A 20 stáció… XII.
2017 április 14. | Szerző: Koralp
Néha így, néha úgy…
2017 április 6. | Szerző: Koralp
Nyugodt szívvel jelenthetem ki, hogy semmilyen felelősséget nem vállalok mostani írásommal kapcsolatosan, ugyanis gyógyszerre iszogattam egy kis kannás bort, és tudatmódosult állapotban vagyok…hé kispista hát már ennyire leadtad, kannás bor, meg hogy nem vagy ura a szavaidnak?
Manapság nem ezzel védekeznek az emberek? Haladok ám a korral bakker….csak azt magyarázza már meg nekem valaki, hogy az anyámba van az, hogy erre, hogy lehet ráfogni a cselekedeteink súlyának tompításaként? Ugyanis a parasztja (lásd engemet) amikor elhatározza azt, hogy ő tudatmódosult állapotba fog kerülni azt nem tiszta fejjel követi el? Hmm, na akkor hogy is van ez? Vagy a másik kedvencem az, amikor azzal él valaki, hogy VÉLETLENÜL megcsalta a párját?! Aha, ja véletlenül…véletlenül hát nem becsúszott a farkam…
Úgyhogy úgy döntöttem, hogy most én is elferdítem a tényeket, annyiszor belefutottam már az üres szavakba, hogy most miért ne élhetnék én is ezzel? Az a baj, hogy nem megy, egyszerűen nem megy…erről a tudatmódosult állapotról is annyit, hogy másfél hónapig szedtem egy olyan gyógyszert amire simán lehetett volna piálni, csak én nem tettem, a kannás bor meg jó kis Tokaji Aszú, mely közvetlenül a termelőtől származik, és ezért nincs palackozva….este meg is kaptam a barátomtól azt, hogy élni tudni kell…hát na ja…
Képzeld el, öregségemre lett egy tizenvalahány évvel fiatalabb barátom…jajjj nem úgy ahogy gondolod, de perverz vagy….jó, nem mondom valamikor a sokkal fiatalabb csajszikkal “barátkoztam”…de mára már lecsillapodtam, rájöttem kevésbé macerásabb fiúval barátkozni…aztán mégis majdnem szakítottunk, és rá kellett ébrednem, hogy ha az ember a lelkét adja akkor teljesen mindegy az, hogy milyen neme van a másiknak…
Azt szeretem benne, hogy életkorát meghazudtolóan tele van bölcsességgel…valamelyik nap amikor nagyon magam alatt voltam, a következőt írogattuk egymásnak:
– Neked mid nincs?
– Háát szerető asszonyom nincsen, tudod olyan mint a Hortobágyi-híd, kilenc lukú, de amúgy tényleg megvan mindenem 🙂 Csak ne hiányozna annyira kibaszottul a múltam, az amikor tele voltam tűzzel…és tudod mi a legszarabb ebben az egészben? Hogy ez hasonló érzés lehet, mint akinek levágták a végtagját…elvileg már nem is szabadna fájnia!!!!!!
– Hát vannak dolgok amik soha nem múlnak el, bezárod mélyen magadba és csak titokban amikor egyedül vagy akkor veszed elő és csak nézed és nézed, majd visszacsomagolod sóhajtasz egy nagyot és mész tovább….
Most kérdezem, barát az ilyen???? Igen, a szó legnemesebb értelmében, egy igaz barát….
Mellesleg néha azt érzem, hogy rengeteg végtagomat vágták le….Jogosan kérdezhetném meg, mi a faszom vagyok én, tán százlábú????? Amikor zsigeri fájdalmam van a magánytól, az elhagyatottságtól, attól az érzéstől, hogy senkihez nem tartozom…Kár, hogy nem adnak ki évente díjat a Legmagányosabb ember apropójából, mert akkor minden évben én gyűjthetném be a siker élményét….
Aztán meg vannak pillanatok, amikor perverz büszkeség jár át, hogy soha sehová nem tagozódtam be, nem adtam el a lelkem közhelyekért, alamizsnáért…Hogy még most se lettem komformista, hogy még most is bárkinek a szemébe merek nézni….Vajon Te ezt elmondhatnád magadról???
Úgyhogy néha így, néha úgy élem meg az életemet, azt, hogy szar az egész….
