Bármi, ami érdekes számukra, elsősorban róluk szól. Egyszerűen nincs elég energiájuk ahhoz, hogy mások igényeit vagy érzéseit figyelembe vegyék, mivel az ő igényeik sincsenek kielégítve. Nem meglepő ezek után, hogy túlságosan is el vannak foglalva azzal, hogy megszerezzék saját lelki szükségleteiket, s nem a másokéra figyelnek. Gondoljuk csak végig: képtelenek bármit is adni, amit ők maguk sosem kaptak meg. A másik ember csak addig fontos a számukra, amíg az pozitív hatással van rájuk. Ez lehet akár úgy, hogy csak egyszerűen csodálja a nárcisztikus beteget. A lényeg, hogy ismételten csak róluk szóljon a történet.

Együtt élni velük nehéz. Egy kapcsolat ugyanis csak akkor tud igazán működni, ha a partnerek kölcsönösen elvárhatnak egymástól bizonyos dolgokat és mindkét fél igényei egyformán ki vannak elégítve. Sajnos azonban a nárcisztikus személyiség képtelen állhatatosan szeretetet adni.

Részletek: http://www.webbeteg.hu/cikkek/psziches/783/narcisztikus-szemelyisegzavar

Címkék:

Az Y közepén…

2018 szeptember 16. | Szerző:

Tudod…fiatal koromban  volt egy olyan fedett buszváró amely előtt az út ketté ágazott…kamaszként számtalanszor elbicajoztam oda, és órákat tudtam ott ücsörögni…menekültem az otthoni légkörből, menekültem a magányomból, hogy a buszváró magányában nézzem a szembe jövő autókat, amelyek elsuhantak előttem…

Miért jutott ez pont most az eszembe?
Nem is tudom, talán az örökös menekülésről, a folyamatos túlélésről, a magány ellen vívott harcomról, ami az egész életemet körbe lengte…de, lehet a pár nappal ezelőtti estém, mikor ismét ki tudja már hányadszorra megnézett kedvenc filmem váltott ki belőlem…hogy mostanában a filmek váltak az életemben olyan menedékhellyé, mint ami volt, az a régen lebontott buszváró mely egy Y útelágazás közepén állt. Ülök órákat, és feltolulnak a fájdalmas emlékek…és ebben tényleg az a legborzalmasabb, hogy még a szép emlékek is fájni tudnak, mert hosszú-hosszú évek múltak el, hogy azokat a varázslatokat megélhettem…azt mondják, hogy az idő minden emléket széppé tesz…no hát nekem pontosan ellenkezővé, még fájdalmasabbá…
Azon morfondírozom, hogy ez az Y milyen jelképessé vált az életemben…hogy amikor az utam az életem során oly sokszor ketté ágazott, és választanom kellett, hogy most a magányt, vagy a társas kapcsolatot választom, akkor valójában a társas kapcsolat is a magányt jelentette…és ebben tudod az a legrosszabb érzés, hogy ilyenkor a magány még jobban mar, mert párosul azzal az érzéssel, önmarcangolással, hogy milyen egy szar, megalkuvó emberré váltam…amikor az ember legszívesebben behányna önmagától!!!!  És erről soha de soha az aktuális párunk tehet, erről csak is önmagunk!!!!
Ma már rendelkezem annyi bölcsességgel, hogy tudjam, az a 3 ilyen kapcsolatom 19 évet vett el az életemből, amit egy az egyben kidobhatnék a kukába, leszámítva az én csodálatos két gyermekemet…
Furcsán, megmosolyogtató, ahogy mára már szépen minden a helyére került…az első kapcsolatom, ami 4 évig tartott, csak azért, hogy elmondhassam én is tartozok valakihez…és ami nem ment a mi részünkről, azt az élet megoldotta, megkapta a vízumot, és elköltözött Amerikába…hogy utána összekaphassam magam lelkileg, és bevonzzam életem egyik legnagyobb szerelmét, első menyasszonyomat…
Ha akkor az a vízum késik egy fél évet, akkor bizony kimaradtam volna a legmélyebben átélt érzéseimből…
A másik ilyen párkapcsolatom közel 9 évig tartott, amelyben fogant két kisleányom…emlékszem a legnagyobb válságunk idején azt tudta legnagyobb hibámként ellenem felhozni, hogy reggelente nem viszem le a szemetet miközben egyik kezemben ételhordóval, másikban gyermekem, és rohantam az oviba, munkahelyre…hogy mennyire gyűlöltem magamat, a gyávaságomért, hogy már amikor a “Bestia” bekúszott az életembe, még akkor se voltam képes váltani, kiszállni…hanem egy igazi tetűvé alacsonyodni saját szememben aki kettős életet játszik… és az élet tényleg egy csodálatos rendező, a lebukásomat követően a legjobb dolgot tette velem párom azzal, hogy egy takarodjjal  életem legszebb éveibe adjon zöld utat!!!!
“Bestia” mellett tapasztalhattam meg azt, hogy milyen az, hogy szeretik az embert igazán, hogy milyen az amikor felnéznek rá azért amilyen, hogy képes volt 4-4 órát zötykölődni a vonaton csak azért, hogy pár órát együtt lehessünk a munkahelyemen, hogy milyen az amikor az ember a munkahelyéről holt fáradtan haza esik és vacsorával, kedves szóval várják…Majd jött utána “Majmóca”, aki 40 valahány évesen tett férfivá, aki a béka segge alá süllyedt önbecsülésemet adta vissza a maga szelídségével, szerelmével…aki hihetetlenül ismert, és hihetetlenül tudott is bánni velem, akinek tényleg csak egy nagy köszönömmel tartozom azért, hogy “megtanított” arra, hogy szeressem önmagam, hogy azzá válhassak aki most vagyok…Aztán még ott volt az akit Hétfői holdnak neveztem (Korál: Hétfői hold), aki a maga fiatalságával félelmetesen tudta habzsolni az életet, és mindenre, de tényleg mindenre befogadó volt….Jó érzés volt, hogy részese lehettem annak, hogy most már a maga útját járja valahol…

