Mert énekelem…láláláláláláááááá

2018 június 23. | Szerző:

Egy időben le volt tiltva, de most ismét feltöltötték a Vissza hozzád című filmet…és én csak megint megnéztem, és én csak megint bele haltam…úgy kell neked kispista, meg is érdemled!!!!

Vannak érzések, illatok, pillanatok, szerelmek, álmok, írások, színek, zenék…és filmek…amiket soha nem tud az idő kitörölni a lelkünkből…nos én ezzel a filmmel vagyok úgy, hogy egyszerűen képtelen vagyok betelni vele…mert a mindent, a tökéletességet jelenti számomra…Mindig és mindig tud újat mondani, mert akárhányszor más és más érzelmi állapotban kezdem el nézni, ugyanúgy más és mást fog belém égetni…

Most utoljára épp azt amikor a srác mutatja a testén a hegeket, és sorolja ezt a feleselésért kaptam, ezt az engedetlenségért, ezt a tiszteletlenségért…és a sokadikra már azt, hogy arra már nem is emlékszem…
A rohadt tetves kurva életbe én is mutatom  a posztjaimban, hogy ezt a heget, sebet a lelkemben ettől és ezért kaptam…és feloldozást soha nem nyerhetek se Istentől, se emberi teremténytől…mert én már régóta tudom, én nem e földre születtem…Lehet József Attila sem? 😉
Mikor születtem, a kezemben kés volt –
azt mondják, ez költemény.
Biz tollat fogtam, mert a kés kevés volt:
embernek születtem én.
Kiben zokogva bolyong heves hűség,
azt mondják, hogy az szeret.
Óh hívj öledbe, könnyes egyszerűség!
Csupán játszom én veled.
Én nem emlékezem és nem felejtek.
Azt mondják, ez hogy lehet?
Ahogy e földön marad, mit elejtek, –
ha én nem, Te megleled.
Eltöm a föld és elmorzsol a tenger:
azt mondják, hogy meghalok.
De annyi mindenfélét hall az ember,
hogy erre csak hallgatok.
Visszatérve a filmre, már régebben is írtam arról, hogy mit váltott ki belőlem: “Ez a film bármennyire tragikus végkimenetelű, de mégis az én életemet mutatja be egy pozitív kifejletben, hogy mi minden alakulhatott volna másképp az életemben, mennyivel másabb ember lehettem volna, mennyivel másképp élhettem volna le az életem…ha csak egyetlen egy ember szeretett volna “úgy”…ez a film tulajdonképpen az én valós létem kivégzéséről szólt…meggyilkolt…”
Az elmúlt hónapok eseményei viszont ráébresztettek tévedésemre…akárhogy alakulhatott volna az életem, én mindig ugyanaz az ember maradtam volna mint ami ma is vagyok…mert nincs más ÚT, csak egyetlen van….nincs választás…Igen, bassza meg…én ugyanúgy mint ahogy a pohár aljába belevigyorgok, ugyanúgy teszem az arcodba is, mert még ki sem mondod én már akkor tudom, megbuktál mint ember…
Volt egy fiatal barátnőm, egyszer Ő fogalmazta meg legjobban az igazságot rólam, milyen ember is vagyok valójában: Kispista a Te barátodnak lenni szinte lehetetlenség, mert  Te csak akkor vagy elérhető amikor adni-adni-adni tudsz, de abban a pillanatban ahogy téged bánt valami eltűnsz, bezárkózol a magad világába, a blogodba, a zenéidbe…
Hát ja, mint ahogy én “fordítva” születtem, ugyanúgy fordítva is vagyok összerakva…
Ülök az asztal-trónon,
Én, mámor-fejedelem
S fejemet, a süllyedtet,
Följebb-följebb emelem.
Nagy szemeim tüzelnek,
Fülemben ifjú dalok.
Orrom, szám, szívem töltik
Muskotályos illatok.
Boros, nagy dicsőségem
Villámlik, szinte vakít.
Kiáltok: ” Hozzatok, hejh,
egy inséges valakit.”
“Ma királyi kedvem van,
Ma az élet meghatott,
Ma sajnálok, ma szánok,
Ma szeretek, ma adok.”
S az első bús jöttmentnek
Pénzecském megcsörgetem
S királyian, vidáman
Lábai elé vetem.
Ezért a gőg, a büszkeség, a felsőbbrendűségi érzés, mert én más vagyok (nem több, nem jobb, csak más) és magasról szarok rá, hogy az emberek mit kezdenek a másságom elfogadásával…mert a képlet nagyon egyszerű, soha nem kérek semmit 😉

Címkék:

Nézettség

  • Blog nézettsége: 18803

Legutóbbi hozzászólások

Blogkövetés

Iratkozz fel a heti hírlevélre és többé nem maradsz le a friss tartalomról.

Az adatkezelés további részleteiről itt olvashatsz: Felhasználási feltételek és Egyedi adatkezelési tájékoztató

Üzenj a blogger(ek)nek!

Üzenj a kazánháznak!

Blog RSS

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!