Remélem sajnálsz, de aztán rendesen ;)
2017 április 3. | Szerző: Koralp
Én nem tudom, de szerintem elfogyhatott a gyufánk, mert mindig így kezdődött, hogy elindultunk a kocsmába, de akár képesek voltunk így spontán elindulni koncertre is…na szóval, épp ballagtunk a kocsmába gyufáért, amikor végig pofázta nekem az utat…arról, hogy Ő bizony összeszámolta a villanyoszlopokat, és pontosan 9 van a kocsmáig…és már vagy 4-et meg is tettünk belőle, amikor a következő párbeszéd zajlott le közöttünk:
– Nem mondhatod, hogy türelmetlen lennék, de nem zavar, hogy amíg Te a széles járdán mész, és előadod a matematikai bölcsességedet, addig én le vagyok szorítva a járdáról, és bukdácsolhatok a dzsumbujosban! – hívtam fel figyelmét az egyenlőtlen helyzetre!
– Ha a járdán jönnél abban nem lenne semmi kihívás, itt még egy nyomorék is simán tudna jönni, bezzeg most ahol mész az gyakorlás, nehezített terep. -Jött is a válasz!
Mivel számomra ez megnyugtató, kielégítő válasz volt, el is fogadtam a reakciót, de azért még a biztonság kedvéért visszakérdeztem:
– Lobog a hajam? – A derakamig érő hajam mindig basztatta a kopasz fejét, és jött is ” a kurva szád, értem a célzást” válasz: – Lobog!
De megkaptuk a buzi jelzőt is, mert sokszor ittuk a pálinkát mások megbotránykoztatására úgy, hogy egyikőnk a pofazacskójába szívta fel az italt, és szájon át adagolta át a másiknak a nemes nedüt…Szájból-szájba, életmentően…
Ezek voltunk mi…a régiónk Stan és Pan, két ellentétes figurája….Mi mindenben szöges ellentéte voltunk egymásnak, mégis a rockerek közösségében hírnevet szerezve, elválaszthatatlan alakjai…
Nálunk valami mindig hibádzott, de mégis vigyorogtunk örökké mint a vadalma…nekünk mindig félig tele volt az a bizonyos pohár…szoptunk mi a tél közepén is, amikor kidobtak bennünket egy főiskolai rendezvényéről azzal a jelszóval, hogy nem megfelelő az öltözetem…pár hónapja kezdtem el melózni, és a biztonságiak azt merészelték mondani az újonnan vásárolt steppelt nadrágomra, hogy nem a rendezvénynek megfelelő… -Most magyarázd el neki, hogy ez nekem az aranyerem miatt van…- Igen, a kispista egészségügyi okok miatt van így öltözve, és most ha ez miatt nem engedik be a tisztelt gorilla urak, akkor ez diszkrimináció, és lehet, hogy legközelebb már a mozgássérültségre fogják ezt ráfogni…Közben meg pár ismerős szétkürtölte a hírt, hogy a kispistát nem akarják beengedni, és sikerült ismét kisebb közbotrányt okozni…Csak bejutottunk, és csak sikerült ki is dobatni magunkat…erre ez a “paraszt” stoppolás közepette “csak” ugatott még tovább, csípem ezt az időt, se szúnyog, se légy…-Ne ugassál már, itt fogunk megfagyni…-de már csak röhögni tudtam én is rajta…
És ez durván 20 év múlva is ugyanott folytatódott, mint ha tegnap lett volna…Jött a teló, hogy megyünk a koncertre, de az asszonyt is kénytelen vagyok elviselni, mert valakinek vezetni is kell…úgyhogy pofám befogtam, sőt még arra se szóltam semmit, hogy a feleség a koncert előtt elmegy bevásárolni, ezért minket letesz addig egy útba eső kocsmában…Sőt amíg öltözködik, szépítkezik addig a kazánházban pár ismeretlen eredetű páleszt behörpintek, így már csak felbátorkodtam annyira, hogy megzsaroljam barátom feleségét: -Te figyusz adhatnál egy kis pénzt is, mert akkor inkább mi is mennénk veled shoppingolni…No ez hatott 🙂
Február elején az út maga volt a csoda, ahogy élvezkedtem az ülésfűtésen:- Legközelebb el se kell vinni sehová, csak a picsamelegítőt kapcsoljátok be, közöltem röhögve….
Volt valami groteszk abban, hogy én anno erre a helyre egy kis picsával mentem el egy délutáni discoba, mert fáztunk, és hosszasan lehetett smárolni a terem sötét sarkában…majd üvöltözve konstatálni, hogy a wc-ben sorra jelentek meg a barátok…
És tudod mi a röhejes? Azok a barátok, már aki még életben maradt, ugyanúgy sorban jelentek meg, és kérdezték, hogy mi van kispista???
– Háát mi a faszooom lenne? Asszonyt akarok, de olyan legyen mint a Hortobágyi-híd…kilenc lukúúúúúúúúúú!!!!!!!
A húsvéti tojás meg záp…
2017 április 17. | Szerző: Koralp
Oldal ajánlása emailben
X