Áldás vagy átok…

 

Fiatal koromban nagyon sokat beszélgettünk a barátokkal arról, hogy vajon az életformánk hozta magával az irodalom szeretetét, a zenéket, vagy épp fordítva a hatásuk alakították ki az életvitelünket..és esküszöm még ennyi év után sem tudom a választ…csak azt, hogy elég levenni egy könyvet a polcról, és belelapozgatni, vagy csak egy az emlékek homályába merült dalt meghallgatni, és utazom a ködbe nem vésző idő vonatán…félelmetes ahogy nem halványulnak a képek, az illatok, hangok, érzések…

Már megszületett a két gyermekem, amikor egyre többször villant be annak a budakeszi szanatóriumnak a képe amit  3-7 éves kisfiúként raktároztam el magamban egy életre szólóan…különösen egy kép ismétlődött, és volt egy különös misztikuma, hogy egyszerre láttam felnőttként és gyermekként ugyanazt, a földszinti teremből az udvarban álló két hatalmas, havas fenyőfát, és a zöld kerítést…

Aztán 2008-ban, egy családi nyaralás során, útba ejtettem, és megnéztem az akkor már bezárt szanatóriumot, amely már erősen az enyészeté lett…furcsa volt megélnem, több mint 30 év után visszatérnem oda ahol az a kis bicebóca 4 évet élt hasonlú sorsú felnőttek között és gőze sem volt mi vár majd rá a “kinti” életben…hogy majd mennyiszer bukik el, és mennyiszer fog talpra állni, fogja újra kezdeni, hogy majd egyszer kiteljesedhessen az élete a gyerekei megszületésében, akik ott csüggeszkedtek közben rajtam…és hogy annyi év eltelte után megtapasztalhassa azt, hogy az a két fenyőfa még ma is áll…és tényleg zöld színű a kerítés…Érted??????? Még több mint 30 év után is minden apró részletre emlékeztem…

Ma egy véletlenül meghallgatott dal hatására már csak 7 évet repültem vissza az időben…ma már vigyorgok a különböző hőfokon nekem szegezett kérdéseken, azt amit számukra egy ismeretlen ember váltott ki az azóta eltelt időszakban…anyám a maga stílusában,  nem megmondtam, hogy ez lesz a vége, és most jobb? Vagy amit barátosném tett fel, féltve engem: És mivel különb ez mint a többi? Persze, voltak cifrább megnyilvánolusok is, főleg hevesebbek is…Amikor Babym üvöltve próbált jobb belátásra bírni…Mikor veszed észre már, hogy az a hülye kurva kihasznált, megalázott, és eldobott…

Mindig egy falfirka jutott eszembe: Büdös kurvák csak baszni tudtuk, főzni nem! És alatta nem sokkal a válasz: Mi lenne ha csak főzni tudnánk, és baszni nem?! Aláírás: Egy Büdös kurva….

Mire is gondolok???? Arra, hogy egy férfit nem csak a hasán/faszán keresztül lehet “megfogni”…Nem tagadom, hogy naívan mi is azt hittük, hogy ez csak egy játék lesz, egy kaland, amibe talán bele fog férni egy kis digi-dugi is…de nem működött, nem tudtunk a másikkal csak játszadozni, nem működött a másoknál jól bevált klisé, hogy magamból egy kicsit megmutatok a másiknak, mert éreztünk minden rezdülést…olyan volt az egész, mint ha Isten valamikor szétválasztott volna bennünket, és csak annyi feladatunk lett volna, hogy megtaláljuk egymást…

Nem tudom hol volt az a pont, amikor felmerült a legvégső szoba küszöbének átlépése…de én annyira szerettem, hogy inkább magamat gyilkoltam meg, az álmaimat, a vágyaimat, és a lelkemet…annyira tisztában voltam mindennel, tudtam, hogy mi nem élhetünk együtt, nem szabad elkövetnem azt az önző lépést, azt az utolsó lépést…Annyiszor mondtam, azt akarom, hogy fájjanak a szavaim, hogy majd ha igazán fognak fájni, akkor fogod megérteni mennyire szeretlek…Aztán legvégül már nekem csak annyi maradt, hogy karácsony előtt novemberben jött el utoljára az én “Jézusom”, hogy akkor hallhassam, érezhessem utoljára…

Ma sem tudom, hogy áldás vagy örök átok volt ez a kapcsolat…mindenesetre ha Ady élne, és ha a barátom lenne, cinikusan tuti a pofámba röhögne: “Amit valamikor őrjöngve kívántunk, óh jaj, beteljesedik, s ekkor vesszük észre, hogy vagy rosszat vagy nem eleget kívántunk”!!!!!!!!

Olcsó vigasz, már nem lesz 30 évem, hogy majd ugyanúgy emlékezzem mint arra a bizonyos zöld kerítésre, de mégis azt szeretném, hogy halványodjanak az emlékek, a sebek…aki ezután jön, vagy ezután van jelen az életemben, az ne akarjon az a hülye kurva lenni, ne akarja önző módon az emlékek fiókjainak a tartalmát magának…csak már elégedjünk meg a jelennel, azzal amire vágyom, biztonságban tudni magam valakivel, hogy legyen egy ember akinek megköszönhetem az elém tálalt ételt…hogy hallhassam valakinek a szuszogását ahogy elalszik mellettem…na jóóóóóó, ebbe még a horkolás is belefér 😉