A Télapó ajándéka…
2016 december 5. | Szerző: Koralp |
…A gyerekeim péntekenként egy 20 km-re fekvő város műjégpályára járnak az iskolájuk szervezésében korcsolyázni, így két hetente az “apás hétvégéken” nem kell értük mennem a 40 km-re lévő otthonukhoz, elég őket itt féltávon felszednem…most ez a hétvége is így volt, de mivel hamar megérkeztem, nem a kocsinál vártam meg őket, hanem bementem a létesítménybe…mindig imádtam közbotrányt okozni viselkedésemmel, polgárpukkasztó magatartásommal felkavarni a sznobéria langyos vízét, de a gyerekek reakciója az mindent visz…/elsőszülött leányom nagyon hasfájós volt, és rengeteget ringattam a karomban, volt mikor még hajnal 4-kor is ment a koreográfia, beringattam, lefektettük, kimentem boldogan egy cigire, és 10 perc után újból el kezdett sírni…na ilyenkor vigasztaltam a lányomat, hogy tudom, hogy fáj a pocód, de ettől van rosszabb hírem is, én vagyok az apád/… nagyobbik leányomnál ráadásul egyre jobban felfedezem ezeket a jellemvonásokat, hogy baromira élvezi, amikor az apját övező döbbeneten vigyorog…(Telefonálásaink során van amikor miután felveszi a telót, kiabál az anyjának:- Anya már megint itt van ez a bácsi és zaklat)
Na szóval, bementem…amikor az óvódába jártam a gyerekeimért, szerintem a csajaim akkor kerültek fejlődési helyzeti előnybe, mert 1-2 gyerek a látványomtól simán megállt a fejlődésben…most is baromira élveztem a reakciókat, volt aki a szájával nézett, annyira ledöbbent…gyerek is egyből levette a szitut, nyugi, nyugi apa nem a zsákos ember…gondoltam rá, hogy viszek nekik egy nagy zacskó szaloncukrot, és szétosztom a sok nebuló között, de más se hiányzott volna, hogy még a cukros bácsi társítást is személyemhez fűzzék…
Ilyen előzmények után ültünk be a kocsiba, és hát mi volt az első kérdés??? -Jött-e már a Télapó?
Kisebb vagyont elköltöttem a két mikuláscsomagukra, de csak másnap reggelre akartam Jolopuki érkezését időzíteni, így gondoltam füllentek a gyerekeimnek…Csajok a migráncsok megették a Télapó rénszarvasait, ezért később érkezik majd…Mindig is tisztában voltam vele, nem szabad hazudni, mert az előbb vagy utóbb megbosszulja magát…Nos esetünkben az előbb, vagy inkább a rögtön jött be…a birka reklámból jött is egyből a kérdés, de miéééért? Miért ették meg a migráncsok a rénszarvast?
-Azért ették meg mert éhesek voltak, és az arabok nem szeretik a kínait…Gond letudva, gondoltam naívan…akkor, apa menjünk be a Tuscó-ba, mert mindjárt szomjan halunk, meg már akkor vehetnénk gumicukrot is…bakker délelőtt költöttem el vagy 7 ezret édességre, azt hittem ott hidalok le…hazugságom újabb hazugságot szült: Jó, bemehetünk de csak egy ezres van nálam, és csak üditőre meg 1-1 péksüteményre telik, vagy a pénztáros néninek elő kell adni a kurvára éhesek vagyunk, de nincs elég pénzünk számot…na így okoztunk kisebb zűrzavart a pénztárnál mikor lebuktam, hogy nem csak ezres van nálam…
Hogy miért írom le mindezeket? Állítólag a gyerek választ ki minket szülőknek, még a fogantatás előtt…Hááát én ezt nem tudom, csak mindkét gyerek fogantatását, hogy mikor, és milyen pózban történt meg…az elsőnél könnyű dolgom volt, mert akkor, abban az időben hiába lakott itt nálam a nőm, akkor épp csak hétvégente találkoztunk…és egy szombat délelőtt miután úgy éreztem elvégeztem a minőségi mag átömlesztést, még figyelmeztettem is az asszonyt, hogy egy ideig nem kéne csak kézenjárva közlekednie, és még az se zavar, hogy a Pennybe és Lottózóba készülödtünk utána…ez különben azóta is híres anekdotám, amit a gyerekem megszületése után boldogan meséltem el, hogy leányom úgy születtet, hogy miután teherbe ejtettem a nőmet egy szombat délelőttjén, és utána elmentünk a két fentebb említett helyre, ebből az ürügyből felbuzdulva azt akartam, hogy a Penny és a Lottózó fizesse ki a kelengye árát, hogy azért ez nekik is hatalmas reklámértékkel bírna…Hááát a 2.gyerekem fogantatásánál max már csak az Auchan parkolójából a nyúl vagy kutya grafikáját változtathatták volna át az arcképemre, mert Ő meg úgy fogant meg, hogy a mama levitte a kisunokáját babakocsiban egy kis időre, én meg mint a nyúl(szexuális együttlétünk időtartamára utalva) kutyapózban teherbe ejtettem a páromat immár másodízben…
Ilyen előzmények után 13 évvel ezelőtt döntött úgy első szülött leányom, hogy a Télapó legszebb ajándékaként megörvendeztet bennünket…Azóta nekem a december 5.-e a legcsodálatosabb ünnep az életemben…
Persze volt ünneplés is ahogy illik…bár az idősebbek, nénik, bácsik csak vigasztaltak mint ha a világ legtragikusabb dolga történt volna velem…nem baj, majd a következő fiú lesz…és én vigyorogva csak azért is leányt nemzettem újból…mert igaza van a barátomnak, akinek van egy szóló és egy ikerpár lánya: fiút minden hülye tud csinálni (az összes többi barátnak csak fia/i van/nak) de lukból lukat csinálni, na ahhoz már tudás kell….
