Boldog új én-t kívánok….
2017 február 3. | Szerző: Koralp
Azt a türelmetlen úristenit…tudom, hogy vannak akik szarják a szavakat, sőt vannak itt bértollnokok, no drágaságom ez nem én vagyok…hát én ennyi műszarral életemben nem találkoztam mint ami most itt az ünnepek alatt megjelent…gyerekek volt itt műkaja, műmosoly, műéletforma, műmell, műoptimizmus…hát én meg erre csak azt tudom reagálni, hogy a (mű)faszooom!!!!
No karácsonyom is kipipálva, de legalább bekerült a best of 10 legszarabb karácsonyai válogatása közé, sőt szerintem érmes helyezett volt…erre már csak hab volt a tortán, hogy nagyobbik leányom belázasodott, és egy közösen eltöltött délután után haza kellett vinni…kisebbik leányom társasága kompenzált mindent, akivel a szilvesztert is együtt töltöttem…leírhatatlanul gyönyörű egy hetet töltöttünk együtt kettecskén, ami máskor felforgácsolódó energia most csak magunkra fordíthattuk…
Már régóta nem fogadok meg semmit az új évet illetően, a Himnusz hallgatása közben most is csak azt kívántam, hogy szeretteim legyenek egészségesek, a többi meg már saját magunkon múlik…
Drága gyermekem is hozta szokásos formáját amikor vittem haza, már majdnem a következő településen jártunk, amikor eszébe jutott, hogy nem találja a telóját..és persze, hogy az asztalomon hagyta, kénytelen voltam visszafordulni…próbáltam a legnagyobb igyekezettel a szigorú, dühös apa szerepét eljátszani, mikor a büdös kölök a hátsó ülésről beszól: -gondolj arra, hogy ennyivel is több időt tölthetünk együtt…azt hittem eldobom a kormányt, és vigyorogtam magamban…
Minden embernek szüksége van külső kontrollra, érdekes mód nekem ez az alvásom…egyből jelzés jön, ha valami gubanc van az életemben, hogy nem tudok éjszakánként aludni…voltak olyan szakaszaim az életemben amikor minden rendben volt, és végig aludtam az éjszakáim, de az utóbbi pár évben minden éjszakám maga volt a gyötrelem…nem tudom mit sikerült átállítanom önmagamban, de szinte észrevétlenül visszaköszöntek az átaludt éjszakák…
Nem történtek látványos fordulatok az életemben, sőt azt is kijelenthetem, hogy semmit nem változtam, de mégis megint azt érzem, hogy haza találtam…mint fiatal koromban, mikor napokra elmentem itthonról, és aztán jól esően tértem vissza birodalmamba, a megszokott közegembe…ismét tudok mindent a helyén kezelni, örülni annak aminek örülni lehet, és ha szükséges akkor azt az arra érdemest elküldeni az anyjába…
Új év első napjaiban meglátogattak a barátok, és az egyik barátom valamilyen apropóból felhozta az egyik közös ismerősünket, hogy összejött egy szuper nővel, tízes skálán a tízest veri…Bakker annyira nem főzhet jól, szóltam be vigyorogva…Csak nagyon bonyolult a kapcsolatuk, folytatta barátom…Na csak kiderül, hogy még sem főz olyan jól, ment a részemről a replika…Bonyolult, mert a hölgy férjnél van, fejezte be a mondatot…Éktelenül el kezdtem röhögni: – Na ennél egyszerűbb kapcsolat nincs, az ilyeneket csak kúrogatni kell, a többire ott van apuci, meg a Maestro kártya…kétségtelen mindig ki vannak éhezve, de ne várj egy közös ünnepet, nyáron egy fagyizást…és ha ezt a szabályt elfogadja az ember, akkor az életében a legszebb momentumot fogják jelenteni, de ha többre vágyunk akkor marad a keserű pirula, mert abban a pillanatban vesztesekké válunk…
Amikor egyik énem sem kell…
2017 február 4. | Szerző: Koralp
Oldal ajánlása emailben
X