Legvégül pedig jött ami majdnem 6 évig tartott…Természetszerűleg még itt a legfrissebbek az emlékek, amiről lehet még nem is szabadna írni…de ezek a gondolatok, érzések nem tegnap alakultak ki, hanem a hosszú évek során…azt hinné az ember önmagáról, hogy ugyanazt a hibát nem tudja  elkövetni amit már egyszer, de rá kellett jönnöm, ahogy öregszek, annál jobban félek a magánytól, a társtalanságtól…pedig nem szabad, mert mindig eljön az a pillanat amikor azt mondjuk, eléééééég!!!!!!!!!!! Csak lehet már túl későn és ezért túlságosan nagy árat fizetünk…a mai napig képtelen vagyok felfogni, hogy egy emberbe hogy szorulhatott ennyi tömény rossz indulat, és én ezt egy kis alamizsnáért, amiről úgy gondoltam szeretet, ezt hogyan voltam képes ilyen hosszú időn keresztül elviselni…kereshetnék különböző kifogásokat, de nem tudom felmenteni magam az alól, hogy egy gyáva szar alak voltam…persze hazudhatnám azt, hogy nem voltak olyan időszakok amikor úgy éreztem, hogy jó, hogy maradtam, mert szükség volt rám, hogy a ragaszkodásomat egyszer megérti a másik is, de aztán mindig és mindig odalukadtam ki, hogy nem tudok úgy szeretni, hogy a másiknak is jó legyen, megfeleljen…és az is igaz, hogy ha visszakeresném a levelezéseinket számtalan olyan levél lenne amiben azt kérem, hogy emberi módon fejezzük be azt ami számunkra nem megy…az élet rengetegszer adott új lehetőséget, neki konkrétan szerencsére háromszor, hogy végre élhessen, és minden alkalommal azt kellett megállapítanom, hogy nem tanult, hogy belebukott, hogy nem élt a lehetőséggel…nem felém, vagy velem, hanem önmaga számára…a közel 6 év alatt mindig úgy éreztem mint aki a vádlottak padján ül, hihetetlen, hogy mi mindennel meg lettem gyanúsítgatva, már maga a feltételezés is abszurd volt számomra…és a legvégén már ezt “duálban” kaptam, még ha nem is a szó szoros értelmében, de épp elég az amikor az egyik a másikat lovalja…na így érett meg bennem az a szó, elhatározás, hogy elég!

És tudom, hogy ez a döntésem azt is jelenti, már nincs hová menni, repülni…de képtelen vagyok tovább áltatni magam, hogy az elmúlt időszakomban volt  rá esélyem! Ez a világ már régóta nem tetszik, amiről hangot is adok, és épp ezért nem szeretnék már részese lenni, mert akkor ugyanúgy nem tetszenék önmagamnak se, és soha többé nem szeretnék felköpni, hogy utána aláálljak…minden civilizációnak van két aranykorszaka, majd utána jön a csendes hanyatlás…háát az én életemben most jött el a hanyatlás ideje…
Innentől egy olyan társam lesz, aki mindvégig ott volt mellettem, aki velem feküdt le esténként, aki benne volt minden italozásomban…a magány…

Címkék:

A netes ismerkedés veszélyeiről (befejező rész)

2018 szeptember 6. | Szerző:

Ott fejeztem be múltkor, hogy a büdös ribancos történetemnek nem lett vége a sikertelen randinkkal mert a folytatás igazi szappanoperává silányult.

Nem én találtam ki, de ettől még totálisan egyet kell, hogy értsek: Egy nőt két dologgal tudsz kihozni a sodrából: Ha meg akarod dugni és ha nem 😉  Nos nálunk az utóbbi játszott be, mert olcsó ringyónk a gyerekének is így aposztrofált, most annak írok aki nem akart megdugni…azééé ez már rám nézve egy igazi jellemvonás!!!

A lényeg a lényegben, hogy a büdös ribanccal még volt a találkozásunk után egy-két levélváltásunk, chatelésünk, de miután megtudta, hogy távasszonyommal kibékültem berágott…Én meg egy szelíd kispistás búcsúlevélben sok sikert kívántam neki…és tényleg azt hittem életem egyik legnagyobb baklövése ezzel lezárult.
Miután távasszonnyal is tartott a nagy idill kb 2-3 hétig, hogy ne lett volna orrom alá dörgölve szexmentes félre lépésem, én meg azzal a slunggal be is fejeztem vele is a kapcsolatomat, hogy hát nincs nekem elég bajom önmagammal, hogy bevonzottam egy ribancot az életembe ezt még fel is hánytorgassák…így zártam le egy város két lakóját, hogy akkor jöjjön egy új élet…de egy egészen másfajta!
Ez a naív elhatározásom is tartott durván egy hétig amikor otthonomba beállít két nő…és kapaszkodj, egyszerre…sőt még jobban kapaszkodj, távasszonyom a büdös ribanccal! Mondjuk nem csillant fel a szemem attól a tévhittől, hogy szex lesz hármasban 😉
 Háát a drágáim nem azért tettek meg ilyen nagy távot, hogy duálban szembesítsenek azzal, hogy én mennyire egy szemét alak vagyok…jó-jó, elfogadom és megértem én ezt, hogy tényleg tudok az lenni ha akarok…és az utóbbi időben -valószínű a korral jár együtt- szex helyett inkább inkább azt választom, hogy ma kispista szemét, szar alak leszel…de azért kurvára beteges dolog más házához elmenni ezért!!!! Én meg voltam egy ideig olyan illedelmes, hogy meghallgattam azt a nemes gondolatot, -hogy nem sarat akarunk ám rád dobálni- és amikor meguntam akkor a két hölgyeményt kidobtam az otthonomból mint a macskát szarni…(mondjuk a büdös ribanc mindenképpen ragaszkodott volna ahhoz, hogy a szobámba piszkítson)…
Távasszonyt még meg is értettem valahol, hisz csak 6 év elkeseredettsége ragadtatta el egy ilyen baromságra,de a ribancot azt már végképp nem, úgyhogy a kívül tágasabb felszólítás az inkább neki szólt!
Tényleg annál nincs tragikomikusabb amikor két önérzetében megbántott ember szövetségre lel egymásban…szövetség? Mit nem átallkodom, hisz itt kérem barátság köttetett…mióta mondogatom én azt, hogy nincs is annál szebb amikor azonos neműek szeretik egymást..
Nos a szellem űzés apropójából nekem szegezett kérdésekből egy pár kiemelt rész amit mindenképpen meg szeretnék osztani….
-Miért voltam olyan görény, hogy miután az egyiknek nem kellettem, visszakuncsorogtam a másikhoz? Az a baj ezzel a tézissel, hogy már itt bukta volt “nőimnek”…engem soha senki nem láthatott könyörögni, a jól bevált férfi klisékkel élni, hogy térden állva sírva láthasson, mert ha valaki egy kicsit is ismer, azt tudja rólam, hogy ha beledöglöm akkor sem fogok ily mértékben meghunyászkodni…egyetlen egy ember volt az életemben akinek azt mondtam, “maradj velem”…Ráadásul ebben a szopás az, hogy ha távasszony tudott mindenről, akkor hogyan lehet az, hogy ÉN kuncsorogtam magam vissza?
– Miért érzem, hogy mozgássérültként nekem mindenre jogom van, hogy embereket bántsak? Itt megint bukta volt nőim látszólagos “jó” cselekedetei mögött… Már rég megtanultam páncélt húzni ilyen téren a magam védelmében, épp elég elmenni a Punny-Marketbe úgy, hogy a létében veszélyeztetett kisebbség beszólásait kezelni tudjam már ennyi évesen…Úgyhogy valójában rohadt türelmes voltam mert még ezután sem küldtem el egyiket sem az anyjába, pedig aki egy szakítás után az én mozgássérültségem hozza szóba az kb a fentebb említett cigány szinten van a szememben!!!!!
– Két hetes idegenünk meg még azt sérelmezte, hogy állíthattam róla azok után olyant, hogy miután neki nem jöttem be mint pasi, hogy ütve fúróra volt szüksége annyira ki volt éhezve”? Hogy ez merőben hazugság, hisz ha így lett volna akkor egy fél órán belül 10 különb pasit találna nálam…Mindig megmosolyogtatnak ezek az “önhazugságok”..Egyből eszembe jutott a fatökű exe, hogy most vajon arra gondolhat aki csak úgy tudott elélvezni ha le volt pisálva? 🙂 De mondhattam volna azt is, hogy soha nem volt a szükség akkora nagy úr, hogy az ilyen olcsó ribancokra vetemedjek, épp ezért nem lett megdugva….csak én intelligencsebb vagyok attól, hogy ilyenekkel vagdalkozzak a másik felé… egyetlen nőm sem volt akivel egy bizonyos nívó alá kellett volna süllyednem -pedig a füllentésem ellenére nem csak 2-3 volt….És lehet ez is már csak múlt és történelem, és lehet a jövőben már soha egyetlen egy nőm se lesz, de ettől a tény még tény marad 😉