13 évvel ezelőtt újdonsült apaként egyből két tévedésem lett (mondjuk az asszonynak is egy, miután kitolták a szülőszobából azt mondta, hogy kispista ha mégegyszer szexuális céllal közeledsz felém, tökön rúglak…de aztán mégis csak megkívánta erotikus testemet)…az első az volt, hogy miután megszületett a gyerekem, onnantól rendes ember leszek, a társadalom hasznos tagja, aki majd levetkőzi minden különc viselkedését, gondolkodását…(hát nem így lett)…a másik pedig az volt, hogy szégyenszemre valahogy elszámoltam az alkohol igényünket, és elfogyott a sör, és a páleszhez nem maradt kísérő…miután elénekeltük nem tudom hányadjára, a minden gyerekünk születésénél “kötelezően” az éjszakába beleüvöltve az életérzésünket, az Őszintén akarok élni eposzunkat, /ez nálunk olyan volt mint szilveszterkor a Himnusz/ megállapítottuk, hogy bizony itt senki nem fog elmenni alkoholért…ekkor támadt egy zseniális ötletem, hívjuk fel a Pizzázót, és rendeljünk sok-sok sört….így is tettünk, és telefonban próbáltuk elmondani az igényünket…igen ám csak egy baj volt ezzel, hogy sört önmagában nem hoztak ki, kénytelenek voltunk pizzát is rendelni…így haditanácsot ülve arra a megállapításra jutottunk, hogy elfogadjuk a szabályt, de csak a legkisebb és legolcsóbb pizzát kérjük…ennek fényében indult el a pizzafutár hozzánk, hogy a “nem egyszerű rendelő”…emlékeimben a mai napig él az a pár perc…
…Csönget a pizzafutár…a két barátom mint a kiéhezett vad ugrik velem együtt, és máris arra eszmélek, hogy kint vagyunk az utcaajtóban, és megy ezerrel az üzletelés…a pizzafutár mellett ugyanis két krampusznak öltözött lány a kísérő, a Mikulás napjára való tekintettel…és én amíg próbálom rendezni a számlát, addig a két baromarcú barátom próbálja a senkinek nem kellő pizzát legalább az egyik krampuszlányra elcserélni…sőt a pizzán felül még természetesen felajánlottak mindent ami nem az övék volt, ilyenkor jött mindig a többit tartsd meg duma is, a tipikus más faszát a csalánba könnyű verni életérzés…
De a legvége mindenkit kifektetett…ugyanis miután kifizettem a sört (na jó a pizzát is) akkor mondta a pizzafutár, hogy a Télapóra tekintettel jár egy bónusz ajándék is (a két barátnak egyből felcsillant a szeme, és azt hitték, hogy a krampuszok) és átadott egy mini csoki mikulást…-Kispistának már nem kell plusz ajándék mert neki gyereket hozott a Télapó, és ezek a hülyék visítva vonyítottak a röhögéstől…
Tényleg nem kell 13 éve bónusz ajándék Télapóra, mert megkaptam a legcsodálatosabbat, és azóta csak hálát rebegek ha felnövök ahhoz a feladathoz amit úgy hívnak apaság…mert nem vagyok jó apa, de szeretetben verhetetlen vagyok…és egyre mindig figyeltem, hogy olyant kaphassanak, amit én soha nem kaptam meg az apámtól, olyant amit hozzám köthetnek, hozzám párosíthatnak…amíg velük éltem addig az esti fürdetést, az esti meséket, a nagyobbik leányomnak az elalvása előtti meséléseket a Titanicról, a tűzhányókról, a Dinoszauruszokról…és ahogy cseperedett, a biciglizést, úszást…vagy manapság az autóvezetést…és hogy egyre nagyobb gurmanná válik, ahogy megszeretettem vele a kaviárt, kagylót, sajtokat, és lehet ebben nagy szerepe volt az utazásaimnak, a hozzáfűzött történeteimnek…
Tegnap szülinapjukra a két gyerekem az ajándék mellett egy Mekis és egy Játszóházas kirándulást kaptak, és valószínűleg az utolsót is, mert leányom lassan nagy leánnyá cseperedik, és már nem “menci” ugrálóvárakkal dicsekedni a fiúk előtt…
És én ebben a szellemben viszem vissza Őt, hogy egy nap már apához sem lesz menő eljönni, és nekem azt is el kell majd fogadnom…de én még a napig belehalok minden elköszönésünkbe, még mindig üresnek érzem az életem az ilyen vasárnapi estéken…
Drága Manócskám! Nagyon boldog születésnapot kívánok így is a tudtod nélkül…Kívánom Neked, hogy éld az életed őszintén, ahogy akarod, ahogy szeretnéd, hogy ez a dal majd egyszer ugyanazt jelentse Neked is, mint nekem, hogy ez a dal tanítson a nyíltságra, a mások elfogadására, szeretetére helyettem is, ha már én nem leszek…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: