Hogy néznék ki mint egy kenguru???
2016 szeptember 19. | Szerző: Koralp
…Olyan édes tündérek vagytok, édi-bédik, hogy arra nincs is szó…Nekem meg az ilyen negédes mondatok után szinte tiszta nyál a billentyűzetem…tudok ám még ilyent…láttam, másoknál ez rohadtul bejött…jól csak a szívével lát az ember…ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan…a farkam aspektusából ez azt jelenti, hogy sötétben minden tehén fekete…kispista a kurva szád, néha be kellene fogni…
Jajjj ha már a farkamnál tartunk, nem is mondtam még a legújabb parám…attól félek mostanában, hogy úgy járok mint a kenguru a mellső lábaival, hogy az is, hogy nem használta rendeltetésszerűen, szépen el is sorvadt neki, elcsökevényesedett…és az a szomorú ebben, hogy a kenguru, baromi jól tud funkcionálni a mellső lábai nélkül is…de én meg hogy néznék ki mint egy kenguru????
Na szóval ott kezdtem, hogy meg lettetek dícsérve…hát gyerekek ennyi kattintást mint amennyit kaptam az elmúlt időszakban, hát amikor még nem kenguruként éltem akkor sem kaptam….Köszönöm Nektek…
De vissza kellett magam épp ezért fognom, mert még bekerültem volna a “Mik pörögnek” best of best írói közé…Az olyan nagy formátumú írások közé mint pl. Erdélyi Mónika: A szoptatásról semmi pénzért nem mondtam volna le….Hááát Maónika, na látod ebben az egyben egyformák vagyunk, mert amúgy nagy formátumú műsoraid színvonalához én soha nem érnék fel…
És most rendhagyó módon lenne egy kérésem…nagyon régóta van egy rendszeres, visszatérő olvasóm aki hajnal 2 és 4 között szokott bekukkantani…egyszerűen nem tudom sehová, semmilyen környezetbe elhelyezni az egészet…hogy a francba működik???? Felébredek éjszaka, vagy hajnaltájt…főzök egy kávét, és megnézem kispista mit hányt össze a világnak????? És basszus tényleg bele is van olvasva a blogomba…..
Nagyon-nagyon szépen kérlek Te ismeretlen éjszakai olvasóm, hogy csak 1 mondat erejéig írd már meg kommentben, vagy privátban, hogy hogyan képzeljem el ezt az egészet…Please 😉
A dalválasztásomról meg csak annyit, hogy ez most nem Majmócához szól, egyszerűen kompenzálni próbálom bunkó mivoltom ezzel a gyönyörű lírai eposszal…Bevetted mi???!!!!
Rómeó és Júlia mégis él….
2016 szeptember 9. | Szerző: Koralp
Az az igazság, hogy Shakespeare a Rómeó és Júliát megrendelésre írta meg úgy ahogy, gondolok itt a tragikus befejezésre…milyen megrendelésre? Hát idegenforgalmi és más üzleti megfontolásból…pl. a két főhősünk sírhelyéből zarándoklat helyet csináltak….bezony, képzeljétek el…de baromi szerencsétek van, hogy én tudom, hogy a történet sokkal tragikusabb véget ért, mindkettő amorózónk életben maradt…
Íme hát teljeséggel első kézből kispistától, azaz tőlem…
Rómeó már ott elcseszte az egészet, hogy Lőrinc barátra bízta a méreg megvásárlását, és hát az öreg egy kicsit nagyot hallott, és nem hallotta, amikor a kínai fekete piacon /emmegmá mi???? fekete? közben meg sárga/ a Viagrától kezdve az Életelixírig mindennel kereskedő árús hozzá tette: ez a kici méreg még akar a 20 kilós mackát is elsinkeli…tehát az emberre olyan hatással bír, hogy elalszik tőle és egy gyors lefolyású fosásra ébred, max. esetleg gyomormosás…Júlia már egy kicsit jobban beszopta, mert hát ugyebár neki maradt a tőr…de róla meg /ezt szintén csak én tudom/ kiderült, hogy a keleti filozófia iránt érdeklődött, azon belül is a Gézák életét tanulmányozta igen nagy figyelemmel, és így jutott eszébe gyors megoldásként a harakiri…és gyenge kezével magába vágta a tőrt, de a keresztbe metszésre már nem került sor, mert a vér látványától jajjjj anyám felkiáltással elájult…
Miután elég gyorsan rájuk találtak (ebből is látszik, hogy meg volt az egész rendezve) a gyors orvosi ellátásnak köszönhetően kórházba kerülve életben maradtak…Szintén plusz információ, hogy ebből meg az állapítható meg, hogy történetünk nem Magyarországon játszódik…
A kórházban a cselekedetük súlyára ébredve, Rómeónk a fentebb írt fosásra, Júliánk meg 3 centis varratra…a kis hülyék meg azt hitték, hogy ez már maga a mennyország (vagy a pokol)…de ők akkor se adták fel szent fogadalmukat, meg a házassági esküjüket sem, és megbeszélték, hogy bizony megszöknek, és új életet kezdenek…a helyszínt azért nem árulhatom el, mert hát azért ne feledjük, Rómeó lazán-faszán kinyírt kettő embert, és nem csak az anyós elől kellett menekülnie, hanem a törvény elől is…
Tanakodtak-tanakodtak, Lőrinc barátra már abszolut nem számíthattak, hisz az öreg mindent összekuszált a segítségével, nem beszélve arról, hogy az öreget annyira megviselte a szerencsétlenkedése, hogy nem volt elég neki, hogy az egyház egyből kitagadta, ezért Istent váltott, de még a két fiatalt is az új propagandával tömködte: -Ifjúság tagadjátok meg szüleiteket (Júlia halkan csak annyit tudott mondani, hogy hát ez már megtörtént oda-vissza alapon) tagadjátok meg Isteneteket, mert szar az egyház, szar az egész (esküszöm ezeket nem én adtam az öreg szájába)…helyette merítkezzetek meg az új Isten kegyeletében, és többé nem kell templomba járnotok, és minden vasárnapotok vidám lesz…hallelujja, meg ováció….azaz áááááá….
De az öregen kívül kipipálhatták Mercutiot is, barátokat, meg még a dadust is, aki kerek-perec kijelentette, hogy nem hajlandó elvinni a balhét, “tudom én szarul érezni magam más családnál is”, és átment egy másik irodalmi alkotásba, így Júlia és Rómeó /ebben a sorrendben írjuk helyesen, mert az nagyon férfi soviniszta dolog, ha a férfit vesszük előre/ önerőből új életet kezdett…
Nos, itt ment is szépen eleinte minden, emlékeimben még nekem is eleven él, amikor még a bab is húsnak tűnt, csak szex legyen töménytelen mennyiségben…Igen ám de a zaciba vágott ékszerek árából nem sokáig lehetett vigéckedni, így életük nagy fordulóponthoz ért: munkát kellett keresni…No ekkor már Dzsúliánk igencsak húzta a száját, meg különféle ürügyekkel jött elő, így maradt Rómeónkra egyedül a családfenntartó szerepe…(munkájáról szintén azért nem árulhatok el többet, mert titkos volt a helyi NAV és munkaügyi kommandó miatt)…
Azt mondják, hogy az nem is kapcsolat ahol nincs kanálcsörgés (nem arra gondolok ám, hogy Júlia így jelezte Rómeónak, hogy zaba, kész a kaja, mert az ifjú feleség hiába volt otthon egész nap, szerinte csupán csak gazdasági megfontolásból de rendelték az ételt, a férje melegétkezési utalványán) de bizony egyre sűrűbben felütötte fejét a konfliktus, sőt ez már éles vitákba torkollott…(egy ilyen veszekedésnek fültanúja is voltam, és gyorsan meg is állapítottam, hogy milyen rohadt mázlista voltam, hogy nem volt Júlia /nevű/ nőm)…
-Édes cicám szólhatnál a főnöködnek, hogy vagy emeljen a fizetéseden, vagy adjon több túlóra lehetőséget, mert alig tudunk megélni! Már múltkor sem tudtam megvenni azt a jó kis hajfestéket! -kérleltelte negédesen Júlia férjét.
– Jajj kicsi bogaram, tudom, hogy nem tudok megadni mindent amire vágysz, de azért azt se várd már el tőlem, hogy a tökömre éjjeli lámpát kötözzek, hogy éjszaka is tudjak dolgozni…meg különben is nem gondoltál még arra, hogy Neked is el kellene menned melózni?! -és, hogy feleségének a beszólást enyhítse, próbálta megcsókolni…
Júlia viszont kitért a csók elől, és egy kicsit paprikásan visszaszólt. -Tudod, hogy milyen nehezen esek teherbe így is, hogy hőmérőzök, és munka mellett ezt nehéz lenne kivitelezni, hogy várni a megfelelő lehetőséget. És bizony az idő telik, a biológiai órám letelik, meg néha sírni tudnék, hogy a környékünkön megint most született két gyerek is. Nekünk meg ez se jön össze, már gondoltam arra is, hogy meg kellene vizsgálni a magodat életképes-e?
-Ki ne találd már, hogy húszonévesen lejár a termékenységi időszakod, meg egyáltalán hogy jön ide az én nemzőképességem megkérdőjelezése?!
– Ezt útálom bennetek férfiakban, hogy Ti mindent jobban tudtok, még a mi, nők szervezeti felépítésünket is, hogy hogyan működik! De ha egy kicsit megpedzegetjük a férfiasságotok hiányosságait, akkor egyből besértődtök!
Szó szót követett, és először feküdtek le úgy éjszaka, hogy elmaradt a kifli póz…és innentől kezdve egyre többször felváltotta a turbékolást a feszült csend, az egymás mellett a némán való eljárás…
Aztán Júliát is megfertőzte korunk népbetegsége, pánik beteg lett…és ha ez önmagában kevés lett volna, agorafóbiával párosult!!!! Ez így párosítva világszenzáció volt önmagában, hiszen az agorafóbiás lakását sem meri elhagyni, mert csak szűk környezetében érzi magát biztonságban…akkor meg mitől illetve kitől van pánikrohama??? Önmagától???? No ezt próbáld beadagolni egy phszichés betegnek, így maradt a könnyebb út, antidepresszánsok szedése…
Kedves olvasóm! Az ilyen gyógyszerek szedése nem olyan egyszerű ám mint amikor bekapok fejfájásra egy bogyót! Legelőször is meg kell találni a megfelelő gyógyszert…ha ez nem sikerül, akkor a rossz gyógyszert sem lehet drasztikusan elhagyni, hanem fokozatosan kell leállni vele…na most megfogtalak mi???!!!! Aztán nem beszélve, hogy ahány fajta gyógyszar, annyiféle mellékhatás…Az egyiknek testi elhidegülés (magyarán a delikvens nem kívánja a szexet), a másiknak meg fokozott étvágy, és zabál mint az állat, vagy épp örökké alszik…Úgyhogy Júliától már csak jobban Rómeó szenvedett….No és hát nem beszélve a dupla 22-es csapdáról, hogy már Júlia milyen régóta pánikolt attól, hogy nem esik teherbe, de amíg a gyógyszereket szedte, tudta, hogy nem lehet gyerekvállalásra gondolnia, sokszor volt ezért hisztis…és hát kin vezette le???? Szerencsétlen Rómeón, aki eleinte birka türelemmel viseltetett mindenben párjával kapcsolatosan, bár a be-beszólogatásoktól egyre jobban tele lett a töke…
– Rómeó egy kicsit velem is foglalkozzál már, ne örökké azt a rohadt számítógépet nyomkodjad! -korholta Júlia. – Mostanában már alig beszélgetsz velem, a háztartási munkában is alig veszel részt, a szemetet önmagadtól ki nem vinnéd, folytatta….
– Most mit csináljak, ha nem tudunk szexelni? -Kérdezte Rómeó értetlenül.
– Nem igaz, hogy egyből a szex jut eszedbe, ha arra hívom fel a figyelmedet, hogy foglalkozzál velem!
– Miért? Nem lenne jogos a kérdésem?
– Neeeeeeem!!!!! Már annyiszor mondtam Neked, ha annyira nem bírsz magaddal, akkor a testedet egy kicsit jobban odatehetnéd magad a melónak, vagy szedhetnél akár Anti-Viagrát! -vágott vissza dühösen Júlia.
