Pár sör, pár barát…és befőttes üveg legyen még…

Mindig jót vigyorgok Korda György azon aranyköpésén, hogy egészség legyen, a többit meg megvesszük…aztán azon már kevésbé, amikor azt tapasztalom, hogy egyre többször büntet a sors azért mert nem mozgássérültnek megfelelő életet éltem…bár a barátok meg azt mondták már vagy 20 évvel ezelőtt, hogy csak fogjam be a pofám akkora mázlista vagyok, hogy már nincs Taigetosz…hát ja, végül is így is, úgy is fel lehet fogni…

Átkozhatnám azt a kurva sorsot, vagy szidhatnám magamat is, amikor most már szinte rendszeresen fél évente beleáll a lábamba egy olyan fájdalom, hogy a fájdalomtól csak üvölteni tudok, fájdalmaimban vannak olyan szakaszok amikor a helyváltoztatásra  is képtelen vagyok, és ilyenkor befőttes üvegbe pisilek…januárban egy ilyen fájdalom teli időszakomban  bakker támadt egy olyan barom ötletem, hogy majd úgy fekszem le az ágyra, hogy előtte négykézlábra ereszkedem, és úgy mászok fel az ágyra…nos a négykézlábig el is jutottam, egyszerűen összecsuklottam mint a colostok, aztán úgy is maradtam…mint a hátára ejtett teknősbéka, se fel nem tudtam kelni, se fel nem tudtam mászni az ágyra…telefonos segítséget meg nem tudtam kérni, elérhetetlen távolságban volt a mobil, alig 1 méterre…hát azóta duplán iszom Gyuri bácsi szavait, egészség legyen, no meg elérhető telefon 🙂

Sokszor lamentálok el azon, hogy majd ha elérkezik később az az idő amikor már nem lesz aki beadja a befőttes üveget, akkor mi lesz??? Mert hát ugyebár azokat a büdös kölköket csak nem azért nemzette az ember (bár most született meg a legújabb törvény, hogy igenis kötelességük lesz, mert irgum-burgum, ki lesznek tagadva országosan, néptörvényileg!!!!!! Bizony, ott van az apró, dőlt betűs cikkelyben, hogy ha a szülő igényli a befőttes üveget akkor utódjának kötelessége biztosítania) hogy szaladgáljanak az apjuknak a kacsává avanzsálódó üveggel…az a két csoda akit megteremtettem a magam képére és a magam gyönyörére (bár azt mondta az asszony, hogy jó vót neki is, meg különben is örüljön, hogy nem fiúkat akartam, és nem csörgedezett VIII. Henrik vérvonulatából semmi)…(jájjjj már megint szófosásom van, nem győzök saját szavamba vágni)… (sokszor hallom a lakóhelyemen ha együtt megjelenünk hármasban, hogy mint ha a számon köptem volna ki őket annyira hasonlítanak rám ezek a szépségek…magyarán tiszta apjuk, ami egyenlő azzal, hogy én is szép vagyok)…tehát nem ezért születtek meg, hanem hogy bennük lássam magam folytatását, és legelsősorban, hogy boldogok legyenek…így adva van a válasz is…mi lenne majd akkor…hát legfeljebb behugyozok…na és??? Van mosógép, már akkor megmondta a barátom amikor túlszíva magamat épp elért a szarhatnék, úgy hogy előtte vitt be a karjaiban az ágyig, mert menni nem tudtam, úgy be voltam állva…(de ezt már egyszer leírtam)

Szóval lehetne itt szitkozódni is, amikor egy orvosi nemtörődömség végett születésemkor megszorultam a szülőcsatornán, és már a baba vagy a mama élete volt a tét, és az oxigénhiány következtében csupán “csak” egy életre lemondhattam arról, hogy valaha olimpia sprinter leszek…szar az egész mondhatnám…mellesleg meg Müller Péter is kinyalhatja a seggemet, mikor 1956-ban egy eltévedt golyó után teljes lelki nyugalommal kijelentette, miután a klinikai halál állapotát megtapasztalhatta, hogy van élet a halál után is…

Ja és még arról, hogy nagyobbik leányom, aki most lesz 13 éves, nem csak a külsőségekben hasonlít rám, hanem a belső is kezd rám hajazni…gyermekem a héten osztotta meg a következő történetet: Miután az egyik barátnőjének sikerült beazonosítania, hogy ki az apja a leányomnak, csak ennyit mondott, de sajnálom…amire a gyerekem lecseszte: Nem kell sajnálni, nem fáj neki!!!!!! Én meg visítva röhögtem, és a legnagyobb büszkeség fogott el, hogy ez a kis szaros mennyire érti a lényeget…

Hááát akkor most ezek után kéne eldöntenem, hogy átkozzam a sorsot, vagy ne…vagy csupán csak mindent, de mindent magamnak köszönhessek??? Minden görög útikönyv úgy kezdődik, hogy Görögország nem a ms-ek Mekkája, és én mégis látni akartam az Akropoliszt…és jó érzés volt, és a teljes elégedettség járt át amikor egy cigit elszíva a lábam előtt terült el Athén látványa…