No kedves olvasóm azt hiszed Te is, mint én hittem, hogy a kidobásuk után ezzel a történet véget ér…hát a nagy lószart ért véget!
Elkövettem azt a hibát, hogy kidobásuk után elmentem otthonról pár percre…mire jövök vissza? Távasszony és a büdös ribanc ismét az otthonomban de most anyámnál értekeznek, ribanc kelletlenül vigyorog, hogy gyorsan visszatértem… Miután anyámtól is elég gyorsan és kelletlenül kellett távozniuk, és megtudtam az újbóli ottlétük okát, akkor borult el az agyam de igazán…Távasszony még visszament  anyámhoz elköszönni(ez tényleg egy szép gesztus lett volna), bár a mai napig senki nem érti, hogy ahhoz már mi szükség volt arra, hogy a büdös ribancot is magával vigye…sőt az a gerinctelen féreg még a saját otthonában megpróbálta megalázni az anyámat, hogy megkérdezte tőle, hogy tud egy “ilyen” emberrel együtt élni? Ha ezt én ott meghallom, az biztos,  hogy ez a szarkupac nem távozik két lábon a lakásunkból, ott nem lett volna mérlegelés!!!!!!!!
A mai napig le vagyok döbbenve ezen az egészen, hogy egy 3 hetes ismeretségű nőt(????) (de ez nem nő, csak kettessel kezdődik a személyi száma) akivel nem történt semmi hogyan lehetett az otthonunkba hozni??? De még ezt is benyeli az ember…de azt már nem, hogy az ilyen féregnek egyáltalán milyen beteg elmével kell, hogy rendelkezzen ahhoz, hogy az anyámat is kérdőre vonja????????
És még mindig nincs vége a történetnek…
Ezek után még kaptam 3 igencsak gyalázkodó levelet ribanc főhősünktől, amiben aztán nagyon részletesen ki volt fejtve, hogy én egy milyen nyomorék vagyok, milyen szar apa, és sorolhatnám…eleinte birka türelemmel benyeltem, de aztán rájöttem, hogy ez a taktika sehová nem fog vezetni, mert csak vérszemet kap ribancunk, úgyhogy átmentem a stílusába, és kifejtettem neki, hogy én sem mentem el a büdös jó kurva anyja lakására balhézni, de nem nagyon kellene pattognia sokáig, mert lehet, hogy egyszer úgy spontán merő véletlenségből találkozni fogunk, és ott nem fogja megvédeni semmi sem!!!! Egy kicsit direkt pszichopatásra vettem a figurát, hogy hasson már az agyatlannak…és hatott!!!
De történetünk még most sem fejeződött be ezzel…levelem után 4 napra megjelent a rendőrség a házunk előtt 😉 Ezen már tényleg csak vigyorogni lehetett…a helybéli rendőrök majdnem elnézést kérve mondták el, hogy nekik sajnos hivatali kötelességük volt most kijönni, de a büdös ribanc panaszt adott be ellenem a 70 km-re lévő városában…és most kapaszkodj meg, de tényleg…sőt szívj el egy cigit…a büdös ribanc ZAKLATÁSÉRT nyomott fel!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Nem fenyegetésért, hanem zaklatásért….wooow, megaloool, vaúúúúúúúúúúú………….
Annyira komolyan vették a rendőrök is, hogy se jegyzőkönyvet, semmit nem vettek fel, amikor meg elmondtam, hogy ha nagyon szarakodik a ribancunk akkor majd nézzék már meg, hogy az utolsó telefonhívás kitől jött, meg ki kinek a lakásán járt…és ezen már a zsaruk is csak mosolyogtak, amit meg kommentáltak azt nem szeretném itt megosztani…Szánalom tényleg ez a büdös ribanc, hogy azt gondolta, hogy Ő bármit megtehet kedvére, amikor meg visszanyalt a fagyi egyből beszart, és a rendőrségig rohant, ahol ismét csak sikerült lejáratnia magát!
TALÁN most mondhatom, hogy történetünk végleg lezárult…bár azért még most is fel lehetek majd jelentve, mondjuk mint ismeretlen személy ellen (kispistát hogy a kurva anyjába fogja azonosítani) aki büdös ribancunk jó hírnevét becsmérelte…Úgyhogy kispista rettegj, lehet még az országot is el kellene hagynod…a barátom már azzal szórakozik, hogy a farkam miatt zárnak kalodába 🙂
Ennek a történetnek egyetlen egy tanulsága van, hogy a beteg társadalom tényleg ilyen torz embereket hordoz magában…hogy egy 3 hetes beszélgetésből rendőrségi ügy lett…Számomra meg az, hogy egy furulyázást olcsóbban és kevésbé macerásabban lehet összehozni ha egy útszéli kurvára költök…sőt az még jobb, mert az nem jelenik meg a lakásomon 😉

Sokszor olvasom azt, hogy a férfiak milyen aberráltak, és hogy mennyire kihasználják a nőket…na ezután csak bárki jelenthet nekem!

Címkék:

Nézettség

  • Blog nézettsége: 18803

Legutóbbi hozzászólások

Blogkövetés

Iratkozz fel a heti hírlevélre és többé nem maradsz le a friss tartalomról.

Az adatkezelés további részleteiről itt olvashatsz: Felhasználási feltételek és Egyedi adatkezelési tájékoztató

Üzenj a blogger(ek)nek!

Üzenj a kazánháznak!

Blog RSS

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!