Egy hajótörött naplója
Sokan mondták már, hogy nekem írni...

Amikor egyik énem sem kell…

2017 február 4. | Szerző: |

-Menj a picsába!!!! – Mondja dühösen, gyönyörű szemei szikrákat szórnak.
-Azt szeretnéd? -Kérdezem legnegédesebb stílusomban. Én megelégednék csodás vulváddal is, ismerhetnél, hogy mindig állok rendelkezésedre, egy szavadba /sem/ kerül…
—————————————————————————————————–
Anyából kiszakított mostohagyermekként élünk e bolygón
Soha nem tudjuk meg igazán, kik vagyunk, hová tartunk?
Mikor már azt hisszük célba értünk, újra és újra porba hullunk
Az utolsó szó jogán még megpróbáljuk, a 100.-on már túl vagyunk…
———————————————————————————
Neked mi dolgod már ezzel?
Mint ahogy nem is volt sohasem…
Akkor hogyan várhatnám: értsd szerelmem
üveget törő, élesen metszőt, kegyetlent…
———————————————————————————-
Éjszakánként álmaimban
mint tetthelyre a gyilkos, visszajársz…
Nappalonként reménytelenül várlak
mint halálos beteg a gyógyulást…
———————————————————————————-
Többet, mit is mondhatnék?

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Nézettség

  • Blog nézettsége: 18803

Legutóbbi hozzászólások

Blogkövetés

Iratkozz fel a heti hírlevélre és többé nem maradsz le a friss tartalomról.

Az adatkezelés további részleteiről itt olvashatsz: Felhasználási feltételek és Egyedi adatkezelési tájékoztató

Üzenj a blogger(ek)nek!

Üzenj a kazánháznak!

Blog RSS

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!