– Hát a faszom! Miért nekem legyen örökké lelkiismeretfurdalásom azért mert én éhesebb vagyok nálad? Meg hát emlékszem én még arra az időszakra is, ami ugye nem is volt olyan régen, hogy a farkamra tejszínhabot fújtál, és úgy nyalogattad! – Kezdte bepörgetni magát Rómeó. Vagy az csak a beszopatás ideje volt? – és jót röhögött mikor leesett a saját szóvicce.
– Te mennyire egy rohadék vagy!!!! Meg, hogy csinálsz az embernek úgy kedvet, hogy seggbe akarsz dugni, meg egyre többet hozod elő azt, hogy ki kellene próbálni a hármas szexet, és még tudnál nőt is hozni????
– Mert azt hittem, hogy új impulzusokra van szükséged ahhoz, hogy ismét kívánjál! -vigyorgott cinikusan Rómeó.
– Egyáltalán nem, és vedd tudomásul, hogy akkor lesz legközelebb szex majd ha olyan kedves leszel mint Paris volt velem amíg Őt is ki nem nyírtad a nagy egód miatt…- Szaladt ki a száján női mivoltában a megsértett Júliának.
– Akkor basszál magadban!!!! -és rávágta az ajtót feleségére Rómeó, és elviharzott a kocsmába!
Ennyi a megmaradt memoár a két örök szerelmespárunkról…Júliánk csúcsány elhízott, női mivoltát, önbecsülését férje bunkó beszólásai egyre jobban a földbe döngölték, Rómeó meg egyre többet ivott, és ma már kinyomozhatatlan, hogy mi volt előbb a tyúk vagy a tojás, azaz ki kinek a problémáját generálta…
Ha esetleg bármelyik szövegkörnyezetben magadra ismernél, akkor azt már most szeretném tisztázni, hogy történetem kitalált esemény…meg különben is csak vicceltem, Rómeó és Júlia meghalt…és azt hiszem jobban is jártak…
Mivel az eredeti irodalmi alkotásból film, musical is készült, itt szeretném még felhívni a figyelmedet, hogy a dalválasztásom nem az én írásom apropójából született dal, csupán csak itt is véletlen összecsengésről van szó!
Ennyivel még tartozom…
2016 szeptember 7. | Szerző: Koralp
Kedves Majmócám!
Háát…nem mondom, hogy nem tudsz kalamajkát okozni az életemben…még egy egyszerű megszólításon is el kellett töprengenem….hogy ne legyek időjárás jelentő stílusú /tudod mire gondolok/, hogy most még az légy aki voltál régen nekem mai valóságodban!
Nehezen formálódnak a szavak, meg már talán mindent megírtunk/elmondtunk egymásnak…de mégis úgy érzem, hogy ennyivel még tartozom Neked…egy köszönettel…
Tudom, hogy még Te sem tudod, még ma sem, hogy áldás vagy átok voltam Neked…hogy még ma sem tudod, hogy gyűlölj vagy szeressél, hogy voltam, hogy lelkedet úgy érintettem meg ahogy soha senki, hogy mi minden rezdülését éreztük egymásnak…és ez már soha nem fog elmúlni, nekünk ezt az örökséget kell tovább cipelnünk…amit valamikor együtt, azt immáron külön-külön!!!!!
A vers, az mindenben de mindenben Te vagy!!!!!! Hidd el, mindig is tudtam, mindig is éreztem, azok a láthatatlan adó-vevők mindig is élni fognak közöttünk…
Múltunk csonkjai örökre belénk vésődtek, mint emlékeinkben egy soha el nem halványuló tekintet, egy vissza-visszatérő dallam, és mi csak szeretnénk megmaradni embernek, és örökké vágyakozni arra, hogy a láthatatlan könnyeinket egyszer felváltja a gyermekien tiszta nevetés…
Áldás vagy átok…
2016 szeptember 2. | Szerző: Koralp
Fiatal koromban nagyon sokat beszélgettünk a barátokkal arról, hogy vajon az életformánk hozta magával az irodalom szeretetét, a zenéket, vagy épp fordítva a hatásuk alakították ki az életvitelünket..és esküszöm még ennyi év után sem tudom a választ…csak azt, hogy elég levenni egy könyvet a polcról, és belelapozgatni, vagy csak egy az emlékek homályába merült dalt meghallgatni, és utazom a ködbe nem vésző idő vonatán…félelmetes ahogy nem halványulnak a képek, az illatok, hangok, érzések…
Már megszületett a két gyermekem, amikor egyre többször villant be annak a budakeszi szanatóriumnak a képe amit 3-7 éves kisfiúként raktároztam el magamban egy életre szólóan…különösen egy kép ismétlődött, és volt egy különös misztikuma, hogy egyszerre láttam felnőttként és gyermekként ugyanazt, a földszinti teremből az udvarban álló két hatalmas, havas fenyőfát, és a zöld kerítést…
Aztán 2008-ban, egy családi nyaralás során, útba ejtettem, és megnéztem az akkor már bezárt szanatóriumot, amely már erősen az enyészeté lett…furcsa volt megélnem, több mint 30 év után visszatérnem oda ahol az a kis bicebóca 4 évet élt hasonlú sorsú felnőttek között és gőze sem volt mi vár majd rá a “kinti” életben…hogy majd mennyiszer bukik el, és mennyiszer fog talpra állni, fogja újra kezdeni, hogy majd egyszer kiteljesedhessen az élete a gyerekei megszületésében, akik ott csüggeszkedtek közben rajtam…és hogy annyi év eltelte után megtapasztalhassa azt, hogy az a két fenyőfa még ma is áll…és tényleg zöld színű a kerítés…Érted??????? Még több mint 30 év után is minden apró részletre emlékeztem…
Ma egy véletlenül meghallgatott dal hatására már csak 7 évet repültem vissza az időben…ma már vigyorgok a különböző hőfokon nekem szegezett kérdéseken, azt amit számukra egy ismeretlen ember váltott ki az azóta eltelt időszakban…anyám a maga stílusában, nem megmondtam, hogy ez lesz a vége, és most jobb? Vagy amit barátosném tett fel, féltve engem: És mivel különb ez mint a többi? Persze, voltak cifrább megnyilvánolusok is, főleg hevesebbek is…Amikor Babym üvöltve próbált jobb belátásra bírni…Mikor veszed észre már, hogy az a hülye kurva kihasznált, megalázott, és eldobott…
Mindig egy falfirka jutott eszembe: Büdös kurvák csak baszni tudtuk, főzni nem! És alatta nem sokkal a válasz: Mi lenne ha csak főzni tudnánk, és baszni nem?! Aláírás: Egy Büdös kurva….
Mire is gondolok???? Arra, hogy egy férfit nem csak a hasán/faszán keresztül lehet “megfogni”…Nem tagadom, hogy naívan mi is azt hittük, hogy ez csak egy játék lesz, egy kaland, amibe talán bele fog férni egy kis digi-dugi is…de nem működött, nem tudtunk a másikkal csak játszadozni, nem működött a másoknál jól bevált klisé, hogy magamból egy kicsit megmutatok a másiknak, mert éreztünk minden rezdülést…olyan volt az egész, mint ha Isten valamikor szétválasztott volna bennünket, és csak annyi feladatunk lett volna, hogy megtaláljuk egymást…
Nem tudom hol volt az a pont, amikor felmerült a legvégső szoba küszöbének átlépése…de én annyira szerettem, hogy inkább magamat gyilkoltam meg, az álmaimat, a vágyaimat, és a lelkemet…annyira tisztában voltam mindennel, tudtam, hogy mi nem élhetünk együtt, nem szabad elkövetnem azt az önző lépést, azt az utolsó lépést…Annyiszor mondtam, azt akarom, hogy fájjanak a szavaim, hogy majd ha igazán fognak fájni, akkor fogod megérteni mennyire szeretlek…Aztán legvégül már nekem csak annyi maradt, hogy karácsony előtt novemberben jött el utoljára az én “Jézusom”, hogy akkor hallhassam, érezhessem utoljára…
Ma sem tudom, hogy áldás vagy örök átok volt ez a kapcsolat…mindenesetre ha Ady élne, és ha a barátom lenne, cinikusan tuti a pofámba röhögne: “Amit valamikor őrjöngve kívántunk, óh jaj, beteljesedik, s ekkor vesszük észre, hogy vagy rosszat vagy nem eleget kívántunk”!!!!!!!!
