Rég nem írtam, de végül is
ez nem egy napló, még ha a blog címe azt sejteti…szerintem borzalmas unalmas
lenne minden nap ezt olvasni….2011. 12. 18. Reggel megint egészségesen ébredtem….2099.12.18.
Ismételten egészségesen ébredtem…2222.13.13. /mert akkor már ilyen is lesz…/
Újból az egészség jeleit mutatom azzal a különbséggel, hogy ma elfelejtettem
felébredni…ja ezt a hullamerevség okozta….hűűűű de bűn rossz akasztófa humor…
Szóval semmi különös oka
nem volt, hogy nem jelentkeztem, hogy nem írtam…pedig tudom valami szenzációval
igencsak szolgálnom kellene, pl. hogy megházasodtam /jajjj/ vagy épp ellenkezőleg,
elhagyott a kedvesem…vagy kinőtt a harmadik szemem, és látok mindent…bassza
meg, két szemmel is épp eleget tapasztalok…
Napok óta azon merengek,
hogy mennyire át tudunk változni, meg tudunk változni….ékes bizonyítéka e két
levél részlet…a szerző és a szóban forgó címzett személy nem változott….
.Mindíg tudtam , hogy kivételes érzéssel gazdagodtam ,
melyet csakis Tőled kaptam! Nekem ez valósággá vált, másnak nem egyéb
illúziónál.Senki sem érti , hisz soha nem volt benne részük , ezért sajnálom
őket. Ez egy varázslat, leírhatalan szenvedély amiben részesítettél, amit Veled
éltem meg. Tudom soha nem lesz részem többé benne! Vérzik a szívem , meghasad a
lelkem , de nem tehetek mást! Írtam egyszer, hogy Te tanítottál meg arra miért
érdemes nőnek lenni! Érzékeny , és nagyon finom ember vagy, tulságosan is
tudatában az érzelmeimnek. Annyira hiányzik az a csoda, ahogyan Te tudtál szeretni.
Tapasztalatlanságom vezett oda, hogy nálad kötöttem ki, ami
valljuk be, nagy tévedés volt.Ami fontos számomra egy férfiban , azt te még
hírből sem ismered, de ez sem véletlen!
Tavalyi év őszén egy partin ismerkedtem meg a párommal.Szerelem volt az első
látásra. Hihetetlen amit tud nyújtani testileg-lelkileg egyaránt.(már van
összehasonlítási alapom!)
Akkor, hogy az anyámban
van ez????? Egyszerűen nem tudom hová tenni magam…az első levél után érezhetem
magam a Helló lányok old spice fehér lovon ülő hősének, a 2. után meg annak aki
feldughatja magának a mindennapi egészségét, ha kicsi, vagy nagy, vagy mégsem
eper ízű…Egyet viszont tényleg nem értek, ha ennyire szar volt, akkor miért
kellett a két levél között durván másfél évnek eltelnie????? Vagy ha ennyire
büntetés volt, akkor ezt miért kell szinte dicsekedve leírni????? Az ember
tényleg igyekszik, igyekszik mindenre odafigyelni, hogy összejöjjön a másiknak,
hogy ne úgy élje meg a másik, no ez is megvolt…erre kiderül, hogy biza szar
volt, de nagyon…Persze ennyi idő távlatából már mit sem számít semmi, de azért
mindig itt marad az a bizonyos kérdőjel, vajon miért van szükségük az
embereknek ilyenekre, hogy belé rúgjunk a másikba????
Közeledik az év vége,
óhatatlanul mérleget vonunk, egyenleget húzunk…bevallom, soha nem éreztem magam
ennyire enerváltnak, fásultnak…. „nyomjuk a „blűzt”, majd lesz valahogy”
életfilozófia jár át…de nincs az a fájdalmas dallam, az az ütős alkohol, ami
révületemből most ki tudna ütni….hogy ne érezném azt, álmaim megkopott
üveggyöngyök….
Kedvesem „galád” férje
immáron mint apa is megbukott, de valahogy mégis összeköti őket a szent
házasság…és emlékszel??? „És végül mindig, mindig egyedül maradtam”….és már
nincsen bennem semmi maró gúny, cinizmus….talán ezt a legnehezebb megélni, hogy
már nem emelem fel a hangom, már nincsen bennem semmi lázadás, mert már csak
egyszerűen belefásultam, hogy ilyenek az emberek…és nem ők a földönkívűliek….