Olcsó vigasz, már nem lesz 30 évem, hogy majd ugyanúgy emlékezzem mint arra a bizonyos zöld kerítésre, de mégis azt szeretném, hogy halványodjanak az emlékek, a sebek…aki ezután jön, vagy ezután van jelen az életemben, az ne akarjon az a hülye kurva lenni, ne akarja önző módon az emlékek fiókjainak a tartalmát magának…csak már elégedjünk meg a jelennel, azzal amire vágyom, biztonságban tudni magam valakivel, hogy legyen egy ember akinek megköszönhetem az elém tálalt ételt…hogy hallhassam valakinek a szuszogását ahogy elalszik mellettem…na jóóóóóó, ebbe még a horkolás is belefér 😉
TUDTA-d?
2016 szeptember 28. | Szerző: Koralp
Tudta-d, hogy országunkat egy Grazban kezelt idegbeteg ember vezeti???!!!! Azé ez már bátorság…vagy bizalom a részetekről, hogy megszavaztátok…
Te és abba belegondoltál már, hogy ha innen indulunk ki, akkor most ennyi erővel én is lehetnék miniszterelnök…A kurva életbe…már érzem is a felelősséget…Mert ha úgy veszem, én is bolond vagyok…csak én a jobbik fajtából, én olyan lökött hülye…meg én nem veszem el a magánnyugdíjadat…meg másodat sem…
És azt tudta-d, hogy nagy bazi plakátokon hírdetjük, hogy országunkat európai értékrendet, keresztény szeretetet valló emberek lakják??? És ebbe simán belefér, hogy éjszakára bezárják a vasúti várótermeket, buszpályaudvarokat, nappalra a hajléktalan szállókat…és a templomokat…bezony, nehogy ellopják a szentelt vízet…na most szóljál hozzá!!!
Azt viszont már tuti, hogy nem tudta-d, hogy minden szavazót meg fognak erőszakolni a migránsok…úgyhogy én megyek is, már alig várom, hogy egy kemény seggű, mellű gyönyörű bantu négernő elkapjon…sőt ha kell, kétszer is (el)megyek 🙂
Ja, hogy most nem az afriakaik ellen kell szavazni??? Nem mindegy???? Mi még nem volt olyan népcsoport akit ne rühelltünk volna…És büszkén reklámozzátok magatokról (gondolom merő hazafiságból, pénz szóba sem jöhet), hogy csak TI szeretitek a hazátokat…elmehettek az anyátokba!!!! És mivel én ateista kőbunkó vagyok, nektek meg hitbéli kötelességetek a megbocsájtás…majd gondolkozzatok el!!!!
Meg hát 1-2 ember szemében mint vámpírnak a fokhagymafűzér jelentem a mételyt a liberalizmusommal, mert én tuti betiltanám pl. a vegyes házasságot, nő a férfival…jajjj, ahogy a szőrős karjával megérinti azt a szép női testet, pfújjj a belem jön ki….de nő a nővel, az igen…én meg mindig szerettem a szandvicset…Mondjuk a tiltás nem egy liberális eszme, meg különben is ebben az országban annyi tiltás van, hogy csak kapkodom a fejem…és bassza meg ezeknél a tiltás, a nem szó, nem egy elhatárolódás…vegyük azt a példát, hogy mint dohányos már lassan az országból is ki vagyok tiltva, de érdekes módon a dohányboltokra /de csak a nemzetire értendő/ ez már nem igaz, mert mint gyöngytyúk a langyos takonyra, úgy cuppantak rá a tuti profitra…és valahogy ilyenkor nem számít, hogy olyan terméket árusítanak amire az van ráírva, hogy HALÁLT OKOZHAT…plusz még minden dobozon ezt elrettentő fotóval is illusztrálják…kispistásan erre csak annyit tudok mondani, hogy a faszoom…akkor ennyi erővel az összes élelmiszert felcímkézhetnénk, mivel annyi mesterséges adalékot tartalmaz…kb. 20 éve nem tudok olyan péksüteményt enni ami ne lenne felfújva…
A dalhoz meg csak annyit fűznék hozzá…a XXI. századot is…
Oldal ajánlása emailben
X